Tököli sályber gyerek

Ez a falfirka a nagyfai intézetben készült 2008 nyarán. Érdekes lehet nyelvészeti, szociológiai és pszichológiai szempontból is. Természetesen a börtön fókuszából.

Tököl, Pelican Bay, Nagyfa

Hazánkban a központi fiatalkorú intézet (hivatalos neve: Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete) Tökölön van, a Csepel szigeten, Budapesttől délre. Az intézetet gyakran látogatják jogász, szociológus, pszichológus és pedagógus hallgatók tanulmányi célból. Nem régen Hegedűs Judit, az ELTE tanára azt mondta nekem, hogy HÉV-vel megy a hallgatókkal a börtönbe, és HÉV-vel is jön vissza, hogy legyen idő felkészülni és feldolgozni a látottakat. Ugyanis a HÉV megálló nagyon messze van az intézettől. Sokat kell gyalogolni. Teljesen egyetértek ezzel a módszerrel. Egy naiv embernek rendkívül megrázó lehet a börtön, bármennyire is törekszik a menedzsment arra, hogy az intézet barátságosnak tűnjön. Sajnos leginkább a rabok teszik pokollá a börtönöket. Ezt látjuk az amerikai ismeretterjesztő filmekben is, azokról azonban én merőben különböző álláspontot képviselek. Szerintem ugyanis azok a filmek egyfajta menő dologként mutatják be azt az elnyomást, ami pl. a Pelican Bay börtönben tapasztalható. De a mi a börtön igazi valósága? (Nem tudjuk, de megpróbálunk némi magyarázattal élni.)
A nagyfai börtönről elég annyit tudni, hogy mezőgazdasági jellegű intézet, és délen van, Szeged fölött, tehát jó nagy távolságra Tököltől.

Sályber gyerek 1. – nyelvészeti szempont

A börtönszlegben a droid kifejezés már tíz éve egyenlő volt a csicska jelentésével, azaz lenézett, szerencsétlen, lúzer ember a droid. A cyber ennek az ellentéte, azaz a menő. Mind a kettő kifejezés köthető a Csillagok háborúja saga-hoz. A star wars világában a droidok állnak a ranglétra legalacsonyabb fokán, míg más ehhez a világhoz közel álló, amerikai filmekben (pl. Szárnyas fejvadász, Total recall, Terminator stb.) megjelennek a cyber emberek, akik félig gépek, félig humanoidok. Ez a börtönben úgy jelenhet meg az emberek gondolkodásában, hogy a menőség az jobb, mint embernek lenni, mert aki menő, az brutális.
Nem mehetünk el a helyesírás mellett. Kissé patetikusnak tűnik a cyber szót sálybernek írni. A szó a görög kibernétesz (κυβερνήτης) kifejezésből ered, aminek a jelentése parancsnok. Ezt természetesen nem tudhatta, az a személy, aki fölírta a sályber szót a falra. Azt azonban érezte, hogy a szó jelentéstartalma a hatalomgyakorlással áll összefüggésben.
Több börtönbeli falfirkán láttam, hogy a nyelvek egyfajta keveredéséről van szó, ami szerintem arra utal, hogy a rajzolók elsősorban a magyar nyelvtől idegenkednek, mert menőbbnek tartják az angolt, olaszt, spanyolt. Ez nem etnikai alapú véleménynyílvánítás, hanem még érdekesebb: az elnyomó hatalom nyelve elleni védekezés. Persze ezek sem jelennek meg a fogvatartottak tudatában, csak meta szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyén a környezetében a világot jelentő dolgokat immanens (benne rejtőző) szinten fogja fel, nem pedig a kézzelfogható (manifeszt) jelenségek szintjén. A fogvatartott tehát nem azt gondolja, hogy azért van börtönben, mert egy bűncselekményt követett el, hanem az egészet komplexen látja, úgy véli, hogy a világ gonosz, hogy a börtönbe juttatta. Nagyon nehéz ezt a gondolokodásmódot annak megérteni, aki nem került börtönbe, de feltehető, hogy szinte minden rab hasonlóan gondolkodik.

Sályber gyerek 2. – pszichológiai szempont

Mind a droid, mind a cyber kifejezés azt hordozza magában, hogy az ember emberi mivolta eltűnt. Nem animalizáció ez, azaz nem azt akarja a szleng kifezni, hogy a rabok „állatok”, hanem egyfajta gépek, akik a szolgák, vagy gyilkoló gépezetek. Tiltott a gondolkodás a szolgák számára is, és a „sályberek” sem gondolkodhatnak sokat, cselekedniük kell, nem mérlegelhetnek. A börtön zártsága ilyen szempontból valóban rémisztő, mert a gondolkodni sem ajánlatos, ugyanis az ember „megreccsen”, kiadja magát, nem gyúr; azaz vesztes lesz.
A falfirkáknál két dolgot kell figyelembe venni: miért pont azt írta fel az egyén, amit felírt, és mit akart vele közölni. Nagyon óvatosnak kell lenni ezen kérdések megválaszolása során. Alaposan kell ismerni a börtön világát, hogy megtudjuk a választ a motivációra és a kommunikációra. Tudni kell például, hogy a börtönben egyes helyeken egyedül lehet az ember (pl. fogdán), ahol nagyon sok a falfirka. Itt nem lát senki, és mégis: amit felírtam a falra, sokan látni fogják, mert más személy is be fog kerülni a fogdára. A képen látható üzenet a dominanciát, a hatalmat akarja kifejezni. Azaz arra következtethetünk, hogy egy agresszív rab került a fogdára, aki meg akarta mutatni, hogy ki a király. És vajon mit akart mondani? Ha megnézzük, a betűk nagyon (olyan tíz centimétes nagyok lehetnek). Ez valamilyen szempontbol indulatra utal, azaz valami történt korábban, például elnyomták az illetőt. Ez a falfirka tehát agresszív töltetű, harcra kész személytől származik, akinek a „sályber” szóval még talán viccelni is van kedve. Ez a loco-ság, amit lehet ismerni a spanyol ajkú amerikai hip-hopból (legjobb példa a Cypress Hill és a Delinquent Habits). A loco szó bolondot jelent, aki nagyon is észnél van. Elszánt őrült, aki küzd a rendszer ellen, egyfajta Hamlet.

Sályber gyerek 3. – kultúra (szociológiai szempont)

Magyar környezetben a természetesen a Szájbergyerek című Kistehén számra kell gondolni. És itt a történetünk érdekes fordulatot vesz: ha a számot meghallgatjuk, kiderül, hogy a dalban roma ritmusok vannak. A dal talán 2005/2006 táján lett sláger, és amolyan Sziget fesztivál induló volt. A börtönben lévő rabok is nyílván hallgatták a számot a rádióban, de nem tudták, hogy hogyan kell leírni azt a szót, hogy cyber vagy szájber. Azt viszont érezték, hogy valamilyen szinten a szám a romaságról, a cigányságról szól. Mi ebben mégis a fordulat? Nem meglepő ugyanis, hogy a rabok roma dalokat hallgatnak a börtönben. Az viszont számomra mégis érdekes, hogy a dalból eredeztethető szó a roma öntudat (és kultúra) kifejeződése lett.

A cigánybűnözésről

Jellegzetes börtönbeli falfirka „A rózsa, ami egyszer elhervad.” felirattal. A készítője talán roma lehetett a váci börtönben. Sokszor figyeltem meg, hogy a romák szeretnek rózsákat rajzolni a levelekbe, a borítékokra vagy a börtönbeli tanáraiknak, nevelőiknek ajándékba.
A börtönvilágban a rózsa az ártatlanság szimbóluma. Csak egy orosz börtöntetoválásokról szóló könyvben olvastam erről, és még az a könyv is csupán fénymásolatban van meg nekem, nálunk még nem adták ki, ezért annál jobban őrizgetem valamelyik polcomon. A börtön ugyanis nem érdekel szinte senkit. Pedig érdekes világ.

Most, hogy ez a blog elismerést kapott, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy leírjam – röviden – a véleményemet arról amit manapság cigánybűnözésnek neveznek.
Már korábban is írtam erről a dologról, és nem is éppen fogtam vissza magam. Még a nagyon aktuális kislétai események előtt, a youtube-ra is felraktam egy rövid filmet a kérdésről, ahol igazán magyar nyelven, és egyszerűen próbáltam megfogalmazni, hogy miért is gondolom úgy, hogy a cigánybűnözés-fogalom egy agyrém.

Először szót szeretnék ejteni az identitásról, hogy kik is vagyunk mi, és minek valljuk magunkat. Már szinte unásig ismétlem saját magamat, amikor azt mondom, hogy a börtönben szinte nincsen identitás, nincsen szelf, nincsen olyan én vagyok, sőt még az a szabadság sincs, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”. Nincs, mert a gondolathoz reflexió, visszajelzés kell, a gondolatot meg kell tudni osztani a másikkal, és erre nincsen lehetőség a börtönben. Ugyanis a börtönben az identitás minden oldalról fenyegetésnek van kitéve. Veszélyben vagyok, mert cigizek, mert akkor kölcsön kell kérem ,hogy legyen dohányom, de nem adnak egy az egyben kölcsön, hanem csak kamatra. Veszélyben vagyok akkor is, ha nem cigizek, mert mit képzelek magamról, hogy nem állok be a sorba. Ugyanilyen kérdés a gyúrok, nem gyúrok, a falcolok, nem falcolok, a spanoskdom, nem spanoskodom a börtön világában, és még sorolhatnám.

Goffman azt írta a stigmatizációról, hogy az az identitás elleni fenyegetés. Nem csupán az, amit hiszünk róla, hogy megbélyegzés. A stigma kihat az egész életre, még a múltra is, és folyton nyom, szúr, annyira, hogy jobban fáj, mint valami testi kín, de aztán az ember mégis tovább megy, és próbál létezni ebben az állapotban. Nem kérdéses, hogy a börtönben és utána a stigatizáció az, ami az egyik legmakacsabb és legvérszívóbb ártalom, amit az ember elszenvedhet. Azért gyűlölnek, aki vagy. Aki annyira önmagad vagy, hogy nem tudnád magadból kiszakítani, mert akkor meghalnál, vagy nem lézetnél tovább úgy, ahogy eddig felfogtad magad. Magyarul írok, de nagyon nezek és velősek ezek a gondolatok. A rabok mégis érteni szokták ezeket a szavakat.

Láttam én már a börtönben olyan fogvatartottat, aki ott éppen nem vallotta magát cigánynak, pedig nyilvánvaló volt, hogy az. Olyan embert is láttam, aki kopaszra nyírta a haját, gyúrni kezdett, és horogkeresztet tetováltatott magára, csakhogy mindenki számára bebizonyítsa, hogy ő nem cigány, pedig az volt.
Láttam olyan embert is, aki szerintem nem volt cigány, mégis annak vallotta magát a börtönben, hogy ne érje atrocitás a többi rab felől, és hogy spanja lehessen valakinek. Persze voltak olyan rabok, akik nem hittek neki, és kinevették.
Láttam olyan embert a börtönben, aki fekáliával kente össze magát, csak azért, hogy ne kerüljön olyan zárkába, ahol kannibál romák voltak, pedig ő maga is cigány volt. Őt is inkább csak kinevették, az őrök pedig megfogták, és lemosdatták, és elszállították egy másik helyre, ahol persze nem bújhatott ki az őt üldöző átok, a marime, alól.
De tovább megyek, láttam olyan romát a börtönben, aki melegnek adta ki magát, csakhogy jobban érvényesüljön. Festette a haját, pöszén beszélt, riszálta magát és átszababatta a rabruháját, hogy feszes legyen a fenekén. Egy egész szinten ő volt a rabok császára, nem lehetett megtörni a hatalmát. A szabadulása után pedig visszatért a gengsztervilágba. Ott is császár. Kabriókban jár, szőke nőkkel.
Olyan romát is láttam a börtönben, aki igyekezett titkolni a homoszexualitását, rémesen pattanásos volt az arca, és meghúzta magát, jól viselkedett. A kinti életben másod- vagy harmadrangú transzvesztita sztár.

A börtön az urbanizáció visszacsapása. A börtön intézménye egyidős a polgáriasodással és a felvilágosodással. A börtön is úgy működik, mint egy város, talán, mint egy körfolyosós ház, ahonnan nem lehet kimenni, még a sarki boltba sem. Az urbanizáció következménye a gengesedés, a slumosodás, a vandalizmus, a fertőző betegségek terjedése, az elöregedés és így tovább (eltekintve a pozitív következményektől.) Minden, ami urbanizáció, bizonyos szorzó mentén felerősödik a börtönben, de hajmeresztő mischungban, ami leginkább a magasiskolák hiányábán mutatkozik meg. A börtön kultúrája a gengmentalitáson kívül ugyanis rurális, azaz vidékies. Ennek számos magyarázata van, a legkézenfekvőbb mégis az, hogy a börtönőri munka megbecsültsége nem nevezhető magasnak, ezért nem a város lakói lesznek a börtönőrök pl. Budapesten, hanem a vidéki munkanélküliek. A börtön urbánus-rurális belső feszültségéből ered a magánélet teljes hiánya. Nincs egy rab. Rabok érdekcsoprtjai vannak.

Akik vallják azt a nézetet, hogy létezik cigánybűnözés, többek között a fenti jelenségekkel és azok okaival nincsenek tisztában. A cigánybűnözés-fogalom ebből az információhiányból ered, és egyfajta öndefiníciós problémát okoz (Én nem vagyok cigány, nem is akarok olyan lenni, tehát utálnom kell a cigányokat, és ehhez a nézetemhez igazítok minden egyéb nézetet, még azt is, hogy ki is vagyok én valójában, és ezért örömömet lelem a cigányok hibáztatásában, továbbá szeretem a magamfajtákat. – Aki egy kicsit ért a szociálpszichológiához, ez utóbbin elgondolkodhat.).

És akkor jöjjön az a mondat, amivel kezdeni akartam: a cigánybűnözésben való hit a hiányos szociológiai és kriminológiai ismeretekből eredő szociálpszichológiai probléma kompenzációja.

mara salvatrucha kultusz

A Mara Salvatrucha (MS13) gengről már írtam korábban. Ahhoz a cikkhez, az ebben a blogban egyébként oly ritka, megjegyzés is született egy bloggertől.

Az MS13 egyrészt egy geng, ami az angol nyelvű szakirodalomban "criminal gang", amit magyarra úgy lehetne átültetni, hogy "bűnöző banda", de ez utóbbi a magyar nyelvben már sokrétű jelentéssel bír, ezért maradnék a geng kifejezésnél.
Az MS13 másrészt az ellenállás szimbólumává vált, aminek csak az egyik formája a bűnözés. A kirekesztettség, a sodródás, a társadalmon kívüliség közvetítődik az MS13 kultuszon keresztül.
Az MS13 harmadrészt a beilleszkedni képtelen etnikai kisebbségek számára is mozgalomszerű jelentőséggel bír. Ezt lehetne talán testvériségnek nevezni, ami már a magyar börtönvilágban is megjelent, Lauonda néven.
Az MS13-nak mindenképpen van politikai üzenete avagy koncepciója is, hiszen az elnevezés hasonlít az M26-7 mozgalom nevére és szimbólumaira. Az M26-7 Fidel Castro mozgalmának a betűjele, amit karszalagon hordtak a kubai kommunista forradalmárok. Érdekes lenne azon elgondolkodni, hogy ha a Szovjetúnió nem szűnt volna meg, mivé alakult volna az MS13 az egykori hidegháborús nagyhatalom támogatásával.
Az MS13 ugyanakkor egyfajta művészi megnyílvánulás is, egy olyan jelenség, ami versek, filmek, festmények témája lehet. Erre mutatnék most be pár példát, amit az egyik legjelentősebb, nem főirányú képzőművészeti közösségi oldalon, a jellemző nevű, deviantart-on találtam.

Egy meth nevű művész képe egy MS13 tagról. A kollázson lévő fotón jól láthatók a jellegzetes, gót betűs MS13 tetoválások. Egészen a hatvanas évek végéig a tetoválások nagy része az egész világon a börtönökben készült, és a tetováltság egyenlő volt a börtönviseltséggel. Ez természetesen a nagyobb méretű, nem kifejezetten művészi tetoválásokra vonatkozik. Az alkotó a kép jobb felső sarkába azt írta, hogy a képen lévő személyt őrültnek címkézik, és nem vesz róla tudomást a kormányzat. Az őrült (loco) kifejezés egyébként gyakran megjelenik a spanyol hip-hop dalokban, és a gengkultúrában is. Jelentése természetesen nem esik egybe a pszichiátriai "mentálisan sérült" kifejezéssel, hanem inkább "elszántat", "bolondot", "megszállottat", "vadbarmot", "állatot" jelenthet. Érdekes módon ezek a jelentések a köznyelvben is felbukkannak, amikor a többségi társadalom tagjai a börtönlakókról nyílvánítanak véleményt.

A La Mara Andra Sueltra kifejezés, az MS13 jelmondata, talán úgy fordítható le, hogy "la mara, gyerünk (csak) szabadon". A spanyol soltar igének azonban olyan jelentése is van, hogy "lazul", "felszabadul". Hogy a jelmondat üzete értehető legyen, talán úgy lehetne átültetni magyarba, hogy "salvatrucha, hú de laza". Természetesen itt a laza szónak a szleng értelmén kell elgondolkodni. A lazaság, hűvösséget, közömbösséget is jelent ilyen szempontból, mint az angol cool, ami a nyolcvanas évek hiphop világában gyakran felbukkant, gondoljunk csak LL Cool J-re. Budapesten mellesleg a kilencvenes évek elején az SDO mellett a BCOOL teg volt a leggyakoribb graffiti ikon, amit a metrókocsikon lehetett látni. A hiphop és a graffiti is rendkívül sokat kölcsönöz a szubkultúrából, a deviáns életvitel szimbolólumaiból és művészi önkifejezéssé válik. Ez a hatás minden bizonnyal kölcsönös.

A fenti képet JuartLittle készítette. A képen számos szimbolikus kommunikációt láthatunk. Az ördögszarvakat, amik szintén az ellenállást jelentik. A harmadik szem helyén lévő, kisméretű MS13 tattoo azt közli velünk, hogy a szabad szemmel látható dolgok csupán illúziók a társadalomban, a valóság, az igazság, mind erkölcsileg mind érzelmileg a szubkultúrákban rejlik. Említést érdemel még a koponya is, ami a halálig tartó hűséget jelenti, és az egyi igazi börtöngeng legfőbb sajátossága is. Valódi igaziság az állami igazságszolgáltatás ellen. Figyelemre méló a Motörhead logóval való hasonlatosság. Érdekes párhuzam ez, hiszen a logó a nyolcvanas években leginkább a motoros gengek tagjainak hátán szerepelt, és a sex and drugs and rock 'n' roll mozgalom egyik ikonja ma is. E melett természetesen a képből láthatóan sugárzik a macho szellemiség, ami az alak feje körül mintegy glóriaként jelenik meg. A szexualitás, a gengek és az ellenállás egyik másik impozáns ikonja, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese, Evan Seinfield, aki felnőttfilmek gyakori szereplője is volt, valamint az OZ című börtönsorozat Jaz Hoyt nevű szereplője. Látható, hogy az MS13 olyannyira népszerűvé vált, hogy szinte betört a popkultúrába.

3Triangles képe, a jellegzetes kéztartással és kalasnyikovokkal. A kéz-jelbeszéd az amerikai gengek speciális kommunikációs eszköze, amellyel a rendőrséget igyekeztek a kezdetekben kijátszani, mert képesek az ujjaikkal akár betűszavakat formálni. Ma már ezek a jelek inkább az identitás jelképei, és szintén a popkultúra részévé is váltak. Ilyen szempontból a gengek területhasználati stratégiái - véleményem szerint - nyelvészeti és kognitív pszichológiai megközelítsében is vizsgálhatók. Egyértelmű ugyanis, hogy a hiphop egyfajta nyelvújító mozgalom, ami ugyanolyan részletes eszköztárral bír, mint a szépirodalom, avagy a hiphop a szépirodalom egyik része. A kézjelekkel való kommunikáció pedig az agy nyelvi központjaival más jellegű kapcsolatot teremt, mint a beszéd.

Egészen romantikus megvilágításba helyezi az M13-at a fenti, ez a valószínűleg mobiltelefonnal lefényképezett rajz, amit VitruvianDisaster egy tanórán készített, feltehetően unalmában. "Szeress vagy halj meg." - valószínűleg sok középiskolás diák gondolkozik hasonlóképpen. A nőalak pisztolyt tartó karján jelenik a Mara Salvatrucha tetoválás.

Végül egy olyan kép, ami egyszerre naiv és egyedi, grooserySTORE-tól.

Előadás az ELLENSZER a szer ellen c. konferencián

letölt

Foglald el magad: Edwin Hardin Sutherland bűnözés-tanulás elmélete

Edwin Sutherland differenciált asszociációs (változó jellegű érintkezések a bűnözőkkel) elméletét kilenc pontban lehet összefoglalni.

1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.

2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.

3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.

4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.

5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.

6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törvényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.

7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.

„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.

8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.

A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.

9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.

Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.

Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.

„Ha te is ezt olvasod, akkor szarban vagy! Itt ne gondolkodj, foglald el magad!” A kalligrafikus betűk fölé és közé egy másik fogvatartott más hangnemben a fenti sorok sajátos hangvételű interpretációját írta: „Ha ezt dikázod, akkor tré a helyzet, de ne parázz, verd el az időt! Rejszolj egész nap!”A felirat egy magyar börtön egyik elkülönítő (fegyelmi) zárkájában található. Az írás egyrészt jó tanács a hátralévő fenyítésben töltött időre, másrészt kifejezi az elkeseredettséget is. Nagyon fontos a fentiek tükrében, hogy mindkét írás technikai (Sutherland 4. tézise) instrukció. Az eredeti bonyolultabb, a második egyszerűbb.

Egykori sorkatonák firkái az ágydeszkákon: hasonlóság a börtönnel

Az alábbi képek egy magyar börtön raktárából kiválogatott ágydeszkákról készültek. Az ágyakat egy katonai laktanyából selejtezték le, és a megkapták a börtönök. Az ágyakkal érdekes "falfirkák" érkeztek a börtönbe a külvilágból, és a múltból (2000-2002), hiszen a sorkatonaságot már régen eltörölték. Mivel a laktanyák is "totális intézmények", nyilván észrevehetünk sok hasonlóságot a börtönbeli falfrikákkal, de vannak nagyon speciális sorkatonasági falfirkák, mint például azok, amelyek a bevonulás hónapjára utalnak (november, augusztus, február, május). Érdekes lehet a katonai falfirkák tanulmányozása a börtön szempontjából is: megtudhatjuk belőlük, hogy mik a fiatalkorú (nem jogi értelemben) személyek legfőbb bánatai, vágyai a zárt intézetben. Érdekes speciálisan magyar nemzetkarakterológiai következtetéséket is le lehetne vonni ezekből a "munkákból". Az alábbi fényképeket Schuckertné Sz. Csilla küldte nekem. Ezen a képen a "Veled vagyunk whiskey-s" felirat akár naiv társadalomkritika is lehet, ahogy a fiatalok szinte tradicionálisan tiltakoznak a fogyasztói társadalom ellen, vagy akár lehetne ez a magyar "betyárszimpátia" is, ami anno Ruzsa Sándorral szemben is megnyilvánult. Lehet azonban társadalmi tudatosság is, egyfajta öntudat az elit törekvéseivel szemben. Végre van valaki, aki képes kijátszani a rendőrséget, a bankokat, a biztonsági őröket, és képes elmenekülni. Az Ambrus Attila iránti rokonszenven nyilván számos társadalomtudós és döntéshozó elgondolkozhatott. Itt azonban nem erről van szó. Ambrus Attila jelenleg is az egyik legtöbb társadalmi figyelmet élvező fogvatartott hazánkban, és nagy hírt kavart a Gyorskocsi utcai rendőrségről való szökése. A laktanyabeli ágydeszkafirka nyilván ebben az időben készült. Ambrus akkoriban a "lelépés", "megpattanás" vagy a "dobi" szimbóluma lehetett. Mindenképpen érdekes társadalomkritika a "nem vagyok senki, nem tudok semmit, beállok rendőrnek" felirat. Nem volt ugyanis személyes oka a készítőnek a rendőrség ellen ilyen kijelentést tenni, hanem inkább azt érzékelhette és érzékeltette, hogy az igazságszolgáltatás szerinte gyenge lábakon áll Magyarországon.
"Ne búsulj, ha csalódsz egy lányban, 30 golyó van egy tárban" - ez a versike egyértelműen a laktanyában is jelentkező szexuális depriváció kinyiltkoztatása, azonban lírai, és sok szempontból naiv. A fiatal felnőttek gondolkodásában a párkapcsolat még majdnem teljesen egyenlő a szexuális kapcsolattal, ami nélkülözi az igazi, érett intimitást, és akadályokkal való együttes megküzdés igényét, ugyanis fiatal felnőttkorban még sokkal fontosabb az egyéniség megtalálása. Azért is naiv a versike, mert a hadseregben nem létezik olyan kifeleyzés, hogy golyó, legfeljebb "skuló" vagy "lőszer". A skuló a töltény szlengje, míg a lőszer a katonai szakzsargon. Az informális network a szleng használatát követeli meg, míg a hivatalos a zsargont, tehát csak vagánykodás lehet a versikében szereplő golyó szó. A versike ritmusa és rímei művészi hajlamra utalnak. Ilyen szintű kitárulkozás a börtönben lehetetlen. Nem igaz tehát, hogy a magyar hadsereg néha szörnyűbb volt szociális értelemben, mint a börtön. Azaz a magyar hadseregben szolgálatot teljesítő sorkatonák morális nívója semmiképpen sem volt hasonlítható a börtönlakókékhoz. Ennek okait most nem részlezetem, mert eleget írtam róla ebben a blogban. Az a tergo (hátulról) ábrázolt női akt magáért beszél. Elfojtásra, agresszióra, kisebbrendűségi érzésre, kudarcra utal, azoban ez a rajz mégsem olyan brutális, mint a hasonló börtönbeli rajzok.

A fenti kép is szexuális deprivációra utal, azonban a "legyél büszke, hogy a J2-be alszol!! Nagy híre van ennek a körletnek" felirat egy masszív közösség helyszíni identitására utal, azaz nagyon hasonlít a gengjelenségre. Az SS szimbólum felbukkanása gyászos képet fest a társadalmunkról, és hajdani sorkatonai kiképzés hatékonyságáról. Feltünően érdekes, hogy egy honvédelmi bázison a magyar társadalomra végzetes csapást mérő gyilkológépezet szimbóluma szerepel akár falfirka formájában is. Szélsőségesen megosztott társadalomra utal ez a jelenség. Ugyanolyan képletet látunk itt, mint a börtönöknél: a társadalmi problémák a zárt (totális) intézetekben előbb bukkannak fel, mint az utcán. A fenti rajz bizonyíthatóan 2002 előtt készült, amikor még nem lehetett látni a szélsőjobbot az utcákon.

És végül, ezen a képen rovásírás és a "Justice for Hungary" felirat szerepel. Maga a szlogen merőben anakronisztikus, hiszen angolul az igazi magyar ember számára semmi értelme sincs annak, hogy "igazságot Magyarországnak". Arról nem is beszélve, hogy maga a kijelentés nyelvisége amerikanizáció. Az előző kép értelmezéséhez hasonló kontextusban, az irredenta (és még így is meglehetősen torz) firka jelenléte a katonai körleteken szintén riasztó kórképet fest a társadalomról, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a börtönökben éppen ellenkező előjelű firkákat lehet találni, akkor a helyzet kifejezetten veszélyes.

Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?

Troy Michael Kell

A teljes film megtekinthető itt

Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.

A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.

James B Jacobs börtönelmélete

James J Jacobs bölcsészdoktori értekezését igen érdekes témából írta 1977-ben: Az Illinois állambeli Stateville Börtön ötvenéves történetét dolgozta fel a hatalmi viszonyok szempontjából 1925-től 1975-ig. Az értekezést publikálta Stateville: The Penitentiary in Mass Society címmel, ami a mai napig kalsszikus kriminológiai mű. Jacobs ma a Chicagoi Egyetem professzora, ahol elődei voltak többek között G. H. Mead, Whyte vagy akár Thrasher.

A börtönjelenséget szociológiai szempontból a tudósok mikro és makro szinten egyaránt vizsgálták. Véleményem szerint a mikroszintek vizsgálata inkább szociálpszichológiai megközelítés: a börtönbeli társas interakciók elemzése, azaz a börtön milyenségének leírása. Ilyen kalsszikus művet írt Clemmer, Sykes, Goffman, Mathiesen valamint Cohen és Taylor. A makroszintű börtönjelenség-elemzés a tágabb társadalmi változásokat elemzi, a börtön gazdasági kapcsolatait, a politikai struktúrákat, a történelmi beágyazottságot és a kultúrális kérdéseket. Durkheim, Foucault, Rusche és Kirchheimer valamint Pashukanis művei tartoznak ebbe a kategóriába.

James B Jacobs egyesítette a két módszet, amikor az Illinois Büntetés-végrehajtási Intézetet elemezte. Az intézet 1925-ben egy karizmatikus parancsnok iránítása alatt állt, aki a börtön mikrotársadalmát patriarchális viszonyok között irányította. 1975-re az intézet egy bürokratikus racionális-jogi hatalmon alapuló intézetté vált.

Jacobs elemezte a börtön változó kapcsolatrendszerét a tágabb társadalommal, és megállapította, hogy ez kölcsönös kapcsolatban áll a börtönbeli interakciók mintázatainak és modalitásainak változásaival. Mindezekre természetesen a társadalmi változások is hatnak: a politikai domináns szemlélet, a civil szervezetek felemelkedése, a fogvatartotti összetétel változása és az őrök mentalitásának átalakulása.

Jacobs tanai nagyon aktuálisak a jelenlegi magyar börtönviszonyok tükrében: hiszen a politikai személet hazánkban a rendszerváltás után egyre inkább a börtön szociális funkcióját támogatja, egyre több civil szervezet vizsgálja a börtönt (TASZ, Helsinki Bizottság, OSI stb.), de egyre több segítő jellegű civil szervezet is működik a börtönben, és az őrök mentalitása is változóban van (erre példa a legutóbbi tömeges fegyőri megmozdulás lehet, amikor az egyik vezető magyar börtönbeli szakszervezet az utcára vonult a bérek megalázó szintje elleni tiltakozásának kifejezése érdekében). A rabok összetételének változása terén jelenleg hazánkban a drogok és a gengek jelentenek a legnagyobb kihívást. A chicagoi gengek a drogok miatt éppen Jacobs fentebb leírt munkássága alatt változtak meg jelentősen, ezt a párhuzamot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a jelenlegi magyar drogprobléma rossz fényében.

Roma rasszizmus? Cigánybűnözés?

A képen a következő felirat látható: "Kinyírni, lemészárolni, üsd, vágd a magyart, ne félj a cigányoktól." Egy magyar börtönben található, többször lefestett, de többször ismét felvésett, és megerősített falfirka. A jelentése, és a felírás célja bizonytalan.

A fenti falfirka nagyon homályos, azonban jelenleg a társadalomban élesen él, és egyre gyakrabban hallható, hogy a cigánybűnözés tagadása a bűnüldöző szervek naivitására és álszentségére utal. Véleményem szerint a cigánybűnözés szót nem a "cigány" szó miatt nem szabad használni, hanem a megbélyegző volta miatt. Ha túl sokszor használjuk ezt a szót, az általános iskolás gyerekek is elkezdik használni. Ez utóbbi azért veszélyes, mert az általános iskolákban is kiéleződött a magyar-cigány ellentét. Maga a szóhasználat tehát provokatív.

Miért?

1. Azzal, hogy azt mondjuk, hogy "cigánybűnözés", azt a nézetet támogatjuk, hogy "az összes cigány bűnöző". Ez nem igaz.

2. A "cigánybűnözés" szóval azt is sugalljuk, hogy a cigányok ellen fel kell lépni, mert bűnözők. Ez az állítás nem helyes, mert csak a bizonyítottan bűnöző cigányok ellen lehet igazságszolgáltatási eszközökkel fellépni.

3. A "cigánybűnözés" szó kudarcot is hordoz magában, mert, ha a második vélekedés igaz, akkor az azt jelenti, hogy a többségi társadalom (jelesül a magyar) más eszközökkel nem volt képes kezelni a helyzetet. Nem volt a többségi társadalom olyan erős, hogy képes legyen a romákat más eszközökkel felzárkóztatni, azaz a magyar többségi társadalomban nincsen kohézió.

4. A "cigánybűnözés" kifejezés egyes radikálisokat arra sarkallhat, hogy megtámogassák a rasszista kijelentéseiket és tetteiket. Látjuk, hogy az egész rendszer labilis, kiegyensúlyozatlan lábakon áll.

5. A helyzetet tovább rontja, ha a rendvédelmi szervek állományába tartozó emberek is hírdetik a "cigánybünözéssel" kapcsolatos nézeteiket. Még súlyosabb, ha a munkájuk lényegének, és küldetésének a cigánybűnözéssel való leszámolást látják. Ezzel a vélekedéssel a rendvédelmi szervek működésének lényegét ássák alá, ugyanis ezek a nézetek nem a rendet szolgálják, hanem az uszítást és a feszültségkeltést.

Sajnos a magyar rendvédelem a fenti öt ponton már túl van. A rasszista gondolkodás a fenti öt pont első pontjánál fennakad, és a személyes sérelmeit vetíti bele a véleményeibe. Azt hiszi, hogy ami vele megtörtént, az mással is ugyanúgy megtörtént. Az ilyen nézetrendszerű személyek természetesen egy helyre tömörülnek, és megtámogatják egymás vélekedéseit.

Egy idő után ezek a nézetek kijelentésekké és tettekké alakulnak. Esetleg igazságtalanság éri a romákat egyes igazságszolgáltatási aktus közben. Megalázzák, megbántják, a származásuk miatt szidják, tegezik, nem veszik emberszámba, lehülyézik és így tovább. És aki ezeket már egyszer megette, a rendszer részese lesz, és nem tud kiszállni többé.

Hogy ez hogyan alakulhatott ki, arra számos tudós ad magyarázatot: Walter O. Weyrauch, Sir Agnus Fraser, Prónai Csaba vagy Tarján G. Gábor és Bólyai János.

A fenti felirat azért jelent meg egy magyar börtön belső falán, mert a romák érzik magukon az előítéletet, és érzik, hogy a helyzet egyre kiélezettebb lesz, és egyre nehezebb lesz békés megoldást találni.

Minden szempontból szerencsétlen rab: családon belüli erőszak, bullying, gengesedés, falcolás, nyelés - Adamcsik László esettanulmánya komment nélkül

Szimulált börtönbeli verekedés - feltehetően a hatvanas évekből. Az RTF Bv. Tanszék archívumából

Előttem állt egy 23 éves , átlagos testalkatú kb. 170 cm. magas férfi a börtönhierarchia aljáról, aki a valós életkoránál jóval idősebbnek látszott, mindkét alkarján számtalan falc nyoma. Jelenleg rablásért tölti hatéves fegyházbüntetését. Hellyel kínáltam és elmondtam neki, hogy ki vagyok és miért szeretnék vele beszélni. Először nem akarta alávetni magát a beszélgetésnek, de közöltem vele, hogy adatai bizalmasan lesznek kezelve, és ha nem szeretne a rendelkezésemre állni, azt természetesen megértem, abból semmiféle hátránya nem fog származni. A fogvatartott rövid gondolkodás után mégiscsak ráállt a dologra, de úgy érzem ebben elég jelentős szerep jutott annak a doboz cigarettának, amit a bizalom elnyerése miatt adtam neki és rögtön rá is gyújthatott belőle. Eddigi beszélgetésünk alatt nyugodtan viselkedett, de láttam rajta, hogy méreget és próbál valamiféle előnyt kiharcolni magának a beszélgetésért cserébe. Ennek már most szerettem volna elejét venni és a tudomására hoztam, hogy az a doboz cigaretta is bőven meghaladta a hatáskörömet, azt csak jó szándékom jeléül kapta, de ha vissza akar élni ezzel máris mehet vissza a zárkába. Ha hajlandó velem beszélgetni szívesen veszem és megköszönöm, de megígértem, hogy tartom magam bizonyos szabályokhoz így elvárom tőle is a kötelező minimumot. Erre ő elnézést kért és megkérdezte, hogy miben segíthet. Kértem, hogy beszéljen magáról és arról, hogyan jutott idáig. Meg kell vallanom, hogy az ezután hallottak kissé elborzasztottak. Emberem nyugodtan kezdett az elbeszéléséhez, ugyanakkor láttam rajta egy bizonyos labilitást, amely csak fokozódott, ahogy a múlt keserű emlékeit előhívta a feledés homályából. Minél többet beszélt, annál idegesebb lett, annál inkább átélte újra a vele történteket. Elbeszélésének módja, szegényes szókincse és az egész ember megjelenése, igen alacsony iskolázottságról árulkodott, mint később kiderült a nyolc osztályt is éppen hogy befejezte. Szabolcsból származik, egy isten háta mögötti kis faluból, ahol hatan voltak testvérek, négy fiú és két lány, a fiúk közül sorrendben ő a harmadik. Szülei munkanélküliek voltak, a gyermekeket segélyekből és alkalmi munkákból próbálták eltartani. De legfőképpen ittak, mégpedig sokat. Ekkor az apa egy szadista vadállattá változott és jobb híján a családot kezdte terrorizálni, amiből nem maradhatott ki senki. A nincstelenség, a nyomor, a folyamatos szinte napirenden lévő verések rányomták bélyegüket a gyerekek fejlődő személyiségére és az otthoni „családmodell” szinte meghatározta a további életvitelüket. Menedéket csak a szomszédoktól remélhettek. És ennivalót is! De ezeket is csak ritkán, mert a szomszédok is féltek az apától. Az édesanya halála csak olaj volt a tűzre, apjuknak ezután nem volt egy józan pillanata sem és jaj volt annak aki ekkor a keze közé került. Ekkor emberünk 13 éves volt, és amikor apja egy delíriumos éjszakán kerékpárlánccal szinte félholtra verte elhatározta, hogy idősebb testvérei példáját követve elhagyja a szülői házat. Budapesten kötött ki, aluljárókban csavargott és koldulásból kisebb lopásokból tartotta el magát. A további forgatókönyv már átlagos, jöttek a haverok, a hasonszőrű fiatalabb, idősebb fiúk, akik egy százasért bárkit leütöttek, akár a nyílt utcán is. Ezek a „bajtársak” lettek immár a család, egy gyenge lábakon álló, mégis biztosnak tűnő hátteret adó farkas falka laza érdekszövetsége. Aztán jöttek a balhék, először csak egészen kicsik, aztán az egyre keményebbek, egyre brutálisabban, és gátlástalanabbul. Végül jött a szükségszerű bebukás, majd Tököl az „egyetem”.
Összegzés:
A beszélgetés végére, szinte már-már megsajnáltam beszélgető partneremet. Az ő története is olyan, mind számos fiatalon elkallódó, jobb sorsra érdemes fiatalé, akiket sajnos az utca nevelt fel. A személyiség formálásában legnagyobb szerepe a családnak, az otthonról hozott követendő mintának van. Mit várhatunk el tehát egy olyan embertől, aki egy ilyen légkörből jött, miért is lepődünk meg tulajdonképpen a viselkedésén? Hiszen ezt látta kicsi gyermek korától fogva, ez volt számára a természetes a „szerető” család követendő példája. Vissza tudjuk fordítani valaha ezt a folyamatot és tudunk e megfelelő magatartás mintát szolgáltatni egy ilyen embernek? Aligha hiszem! Legalábbis nekem ez volt az érzésem, miközben beszélgettem vele. Egy, az életből kiábrándult, megkeseredett ember képe kezdett kibontakozni előttem, akinek értékrendje meglehetősen eltér az átlagostól. Számára a szeretet a boldogság a megértés, a másik ember iránti tolerancia ismeretlen fogalmak. Soha nem kért és nem is kapott senkitől semmit, amire szüksége volt azt inkább elvette. Számára csak egy törvény létezik, az utca törvénye. Elmondása alapján ebből rengeteg konfliktusa származott a börtönévek elején, melyek sok esetben akár igen komoly verekedésben is végződhettek. Sem a rabtársak, sem a felügyelet nem méltányolták az efféle viselkedést. Kiközösítéssel sújtotta az egyik, fogdával büntette a másik. Lassacskán aztán csak megtanulta a keserű leckét, legalábbis a magántulajdonra vonatkozóan, de csakis a falak között. A keserű tapasztalatok az idő múlásával aztán egyre bezárkózottabbá tették. Az állandó öngyilkossági kísérletek, a falcolgatások, a nyeldesések egy kétségbeesett ember utolsó próbálkozásai lehetnek arra, hogy felhívja magára a figyelmet.

Művész a börtönben - Májer Péter esettanulmánya komment nélkül

(A képet a fogvatartott természetesen kézjegyével is ellátta. Az eredeti fotón ez látható is, a női alak szoknyájának jobb oldalán. A személyiségi jogok érdekében ezt a kézjegyet töröltem a képről. A fenti képen kívül ugyanezen fogvatarthoz köthető egy már korábban - jóval rövidebben - elemzett rajz is. Ha a két bejegyzést egymás után elolvassuk, az egész történetet egy kicsit más szemszögből is vizsgálhatjuk. - FG)
A feladat meghatározást követően szolgálati jegyen kértem a ***** parancsnokát, hogy egy, az Intézetünkben tartózkodó pszichológiai problémákkal küzdő fogvatartott meghallgatását engedélyezze. A parancsnok úr ajánlott egy fiatalembert, aki jelenleg rá kiszabott fogda büntetését tölti és egy meglehetősen érdekes, akár művészinek is nevezhető rajzot készített a fogdája falára. Az ezredes úr javasolta, hogy készítsek a rajzról fényképet, mert az elkülönítő zárka meszelését tervezik. A megbeszéltek szerint cselekedtem, hiszen várhatóan „egy nem hétköznapi elitélt” személyiségét ismerhetem meg ez által. A kiválasztott fogvatartott egy 21 éves, átlagos testalkatú férfi, aki 4 év 10 hónap szabadságvesztés büntetését tölti. Bűncselekményei közé tartozik lopás, rongálás, jármű önkényes elvétele és nem utolsó sorban kábítószerrel való visszaélés is. A fiatalembert nevezzük a továbbiakban ***-nek. *** nem mondható átlagos elitéltnek, még a ***** berkein belül sem. Bűntársai más-más büntetés-végrehajtási intézetekben töltik ítéletüket. Alig két éves bent tartózkodása alatt különféle fegyelmi vétségeket követett el már pl.: bv rend megsértése, rongálás, bv tulajdon rongálása, napirend megsértése, házirend megsértése, állami vagy magántulajon megsértése, étkezés megtagadás, zárka körletrend megsértése ill. egyéb vétség. A közvetlenebb és eredményesebb beszélgetés érdekében civil ruházatban érkeztem a körletre. ***, mint már írtam, jelenleg is 15 nap fogdáját tölti - és talán nem véletlenül - IV-es biztonsági csoportba sorolt fogvatartott. Átérvén a körletre, kérdeztem a szintes felügyelő urat, hogy melyik zárkában találom ***-et, aki közölte velem, hogy éppen sétán van a nevezett elitélt. Kihasználva az alkalmat, hogy üres a fogda, bementem és alaposan megnéztem a falon lévő rajzokat, majd fényképeket készítettem róluk. Eközben a felügyelő kollégával próbáltuk megfejteni, hogy vajon mit akart ábrázolni vagy közölni ezeknek az alakoknak a falra festésével. Mivel ezt megelőzően még nem találkoztam és nem is beszéltem ***-el, nem értettem igazán a képek mondanivalóját. Ezt követően a főtörzsőrmester úrhoz intéztem néhány kérdést főhősünkkel kapcsolatban. Az érdekelt, hogy milyen embernek ismerte meg, mire számíthatok vele kapcsolatban és véleménye szerint mennyire lesz segítőkész irányomban. Kollégám válasza kissé meglepett: „szerintem nem mész vele semmire, mert bármit is szólunk hozzá, nem válaszol egyértelműen, mindenen csak mosolyog, szó szerint bele az ember képébe”. Mindezen információkból arra következtettem, hogy más hangot kell vele szemben megütnöm, olyan „barátkozós” félét s talán jobb, ha a felügyelet sem lesz jelen a beszélgetésünk folyamán. Kis várakozást követően, megérkezett főszereplőnk természetesen a csuklóin megbilincselve. A zárkába érve a főtörzs úr leszedte a bilincset róla és elmondta a fogvatartottnak, hogy néhány kérdést szeretnék neki feltenni. *** mindezt halván csak mosolyogott, miközben szorgalmasan bólogatott, anélkül hogy egy hang is elhagyta volna a torkát. Mint tudjuk egy fogdában elég szűkös a hely és az ülő alkalmatosságok száma is meglehetősen korlátozott, így nem tudtunk mindketten leülni. Mondtam ***-nek, hogy foglaljon helyet, aki leült a zárkában található egyetlen stokira. Nem ismervén őt, úgy gondoltam, hogy jobban szemmel tudom tartani, ha állva maradok. Figyelemmel tudom kísérni a mozdulatait, reakcióit, ha pedig esetleg nekem támadna, helyzeti előnybe leszek vele szemben. Ahogy helyet foglalt, kicsit megnyugodott és már nem mosolygott, hanem nagy kérdő szemekkel nézet rám. Arra a következtetésre jutottam, hogy Ő bizonyára olyan ember, aki mosolyogva próbálja oldani a saját feszültségét, zavarát másokkal szemben. Ebben a helyzetben is rángatózott az arca, hol vigyorgott, hol pedig elkomolyodott. A következő mondattal indítottam a beszélgetésünket: „halottam, hogy egy művész lakik az intézetünkben”, ekkor ő, mint egy kisgyerek zavarba jött és mosolyogva, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, lehajtotta a fejét. Majd megkérdeztem tőle, hogy mit ábrázol a falon lévő rajz. Azt felelte: „semmit, csak úgy jött”, és ügyelt arra, hogy nehogy mélyebben bele menjünk a beszéltetésbe a semmit mondó, rövid válaszaival. Aztán tovább folytattam az érdeklődést. A kép alapján kértem, hogy meséljen a gyerekkoráról és a családjáról. Nehézkesen kezdte el, de aztán elmondta,hogy hárman vannak testvérek, egy húga és egy jóval fiatalabb öccse van. Az édesanyja egyedül nevelte, neveli őket, az édesapjuk 10 éves korában elhagyta őket. Iskolai végzettségét firtató kérdésemre a következőket válaszolta: „10 osztályt végeztem kint és már kettő és fél éve vagyok bent a börtönben. Ez idő alatt kőműves, faipari gépkezelő és épületburkoló tanfolyamokon is részt vettem”. Dicsértem őt: „látom maga komolyan gondolja a szabadulás utáni életet, melyik szakma a leginkább a kedvére való?”. Legnagyobb megdöbbenésemre azt válaszolta: „egyiksem!”. Sehogyan sem értettem már és tovább kérdeztem: „akkor, hogy-hogy jelentkezett ezekre a tanfolyamokra és egyáltalán hogyan tudta elvégezni, ha nem is érdekelte, mert gondolom azért tanulni kellett mindegyikre?”. Ezekre a kérdéseimre már szívesen válaszolt, nevetve, szinte kacagva: „ugyan már nem volt az semmi, a vizsgákon elfordították a tanárok a fejüket, hogy ki tudjuk puskázni a lényeget, sőt még segítettek is nekünk”. Megvallom, nagyon megfogott az őszintesége, ritkán találkozom ilyen fogvatartottal. Általában, azt hallom a befogadáskor a fogvatartottaktól, függetlenül attól, hogy kint vagy intézeten belül, szabadság vesztésük ideje alatt szerezték-e meg szakmájukat, hogy igenis tudják és gyakorlatuk is van a szakmájukban. Holott tisztában vagyok azzal, hogy azok az elitéltek, akik a büntetés-végrehajtásuk alatt szerezték a szakmájukat, valószínűleg nem rendelkeznek nagy gyakorlattal. Ám bennük legalább van akarat a munka és a megfelelni akarás iránt. De ebben a fiatal fiúban semmi ilyesmit nem láttam. Megkérdeztem azt is tőle, hogy a szabadság vesztése hátralévő ideje alatt akar-e valamit dolgozni. Erre a - már alig meglepő - válasz: „dehogy akarok”. Gondoltam, rákérdezek, nem szeretné-e a családját innen bentről támogatni, a válasz: „dehogy is, van nekik pénzük”. Elmondta azt is, hogy havi rendszerességgel látogatja a családja és kap ezen alkalmak során csomagot, ami számára elegendő. *** lassan kezdett megnyílni, én pedig próbáltam a beszélgetésünket először a neki kedvező irányba terelni. Kérdeztem, hogy mit szeret csinálni a leginkább, erre azt válaszolta: „hát Tv-t nézni. Az jó, nagyon szeretem a mókás filmeket, a sportot és a forma 1-et. Leginkább a televízió hiányzik itt a fogdában, a többi nem érdekel”. Tovább érdeklődtem, kicsit érzékenyebb témára evezve, pontosan mit követett el, hogy végül bekerült a börtönbe? A válaszán különösképpen nem lepődtem meg: „kisebb bolti lopások, verekedések”. Ezt követően feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket: „kipróbált illetve használt-e valamilyen bódítószert már, ha igen milyen rendszerességgel pl.: alkoholt esetleg valamilyen kábítószert?” A válaszában elmondta, hogy alkoholt természetesen fogyasztott, a kábítószerek közül pedig, ahogy ő mondta: a „zöldet” próbálta ki. Állítása szerint nem rendszeresen használta, így nála nem okozott függőséget. Folytatva a beszélgetést elmondta, hogy bekerülése után drog prevenciós részlegen is volt, de nem azért, mert függő lett volna, csak a megelőzés miatt. Viszont az arcán - a fiatalsága ellenére is - lehetett látni, hogy egykor nem kímélte a szervezetét. Ugyan az egészségüggyel nem beszéltem, de valószínűnek tartom, hogy legálisan vagy illegálisan nyugtatókat szed. A beszélgetésünk alatt megállt a zárka előtt *** nevelője, aki fennhangon ráförmedt: „maga meg miért ül?, álljon fel azonnal!”. Hirtelen felpattant a székről, és ahogy a nevelő úr tovább haladt, a következő mozdulatával már ült is vissza. Viszont a nevelő se kezdő már és jól ismeri főhősünket, 1-2 másodperc elteltével hirtelen visszalépett és megint rászólt: „hát mit mondtam magának!”. Felpattanva *** sunyi mosollyal válaszolta: „zászlós úr, én beteg ember vagyok!”. Nem várván meg a zászlós következő válaszát, reakcióját, már én szóltam közbe: „nevelő úr, én engedtem meg neki, hogy üljön”. A nevelő erre egy fejbiccentést követően tovább ment. Kérdeztem ***-et, hogy milyen egészségügyi problémája van. A válasz nagy boldogan: „á semmi, csak hülyítettem”. Persze abban biztos vagyok, hogy a zászlós úrnak sem voltak e felől kétségei. Ekkorra már egyre inkább megtapasztaltam, milyen ember valójában ***. Láthatóan szemrebbenés nélkül bele tud hazudni bárkinek a szemébe, de ami talán a legijesztőbb számomra benne, hogy nem tart egyáltalán a tetteinek az esetleges következményeitől. Kaphat bármilyen büntetést, különösebben nem fogja vissza az újabb fegyelmi cselekmények elkövetésétől. Nem törik meg őt a hátralévő börtönévei sem. Tovább folytatva a beszélgetést megkérdeztem: „mihez fog kezdeni a szabadulását követően?”. A válaszon nem sokat töprengett: ”találkozom a barátaimmal és majd együtt kitalálunk valamit. Dolgozni semmiképp sem akarok, hiszen abból úgysem lehet megélni, majd lesz valahogy”. Igazándiból gondoltam rá, hogy nevelési céllal adok neki néhány tanácsot, bár abban biztos voltam, hogy előttem már sok kolléga megpróbálta. Olyanok is, akik ebben igazán szakemberek, bár jelenleg úgy tűnik, nem sok sikerrel jártak. Féltem, ha most én is elkezdem, elakad a beszélgetésünk. Véleményem szerint gyermekkorábban nagyon szerethette az édesapját és az elvesztését rendkívül nagy traumának élte meg. Valószínű, hogy gyerekként az apja volt a példaképe, és amikor a legjobban szüksége lett volna rá a férfivé válásához, akkor tűnt el az életéből. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy sajátmagát okolhatta, amiért az édesapa elhagyta őket. Ami ilyen helyzetben a gyerekeknél előfordul, esetleg arra gondolhatott, hogy valami rosszat tett, amiért az apja megharagudott rá vagy csak nem szerette őt. Úgy érezhette, hogy széthullott a családjuk és nincs akire támaszkodhasson. Hiszen egy fiúgyermek bizonyos dolgait nem az anyjával, hanem az apjával tud csak megbeszélni. Így maradtak a haverok, akik valószínű, hogy ***-hez hasonló sorsú gyermekek. A sorsuk, álmaik, fájdalmaik, örömeik, érzéseik, gondolkodásuk megegyezik. Így kiválóan megértik egymást a bandában.

Gyúrás a börtönben - Schnautigel Károly esettanulmánya komment nélkül

Egyértelműen Rivotrilra (ROCHE) utaló falfirka - ennek nincs köze az alábbi esettanulmányhoz, hiszen a Rivortil nyugtatószer. A becsempészés módja azonban valószínűleg teljesen megegyezik a lentebb leírtakkal.

Dolgozatom tárgyaként az alábbiakban megnevezett témakörben szeretném véleményemet, nézőpontomat kifejteni.1998.Augusztusa óta vagyok hivatásos állományú tag. Az eddig megszerzett tapasztalatokra, a börtönben látott és észlelt történésekre hagyatkozva viszonylag rövid formában kívánok foglalkozni ezzel az igen érdekes és életszerű tevékenységgel, az alábbi kérdések mentén haladva:


· Miért gyúrnak az elítéltek?
· A szerek , intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája.
· Az használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja.


Miért gyúrnak az elítéltek?

Erre a kérdésre akár egy szóval is válaszolhatnánk: időtöltés. Viszont kár volna ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. A zártság, bezártság, a folytonos irányítottság ugyanis agressziót szül, szülhet, melyet valamilyen formában le kell vezetni. A hétköznapi életben erre alkalmas tevékenységek lehetnek pl. a szex, a sportolás, hobbik végzése, vagy egy sörözés a haverokkal. A lényeg, hogy az agy egy időre teljesen kikapcsoljon, csak egy dologra koncentráljon, kizökkenjen a megszokott kerékvágásból. Nos, a börtönökben ez a tevékenység a testedzés lesz. Ezáltal megvalósul ez a folyamat és egyben kialakulnak, rendeződnek az erőviszonyok, akár egy farkas falkában. Mondhatjuk, hogy a börtönökben a tekintély mércéje sok esetben nem a tudás, hanem sokkal inkább a külsőségek, a testi adottságokra alapozódik. Vagyis minél nagyobb az egyén karja, annál nagyobb lesz a tekintélye s a hatalma. Ezt felfoghatjuk, egyfajta természetes kiválasztódásnak is mely már az ősi társadalmakban is jelen volt.
Más oldalról megközelítve a kérdést, viszont azért is edzenek, mert a „gyúrás” egészséges tevékenység, egyben jó időtöltés, elfoglaltság. S nem utolsó sorban lényegesen jobb lesz tőle az ember közérzete, étvágya, tehát jobban érzi magát a bőrében, és alapvetően csinál valami hasznosat, ugyanis számukra egyértelműen dögunalom a bent lét, mert nem telik az idő.
A gyúrósok „társadalma” azonban két részre osztható. Az egyik réteg (a szűkebb) tisztában van cselekedeteivel, tudatosan használnak jó minőségű szereket, szteroidokat, amiket vagy szednek, vagy szúrnak, s a kúra, kúrák után figyelnek a szervezet tisztulásának elősegítésére, a természetes tesztoszteron termelés visszaállítására. Méregtelenítő teákat isznak, gyógyszereket szednek, helyesen táplálkoznak,(a lehetőségeikhez mérten). Tehát figyelnek arra, hogy egészségüket a lehető leginkább megóvják, megtartsák. A másik réteg ezzel szemben nem foglalkozik, vele mit szed és mennyit, csak az lebeg a szeme előtt, hogy minél nagyobb legyen,a „pajszer” s ez által kitűnjön a többi közül. Ők szervezetükkel mit sem foglalkoznak, náluk csak a karméret számít. E kör fogja használni a silány és olcsó szemes szteroidokat. Erre mondanánk a civil életben, hogy esze, s ereje, mint a marhának.

A tiltott szerek intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája:

A fogvatartottak részéről kell, hogy legyen egy úgynevezett vezér. Aki valószínűleg már nem első bűntényes, mondhatni „dörzsölt fickó”, vagy egy igen jól szituált, okos, értelmes egyén, aki úgymond ráérez, kiszagolja azt, hogy mely hivatásos állományú tagot lehetne megkörnyékezni, bevonni az összekötő szerep elvállalására.
A beavatott fogvatartottak létszáma két-három főnél nem lehet több.

Az örök részéről is van egy vezér, aki párhuzamban a fogvatatartottaknál, megtalálja azt vagy azokat a kollegákat, amelyek részt vesznek, részt vállalnak az akcióba.

A börtönben lévő fogvatartott a leadja a rendelést a beszélőjén, vagy saját tiltott mobilkészülékéről, esetleg az intézet álltál biztosított készüléken keresztül a hozzátartozólyának, engedélyezett kapcsolattartójának. A hozzátartozó felveszi a kapcsolatot egy a korábban, már az intézetből szabadult fogvatartottal, és leadja az előzőekben felvett rendelést s továbbítja, azt az összeget mely fedezi, mind a beszerző tarifáját, mind a bv szerv tagjának tarifáját mely legalább harminc és százezer forint között kell, hogy legyen. A volt elítélt szerzi be, a valószínűleg illegális termékeket, szereket, majd azok beszerzését követően felveszi a kapcsolatot az, bv szerv beépített tagjával, s továbbítja részére az árut, és a pénzt, melyet feltehetően postai csomag vagy értéklevél formájában továbbít, esetleg személy essen ad át.
Innentől (már csak) az áru intézetbe történő bevitele, átadása van hátra.

A használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja:


Szerek megnevezése:

1: Inzulin: Vannak fogvatartottak melyeknek romlott egészségi állapota indokolta teszi, hogy inzulin belövő készüléket tartsanak maguknál a nap 24 órájában. Innentől kezdve már nem jelenthet számukra nagy nehézséget, hogy mondjuk a szabadlevegőn való tartózkodás ideje alatt az edzést végző fogvatartott belőjön magának néhány egységnyi inzulint.
Alkalmazása: Alkalmanként 2-5 egység között van. Egy egység két pakli dohány, vagy egy doboz cigaretta.

2: Naposim: Sajnos ezt a hitvány minőségű szteroidot még mindig használják. Ennek oka, hogy olcsó és könnyen beszerezhető. Egy kúra legalább 250 szem, de a végső határt az alkalmazó mohósága szabja meg, elérheti akár az 1000 szemet is. Napi adag 8-16 szem között van,így tehát akár majd három hónapig tart a kúra.


3: Spiropent: A kúrákat követően a minél hatékonyabb izommegtartás végett alkalmazzák. Az ára és szedés módja ismeretlen.

4:Anabol: Szív alakú,kék színű,melyből 2-6 szem között szednek,naponta.

5:Bianabol: nyolcszög alakú,vörös színű,szedése nem ismert.

6:Amilozid-B: magas vérnyomás ellen szedik.

7:Ulceran: ízületi panaszok megszüntetésére és gyomorsav túltengés esetén.


Az árakat tekintve megállapíthatjuk,hogy a hétköznapi életben megszabott árnak legalább a négyszerese lesz a börtönben.A szájon át szedhető szteroidok jelenlegi kinti ára szemenként átlagba 15 és 40 forint között van. Így mire bekerül 80 és 150 forint lesz szemenként.

Az itt megtalálható felsorolás valódiságába teljesen biztosak lehetünk. Tehát tény ,hogy a valós helyzetet tükrözi, persze lehet némi hiányérzetünk, de hozzátenném, hogy innen, kintről az igazán érdekes alkalmazási módokat nem tudja az ember felderíteni.

Lauonda - tököli testvériség

A fenti kép egy magyar börtönben készült. A Lauonda csoport tagjai nem csak falfirkákban erősítik az identitásukat, hanem a "Lauonda" szót magukra is tetoválják. A szó valószínűleg egy női név.

Törökök, gengesedés, drogok: az osztrák börtönök sem különbek - Tornyai Viktor esettanulánya komment nélkül

Az orosz tolvajok jele egy osztrák börtön falán. Tetoválásként még gyakoribb.

A nyári gyakorlatomat Ausztriában a Justizanstalt Wien Josefstadt-i bv.intézetben töltöttem 2008.06.16-2008.09.14-ig (azaz tizenhárom hét). A gyakorlatom során négy hetet tölthettem az intézet pszichológiai-szolgálatában melynek vezetője Dr. ***** egy magyar származású pszichológus, aki mentorommá és egyben barátommá is vált kint tartózkodásom alatt. Az esettanulmányom alapjául szolgáló személlyel itt ismerkedtem meg ***** által.
A fogvatartott akiről beszélek egy török származású ám Ausztriában született fiatalfelnőtt (tizennyolc éves). A történetét egy elhelyezéshez szükséges pszichológiai tanúsítvány elkészítésekor ismerhettem meg.
Mint említettem a fogvatartott török származású ez több aspektusból is fontos:
tudni kell hogy az osztrák fogvatartottak 50-60% idegen nemzet szülöttje, állampolgára így a fiatalkorú fogvatartottaknak is. A bűncselekmények túlnyomó részét kisebbségek tagjai vagy külföldi állampolgárok követik el. Saját szubkultúrát alkotnak saját törvényekkel,hagyományokkal,szokásokkal. Ez a török kisebbségre fokozottan jellemző.
A mi fogvatartottunk „alkalmi”alkoholista és kábítószer fogyasztó! Azért írom hogy alkalmi mert ő szerinte a kábítószerekre vagy az alkoholra nem lehet rá szokni!
Élete során másodjára tölt szabadságvesztéssel járó börtön büntetést,tehát visszaeső. Az elkövetett bűncselekménye először több ízben elkövetett lopás majd másodjára rablás volt. A fogvatartott szeretett iskolába járni nem volt él tanuló, de követelményeknek mindig megfelelt annak ellenére, hogy ahogyan mondja mindig éreztették vele hogy ő nem osztrák. Az iskolát követően apja vegyesboltját kellett volna átvennie,de ő ezt nem akarta csak a török hagyományokból adódóan nem volt választási lehetősége. Megismerkedett egy lánnyal aki ugyancsak török származású és csakhamar szerelmesek is lettek. A lány egy gang tagja volt így ő is csatlakozott közéjük. A gang csak török fiatalokból állt és egységben az erő címszó alatt úgy éltek és cselekedtek ahogy az nekik jól esett. Értem ezalatt alkoholizálás később kábítószerezés és ezek finanszírozására elkövetett lopások. A mi fogvatartottunk úgy gondolta, hogy igaz barátokra, sorstársakra lelt megtalálta a szerelmet és életében először szabadnak érezte magát. Az iskolát is otthagyta és inkább bandázott az új barátaival. A fiuk zülléséről ezalatt a szülőknek nem volt tudomása csak akkor tudták meg amikor már késő volt. A fogvatartottunk a gang-el az egyik este mint már oly sokszor elment bandázni, csak ez alkalommal egy boltba indultak lopni csak nem sikerült,lebuktak. A fogvatartottunkat és a gang fejét elkapták. A gang feje rávette elmondása szerint, hogy egyedül vigye el a balhét hiszen őneki már van priusza.
A fogvatartottunk el is vállalta a bűncselekmény elkövetését. Ennek az lett a vége,hogy más előzőleg meglopott üzlet tulajdonosok is ellene vallottak.
A mi fogvatartottunk több ízben elkövetett lopásért került börtönbe.
A szülei csak ekkor értesültek az eseményekről. Az apja nagyon nehezen bocsátott meg neki, hiszen tönkre tette a család jó hírnevét. A fogvatartottunknak meg kellett ígérnie, hogy befejezi az iskolát és tisztességes életet fog folytatni és a rossz társaságot és a barátnőjét elkerüli. Szabadulása után haladt a családja által kijelölt úton mindaddig amíg össze nem találkozott a régi bandájának tagjaival. A banda tagoknak csakhamar sikerült behálózniuk a volt és jelenlegi barátnője vezetésével. Ittak, kábítószereztek, buliztak! Ezek egyre több pénzt igényeltek így bűnöztek is. Egyszer azon boltok egyikét akarták kirabolni aminek a tulajdonosa az egyik sértettje volt az előző lopás hullámuknak. A bolt tulajdonosa tudtukra hozta hogy felismerte őket és hogy börtönbe juttatja mindannyiukat. Erre a belőtt srácok jól helyben hagyták. A bolt tulajdonosa nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. A gang nagy részét lecsukták, így a mi fogvatartottunkat is. A cselekmény következménye, hogy kapott három évi letöltendőt és az apja kitagadta a családból és ottlétem során egyszer sem látogatták meg.
A fogvatartott folyamatos gyógyszer kezelés alatt áll. A nyakán és kezein falc nyomok láthatóak és folyamatosan az élet értelmetlenségéről beszél. Komoly szuicid veszélyeztetett és labilis idegzetű, nem agresszív inkább magát okolja mint másokat. Elmondása szerint nincs jővője!
Véleményem szerint az apja önfejűsége a mai világban már nem elfogadható erőltetett hagyományok és nem utolsó sorban a többségi társadalom diszkriminációja vezetett a deviáns viselkedéshez és annak a fogvatartottunkra tekintett súlyos következményeihez.

DMX - Gömöri Krisztina esettanulmánya

A magyar börtönök lakói között is népszerűek a hip-hop sztárok, mint a fenti képen látható DMX is. A közelmúltban a hallgatóimtól számos rendkívül jó esettanulmányt kaptam. Az alábbi, drámai tanulmányban DMX is szerepel. Birtokomban van olyan falfirka is, amit az esettanulmányban szereplő fiatal fiú készített, és Gömöri Krisztina fotózott, azonban azon látszik a fogvatartott neve, és ezért azt a képet itt nem teszem közzé.

Az alábbi tanulmány mindenki számára tanulságos lehet, aki a börtönökkel, kisebbségpolitkával, kriminológiával, szociálpszichológiával, néprajzzal vagy antropológiáva foglalkozik. Vajon mi foghatta meg ezt a fiút DMX zenéjében?

A feladatot megkapva azonnal tudtam kit fogok választani
esettanulmányom alanyául. Börtönbeli munkám során sok érdekes személyiséggel
találkoztam, akik jelenleg is bent tartózkodnak, még is azért döntöttem *****
mellett, mert olyan őszintén beszél bűncselekményéről és problémáiról amit ki
kell használnom. ***** 18 éves, jogerős büntetését (8 év fk. börtön) töltő
fiatalkorú fogvatartott aki három éve van börtönben. Átlagos magasságú, inkább
soványnak mondható, hiányos fogazatú a személyi higénére nem sokat adó, hat
osztályt végzett, nagyon alacsony intelligenciával rendelkező fiú.Beszéde
nehezen érthető, dadog és folyamatosan gesztikulál.Szegény családba született, 3
hetes volt amikor édesanyja elhagyta egy férfi miatt, ekkor édesapja sokadik
börtönbüntetését töltötte. Nagyszülei vették magukhoz, két nagyobb testvérével
együtt. Elmondása szerint akkor kezdődtek vele a problémák, amikor tizenhárom
évesen meghalt a nagymamája ("muterként szerettem, még most is szeretem"),
-édesanyját ekkor látta először, és kapott még két féltestvért is mellé. Ebben
az időben ő már bűnözéssel foglalkozott, lopásokból tartotta el magát. Az így
szerzett pénzt főleg alkoholra és bulizásra költötte, előfordult egy-két füves
cigi is.Tizenöt éves volt és részeg, amikor édesanyja hazatérve előállt az
ötletével, hogyan tudnának pénzhez jutni s még az nap este megvalósították -"én
a száját fogtam be, anyám az orrát és utána beletettük fürödni az öreglányt a
kádba, hogy azt higgyék ott fulladt meg"-( 80 000 ft-ért). "Másnap jött a
rendőrség az óta bent vagyok."Jelenleg " idegesít a börtön, mert ha kinézek az
ablakon látom a civil életet és azt amit vesztettem, dühös vagyok anyámra, haza
akarok menni!"Börtönbe kerülése előtt jól érezte magát ("azt csináltam, amit
akartam"), Kunbaján lakott ahol szerinte minden fiatal bűnözésből élt, mert
nincs más megélhetés.A körülményekről alkotott véleménye:"Az alkohol az oka,
hogy itt vagyok, józanul nem öltem volna meg az öreglányt.Anyám a hibás, ő
miatta vagyok itt, nem kellett volna elmondania, hogy én is ott voltam, meg
kellett volna, hogy védjen, de nem baj ő soha nem fog szabadulni 30 évet
kapott,megérdemli! Nem érdekel anyám azt sem bánnám, ha meg halna. Soha nem
fogok kikerülni, nem látom az életemet kint, 2016-ban szabadulok. Most
Miskolciakkal vagyok együtt ők kötekednek, de nem mernek bántani, mert félnek
tőlem és ez jó érzés. Járok iskolába de nem magam miatt, én csak zenét akarok
hallgatni, cigányzenét és rapet. A példaképem egy rapper-DMX- ,használom a nevem
mellé is. Barátnőm rendesen látogat, tizenkilenc éves és azt mondta meg vár, de
nem nagyon hiszem el neki. Nagyon sokszor falcolok mert nehezen viselem a
börtönt, azt, hogy bezárnak, a vér látványa meg nyugtat, nagyon jó
érzés."Bekerülése óta folyamatos fegyelmi problémákkal küzd. Kezdeti
tartózkodása megszűnt, próbálja megfélemlíteni a nála gyengébbeket és uralkodni
rajtuk. Ismételten bűncselekményt követett el, zárkatársát fojtogatta amiért
szintén szabadságvesztést kapott.Mindezekből következik, hogy folyamatos
fegyelmi problémái vannak, a nagyon alacsony értelmi képessége miatt gyakran nem
érti mi történik vele, emiatt feszültté válik. A feszültséget haragként éli meg
nem képes önkontrollra, nincs valós képe a körülötte lévő világról. A
normálistól eltérő gondolkodás jellemzi, sokáig rágódik a problémákon, de nem
jut előbbre, ezért még feszültebbé válik. A feszültséget falcolással vezeti
le.Csoport tagjaként szerepet játszik, nagyképű. Társai bolondnak és magának
valónak tartják, félnek tőle bűncselekménye miatt.Nem érez bűntudatot, mindenért
az édesanyját hibáztatja. A lelkiismeret fogalmát nem ismeri. Nincs hosszú távú
komoly terve, ami megkönnyítené az életét, értelmi színvonala pedig erősen
akadályozza a tanulásban.Látogatót még soha nem fogadott, édesapja is eldobta,
pedig jelenleg szabadlábon van.Nem kötődik senkihez, édesanyjának egyszer írt
levelet az öt év alatt.Kilátásai a jövőre nézve siralmasak, ha szabadul is
valaha nincs kihez fordulnia segítségért, és valószínűleg nem is akar majd
küzdeni azért, hogy bármilyen szabályoknak megfeleljen.Azt mondja " ha
felidegesítenek képes leszek megint arra a dologra".

Indulatvezérelt és
antiszociális személyiség, szuicid hajlammal, amely miatt folyamatos
alkalmazkodási és beilleszkedési zavar valószínűsíthető. Bűncselekményéről
nyugodtan, higgadtan beszél (néha nevetve) fel sem fogja mit tett. Azt hiszem
önálló életvezetésre soha nem lesz képes, mert nem tudja elkülöníteni a jót a
rossztól. Az úgynevezett kinti világban az egyedüllét a gyógyszerek, a
kábítószer, a bűnözés és további börtön élet vagy a halál vár rá.

Havanna LTP a börtönökben

Sokszor gondolhatjuk azt, hogy a börtönben a rabok azért írják a falakra, hogy honnan származnak, hogy jelezzék a jelenlétüket, hogy ismerősökre találjanak, és az ellenségek figyelmét felhívják arra, hogy ott vannak a börtönben. A korábban említett Diószegi Sámuel utcához hasonlóan a XVIII. kerületi Havanna Lakótelep egyes részei is a slumosodás riasztó jeleit mutatja. A helyzet azonban nyilvánvalóan más a többnyire tízemeletes panelházakból álló lakótelepen és a körfolyosós-gangos igazi "nyóckerben".

A Havannán élők előszeretettel teggelik a börtönök falait, mint azt a fenti három (Tököl, Nosztra, Gyűjtő) bv. intézetből származó firkák bizonyítják.

Az első rajzon azt láthatjuk, hogy a rabok a börtönben gyakran azt is rögzítik a falon, hogy meddig lesznek az adott intézetben, esetleg az adott körleten (B/15). Ezen a firkán a vamzer szó is látható, ami besugót jelent. A vamzer nem örvend nagy népszerűségnek a fogvatartottak körében, azonban a rabok, akire lehet, ráragasszák, főleg olyan helyzetben, amikor az adott személy nincs jelen. Ilyen helyzet, amikor firka készül.

A második képen egy szexuális deprivációból eredő, vésett női aktot is láthatunk a világosabbra színezett sarokban. Ez a torzó is a tergo helyzetben van, ami a Rorschach teszt értelmezése szerint is a személytelenséget jelent. Azaz "olyan erotikus helyzetekre utal, amelyek csak személytelen partnerrel képzelhetők el - személytelen, mert nem látni az arcát" - írja Mérei Ferenc a Rorschach-próba című egységes jegyzetének lapjain (1996-os kiadás 160. oldal).

A harmadik rajzon egy jointot szívó alak látható. A börtönben nyilván a kannabisz is a szabadság jele, még ha szimbolikusan is, mint ezen a rajzon. Figyelemre méltó az öt és hatágú csillagok ábrázolása, ami a börtönbeli szélsőjobb jelenlétre adott reakció lehet.

Démoni erők a börtönben

A képet a hallgatóim készítették egy hazai fiatalkorú börtönben. Magyarázatuk szerint az ördögfej a rácson belül van, és a péniszével át akarja törni a börtön falát. A démoni indulatok jele ott van a falon az MS betűk által is, ami lehet, hogy a Mara Salvatrucha jele. Feltehető, hogy a fogvatartottak a dokumentum csatornákon sugárzott filmet láthatták. Az MS 13 tegek már Budapest utcáin is megjelentek (pl. Orczy út - Diószegi Sámuel utca sarok), de talán a geng önmaga még nincs jelen az országban.

Külön érdekesség, hogy a Diószegi Sámuel utca jelenleg az erélyes slumosodás jeleit mutatja, ez Majka dalában is szerepel, valamint, hogy ez az utca határolja a Füvész kertet, ahol a Pál utcai fiúk című regény fontos jelenetei játszódnak. A gengesedés, a csavargás, az iskolakerülés és a bullying egyenes folyománya a börtön.