2009. szeptember 15., kedd

Viszontlátásra, de ez nem a VÉGE


Technikai okok miatt új helyen érhető el a Börtönblog, ami egyben ennek a blognak a második része.

Minden korábbi cikk megtalálható a blog archívumban, és a témáknál.

Az új blogon szeretettel várom a kedves olvasókat.
A képen egyébként egy cseh hosszúítéletes fogvatartott festménye látható. A számítógép a képen talán a modern technika kihívásait jelenti egy olyan rab számára, aki hosszú éveket húzott le a börtönben...

2009. szeptember 6., vasárnap

That's the way I like it - meglepő alkalmazás

A fenti videó egészen érdekes meglepetést tartogat. Egy igazi börtön relikviát láthatunk a képsoron. A dobozt csokoládépapírokból, hajtogatással, és rendkívüli türelemmel készítették, és egy zenélő képeslapból kiszedett alkatrésszel "tuningolták" fel. Kinyitáskor a fedél belső oldalán Jézus látható, és a KC & The Sunshine Band "That's the way I like it" c. száma szól. A felvételt egy európai börtönben készítettem.

Látható a dobozon, hogy rendkívüli alaposság, és szinte gépiesen hibátlan munka kellett ahhoz, hogy a kisebb elemekből összeálljon a doboz. Hasonlít ez ahhoz, ahogy az ember az énje darabkáit kisebb életeseményekből igyekszik összerakni. Ha az ember a börtönben nincsen kitéve a fogvatartottak közötti erőszaknak, rengeteg ideje marad önmagával foglalkozni. Ekkor a fogvatartottak alapos munkába kezdenek: makett hajókat építenek, gyufából várakat hoznak létre, és amit a létrehoznak, azzal belső munka is jár.
A bűnelkövetők sodródnak a bűn felé, annyira leterheli őket a balhé megtervezése és kivitelezése, mint a hétköznapi embert a hitelügyintézés vagy a sárga csekkekkel való sorban állás. A börtön ilyen szempontból is egy kivételes lehetőség. Van idő gondolkodni.
Másfelől rengeteg idő van a gondolkodásra, amit célszerű lenne ésszerűen kihasználni. Van, aki elveszti a börtönben az eszét, de ha az ember túl akarja élni, akkor a börtönben is nagyon oda kell figyelni. Ezért a fogvatartottakban, akik megfelelnek a fenti kondícióknak, egyfajta teljesítménykényszer alakul ki. Ennek a motivációnak a megtestesülését láthatjuk ebben az alkotásban.
A That’s the way I like it című dal pedig - ha pusztán a címét vesszük górcső alá - a szabadságról szól, és egy rendkívül vagány értéket, a lazaságot, hordozza magában a börtön világában. Így szeretem, vagy éppen ez az, ahogyan szeretem – talán ez lehetne a cím fordítása. Csak a cím alapján két benyomásunk támadhat. Azért írom ezt itt le, mert lehetséges, hogy a fogvatartott csak a szám címét ismeri, a szövegét pedig nem.
Egyrészt elégedettséget sugall a szám címe, azaz „éppen olyan jó most nekem, ahogy szeretem” – ez a börtönben inkább kompenzációnak tűnik, azaz a fogvatartott a szabadság hiányát úgy pótolja, hogy azt hangoztatja magáról, hogy éppen nagyon jól érzi magát. Ami persze nem igaz, de nem engedheti meg magának, hogy a többiek megalázott helyzetbe lássák. A kinti szemlélő számára ez a védekezés túlságosan szembetűnő és nyilvánvaló. Bent a börtönben árnyaltabb a kép, ott ugyanis az is nagy dolog, ha valakinek több lehetősége, és tejbe aprítani valója van, mint a többieknek. Még akkor is, ha ez egy ilyen csekélység, még akkor is, ha már-már nevetséges.
Másrészt arra is gondolhatunk a szám címének a hallatán, hogy „elmondtam egy csomó dolgot, megmagyaráztam, most már tudjátok, hogy így szeretem, és máshogy nem”.
A szám szövegét elemezve természetesen kiderül, hogy a szöveg kifejezetten szexuális tartalmú. Egyes vélemények szerint éppen túlfűtött szexuális tartalmú ez a szám, és egyértelmű utalások vannak a szexuális aktusra a dalban. Ami a Jézus ábrázolás és a kifejezett szexuális vágy együttesen való megjelenését illeti, rendkívül egyedi esettel állunk szemben. A szentség nehezen fér össze a szexuális vonzalommal, hacsak nem a hindu istenekre, vagy – ezek szerint – a börtönök világára gondolunk.
Persze az is lehet, hogy a fogvatartott nem érti a szám címét, és a szövegét sem sejti, akkor csak olyan megérzésekre hagyatkozhatunk, mint amit fentebb leírtunk.
És akkor mégis hogyan jön ide Jézus?
Jézus báránnyal való ábrázolása a pásztori funkció kihangsúlyozása, még közelebbről az eltévedt bárány (Mt 18: 12-14) kifejezett szeretete a többi bárányhoz képest, akik bent maradtak a nyájban, és nem csatangoltak el. A jó pásztornak ugyanis rendkívül fáj, hogy az az egy elcsatangolt, és a nyájat hátrahagyva felhajtja azt. Ez a rabok életében azt jelenti, hogy ők is méltónak tartják magukat az emberi méltóságra, az ő emberi mivoltuk nem veszett el a börtönbe záratásuk pillanatában. Sőt, a kegyelmi erő sokkal jobban sugárzik rájuk.
Jézus másképpen ő maga is isten báránya (Jn 1: 29-34), aki elveszi a világ bűneit, egy olyan áldozati bárány, aki mindenkiért megy a halálba. Mintha Jézus áldozatvállalása a mai világban a rabok között szétosztatott volna.
Nem feltételezhetjük, hogy az ilyen, teológia jellegű elemzések a fogvatartottak fejében tudatosan is végbe mentek, azonban ösztönszerűen minden bizonnyal. Nincs olyan nyomorgó ember a keresztény világban, aki nem képzelné magát Jézus helyébe, és aki nem érezné át Jézus sorsát. Ilyen szempontból Jézus egy szimbólum, aminek nagyon sokféle értelmet lehet adni, mégis egy dolgot jelent. Ezt a megfoghatatlan jelenséget a börtönben emberi méltóságnak, betyárbecsületnek nevezik.

Az elemzés végső konklúziója számomra az, hogy minden börtönben készült tárgyban benne van a börtön maga (itt a feoldozás iránti vágy, a végtelen akkurátusság és a szexuális depriváció).

2009. augusztus 23., vasárnap

Genie esete és a börtönügyi vonatkozások


Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi történik, és mi fog történni Josef Fritzl áldozataival, akiket gyermekként egy pincében tartott évekig. Az 1970-ben napvilágra került Genie eset erre megadhatja a választ. Börtönügyi szempontból azonban mi is feltehetünk pár kérdést az esettel kapcsolatban. Majdnem biztosnak tűnik, hogy a gyermekkori depriváció és teljes izoláció súlyosabb hatással van az egyénre, mint a felnőttkori, de mégis meg kell vizsgálnunk, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők (általában 14-18 évesek) minek vannak kitéve a börtönben, illetve a slumokban és putrikban élő gyermekek vajon mennyire károsodottak szociális értelemben. Nyílván rendkívül sok párhuzamot lehet találni a Genie eset és a fiatalkorú fogvatartottak körülményei között, azonban fel merjük-e tenni azt a kérdést, amit a Josef Fritzl ügyben olyan sokan vizsgáltak: vajon hogyan tükröződik a gazdaközösség akarata ezekben az esetekben, illetve a társadalom implicit, nem kimondott szándéka vajon egybeesik-e az eredménnyel: az elborzasztó értelmi fogyatékossággal.
Genie 13 éves korában bukkant fel Los Angelesben a majdnem vak anyjával együtt egy pszichiátriai kórház szociális osztályán, ahol segélyért folyamodtak. Az eset 1970 november 6-án történt, röviddel azután, hogy Genie anyja a lánnyal megszökött a zsarnoki apa által fenntartott börtönből. Genie anyja rendkívül gyengén látott, mind a két szemén szürkehályog volt, és ilyetén rá volt utalva a hetvenéves férjre, aki nem tűrte maga körül a zajt, és vadászpuskával a kezében aludt. Érdekes párhuzam ez megint a Josef Fritzl üggyel, ugyanis Fritzl is elmúlt hetven éves, amikor kiderült az amstetteni dráma. Genie apja azonban a rendőrségi rajtaütés előtt lelőtte magát a puskájával, örök kérdőjeleket hagyva maga után.
Genie a kórházba történt befogadásakor rendkívül sápadt volt, a bőre rugalmatlan, nem volt szobatiszta, nem tudott beszélni. Képes volt a két lábon járásra, de szinte terpeszben, befelé forduló lábfejekkel. A felkarját szorosan a testéhez nyomta, az alkarját előre tartotta, és bizarr módon a csuklója mozdulataival ragadta meg a tárgyakat. Ezt a testtartást és mozgást, nyúljárásnak nevezték el.
A beszámolók szerint ő volt a legsúlyosabban károsodott gyermek a kórházban, furcsán nézett ide-oda a nagy szemeivel, mindent megszagolt és a szájához érintett. A tomporán, a nemi szerve és a gátja körül egy élesen kirajzolódó, kör alakú heget találtak, ami úgy keletkezett, hogy Genie napközben egy biliszerű székre volt kötözve órákig, sőt nagyon gyakran akár egész napszakokig. Apja egy szoros kezeslábast készített neki, amiben nem tudott megmozdulni, így kellett aludnia a járókájában még tízéves kora után is. Genie tíz évig be volt zárva egy kisebb szobába, ahol a már említett járóka, bili és egy ruhásszekrény volt az összes berendezési tárgy. A szoba ablakán koszos függöny volt, az ablak pedig csak gyenge fényt eresztett be a rárakódott mocsok miatt. Genie az izoláció következtében 13 évesen úgy viselkedett, mint egy óvodás gyermek, azonban a szabadulása után rohamos fejlődésnek indult.
Genie a tudományos érdeklődés középpontjába került, többek között Noam Chomsky tézise miatt, miszerint a beszéd olyan veleszületett képességünk, mint a két lábon való járás. A generatív nyelvtudomány szerint a fenti tézisnek agyi idegpályák képezik az alapját, amelyek humán neoformációk, azaz csak az embernél előforduló agyi képletek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a börtönben számos esetben lehet látni, hogy egyes fogvatartottak nem képesek az írásbeli kommunikációra abban az értelemben, ahogy a többségi társadalom tagjai. Az íráskészségben való elmaradottság nagyon gyakran tetten érhető a börtönben, és ugyanígy beszédkészségbeli korlátozottságot is lehet tapasztalni egyes fogvatartottaknál. Nem lehet tudni azonban, hogy ez a szeparáció vagy az értelmi fogyatékosság eredménye, ahogy ezt Genie esetében sem tudták eldönteni.
Amikor nevelőként dolgoztam egy magyar börtönben, felbukkant a körleten egy olyan fogvatartott, aki rendszeresen falcolt a hasán. Az orvosok elmondták neki, hogy amennyiben még egy esetben felvágja a hasát, nem tudják összevarrni, mert annyira meggyengült a hasfalán a kötőszövet. Szepszist fog kapni, amibe később belehal. Már pszichológus voltam, amikor a fogvatartottal komolyabb gond adódott, ugyanis egy úgynevezett kannibál-zárkába került, ahol nem érezte magát biztonságban. Megállt a zárka közepén, harapdálta az ökleit, és bömbölni kezdett. Amikor bementem a zárkába, a többi fogvatartott azt mondta, hogy ők nem akarnak együtt lenni vele, mert félnek, hogy ott hal meg. Meg kell jegyeznem, hogy mind a kannibál fogvatartottak, mind pedig a bömbölő rab romák voltak. A fogvatartottat az irodámba hívtam, ahol kiderült róla, hogy állami intézetben nevelkedett testvérével együtt. Megkérdeztem, hogy miért került börtönbe, és egy olyan történetet adott elő, ami az édesanyja rossz átokszórásával kezdődött, rendőrségi kergetőzéssel folytatódott, és a fogvatartott számára teljesen érthetetlen bírósági tárgyalással végződött. Az esetet részletesen leírtam a Fogvatartott gondolatok című könyvben. A történet tanulsága az, hogy a rab tudatában teljesen eltérő narratívum volt a bűncselekményéről, mint a vele találkozó igazságszolgáltatási szervek összes képviselőjének fejében. Két különálló bolygó találkozása volt az eset. A fogvatartott a találkozásunk után pár hónappal ismét befalcolt, és az életét immár nem tudták megmenteni.
Chomsky tézisének értelmében a kommunikációkészség egy egységes tudáshalmaz az ember fejében, amelynek csak egy része a vokális - azaz hangokból álló - vagy a verbális - azaz beszédre alapozó - nyelv. Minden egyéb más kommunikáció (pl. falfirka, rajz, falcolás, bömbölés stb.) ennek a rendszernek a része. A nyelvnek egyfajta szociális környezete is van, ami ennek a rendszernek az aurája is, azaz a két dolog kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A szociális környezet hatására fejlődik ki a beszédkészség, ahogy azt Eric Lenneberg állítja. Ezeket a tézisket próbálták Genie-n vizsgálni, azonban nem kaptak megbízható és meggyőző eredményt. A beszédkészség bizonyos fokán való megrekedtséget tapasztalhatunk a börtönlakók egyes kategóriáinál, amelyek a tapasztalatom szerint mindig egybeesnek a szubkultúrák képviselőivel vagy a kisebbségben lévő népcsoportokkal, mint hazánkban a romák, vagy egyes nyugat-európai börtönökben a bevándorlók gyermekei és unokái. Különös jelenséggel állunk szemben: a börtönben tucatszám bukkannak fel az olyan gyerekek vagy felnőttek, akiknek majdnem olyan sanyarú sorsuk volt a börtön előtt, mint Genie-nek, azonban a börtönben a tüneteik súlyosbodnak, és még nagyobb mértékben kezdenek hasonlítani a szabadságától megfosztott lányra.
Jay Shurley, a Oklahomai Egyetem Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékének munkatársa is vizsgálta Genie-t. Shurley a vizsgálat előtt az elkülönítésben (solitary confinement) lévő fogvatartottak magatartási mintázatait térképezte fel, és feltűnő hasonlóságot talált Genie-vel. Nem vont le következtetést a börtönnel kapcsolatban, azonban vizsgálta Genie agyhullámait alvás közben, és zavarokat talált az EEG hullámokban. Fordítva is feltehető a kérdés: lehetséges, hogy a fogvatartottaknál tapasztalható oly gyakori alváshiány, az altatókkal való visszaélés, és a ritkábban, de előforduló alvásmegvonással való kínzás hasonló következményekkel járhat a rabok agyában? Minden bizonnyal. Genie története felborzolta a közvéleményt, később még azok ellen a tudósok ellen is eljárás indult, akik a lányt a tudomány oltárán akarták feláldozni; és jelenleg egy eldugott helyen él Dél-Kaliforniában. A fogvatartottak azonban nem érdeklik ennyire a társadalmat, mert csak szubingerek az érzékeny állampolgárok igazságérzete számára, továbbá nagyon hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ők megérdemelték a sorsukat, míg Fritzl áldozatai és Genie nem. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy akik ilyen könnyen tudnak a rabok felett ítéletet mondani, vajon igazán megértették-e Genie történetét?

2009. augusztus 18., kedd

Tanulságos olvasói levél - válasszal


A fenti képet egy magyar börtönben készítette egy fogvatartott. Az alakok véleményem szerint rendkívül egyediek, és szépen vannak kidolgozva. Az alábbiakben közlök egy olvasói levelet, ami a festményhez hasonlóan szép. Megtiszteltetés számomra, hogy hozzám fordult egy aggódó anya, aki nem tudja, hogy mihez kezdjen a fiával, aki nem régen szabadult ki az előzetesből. A levél tanulságos lehet mindenki számára, aki úgy gondolná, hogy a börtönben csak embertelen rabok vannak, de a droggal küzdőknek, a munkatársaimnak, és mindenki másnak is ajánlom.


Tisztelt Gergely!

Személyes érintettség miatt, a Börtönélet c. blogon keresztül ismertem meg Önt, és a munkásságát is.Pontosabban annak egy kis töredékét. A Fogvatartott gondolatok c. könyvet elolvastam, bár biztosan azt nem állíthatom, hogy meg is értettem minden mondatát.
Mindenesetre igyekeztem felkészülni arra, hogy mire számíthatok, hogy segíthetek a fiamnak elviselni , ami rá vár, és majd az életbe való visszatérését.
Őt tavaly októberben tartóztatták le kábítószerrel való visszaélés miatt, és 9 hónapot volt előzetesben, ahonnan 1 hónapja szabadult.A börtönben részt vett drogprevenciós kezelésen ( 3 hónap Rivotril, meg még valami), és a szakvélemény szerint függő.(volt)
Amit ő előttünk sosem ismert el, de az életformája és az egyéb információk alapján nagyon is egyértelmű volt számunkra, de nem tudtunk vele mit kezdeni. Ő 25 éves és önállóan élt már jó pár éve Budapesten. Tőlünk nagyon eltávolodott, hiszen ezt az életformáját, a motiválatlanságát, azt hogy félbehagyta 2 egyetemen is a tanulmányait, nem tudtuk elfogadni. A drogproblémáról tudtunk persze. Korábban kétszer is volt elterelésen, ami mint tudjuk nem sokat(semmit) ér.

Az első sokk utáni pár hét nagyon nehéz volt, de utána a napi feladatok, csomagok, levelek, beszélők, ügyvéd, blogolvasás:), szakirodalom tanulmányozás valahogy segített elviselni a helyzetet.9 hónapig csak mi voltunk a kapcsolattartói, nekem telefonált, és hát persze elfogadott minden segítséget. Kb 50 levelet írtam neki, ő havonta 1-2 semmitmondó választ írt.

Az előzetes alatt kihallgatás nem volt, a szakértői vélemény viszont a jelentős mennyiség alatti szintet állapított meg a lefoglalt drogoknál, és a IMEI-ben a drogfüggőséget is megállapították.Így már reményünk van arra, hogy a korábbi félelmeinkkel szemben talán ezzel a 9 hónappal már letöltöttnek fogja a bíróság tekinteni a majdani büntetését. Tárgyalás ősszel vagy jövőre várható.
A fentieket azért írtam le, mert gondolom azért a hátteret mindenképpen tudni kell ahhoz, hogy valamilyen véleményt tudjon mondani.Már ha egyáltalán kérhetek ilyet.Egyszerűen fogalmam sincs, hogy ki máshoz fordulhatnék tanácsért.

Most abban kérném véleményét, tanácsát ha lehet, hogy tipikus-e az a viselkedés, amit tőle tapasztalunk, várható-e, hogy ez magától elmúlik, illetve, hogy mit tehetnénk, hogyan segíthetnénk abban, hogy megváltozzon. Persze a 9 hónap sem volt eseménymentes, de az a múlt, most pedig itt van a jelen és a jövő. Szeretnénk, ha rendbejönne , ha boldog lenne.
Igyekszem nagyon röviden :
Az első napok még viszonylag jól teltek. De egyre inkább magába fordul. Most apja próbál munkát adni neki, amit engedelmesen, de egy rabszolga "odaadásával "végez el a családi vállalkozásunkban. Azt mondja, hogy vegyem tudomásul, hogy ő antiszociális, és kész. A börtön ezt teszi mindenkivel.- mondja. Amikor mondom, hogy azért rajta múlik sok minden , akkor annyit mond, hogy nem érdekli semmi. Neki minden mindegy. A vidéki, itthoni életet- amiről hangsúlyozzuk neki, hogy átmeneti állapot- börtönnek érzi és nevezi. Biztosan szeretné visszakapni az elveszett életét, de azt most nem lehet. És hát nem is lenne célszerű sem. Próbáljuk belevonni a családi életbe, de nemigen sikerül.Számítógépen játszik, vagy filmeket néz hajnalig.Szerencsétlennek és boldogtalannak érzi magát.Amikor valamit elszúrt(elhagyta az új telefonját), akkor meg azt mondta, hogy legjobb lesz, ha öngyilkos lesz.
Magától nem megy sehova, csak amikor dolgozik, vagy a pesti pár nap volt az ami felvillanyozta. Drogozni biztosan nem drogozik, de amikor 1-2 este elment valahova, akkor azért a szalonspiccnél nem tudott megállni az ivásban. Az 1 hónap alatt ez 3-4-szer fordult elő.Itthon egyáltalán nem iszik.
Önnek akkora tapasztalata van a börtönártalmak terén, hogy talán tudna nekem tanácsot adni, vagy elmondaná a véleményét arról, hogy mit tehetnék érte? Vagy várjunk türelmesen? Néha nagyon nehéz, mert olyan tud lenni, mint a pokróc, pedig tőlünk csak szeretet kapott , bármit tett is . Tudja, hogy számíthat ránk. Csak az életét nem tudjuk helyette megoldani. De valahogy segíteni szeretnék. De mit tegyek, tegyünk?

Nagyon megköszönném, ha elmondaná véleményét, amennyiben ideje engedi.

Ha nincs, akkor én azt is megértem persze.

Köszönöm, ha elolvassa levelemet.

Kedves Levélíró,

Köszönöm a levelét, amihez természetesen nem kell név. A véleményem szerint- ami csak az én véleményem, és nem a büntetés-végrehajtás hivatalos véleménye -, a fia nem töltött olyan sok időt a börtönben, hogy nem lehetne őt valahogyan visszahozni ebbe a világba. Persze az előzetesben töltött hónapok sem veszélytelenek, számos olyan sérelem érheti a személyt, ami traumatikus, azaz egy életen át tartó problémát fog jelenteni, ha ezzel nem foglalkozik szakember.
Mivel én nem vagyok klinikai pszichológus, és klienseim sincsenek, ennyire konkrétan nem tudok segíteni, azonban javaslom Önöknek, hogy forduljanak klinikus szakemberhez. A rivotril kapcsán is csak laikusként tudok nyilatkozni, mert nem vagyok sem orvos, sem gyógyszerész, azonban azt tudom, hogy a gyógyszernek nagyon sok mellékhatása van, és sajnos rá is lehet szokni. Az elvonási tünetek inkább nyugtalansággal, ingerlékenységgel járnak, tehát nem ez a baja a fiának.
A családi vállakozásba való bevonás nagyon jó ötletnek tűnik, azt javaslom, hogy talán próbálják meg a fiút némi önállóságra is rávenni. Intézhessen pár dolgot a saját felelősségére, hogy érezze, hogy kockázatos, amit tesz, és akkor talán arra is rá fog szokni, hogy dolgozzon.
Nekem így elsőre az a benyomásom, hogy a fiú talán füvet és bogyót (ex-et) használt, mert ezeknek az utóhatása a teljes motiválatlanság. Erre a rivotril csak "rádob", mert nyugtatószer. Jól látják, hogy a fiút motiválni kellene, és aktívan tartani. Hogy egyetemre járt, azt úgy kell felfogni, hogy értelmes gyerek, csak még talán nem nőtt be a feje lágya.
A börtön is sok mindent kivehetett belőle, ebben biztos vagyok. Erről szerintem ne fagassák, mert egy idő után biztos mesélni fog. Nem írhatott a semminél többet mondó levelet, mert nyilván a többiek rajta tartották a szemüket, és erősnek kellett mutatkoznia. 25 évesen még nagyon sok minden áll előtte; és ahogy írja, tévézik és számítógépezik, az mégsem olyan, mintha utcagyerek lenne, mert egy 25 éves igazi bűnöző már mindenen túl van, amit el lehet képzelni. Biztosan gondolkodik magában, hogy mihez is kezdjen az életével, és úgy tűnik - ez talán a legnagyobb baj - hogy Önök elvesztették a tekintélyüket felette. Éreznie kell, hogy amit tesz, annak következménye van, és felelősséggel tartozik önmagáért. Önök nagyon jól tudják, hogy ez mit jelent számára, és hogyan tudnának segíteni.

Segíteni sokat nem tudtam, de remélem, hogy a fiú állapota javulni fog. Az eset szerintem nagyon tanulságos, ezért felteszem a blogra, persze e-mail cím nélkül.

Fliegauf Gergely

2009. augusztus 17., hétfő

Tupac definíciója


Tupac Shakurt éltető rajzok az olasz Lampadusa szigeten lévő menekülttábor és egy magyar börtön fogdájának ajtaján.
Tupac Shakur a Thug Life I Lead című számában új definiciót adott a lázadásnak és talán a gengeknek is, hiszen azt mondja, hogy benne vannak a történelemkönyvekben, ők, az utca által teremtett lázadók.
És szinte kétségtelen, hogy azok az afrikai bevándorlók, akik a Lampadusa szigetre kerültek a menekülttáborba, ahol a 800 fős befogadási lehetőséghez képest néha 1500-an is voltak, történelmet írtak. Ugyanis ők azok, akikre rá lehetett fogni az olasz bevándorláspolitika megváltoztatását. Olaszország nagyvárosaiban ugyanis manapság zöldkendős civilek járőröznek kutyákkal, és szabadon inzultálhatják a bevándorlókat. A lélekvesztőket pedig az olasz haditengerészet visszaküldi Afrika partjaira.
Hasonló folyamatokat láthatunk Magyarországon – és a börtönben megjelent a graffiti – a társadalom szélesebb rétegei akarják legitimzálni a cigánybűnözés-fogalmat annak érdekében, hogy etnikai és származási alapon lehessen fellépni a romák ellen.
Ezek az emberek, mindegy, hogy Magyarországon vagy Olaszországban, szabadságot követelnek maguknak. Kérdéses, hogy a jóléti társadalmak a világválság idején meddig lesznek képesek fenntartani az ingatag szociális rendszert. Ismét példát láthatunk arra, hogy mennyire érdemes odafigyelni a börtönökre, és hogy a rabság világában is jelen van a globalizáció. Szinte biztos, hogy a jóléti többségi társadalmaknak át kell értelmezniük a munka, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer és az igazságszolgáltatás fogalmát. Ha ezt nem teszik meg, a börtönökbeli „felülkerkedett elkeseredettség” (thug-ság), amit a romák "raj"-nak neveznek, egyre gyakoribb lesz az utcákon is.

Tököli sályber gyerek




Ez a falfirka a nagyfai intézetben készült 2008 nyarán. Érdekes lehet nyelvészeti, szociológiai és pszichológiai szempontból is. Természetesen a börtön fókuszából.

Tököl, Pelican Bay, Nagyfa

Hazánkban a központi fiatalkorú intézet (hivatalos neve: Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete) Tökölön van, a Csepel szigeten, Budapesttől délre. Az intézetet gyakran látogatják jogász, szociológus, pszichológus és pedagógus hallgatók tanulmányi célból. Nem régen Hegedűs Judit, az ELTE tanára azt mondta nekem, hogy HÉV-vel megy a hallgatókkal a börtönbe, és HÉV-vel is jön vissza, hogy legyen idő felkészülni és feldolgozni a látottakat. Ugyanis a HÉV megálló nagyon messze van az intézettől. Sokat kell gyalogolni. Teljesen egyetértek ezzel a módszerrel. Egy naiv embernek rendkívül megrázó lehet a börtön, bármennyire is törekszik a menedzsment arra, hogy az intézet barátságosnak tűnjön. Sajnos leginkább a rabok teszik pokollá a börtönöket. Ezt látjuk az amerikai ismeretterjesztő filmekben is, azokról azonban én merőben különböző álláspontot képviselek. Szerintem ugyanis azok a filmek egyfajta menő dologként mutatják be azt az elnyomást, ami pl. a Pelican Bay börtönben tapasztalható. De a mi a börtön igazi valósága? (Nem tudjuk, de megpróbálunk némi magyarázattal élni.)
A nagyfai börtönről elég annyit tudni, hogy mezőgazdasági jellegű intézet, és délen van, Szeged fölött, tehát jó nagy távolságra Tököltől.

Sályber gyerek 1. – nyelvészeti szempont

A börtönszlegben a droid kifejezés már tíz éve egyenlő volt a csicska jelentésével, azaz lenézett, szerencsétlen, lúzer ember a droid. A cyber ennek az ellentéte, azaz a menő. Mind a kettő kifejezés köthető a Csillagok háborúja saga-hoz. A star wars világában a droidok állnak a ranglétra legalacsonyabb fokán, míg más ehhez a világhoz közel álló, amerikai filmekben (pl. Szárnyas fejvadász, Total recall, Terminator stb.) megjelennek a cyber emberek, akik félig gépek, félig humanoidok. Ez a börtönben úgy jelenhet meg az emberek gondolkodásában, hogy a menőség az jobb, mint embernek lenni, mert aki menő, az brutális.
Nem mehetünk el a helyesírás mellett. Kissé patetikusnak tűnik a cyber szót sálybernek írni. A szó a görög kibernétesz (κυβερνήτης) kifejezésből ered, aminek a jelentése parancsnok. Ezt természetesen nem tudhatta, az a személy, aki fölírta a sályber szót a falra. Azt azonban érezte, hogy a szó jelentéstartalma a hatalomgyakorlással áll összefüggésben.
Több börtönbeli falfirkán láttam, hogy a nyelvek egyfajta keveredéséről van szó, ami szerintem arra utal, hogy a rajzolók elsősorban a magyar nyelvtől idegenkednek, mert menőbbnek tartják az angolt, olaszt, spanyolt. Ez nem etnikai alapú véleménynyílvánítás, hanem még érdekesebb: az elnyomó hatalom nyelve elleni védekezés. Persze ezek sem jelennek meg a fogvatartottak tudatában, csak meta szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyén a környezetében a világot jelentő dolgokat immanens (benne rejtőző) szinten fogja fel, nem pedig a kézzelfogható (manifeszt) jelenségek szintjén. A fogvatartott tehát nem azt gondolja, hogy azért van börtönben, mert egy bűncselekményt követett el, hanem az egészet komplexen látja, úgy véli, hogy a világ gonosz, hogy a börtönbe juttatta. Nagyon nehéz ezt a gondolokodásmódot annak megérteni, aki nem került börtönbe, de feltehető, hogy szinte minden rab hasonlóan gondolkodik.

Sályber gyerek 2. – pszichológiai szempont

Mind a droid, mind a cyber kifejezés azt hordozza magában, hogy az ember emberi mivolta eltűnt. Nem animalizáció ez, azaz nem azt akarja a szleng kifezni, hogy a rabok „állatok”, hanem egyfajta gépek, akik a szolgák, vagy gyilkoló gépezetek. Tiltott a gondolkodás a szolgák számára is, és a „sályberek” sem gondolkodhatnak sokat, cselekedniük kell, nem mérlegelhetnek. A börtön zártsága ilyen szempontból valóban rémisztő, mert a gondolkodni sem ajánlatos, ugyanis az ember „megreccsen”, kiadja magát, nem gyúr; azaz vesztes lesz.
A falfirkáknál két dolgot kell figyelembe venni: miért pont azt írta fel az egyén, amit felírt, és mit akart vele közölni. Nagyon óvatosnak kell lenni ezen kérdések megválaszolása során. Alaposan kell ismerni a börtön világát, hogy megtudjuk a választ a motivációra és a kommunikációra. Tudni kell például, hogy a börtönben egyes helyeken egyedül lehet az ember (pl. fogdán), ahol nagyon sok a falfirka. Itt nem lát senki, és mégis: amit felírtam a falra, sokan látni fogják, mert más személy is be fog kerülni a fogdára. A képen látható üzenet a dominanciát, a hatalmat akarja kifejezni. Azaz arra következtethetünk, hogy egy agresszív rab került a fogdára, aki meg akarta mutatni, hogy ki a király. És vajon mit akart mondani? Ha megnézzük, a betűk nagyon (olyan tíz centimétes nagyok lehetnek). Ez valamilyen szempontbol indulatra utal, azaz valami történt korábban, például elnyomták az illetőt. Ez a falfirka tehát agresszív töltetű, harcra kész személytől származik, akinek a „sályber” szóval még talán viccelni is van kedve. Ez a loco-ság, amit lehet ismerni a spanyol ajkú amerikai hip-hopból (legjobb példa a Cypress Hill és a Delinquent Habits). A loco szó bolondot jelent, aki nagyon is észnél van. Elszánt őrült, aki küzd a rendszer ellen, egyfajta Hamlet.

Sályber gyerek 3. – kultúra (szociológiai szempont)

Magyar környezetben a természetesen a Szájbergyerek című Kistehén számra kell gondolni. És itt a történetünk érdekes fordulatot vesz: ha a számot meghallgatjuk, kiderül, hogy a dalban roma ritmusok vannak. A dal talán 2005/2006 táján lett sláger, és amolyan Sziget fesztivál induló volt. A börtönben lévő rabok is nyílván hallgatták a számot a rádióban, de nem tudták, hogy hogyan kell leírni azt a szót, hogy cyber vagy szájber. Azt viszont érezték, hogy valamilyen szinten a szám a romaságról, a cigányságról szól. Mi ebben mégis a fordulat? Nem meglepő ugyanis, hogy a rabok roma dalokat hallgatnak a börtönben. Az viszont számomra mégis érdekes, hogy a dalból eredeztethető szó a roma öntudat (és kultúra) kifejeződése lett.

2009. augusztus 10., hétfő

OZ - Baski Sándor írása


Evan Seinfeld, az Oz egyik szereplőjeként. Seinfeld, több szakmája mellett, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese is. A zenekar egyébként szintén a gengekről és az utcai életről értekezik "agyas" dalszövegeiben.
Engem személy szerint a Oz című sorozat azért is érdekel, mert a börtönt rendkívül reálisan ábrázolja, és ez egy érdekes reprezentáció, ami egy idő után minden bizonnyal ikonná válik, vagy már azzá is vált.

A filmsorozat olyan problémákkal is foglalkozik, amelyek már itt is többször szóba kerültek: gengesedés, fogvatartottak közötti erőszak, kábítószerek stb.

Az OZ és a Mara Salvatrucha közötti hasonlóság a kultusz jelenségében rejlik.




Baski Sándor, a filmvilag.blog.hu bloggere küldte nekem ezt a cikket:

(A cikk először a Mozinet Magazinban jelent meg.)


Ha az új évezred legnívósabb bűnsorozatait kell lajstromba vennünk, a Drót, a Kemény zsaruk vagy a Maffiózók fog eszünkbe jutni. Van azonban egy széria, amely jóval megelőzte a fenti, díjakkal gazdagon kidekorált sorozatokat, sőt, kompromisszum-mentességével, a tabuk és a politikai korrektség bátor mellőzésével utat is mutatott a kábelcsatornák mai ászainak. Ez az Oz (ejtsd: ’áz’), az HBO legelső drámai sorozata, még 1997-ből, amely újszerűségével nem csak a közönséget, de a szakmát is sokkolta, olyannyira, hogy egyetlen komoly elismerést sem kapott, noha mai szemmel teljesen egyértelmű tévétörténeti jelentősége és etalon volta.
Valószínűleg ez az első olyan sorozat is egyben, amelynek már a főcíme is korhatáros. A bevezető képsorokon láthatunk gazdát cserélő drogot, vénába hatoló rozsdás tűt, tömegverekedést, megerőszakolást, gyilkosságot, és ez csak a bemelegítés. Az Oz alkotói nem szemérmesek, jelszavuk a kendőzetlenség, a börtönvalóság brutalitását szenvtelenül tárják a nézők elé: a hat évad során körülbelül hatvan szereplő hullik el, változatos körülmények között. A helyszín a maximális biztonsági fokozatú Oswald fegyház (röviden: Oz), a sorozat végig itt játszódik, nemhogy külső felvételek nincsenek, de még egy börtönudvar sincs, az elítéltetek soha sem láthatják a szabad eget, így a tökéletes bezártság élményét akár a néző is átérezheti. A börtönön belül működik az Emerald City (azaz: Smaragdváros) névre keresztelt különleges kísérleti blokk, ahol az elítélteket nem csak büntetni, de nevelni is próbálják. Ehhez iskola és könyvtár áll rendelkezésre, a rászorulók drog- és lelkitanácsadáson vehetnek részt, de ami a legfontosabb, hogy a részleg megálmodója, Tim McManus mindannyiuk sorsát külön-külön is figyelemmel kíséri.

Az Oz tulajdonképpen ennek a kísérletnek a kudarcáról szól. Em City lakói, akiket McManus válogat össze, ugyanúgy bandákba verődnek, mint bármely más fegyházban. A különböző frakciók – a Feketék, a Latinok és az Olaszok – egymást irtják a drogpiac ellenőrzéséért folytatott harc közepette. Szervezeteik ugyanúgy épülnek fel, mint a külvilágban, vannak nagyfőnökök, testőrök, végrehajtók, de itt az összezártság miatt nincs rá esély, hogy tartós egyensúlyi helyzet alakuljon ki, bármikor elhullhatnak a kulcsfigurák, és újraíródhatnak a hatalmi viszonyok. Időről időre új szövetségek köttetnek, s közben a korrupt fegyőrök segítségével akadály nélkül árad a narkó a börtönbe – ha pedig valakit el kell tenni láb alól, egy kis összegért cserébe a smasszerek mindig hajlandók félrenézni. A drogbizniszben ugyan elveik miatt nem vesznek részt a Fekete Muszlimok és az Árja Testvériség tagjai – a Melegek pedig csupán fogyasztók –, de az egymás közti leszámolásokban annál inkább.

A szereplők a magas halálozási ráta miatt állandóan cserélődnek, néhány központi figura azért akad. Ilyen Tobias Beecher, aki a külvilágban jól menő ügyvéd volt, mígnem ittasan halálra gázolt egy kislányt. Az ő sorsán keresztül a bűn és bűnhődés arányosságának kérdéséről mélázhat el a néző: az Oz-ban már az első héten megerőszakolják, s görög tragédiákat lepipáló kálváriája az egész sorozaton át folytatódik. Egészen más történet Kareem Saidé, a muszlimok vezéréé, aki a külvilágban is tekintéllyel bíró vallási vezetőként lázítja sajátjait az általa rasszistának tartott rendszer ellen. A legjobb túlélési stratégiája ebben a darwini világban Ryan O’Reily-nek van, aki utánozhatatlan ír rafinériával játssza ki egymás ellen azokat, akikkel problémája akad – a piszkos munkát így mindig mással végezteti el.

Szakértők és egykori elítéltek állítják: az Oz, ha némiképp sűrítetten is tálalja a borzalmakat, alapjában véve hiteles, mind a hétköznapi börtönélet, mind a bandák és rasszok közti harcok megjelenítésében. Tom Fontana, a sorozat atyja hibátlan munkát végzett a figurák megteremtésekor, és a hozzájuk passzoló, kellően markáns arcú karakterszínészek megtalálásakor, de külön említést érdemelnek a börtönszlenggel teli, frappáns dialógok.

A realizmus az Oz-nak azonban csak a felszíne. Tom Fontana arra használja fel a nyers börtönkulisszát, hogy a legősibb filozófiai kérdéseket tegye fel. Honnan ered vajon a bűn? Természeténél fogva gonosz az ember, vagy a környezet, a neveltetés (illetve annak hiánya) teszi azzá? Lehetséges-e a megváltás, meg tudunk-e saját végzetünktől szabadulni? Az Oz valójában egy modernkori moralitásjáték, ahol mint sakktáblán a bábukat, úgy mozgatják a szereplőket az alkotók, hogy, interakcióba hozva őket egymással, modellezzék a különböző szituációkban mutatott viselkedésüket. Megnyugtató válaszok nincsenek, sőt a sorozat sokszor penget pesszimista húrokat. Amikor egy-egy szereplő eljut odáig, hogy megpróbáljon kilépni a régi életéből, vagy saját rossz természete vagy a környezete mindig visszahúzza.

A fatalista alaphangulatot erősíti a széria narrátora, Augustus Hill is, aki elítéltként szintén Em City-ben tölti büntetését. Túl azon, hogy ő mutatja be az újonnan érkező rabokat, szenvtelenül sorolva nyilvántartási számukat, bűnlajstromukat és a kiszabott ítéletet, szürreális inzertekben értekezik az adott epizód fő témájáról. Fontana fittyet hány a trendekre: rezonőrje egyenesen a kamerába mondja bele szarkazmustól csöpögő kommentárjait és szegezi a nézőknek provokatív költői kérdéseit. Emellett statisztikákat sorol, történelmi kitérőket tesz, jogi anomáliákat citál, elmeséli hányféle eszközzel, hányféleképpen lehet ölni a rácsokon belül – egyszóval a nyers tényekkel és összefüggésekkel igyekszik szembesíteni a nézőt.

Ha megoldásokat nem is kínál az Oz, de – máshogy talán nem is lenne elviselhető a sorozat brutalitása – ellenpólusként olyan figurákat is felvonultat, akik akkor sem adják fel a küzdelmet, ha látszólag szélmalomharcot vívnak. Ilyen mindenekelőtt McManus, a megrögzött idealista, Peter Marie nővér, a börtönpszichológus, Gloria, a korház orvosa és Mukada, a fiatal pap. Néha-néha megrendül a hitük abban, hogy van-e a munkájuknak értelme, de nem hajlandóak még a legelvadultabb bűnöző lelkéről sem lemondani. Mert ő is csak ember. Ettől – az alkotók által is vallott – felfogástól lesz az Oz, nem csak a valaha volt legjobb börtönsorozat, de a legmorálisabb indíttatású széria is, és így, a bemutatott világ kegyetlensége ellenére, a leghumánusabb is.


Best of:

1X1 – The Routine
Új rabok érkeznek Oz-ba, köztük Tobias Beecher, a néző vele együtt ismerheti meg a börtönviszonyokat. A férfinek Schillinger, a Testvériség vezetője felajánlja a védelmét, de csak azért, hogy miután közös cellába kerülnek, megerőszakolhassa. Megtörténik az első gyilkosság is: O’Reily egy régi sérelem miatt megöleti az életfogytos Dino Ortolanit.

1X8 – A Game of Checkers
Egy szimpla verekedés Em Cityben lázadássá eszkalálódik. Kitör a káosz, a rabok törnek, zúznak, mindenkiből előjön a vadállat: ezek talán a legintenzívebb képsorok a szériában. Kareem Said átveszi a vezetést és tárgyalásokat kezd a börtön parancsnokával. A barikáddal azonban a drog útvonala is elzáródik, és az elvonási tünetek miatt a rabok egyre veszélyesebbek lesznek, egymásra is. A kormányzó végül parancsot ad a támadásra, melyben több túsz is meghal.

2X4 – Family Bizness
Hiába sikerül leérettségiznie néhány elítéltnek McManus iskola-programjának keretében, Devlin kormányzó elvonja a projekt anyagi forrásait, mivel a „választók úgyis leszarják, hogy egy bedrogozott fekete tesó diplomát szerez-e vagy sem”. Reily közben beleszeret Gloriába, aki kigyógyította őt a rákból, a szerelmet pedig ő véresen komolyan veszi, és fivérével megöleti a nő férjét.

5X6 – Variety
Az Oz-ban van humor is: Robson, az Árja Testvériség tagja kénytelen elmenni az arab származású börtönfogorvoshoz, aki ínybeültetést javasol. Bosszúból a rasszista megjegyzésekért, az orvos műtét közben közli, hogy talán épp egy fekete férfi ínyét fogja megkapni. Omar White, a legagresszívebb fegyenc közben énekprodukcióval készül a börtön varietéműsorára, a szokásos narráció helyett pedig a kulcsszereplők fakadnak dalra bizarr klipekben.

6X8 – Exeunt Omnes
Hiába vonultat fel az Oz válogatott gyilkosokat, a legvisszataszítóbb figura mégis a gátlástalan Devlin kormányzó. A 100 perces fináléban végre úgy tűnik, őt is utoléri a végzete. A sorozat méltó lezárásaképp a narrátor is összegzi, hogy miről is szólt ez a történet: „Egy ember börtönbe kerül és meghal. Hogy hogyan, az mindegy. A Ki és a Miért a bonyolult rész. Az emberi oldal. Az egyetlen oldal, amit érdemes megismerni.”

A cigánybűnözésről




Jellegzetes börtönbeli falfirka „A rózsa, ami egyszer elhervad.” felirattal. A készítője talán roma lehetett a váci börtönben. Sokszor figyeltem meg, hogy a romák szeretnek rózsákat rajzolni a levelekbe, a borítékokra vagy a börtönbeli tanáraiknak, nevelőiknek ajándékba.
A börtönvilágban a rózsa az ártatlanság szimbóluma. Csak egy orosz börtöntetoválásokról szóló könyvben olvastam erről, és még az a könyv is csupán fénymásolatban van meg nekem, nálunk még nem adták ki, ezért annál jobban őrizgetem valamelyik polcomon. A börtön ugyanis nem érdekel szinte senkit. Pedig érdekes világ.


Most, hogy ez a blog elismerést kapott, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy leírjam – röviden – a véleményemet arról amit manapság cigánybűnözésnek neveznek.
Már korábban is írtam erről a dologról, és nem is éppen fogtam vissza magam. Még a nagyon aktuális kislétai események előtt, a youtube-ra is felraktam egy rövid filmet a kérdésről, ahol igazán magyar nyelven, és egyszerűen próbáltam megfogalmazni, hogy miért is gondolom úgy, hogy a cigánybűnözés-fogalom egy agyrém.

Először szót szeretnék ejteni az identitásról, hogy kik is vagyunk mi, és minek valljuk magunkat. Már szinte unásig ismétlem saját magamat, amikor azt mondom, hogy a börtönben szinte nincsen identitás, nincsen szelf, nincsen olyan én vagyok, sőt még az a szabadság sincs, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”. Nincs, mert a gondolathoz reflexió, visszajelzés kell, a gondolatot meg kell tudni osztani a másikkal, és erre nincsen lehetőség a börtönben. Ugyanis a börtönben az identitás minden oldalról fenyegetésnek van kitéve. Veszélyben vagyok, mert cigizek, mert akkor kölcsön kell kérem ,hogy legyen dohányom, de nem adnak egy az egyben kölcsön, hanem csak kamatra. Veszélyben vagyok akkor is, ha nem cigizek, mert mit képzelek magamról, hogy nem állok be a sorba. Ugyanilyen kérdés a gyúrok, nem gyúrok, a falcolok, nem falcolok, a spanoskdom, nem spanoskodom a börtön világában, és még sorolhatnám.

Goffman azt írta a stigmatizációról, hogy az az identitás elleni fenyegetés. Nem csupán az, amit hiszünk róla, hogy megbélyegzés. A stigma kihat az egész életre, még a múltra is, és folyton nyom, szúr, annyira, hogy jobban fáj, mint valami testi kín, de aztán az ember mégis tovább megy, és próbál létezni ebben az állapotban. Nem kérdéses, hogy a börtönben és utána a stigatizáció az, ami az egyik legmakacsabb és legvérszívóbb ártalom, amit az ember elszenvedhet. Azért gyűlölnek, aki vagy. Aki annyira önmagad vagy, hogy nem tudnád magadból kiszakítani, mert akkor meghalnál, vagy nem lézetnél tovább úgy, ahogy eddig felfogtad magad. Magyarul írok, de nagyon nezek és velősek ezek a gondolatok. A rabok mégis érteni szokták ezeket a szavakat.

Láttam én már a börtönben olyan fogvatartottat, aki ott éppen nem vallotta magát cigánynak, pedig nyilvánvaló volt, hogy az. Olyan embert is láttam, aki kopaszra nyírta a haját, gyúrni kezdett, és horogkeresztet tetováltatott magára, csakhogy mindenki számára bebizonyítsa, hogy ő nem cigány, pedig az volt.
Láttam olyan embert is, aki szerintem nem volt cigány, mégis annak vallotta magát a börtönben, hogy ne érje atrocitás a többi rab felől, és hogy spanja lehessen valakinek. Persze voltak olyan rabok, akik nem hittek neki, és kinevették.
Láttam olyan embert a börtönben, aki fekáliával kente össze magát, csak azért, hogy ne kerüljön olyan zárkába, ahol kannibál romák voltak, pedig ő maga is cigány volt. Őt is inkább csak kinevették, az őrök pedig megfogták, és lemosdatták, és elszállították egy másik helyre, ahol persze nem bújhatott ki az őt üldöző átok, a marime, alól.
De tovább megyek, láttam olyan romát a börtönben, aki melegnek adta ki magát, csakhogy jobban érvényesüljön. Festette a haját, pöszén beszélt, riszálta magát és átszababatta a rabruháját, hogy feszes legyen a fenekén. Egy egész szinten ő volt a rabok császára, nem lehetett megtörni a hatalmát. A szabadulása után pedig visszatért a gengsztervilágba. Ott is császár. Kabriókban jár, szőke nőkkel.
Olyan romát is láttam a börtönben, aki igyekezett titkolni a homoszexualitását, rémesen pattanásos volt az arca, és meghúzta magát, jól viselkedett. A kinti életben másod- vagy harmadrangú transzvesztita sztár.

A börtön az urbanizáció visszacsapása. A börtön intézménye egyidős a polgáriasodással és a felvilágosodással. A börtön is úgy működik, mint egy város, talán, mint egy körfolyosós ház, ahonnan nem lehet kimenni, még a sarki boltba sem. Az urbanizáció következménye a gengesedés, a slumosodás, a vandalizmus, a fertőző betegségek terjedése, az elöregedés és így tovább (eltekintve a pozitív következményektől.) Minden, ami urbanizáció, bizonyos szorzó mentén felerősödik a börtönben, de hajmeresztő mischungban, ami leginkább a magasiskolák hiányábán mutatkozik meg. A börtön kultúrája a gengmentalitáson kívül ugyanis rurális, azaz vidékies. Ennek számos magyarázata van, a legkézenfekvőbb mégis az, hogy a börtönőri munka megbecsültsége nem nevezhető magasnak, ezért nem a város lakói lesznek a börtönőrök pl. Budapesten, hanem a vidéki munkanélküliek. A börtön urbánus-rurális belső feszültségéből ered a magánélet teljes hiánya. Nincs egy rab. Rabok érdekcsoprtjai vannak.

Akik vallják azt a nézetet, hogy létezik cigánybűnözés, többek között a fenti jelenségekkel és azok okaival nincsenek tisztában. A cigánybűnözés-fogalom ebből az információhiányból ered, és egyfajta öndefiníciós problémát okoz (Én nem vagyok cigány, nem is akarok olyan lenni, tehát utálnom kell a cigányokat, és ehhez a nézetemhez igazítok minden egyéb nézetet, még azt is, hogy ki is vagyok én valójában, és ezért örömömet lelem a cigányok hibáztatásában, továbbá szeretem a magamfajtákat. – Aki egy kicsit ért a szociálpszichológiához, ez utóbbin elgondolkodhat.).

És akkor jöjjön az a mondat, amivel kezdeni akartam: a cigánybűnözésben való hit a hiányos szociológiai és kriminológiai ismeretekből eredő szociálpszichológiai probléma kompenzációja.

2009. augusztus 4., kedd

Kábítószer-prevenció a börtönben

A talán többek számára hasznos előadásvázlat letölthető itt.

2009 augusztus 3-án, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Egerben tartottam 70 fő fogvatartott részére kábítószer-prevenciós foglalkozást.
A hallgatóságban vegyesen voltak előzetes, jogerős férfiak és nők. Ez azért fontos, mert a foglalkozás minden fogvatartotti kategóriának hasznos lehet.
Az első részben fogvatartottak által rajzolt képeket vetítettem a következő hívószavakkal:
- agresszió
- hiány
- drog
- bezártság
- változás
Ezeket a szavakat a fogvatartottak mondták ki. Persze irányított kérdések után. A hívószavakat rendszerbe ültettük, ahol a börtön volt a középpontban.
A következő tanulságot nagyon nehezen látják be a fogvatartottak:
Mi van a börtönben =
Mit okoz a börtön =
Ki vagyok én a börtönben.

Az előadás második része a rivotrillal kapcsolatban inkább felvilágosító jellegű .

2009. július 27., hétfő

Walter Jens izgalmas börtönkönyve 1968-ból



Walter Jens 1968-ban írta ezt a negatív utópiát, amikor Párizs és Prága lángokban állt, valamint Mexikóban elkezdődött a La Onda mozgalom. Mindhárom esemény a szabadság fogalmának átértelmezését vonta maga után, és a mai kor emberének életét az akkori forradalmárok már meg sem értenék, mégis, a könyv rendkívül elgondolkodtató.
Olvashatunk benne a börtönfirkákról is: "Az elődök obszcén képeket rajzoltak a falakra. Az őrök sohasem tüntették el őket, s ha elhalványultak, gondosan megújították a rajzokat. Meg akarták mutatni minden vádlottnak, milyen környezetbe juttatták magukat." Valóban, minden börtönfrikának és graffitinek van ilyen funkciója is, csak talán a mai börtönökben a rabok lettek a saját őreik. Walter Jens börtönében a politikai rabok között nincs erőszak, és nincs gengesedés. Ellenben intézményesül a kínzás: forró cellák, fagycellák, fullasztó cellák, üvegszilánk falú cellák.
Az egész társadalom három osztályból áll: vádlottak, tanúk, bírák. Mindenkiből lehet minkenki egy szempillantás alatt. A főhős, egy Sturm nevű férfi, akit Neroról írt könyve miatt üldöznek, négy nap alatt lesz vádlottból bíró, sőt majdnem ő lesz a legnagyobb hatalmasság. A főbíró alakja is nagyon érdekes: maszkot hord, és a korábbi idők legnagyobb színészének hangján beszél. A könyvben olyan társadalommal szembesülünk, ahol bármikor megtörténhet, hogy valakit Manchesterből, Bourdeaux-ba, majd egy német kisvárosba telepítenek, és közben eltűnik a felesége. De már felesége és férje sincs senkinek, az emberek ágyasai egymásnak. Napi tizenhat órát kell dolgozni, és aki a szabadidejében nem megy el a gyűlésekre, azt halálra ítélik. Sturm egyik jó barátja először a várost nem hagyhatja el, aztán a háztömböt, aztán az utcát, aztán a lakását, aztán a szobát. Végül megöli magát a feleségével. Sturm feljelenti és öngyilkosságba hajszolja a szerelmét, egy doktornőt, csakhogy önmagát mentse a terrorból. Avagy a körülmények úgy alakulnak, hogy a történéseket így is lehet érzékelni. A végén már Sturm sem tudja, hogy mi az igazság.
Walter Jens azzal szembesít minket, hogy a szeretet az egyetlen akadálya a boldogságnak. Sturm pedig azt mondja a könyv legvégén, hogy ő inkább szeretni akar, nem akar boldog lenni. A könyvet 1980-ban fordította magyarra Kincses Edit, és a Magvető Világkönyvtár sorozatban jelent meg. A Kálvin téren vettem egy utánfutós antikváriustól 100 forintért.

2009. július 15., szerda

mara salvatrucha kultusz

A Mara Salvatrucha (MS13) gengről már írtam korábban. Ahhoz a cikkhez, az ebben a blogban egyébként oly ritka, megjegyzés is született egy bloggertől.
Az MS13 egyrészt egy geng, ami az angol nyelvű szakirodalomban "criminal gang", amit magyarra úgy lehetne átültetni, hogy "bűnöző banda", de ez utóbbi a magyar nyelvben már sokrétű jelentéssel bír, ezért maradnék a geng kifejezésnél.
Az MS13 másrészt az ellenállás szimbólumává vált, aminek csak az egyik formája a bűnözés. A kirekesztettség, a sodródás, a társadalmon kívüliség közvetítődik az MS13 kultuszon keresztül.
Az MS13 harmadrészt a beilleszkedni képtelen etnikai kisebbségek számára is mozgalomszerű jelentőséggel bír. Ezt lehetne talán testvériségnek nevezni, ami már a magyar börtönvilágban is megjelent, Lauonda néven.
Az MS13-nak mindenképpen van politikai üzenete avagy koncepciója is, hiszen az elnevezés hasonlít az M26-7 mozgalom nevére és szimbólumaira. Az M26-7 Fidel Castro mozgalmának a betűjele, amit karszalagon hordtak a kubai kommunista forradalmárok. Érdekes lenne azon elgondolkodni, hogy ha a Szovjetúnió nem szűnt volna meg, mivé alakult volna az MS13 az egykori hidegháborús nagyhatalom támogatásával.
Az MS13 ugyanakkor egyfajta művészi megnyílvánulás is, egy olyan jelenség, ami versek, filmek, festmények témája lehet. Erre mutatnék most be pár példát, amit az egyik legjelentősebb, nem főirányú képzőművészeti közösségi oldalon, a jellemző nevű, deviantart-on találtam.


Egy meth nevű művész képe egy MS13 tagról. A kollázson lévő fotón jól láthatók a jellegzetes, gót betűs MS13 tetoválások. Egészen a hatvanas évek végéig a tetoválások nagy része az egész világon a börtönökben készült, és a tetováltság egyenlő volt a börtönviseltséggel. Ez természetesen a nagyobb méretű, nem kifejezetten művészi tetoválásokra vonatkozik. Az alkotó a kép jobb felső sarkába azt írta, hogy a képen lévő személyt őrültnek címkézik, és nem vesz róla tudomást a kormányzat. Az őrült (loco) kifejezés egyébként gyakran megjelenik a spanyol hip-hop dalokban, és a gengkultúrában is. Jelentése természetesen nem esik egybe a pszichiátriai "mentálisan sérült" kifejezéssel, hanem inkább "elszántat", "bolondot", "megszállottat", "vadbarmot", "állatot" jelenthet. Érdekes módon ezek a jelentések a köznyelvben is felbukkannak, amikor a többségi társadalom tagjai a börtönlakókról nyílvánítanak véleményt.

A La Mara Andra Sueltra kifejezés, az MS13 jelmondata, talán úgy fordítható le, hogy "la mara, gyerünk (csak) szabadon". A spanyol soltar igének azonban olyan jelentése is van, hogy "lazul", "felszabadul". Hogy a jelmondat üzete értehető legyen, talán úgy lehetne átültetni magyarba, hogy "salvatrucha, hú de laza". Természetesen itt a laza szónak a szleng értelmén kell elgondolkodni. A lazaság, hűvösséget, közömbösséget is jelent ilyen szempontból, mint az angol cool, ami a nyolcvanas évek hiphop világában gyakran felbukkant, gondoljunk csak LL Cool J-re. Budapesten mellesleg a kilencvenes évek elején az SDO mellett a BCOOL teg volt a leggyakoribb graffiti ikon, amit a metrókocsikon lehetett látni. A hiphop és a graffiti is rendkívül sokat kölcsönöz a szubkultúrából, a deviáns életvitel szimbolólumaiból és művészi önkifejezéssé válik. Ez a hatás minden bizonnyal kölcsönös.
A fenti képet JuartLittle készítette. A képen számos szimbolikus kommunikációt láthatunk. Az ördögszarvakat, amik szintén az ellenállást jelentik. A harmadik szem helyén lévő, kisméretű MS13 tattoo azt közli velünk, hogy a szabad szemmel látható dolgok csupán illúziók a társadalomban, a valóság, az igazság, mind erkölcsileg mind érzelmileg a szubkultúrákban rejlik. Említést érdemel még a koponya is, ami a halálig tartó hűséget jelenti, és az egyi igazi börtöngeng legfőbb sajátossága is. Valódi igaziság az állami igazságszolgáltatás ellen. Figyelemre méló a Motörhead logóval való hasonlatosság. Érdekes párhuzam ez, hiszen a logó a nyolcvanas években leginkább a motoros gengek tagjainak hátán szerepelt, és a sex and drugs and rock 'n' roll mozgalom egyik ikonja ma is. E melett természetesen a képből láthatóan sugárzik a macho szellemiség, ami az alak feje körül mintegy glóriaként jelenik meg. A szexualitás, a gengek és az ellenállás egyik másik impozáns ikonja, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese, Evan Seinfield, aki felnőttfilmek gyakori szereplője is volt, valamint az OZ című börtönsorozat Jaz Hoyt nevű szereplője. Látható, hogy az MS13 olyannyira népszerűvé vált, hogy szinte betört a popkultúrába.

3Triangles képe, a jellegzetes kéztartással és kalasnyikovokkal. A kéz-jelbeszéd az amerikai gengek speciális kommunikációs eszköze, amellyel a rendőrséget igyekeztek a kezdetekben kijátszani, mert képesek az ujjaikkal akár betűszavakat formálni. Ma már ezek a jelek inkább az identitás jelképei, és szintén a popkultúra részévé is váltak. Ilyen szempontból a gengek területhasználati stratégiái - véleményem szerint - nyelvészeti és kognitív pszichológiai megközelítsében is vizsgálhatók. Egyértelmű ugyanis, hogy a hiphop egyfajta nyelvújító mozgalom, ami ugyanolyan részletes eszköztárral bír, mint a szépirodalom, avagy a hiphop a szépirodalom egyik része. A kézjelekkel való kommunikáció pedig az agy nyelvi központjaival más jellegű kapcsolatot teremt, mint a beszéd.


Egészen romantikus megvilágításba helyezi az M13-at a fenti, ez a valószínűleg mobiltelefonnal lefényképezett rajz, amit VitruvianDisaster egy tanórán készített, feltehetően unalmában. "Szeress vagy halj meg." - valószínűleg sok középiskolás diák gondolkozik hasonlóképpen. A nőalak pisztolyt tartó karján jelenik a Mara Salvatrucha tetoválás.


Végül egy olyan kép, ami egyszerre naiv és egyedi, grooserySTORE-tól.

2009. július 2., csütörtök

Csutora (tömegesen behelyezett péniszgolyó)


A fenti képen egy olyan fogvatartott látható, aki a péniszébe több tucat apró műanyag golyócskát rakott vagy rakatott egy magyar bv. intézetben. A fogvatartotti szleng csutorának hívja, amikor a rabok a nemi szervüket annyira eltorzítják a péniszgolyókkal, hogy a péniszük hasonló lesz egy kukoricacsőhöz.
A beavatkozáshoz természetesen nem tudnak steril eszközöket használni, és a tevékenység a börtönökben szigorúan tiltott. Ezért nagy a fertőzés vagy a súlyos sebesülés veszélye. A sérülteket a tököli rabkórházban látják el, ahogy azt a kép is mutatja. (Személyiségi jogok betartása miatt nem írom ide, hogy a fotó mikor készült, és a fogvatartott arcát elhomályosítottam.)

Bővebben a börtönbeli önkárosításról.

2009. május 15., péntek

Előadás a Pataky Művelődési Központban, a Budapesti Fegyház és Börtön konferenciáján

Kriminológia és börtönpszichológia
Kriminológia és börtönpszichológia botulinotoxin Előadásvázlat a chicagoi iskola és a kognitív behavior terápiák börtönbeli alkalmazási lehetőségeiről.

2009. május 6., szerda

Gyakori szimbólum a börtönben: a pillangó


Él egy legenda a magyar a börtönvilágban egy egykori fogvatartottról, akinek a neve Pillangó volt. Én magam még találkoztam is vele a börtönben, olyan 91-92 tajékán, akkoriban már a teljes arcfelülete össze volt tetoválva, egy paxtoll betét volt az orrában, és az egyébként szőke szakállát kékre festette. A Gyűjtő Jobb Csillagban volt, az első emeleten. Pár évvel később, hallottam, hogy meghalt. Az a hír járta, hogy a Dunában találták meg a holttestét. Az a hír is kering róla, hogy amikor nem volt börtönben, rock, punk és hasonló fesztiválok rendszeres látogatója, amolyan utolsó igazi "csöves".
A nyolcvanas évek csövesvilágával az egykori, egyébként rendkívül alapos, és sokrétű TBZ kutatás foglalkozott anno. Pillangó önmaga is mondta, hogy a nevét a filmbéli Pillangó ihlette, aki szintén rab, és szintén egy valós személy volt. Sajnos a magyar valóság nem olyan, mint a francia: a mi Pillangónk arról híresült el, hogy a börtönben feltalálta az önkielégítő gépet, egyfajta mesterséges vaginát; továbbá arról, hogy milyen mértékben károsítja magát. Legendák szólnak szintén arról, hogy ivott, szipuzott, nyugtatózott.
A pillangó szimbólum jelentése egyébként sokrétű: átalakulás (hernyó-báb-lepke), szépség, szabadság, egy új világ felfedezése, tánc, személyiségváltozás, türelem stb. Egyes indián törzsek úgy gondolják, hogy a pillangókban a halottak lelke van. Más törzsek szerint csapdába zárt lelkek hordozói a pillangók.
Talán a legérdekesebb az, hogy a görögül a pillangó psyché-t jelent, azaz lelket, és ilyen szempontból a pszichológia maga is erélyesen kötődik a pillangó szó jelentéséhez. A görögök szerint a pillangó nyugtalanul repül, virágról, virágra, mintha nem tudná magát elkötelezni, habzsol. Szintén a görögök szerint, a pillangó a tisztaság és a természetesség jelképe.
Érdemes megemlíteni, hogy a pszichológia a szemek szimbolikájáról a leggyakrabban azt tartja, hogy a rajzoló vádol, számon kér, gátol vagy éppen ellenkezőleg: önmagát ellenőrzi, bűntudattal küzd. Aki egy kicsit is járatos a rabok világában, tudhatja, hogy a bűntudat jelen van a családdal, az asszonnyal kapcsolatban legalább, míg a vád és a számonkérés a társadalom felé irányul. A fenti kép színvilága a pillangó jelentéseit festi alá: kapkodás, szépség, telhetetlenség, átalakulás. A szemek kidolgozottsága viszont önkényt, de legalább elfojtott maszkulinitást jelent.

2009. április 28., kedd

A börtön vajon mi? - Si vis pacem, para bellum


Gondoljunk arra, hogy az elmúlt időkben mennyire visszataszítónak éreztük a falakra írt politikai szlogeneket, amik rémesen egypólusúak voltak; és talán gondoljunk arra, hogy manapság az óriásplakátok világa nem ugyanezt közvetíti-e nekünk. A "fogyassz!", "vásárolj!", "költs!" jellegű felszólítások a rengeteg százalék jel mellett, amik a kedvezményeket jelentik, éppen úgy behatárolnak minket, mint például az "éljen április 4, hazánk felszabadulásának ünnepe!" feliratok huszon évvel ezelőtt. A változás lassan zajlik, alig vesszük észre.
Gondoljunk arra, hogy a fenti kép egy börtönben készült, és talán a legfontosabb üzenet a rabok számára. "Itt gyúrni kell, különben nem lehetsz menő. Ha nem vagy menő, csicska vagy. Ha csicska vagy, senki vagy, halott vagy." Mintha egy amerikai hip-hop sztár dalszövegét olvasnánk. Érti ezt valaki kint a társadalomban? Vevő erre valaki? Hall minket valaki?
Az inkapacitáció tétlenségre kárhoztatást jelent, bármilyen értelemben. Aki tétlen, az ki van kapcsolva, az nem számít, az nem részese a társadalmi gépezetnek. Mit tud tenni a tétlen ember? Felkészül arra a napra, amikor nem lesz tétlen, amikor szabadulni fog.
Si vis pacem, para bellum, azaz, ha békét akarsz, készülj fel a háborúra. A börtönben ez a békés mentalitás nem más, mint a gyúrás.

A börtön belső ellentmondásai - Híres Attila szakdolgozata



Azért a büntetés-végrehajtás belső ellentmondásaiból írom a szakdolgozatomat, mert ezekről, mint a mai napig megoldatlan problémákról beszélhetünk, rengeteg bennük az aktualitás. Dolgozatomat nem csupán kötelezően leadandó munkaként készítettem el, hanem foglalkoztat is e kérdéskör, a felvetett témák tartalmával személy szerint is azonosulni tudok. Sok elemét idegen szerzők munkája alapján építettem be, de rengeteg a saját vélemény, tapasztalat és az esettanulmány. Valószínűleg e munkám nem lesz egy világrengető, elsöprő erejű mű, de bízom benne, hogy némi szemléletváltás árán sok ellentmondásnak lehet az élén csorbítani, hogy a káros hatások ne tudjanak olyan radikálisan érvényesülni a börtön falai között.
A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.
A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.

Hires Attila a Bv Belso Ellentmondasai
Hires Attila a Bv Belso Ellentmondasai botulinotoxin Azért a büntetés-végrehajtás belső ellentmondásaiból írom a szakdolgozatomat, mert ezekről, mint a mai napig megoldatlan problémákról beszélhetünk, rengeteg bennük az aktualitás. Dolgozatomat nem csupán kötelezően leadandó munkaként készítettem el, hanem foglalkoztat is e kérdéskör, a felvetett témák tartalmával személy szerint is azonosulni tudok. Sok elemét idegen szerzők munkája alapján építettem be, de rengeteg a saját vélemény, tapasztalat és az esettanulmány. Valószínűleg e munkám nem lesz egy világrengető, elsöprő erejű mű, de bízom benne, hogy némi szemléletváltás árán sok ellentmondásnak lehet az élén csorbítani, hogy a káros hatások ne tudjanak olyan radikálisan érvényesülni a börtön falai között.A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.

Belső ellentmondások a büntetés-végrehajtásban Belső ellentmondások a büntetés-végrehajtásban botulinotoxin

2009. április 21., kedd

Kőtörő rabok

A börtönbeli munkavégzésről mindig határozott véleményünk van, amit persze a börtönökről szóló filmek, vagy a társadalom elvárásai erélyesen befolyásolnak. A fenti képen olyan táj látható, ami Magyarországon csak a filmeken lézetik. A köveken ülő börtönőr egyenruhája a nyolcvanas évekből való. Ezt fel lehet ismerni a tányérsapkáról, a szürke gumibotról, és a sötétszürke-kékes öltönyről. A rabok is csíkos ruhában vannak, ami szintén ugyanazt az időszakot jelképezi.
A fenti festmény azért is idillisztikus, mert így nézhetne ki a börtönmunka, ha minden szabály szerint menne. Tudjuk azonban, hogy ez elképzelhetetlen.

2009. április 20., hétfő

Csodálatos börtönrajzok (hallgatóim gyűjtéseiből)

A börtön bűnözői egyetem funkciója egy őr által készített rajzon: a trabanttal bevonuló, girhes fogvatartott kigyúrja magát a börtönben, és mercédesszel távozik a börtönből.
A börtönbeli unalom veszélyes következménye a drogozás.

Jellegzetes börtöntetoválás vázlat. Az ártatlan férfit meztelen nők simogatják. A meztelen nők itt nem csak a szexualitást fejezik ki, hanem az angyali ártatlanságot is. Rögtön kettő van belőlük, hogy úgy tűnjön, hogy a rabok gondja és baja éppen kétszer több, mint a szabad emberé.


Nemzetközinek mondható börtönélet szimbólumok:



bilincs: a zárkán belül ritkán van a kézen, ezért inkább jelképes, és a külvilág általi megtörtséget jelenti.



rózsa: a fiatalság hiábavaló elmúlását jelenti minden börtönrajzon és tetováláson



galamb: a pártatlan szabadsághordozó, aki mindenkire emberként tekint



rácsok: ritkán jelennek meg csupaszon, inkább ablakok előtt vannak, így gátoltságot, bénultságot jelképeznek



napfény: szintén mindenkire süt, ez az, amit nem lehet elvenni



hulló vakolat: kiáltás a társadalom felé: "hé! ilyen körülmények között senyvedünk"



eleven színek: elfojtott érzelmek, az intimitás hiánya




Az ítélet megkapásának jellegzetes elemei: a halálraítélt, a pap és a militáris börtönőr. Érdekes a zárkaajtóba olvadt rab.




Jellemző börtönélet motívum: városi börtön, az anya és a gyerek bekiabál a fogvatartottnak, aki nem tud egyedül lenni, a többiek is látják, hallják, hogy mit csinál.





A rácson túli világ ugyanolyan, mint a benti. Az ablak elfoglalja az egész teret, de a kitekintés nem éppen biztató. A falon a repedés elkerülhetetlen börtönkép elem.






Deprivációs börtönártalom megjelenése a börtönrajzon. A nőalak a szerelmes hiányát ábrázolja, ami jóval nagyobb teret hódít meg, mint az amúgy is izmos fogvatartott. A kopaszság, a kereszt és a nonfiguratív tetoválás az árja büszkeség veszélyes terjedésének előjele lehet.







Kézitusa a zárkában. Valószínűleg egy filmbeli jelentből a börtönközegbe másolt jelenet.








Tyúklábmintás rabruhába bújtatott, bábú szerű fogvatartott. Érdekes az arcán a nagy orr, és a nagy száj.









Fogvatartott régebben használatos lábbilincsben, tyúklábmintás ruhában. Az alak karján tetoválás látható.










Életkép a sétaudvarról. A rajzon tükröződnek a tipikus magyar börtönélet elemei, de a filmeken látható, amerikai elemek is jelen vannak.











Vicces rajz többek között arról, hogy mennyire kemény lesz idővel az ember a börtönben, illetve mi lehet a másik végeredmény.












A képen látható rabnak szinte kocsonyás a teste, mintha nem is lenne ember. A végtagjai kacskák, és a teste is csökevényes. Az emberhez képest a wc kagyló rendkívül ügyesen van kidolgozva. Az emeletes ágy pedig, szinte élethű másolata az eredetinek. A magyar börtönökben néha tényleg hasonlóak a körülmények, de általában azért lehet rendesen mosakodni. Az emberi vonások torz ábrázolása valószínűleg teljesen torz énképre is utalhat, illetve hanyag önismeretre.













Fogvatartott által készített rajz, melyen megjelenik, hogy a magyar börtönökben nagyobb a zsúfoltság, kevesebb a program, és rigidebbek a szabályok (pl. nem lehet telefonálni). Érdekes, hogy a két börtön-szcenáriót egy börtönőr nézi felülről.














Feltehetően romának ábrázolt fogvatartott egy börtönben, ahol látható az emeletes ágy, a zárkaszekrény, és a tyúklábmintás rabruha.