Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?

Troy Michael Kell

A teljes film megtekinthető itt

Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.

A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.

Cseh börtönrajz

Ezt a képet egy olyan körleten fotóztam le, ahol olyan fogvatartottak tartózkodtak, akiknek nagyon hosszú vagy életfogytig tartó ítélete volt, és a szabadulásuk előtt két évet töltöttek el egy úgynevezett átmeneti részlegen.
Ezen a részlegen jelenleg a legtöbb fogvatartott emberölésért vagy szexuális bűncselekmény miatt tölti a büntetését. A fenti kép rendkívül akkurátus, és lehetséges, hogy másolt kép. A portrén szereplő nő arca sokat mondhat az értő szem számára.
Az arckifejezés, hidegen nyugodt, szinte agresszív, míg a kép színeinek tónusa mégiscsak melegséget áraszt. A véleményem szerint ez is arra bizonyíték, hogy a fogvatartottak mindenképpen valamilyen más személyiséget akarnak magukban kialakítani, mint amilyenek valójában. Ebben az esetben: nyugalmat és erőt sugároznak magukból, ugyanakkor érzelmes lelkületűek.
A fenti hipotézis azért is érdekes lehet, mert Csehországban a közelmúltban még gyakorlat volt a szexuális bűnelkövetők sebészeti és/vagy kémiai kasztrációja. Egy ilyen eljeráson túlesett fogvatartott nem akar szabadulni a börtönből, és pszichológiai okokból semmilyen jövőképe nincsen.

Vörös nőalak jeges tájban - Egy szexuális bűnelkövető festménye

A kép a cseh Mirov börtönben készült. A fogvatartott éppen most áll szabadulás előtt, a feleségét ölte meg brutális módon. A személyzet szerint nem tudja, hogy mihez kezdjen a szabadulása után. Több évtizedet töltött a Mirov várbörtönben, és a fénykép készültének idejében (2008. december) már a szabadulásra felkészítő részleg lakója volt. A Mirov börtön Csehország legszigorúbb fegyintézete, egy igazi vár, ahonnan tényleg képtelenség megszökni, mert húszméteres, valódi bástyafal veszi körbe.

A fenti képen lehet látni a börtön nyomait is: a fogvatartott rendkívüli pontossággal kezeli az ecsetet, azonban mégis naiv a művészete, leginkább a szintén naiv, egykori vámtiszt Henri Rousseau képeire emlékeztet.

Ha megpróbálnánk pszichoanalitikus (Rorschach, Lüscher) szemmel nézni a képet, megállapíthatjuk, hogy a képen szereplő domináns alak színe piros, ami a kihívásokra adott reakció lehet, mind a színt, mind pedig az alakot tekintve. A börtönben a szexuális bűncselekmény, vagy a feleség sérelmére elkövetett bűncselekmény azonnali következménye a fenyegetettség és a rendkívüli mértékű szégyen. Ezt az érzést a fogvatartott el is akarja rejteni a vörös női alakot ölelő éjszakában, és a szenvedélyt, a szégyen hűtő (kompenzáló) fagyos, jeges tájban. A piros a vér, és a hús színe is. Erős indulatoktól való visszariadást jelent, agressziós és félelmi tartalmakra utal.

Figyelemre méltó, hogy a piros alak a képen a felső testével a szemlélő felé fordul, és mintegy kitekert állapotban a derekától lefelé az ággyal párhuzamosan fekszik. Talán éppen ez jelenti azt, hogy a fogvatartott képzeletében a nő a szívét és figyelmét a férfinak adja, míg a nemiségét elzárja, vagy elfordítja. A fogvatartottat tehát traumatizálhatta a felesége hűtlensége.

A piros alaknak nincsen haja, amivel a fogvatartott távolítja magától a tettét, azaz kinyílvánítja, hogy a bűncselekménye nem akkora súlyú. A haj nélküli, esetlegesen megnyúzott test, már is ember, hanem egy bábu.

A képen mindemellett domináns még a sárga szín. Ez a szín a jövővel kapcsolatos elvárásokat szimbolizálja. A gyűrött és leomló lepedő, a homályos nap vagy hold, és a két bizarr propeller-szerű fa sárga a képen. A lepedő nehéz, súlyos és gyűrött: a fogvatartott nem sok reményt lát az önálló életvezetésre: valószínűleg a börtönhöz szokott, hospitalizálódott. Másrészt a tettével sem küzdött meg igazán. A nap/hold jelenség nem áraszt fényt, hanem éppenhogy jelen van a képen, mintha a jövő már nem kecsegtetne semmi örömmel, hanem csak a puszta bekövetkezéssel, azaz a túlélési kényszerrel. Én magam a két propellert biztatónak találom, mert a távolban vannak, a nőalak mögött, és talán képes a fogvatartott abba az irányba menni, ahol éppen állnak, mintha az út vagy hágó is inkább arra vezetne. Az ötágú fák azonban bizarrak, és lehetséges, hogy a fogvatartott úgy érzi, hogy a tette és a börtön súlyát a szabad világban csak az őrülettel képes elviselni.

A képen még számos elemezni való részlet lehet. Erre a weboldalra néha pszichológusok is ellátogatnak. Ha valaki késztetést érez a további elemzésre, írhat az oldalt található e-mail címre.

Szexuális depriváció a börtönben

A falakra készített rajzok az önkifejezés eszközei. Nem lehet őket betiltani, és nem is lehet őket letagadni. Üzenet jellegük él, és segélykiáltásként zeng a társadalom felé. A fenti rajzok ezen kívül meglehetősen agresszív késztetéseket is mutatnak, és erélyesen ábrázolják az emberben megbúvó állati ösztönöket. Sokakban felháborodást keltenek az ilyen képek, de tudomásul kell venni, hogy ezek a jelenségek a börtön valóságához tartoznak, a börtön maga pedig a társadalom része.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ilyen tabusértő képeket feltegyek-e a blogomra. A magyar börtönökről rossz képet fest, ha az interneten ilyen képek jelennek meg - ez a hang is megszólalt bennem. A börtönökről a filmekben még szörnyűbb ábrázolások is szerepelnek, akkor miért nem lehetne megmutatni a valóságot? - ez a kérdés diadalmaskodott bennem, és íme felraktam a képeket.

Munkám teljesen egészséges részének érzem a börtön világa és a társadalom szélesebb rétegei közötti közvetítést. Ezt tette Foucault, Goffman, és ezt teszi Farrington, Christie és Useem is, bár távol áll tőlem, hogy hozzájuk hasonlítsam magam.

A bebörtönzés kínjai közül a férfiak számára az egyik legkínosabb a szexuális érintkezés lehetőségének megvonása. A fenti falrajzok a Szegedi Fegyház és Börtönben készültek, ahol olyan fogvatartottak is ülnek, akik tényleges életfogytiglan szabadságvesztés büntetésüket töltik. Ők nem fognak a börtönből szabadulni, ha időközben nem változnak a jogszabályok. Az intézetben a fentieken kívül egyébként a hosszú ítéletes fogvatartottak tartózkodnak.

Sajnos sajátosan jellemző, hogy ezeken a rajzokon a nők nem mint nők, hanem mint testnyílások szerepelnek. Ilyen szempontból nehéz eldönteni, hogy a fenti rajzok a női test iránti vágyról vagy a börtönbeli homoszexuális bullyingről (köcsögölés) szólnak. Tudni kell azonban, mindkét lehetőség a szexuális megvonásból táplálkozik.

Egy példa a kognitív értelemben biztonságos börtönre

A gelsenkircheni Sotha

Rüdiger Ortmann szerint – aki egyébként Friedlich Lösellel ellentétben a Németországban működő szociális terápiát egy hosszas metaanalízis elvégzése után nem minősítette hatékonynak –, a szociális terápia célja az, hogy az ilyen terápiát szolgáltató intézet (Sozialterapeutische Anstalt - Sotha) jobban működjön, mint az egyéb büntetés-végrehajtási intézetek (Justizvollzugsanstalt - JVA). A németországi szociális terápia lényegében azonos a kanadai és az amerikai kognitív behavior terápiákkal, azzal a lényegi különbséggel, hogy Németországban a szociális terápiát intézményesítették. Németországban több, teljesen önállóan működő Sotha van, míg a JVA-k nagy részében a szociális terápia fizikailag is önálló alegységként működik.
A Sothákban a német büntetés-végrehajtásról szóló törvény (StVollG) szerint a súlyosabb szexuális bűnelkövetőket, illetve az úgynevezett biztonsági őrizet (Sicherungsverwahrung[1]) hatálya alá tartozó fogvatartottakat lehet önkéntes alapon kezelni.
A gelsenkircheni Sotha kezelési koncepciója alapján ismertetjük az intézet működését. Klasszikusnak mondható kriminológiai kézikönyvében már Sykes megírta, hogy a különböző magatartáskorrekciós technikák nem alkalmazhatók önmagukban, illetve, hogy a technikák hatékonyságát nagyon nehéz megmérni. A gelsenkircheni intézet működése is ilyen kezelési koncepción (Behandlungskonzept) alapszik, de két egymástól mégis elkülöníthető kezelési területen zajlik.
1. Kezelés a lakóközösségben: Az intézetben hat lakóközösség működik, egyenként tíz főnyi létszámmal, és a közösségek lakóhelyének kialakítása szociálpedagógiai alapokon történt meg: a fogvatartottak egyéni elhelyezésű zárkákban vannak, konyhákban főzhetnek, és a személyzettel állandó kapcsolatban állnak. A pedagógiai szempont lényege abban foglalható össze, hogy a körlet átlátható, működése közösségi felelősségen alapszik, a körlet az intézet egyéb területei között átmeneti csatornát képez, ugyanakkor a körlet berendezése hasonlít a szabad életben megszokott körülményekhez. A lakóközösség heti rendszerességgel értékeli a saját működését. A kezelési módszereket is rendszeresen megvitatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyéni szinten is elbeszélget a koncepció érvényesüléséről. A lakóközösséget szervezett módon a családtagok és a barátnők is meglátogatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyedi és hálózati szinten is foglalkozik – az utóbbi módszerrel az informális és a formális intézeten belüli kapcsolatrendszerek feltérképezhetők. A fogvatartottakból és a személyzetből álló közösség dönt az egyéni kezelési tervekről, a szabadságvesztés fokozatának[2] megváltoztatásáról, sőt az eltávozásokról és a kimaradásokról is. Mindemellett a személyzet a kezelési tervet, és annak minden változását dokumentálja.
2. Speciális kezelés: A fogvatartottak a Sothában dolgoznak, illetve, ha nincsen képzettségük, oktatásban vesznek részt. A szociális terápia lényege a visszaesés esélyének csökkentése, ez is kezelés keretében valósul meg, és tulajdonképpen itt alkalmazzák az igazi kognitív behavior elemeket: a fogvatartottak a csoportos foglalkozáson a bűncselekményük minden mozzanatával szembesülnek, és az élményeiket közösen dolgozzák fel. A részvétel aktivitást követel meg. A feldolgozott élményeket átstruktúrálják, és a csoport figyelmének fókusza a jövőre irányul. A rabok a következő kérdéseket teszik fel maguknak: hol, mikor, kivel, miért, hogyan, mennyire, meddig vagyok veszélyes? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig tudok ezen változtatni? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig nem vagyok veszélyes? – ezeket a kérdéseket a fogvatartottak csoportosan vitatják meg, és szakemberek segítségével keresnek rájuk válaszokat. A kognitív terápia mellett a fogvatartottak pszichoterápiás kezelésben is részesülnek, amelynek a szabályai éppen olyanok, mint egy civil intézetben. Ide tartozik még a kortárs és sorstárs segítés, a szociális tréning (pl. hogyan kell állásinterjúra menni, hogyan kell megírni egy lakásbejelentő lapot) és a sport.

A fentebb részletezett lakóközösségi és speciális kezelések adják ki összességében az intézeti kezelést, amelyben a személyi állomány is aktív részt vállal, és mindenki olyan terápiás módszert alkalmaz a munkája során, amely a személyiségéhez és a szakképesítéséhez a legjobban illik.
A fogvatartottaknak nem kötelező résztvenniük a terápiában, azonban ha két évnél több időt kell eltölteniük a büntetés-végrehajtási intézetben, egy úgynevezett beutaló intézetbe kell menniük (Einwiesungsanstalt), ahol egy hónap alatt büntetés-végrehajtási szempontból megvizsgálják őket, és ha alkalmasak, és a bűncselekményi profiljuk indokolja, felajánlják nekik a terápiát. A Sothában a négy hónapos, fokozatos felkészítés után, eddig minden fogvatartott úgy döntött, hogy a terápiában érdemes részt venni.
Az évtizedek óta működő intézetben nem fordult elő fogvatottak közötti erőszak, szökés vagy öngyilkosság. Ennek az lehet az előzménye, hogy az intézetben intenzív bizalmi kapcsolat van a személyzet és a fogvatartottak között, illetve a fogvatartottak előtt perspektíva áll. Mind az intenzív kapcsolat, mind pedig a perspektíva a Milgram kísérlethez hasonló erélyes meggyőzési alapokon nyugszik, csak ebben az esetben – természetesen – pozitív irányban. A kapcsolati-perspektíva modell a klasszikus szociálpszichológia eredményein nyugvó alkalmazott pszichológia, amely lényegében folyamatosan és kiegyensúlyoztottan mediál a felek között, és a fogvatartott szelfjét struktúrálja át.

Végül álljon itt egy esettanulmány egy német fogvatartottról:
2005-ben a fogvatartott egész Németország legveszélyesebb rabja volt: két méternél magasabb, kisportolt testalkatú, egykor a Francia Idegenlégióban szolgáló, többszörös, szexuális motívumú emberölést elkövető, biztonsági őrizetre ítélt személy. Egész testét tetoválások borítják, amelyeket még a katonai szolgálat idején szerzett. Jelenleg harminc éves, korábban öt börtönőr kellett a mozgatásához. Kéz- és lábbilincsben szállították, és folyamatosan megfigyelés és teljes társas izoláció alatt tartották. Többször kellett az elkülönítés alatt a testét rögzíteni (Fixierung), ami Németországban, és még pár hasonló kultúrájú országban azt jelenti, hogy a fogvatartott testét három ponton: a kezeknél, a lábaknál és a törzsnél, az elkülönítés alatt egy ágyhoz vagy (pl. Ausztria esetén) a padlózathoz szíjazzák. Magatartása mindezen intézkedések következtében még szélsőségesebbé vált, rendszeresen kiabált, tombolt, tört-zúzott, szinte fékezhetetlen volt. A szigorú körülmények ellenére, a teljes izoláció alatt képes volt arra, hogy tükröt, tűt és tintát szerezzen, és a homlokára töviskoszorút tetovált. A gelsenkircheni Sotha igazgatója, a korábban említett Carsten Heim, 2006-ban ellátogatott a Werli Büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a fogvatartottat őrizték, és úgy döntött, hogy önnön felelősségére a saját intézetébe szállíttatja őt. Ezen cikk írásának idején a fogvatartott a Sothaban tartózkodik, és lényegében két éve problémamentes, a diszruptív magatartásmintái az új intézetben pár hét alatt eltűntek, és ugyanolyan szabadon mozog az épületben, mint a többi fogvatartott; illetve az egyik lakóközösség aktív tagja.

[1] A Sicherungsverwahrung egy speciális, határozatlan ideig tartó szabadságelvonással járó intézkedés. A fogvatartott a letöltött szabadságvesztés büntetés után továbbra is a büntetés-végrehajtási intézetben marad, és onnan nem távozhat el. De facto azonos a magyar büntetőpolitikában hasonló funkciót betöltő tényleges életfogytig tartó szabaságvesztéssel.
[2] Nem egyezik teljes mértékben a magyar jogszabályi feltételekkel: sem a fokozatváltás lehetősségével, sem pedig az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával, mégis hasonlóan nagy jelentőségű a fogvatartott életében.

A kivégzés lélektana: Attribúció vs antropikus elv és egy teszt

A képen egy 2007-ben, egy arab országban végrehajtott kivégzés látható.
2007-ben 30 golyó általi kivégzést rögzítettek az emberjogi szervezetek. 15 golyó általi halálbüntetést hajtottak végre Afganisztánban, egy történt Fehéroroszországban, Etiópiában, Indonéziában és Észak-Koreában, három Szomáliában, és nyolc Jemenben. Fehéroroszországban a kivégzés azért megdöbbentő, mert az ország Európában van, elvileg tagja kíván lenni a Európa Tanácsnak, de ezt a státuszát (special guest status) is felfüggesztették a súlyos emberjogi visszaélések miatt. A belarusz kivégzés nagy valószínűséggel egyetlen közeli tartólövéssel zajlott le.
A világban jelenleg nem csupán a golyó általi halálos ítélet az egyetlen, de a tesztünk erre irányul. Ha kitöltjük, és elgondolkozunk rajta, rájöhetünk, hogy az elkövető egyetlen célja a menekülés, ha ártatlan, ha nem; de a szabadságban nem lelhet vigaszt, mert nem nagyon képes megérteni, hogy mi és miért történt vele.
John Adrew Leslie filozófus ezt a jelenséget antropikus elvnek nevezte el. Végletes vagy végzetes helyzetben képtelenek vagyunk úgy gondolkodni, hogy az eseményeket csak mi és a fizikai külvilág irányítja, hajlamosak vagyunk mindannyian arra, hogy egy felsőbb hatalom közbeavatkozásának véljük a menekülést.
Az elvet egyébként eredetileg kozmológusok vezették, akik szerint nagyon nehéz megindokolni a világmindenség létezését anélkül, hogy nem látnánk be, hogy a világmindenség nem keletkezhetett másmilyen módon, csak úgy, hogy mi is benne legyünk. Ez elvileg egy mozdulatlan mozgató létét indokolja, amire főleg kiélezett helyzetek (mint pl. a fogságba kerülés) nem tudunk nem gondolni.
Aki kíváncsi arra, hogy a fogvatartottak fejében körülbelül mi játszódhat le az ítélet magkapásakor, végezze el magáról ezt az ötkérdéses tesztet:
Klikk ide.
Az antropikus elv sugalmazza a teremtő létét, és elvileg szöges ellentétben áll a szociálpszichológia attribúciós elméletével, amely szerint a tulajdonság tulajdonítás vagy az események későbbi indoklása nem történhet érzelemmentesen.A börtönben – és szerintem a világban is – a társas közeg ereje olyan hatalmas, hogy én magam inkább az attribúciós elvben hiszek, mintsem az antropikus elvben.

Hosszú ítéletes fogvatartottak

Rebecca Falcon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott

(copyright, forrás és egyéb megdöbbentő esetek, tények itt)

Új - terjedelmes - vázlatot dolgoztam ki a hosszúítéletes fogvatartottakról itt.