A fenti képet egy magyar börtönben készítette egy fogvatartott. Az alakok véleményem szerint rendkívül egyediek, és szépen vannak kidolgozva. Az alábbiakben közlök egy olvasói levelet, ami a festményhez hasonlóan szép. Megtiszteltetés számomra, hogy hozzám fordult egy aggódó anya, aki nem tudja, hogy mihez kezdjen a fiával, aki nem régen szabadult ki az előzetesből. A levél tanulságos lehet mindenki számára, aki úgy gondolná, hogy a börtönben csak embertelen rabok vannak, de a droggal küzdőknek, a munkatársaimnak, és mindenki másnak is ajánlom.
Tisztelt Gergely!
Személyes érintettség miatt, a Börtönélet c. blogon keresztül ismertem meg Önt, és a munkásságát is.Pontosabban annak egy kis töredékét. A Fogvatartott gondolatok c. könyvet elolvastam, bár biztosan azt nem állíthatom, hogy meg is értettem minden mondatát.
Mindenesetre igyekeztem felkészülni arra, hogy mire számíthatok, hogy segíthetek a fiamnak elviselni , ami rá vár, és majd az életbe való visszatérését.
Őt tavaly októberben tartóztatták le kábítószerrel való visszaélés miatt, és 9 hónapot volt előzetesben, ahonnan 1 hónapja szabadult.A börtönben részt vett drogprevenciós kezelésen ( 3 hónap Rivotril, meg még valami), és a szakvélemény szerint függő.(volt)
Amit ő előttünk sosem ismert el, de az életformája és az egyéb információk alapján nagyon is egyértelmű volt számunkra, de nem tudtunk vele mit kezdeni. Ő 25 éves és önállóan élt már jó pár éve Budapesten. Tőlünk nagyon eltávolodott, hiszen ezt az életformáját, a motiválatlanságát, azt hogy félbehagyta 2 egyetemen is a tanulmányait, nem tudtuk elfogadni. A drogproblémáról tudtunk persze. Korábban kétszer is volt elterelésen, ami mint tudjuk nem sokat(semmit) ér.
Az első sokk utáni pár hét nagyon nehéz volt, de utána a napi feladatok, csomagok, levelek, beszélők, ügyvéd, blogolvasás:), szakirodalom tanulmányozás valahogy segített elviselni a helyzetet.9 hónapig csak mi voltunk a kapcsolattartói, nekem telefonált, és hát persze elfogadott minden segítséget. Kb 50 levelet írtam neki, ő havonta 1-2 semmitmondó választ írt.
Az előzetes alatt kihallgatás nem volt, a szakértői vélemény viszont a jelentős mennyiség alatti szintet állapított meg a lefoglalt drogoknál, és a IMEI-ben a drogfüggőséget is megállapították.Így már reményünk van arra, hogy a korábbi félelmeinkkel szemben talán ezzel a 9 hónappal már letöltöttnek fogja a bíróság tekinteni a majdani büntetését. Tárgyalás ősszel vagy jövőre várható.
A fentieket azért írtam le, mert gondolom azért a hátteret mindenképpen tudni kell ahhoz, hogy valamilyen véleményt tudjon mondani.Már ha egyáltalán kérhetek ilyet.Egyszerűen fogalmam sincs, hogy ki máshoz fordulhatnék tanácsért.
Most abban kérném véleményét, tanácsát ha lehet, hogy tipikus-e az a viselkedés, amit tőle tapasztalunk, várható-e, hogy ez magától elmúlik, illetve, hogy mit tehetnénk, hogyan segíthetnénk abban, hogy megváltozzon. Persze a 9 hónap sem volt eseménymentes, de az a múlt, most pedig itt van a jelen és a jövő. Szeretnénk, ha rendbejönne , ha boldog lenne.
Igyekszem nagyon röviden :
Az első napok még viszonylag jól teltek. De egyre inkább magába fordul. Most apja próbál munkát adni neki, amit engedelmesen, de egy rabszolga "odaadásával "végez el a családi vállalkozásunkban. Azt mondja, hogy vegyem tudomásul, hogy ő antiszociális, és kész. A börtön ezt teszi mindenkivel.- mondja. Amikor mondom, hogy azért rajta múlik sok minden , akkor annyit mond, hogy nem érdekli semmi. Neki minden mindegy. A vidéki, itthoni életet- amiről hangsúlyozzuk neki, hogy átmeneti állapot- börtönnek érzi és nevezi. Biztosan szeretné visszakapni az elveszett életét, de azt most nem lehet. És hát nem is lenne célszerű sem. Próbáljuk belevonni a családi életbe, de nemigen sikerül.Számítógépen játszik, vagy filmeket néz hajnalig.Szerencsétlennek és boldogtalannak érzi magát.Amikor valamit elszúrt(elhagyta az új telefonját), akkor meg azt mondta, hogy legjobb lesz, ha öngyilkos lesz.
Magától nem megy sehova, csak amikor dolgozik, vagy a pesti pár nap volt az ami felvillanyozta. Drogozni biztosan nem drogozik, de amikor 1-2 este elment valahova, akkor azért a szalonspiccnél nem tudott megállni az ivásban. Az 1 hónap alatt ez 3-4-szer fordult elő.Itthon egyáltalán nem iszik.
Önnek akkora tapasztalata van a börtönártalmak terén, hogy talán tudna nekem tanácsot adni, vagy elmondaná a véleményét arról, hogy mit tehetnék érte? Vagy várjunk türelmesen? Néha nagyon nehéz, mert olyan tud lenni, mint a pokróc, pedig tőlünk csak szeretet kapott , bármit tett is . Tudja, hogy számíthat ránk. Csak az életét nem tudjuk helyette megoldani. De valahogy segíteni szeretnék. De mit tegyek, tegyünk?
Nagyon megköszönném, ha elmondaná véleményét, amennyiben ideje engedi.
Ha nincs, akkor én azt is megértem persze.
Köszönöm, ha elolvassa levelemet.
Kedves Levélíró,
Köszönöm a levelét, amihez természetesen nem kell név. A véleményem szerint- ami csak az én véleményem, és nem a büntetés-végrehajtás hivatalos véleménye -, a fia nem töltött olyan sok időt a börtönben, hogy nem lehetne őt valahogyan visszahozni ebbe a világba. Persze az előzetesben töltött hónapok sem veszélytelenek, számos olyan sérelem érheti a személyt, ami traumatikus, azaz egy életen át tartó problémát fog jelenteni, ha ezzel nem foglalkozik szakember.
Mivel én nem vagyok klinikai pszichológus, és klienseim sincsenek, ennyire konkrétan nem tudok segíteni, azonban javaslom Önöknek, hogy forduljanak klinikus szakemberhez. A rivotril kapcsán is csak laikusként tudok nyilatkozni, mert nem vagyok sem orvos, sem gyógyszerész, azonban azt tudom, hogy a gyógyszernek nagyon sok mellékhatása van, és sajnos rá is lehet szokni. Az elvonási tünetek inkább nyugtalansággal, ingerlékenységgel járnak, tehát nem ez a baja a fiának.
A családi vállakozásba való bevonás nagyon jó ötletnek tűnik, azt javaslom, hogy talán próbálják meg a fiút némi önállóságra is rávenni. Intézhessen pár dolgot a saját felelősségére, hogy érezze, hogy kockázatos, amit tesz, és akkor talán arra is rá fog szokni, hogy dolgozzon.
Nekem így elsőre az a benyomásom, hogy a fiú talán füvet és bogyót (ex-et) használt, mert ezeknek az utóhatása a teljes motiválatlanság. Erre a rivotril csak "rádob", mert nyugtatószer. Jól látják, hogy a fiút motiválni kellene, és aktívan tartani. Hogy egyetemre járt, azt úgy kell felfogni, hogy értelmes gyerek, csak még talán nem nőtt be a feje lágya.
A börtön is sok mindent kivehetett belőle, ebben biztos vagyok. Erről szerintem ne fagassák, mert egy idő után biztos mesélni fog. Nem írhatott a semminél többet mondó levelet, mert nyilván a többiek rajta tartották a szemüket, és erősnek kellett mutatkoznia. 25 évesen még nagyon sok minden áll előtte; és ahogy írja, tévézik és számítógépezik, az mégsem olyan, mintha utcagyerek lenne, mert egy 25 éves igazi bűnöző már mindenen túl van, amit el lehet képzelni. Biztosan gondolkodik magában, hogy mihez is kezdjen az életével, és úgy tűnik - ez talán a legnagyobb baj - hogy Önök elvesztették a tekintélyüket felette. Éreznie kell, hogy amit tesz, annak következménye van, és felelősséggel tartozik önmagáért. Önök nagyon jól tudják, hogy ez mit jelent számára, és hogyan tudnának segíteni.
Segíteni sokat nem tudtam, de remélem, hogy a fiú állapota javulni fog. Az eset szerintem nagyon tanulságos, ezért felteszem a blogra, persze e-mail cím nélkül.
Fliegauf Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése