James B Jacobs börtönelmélete

James J Jacobs bölcsészdoktori értekezését igen érdekes témából írta 1977-ben: Az Illinois állambeli Stateville Börtön ötvenéves történetét dolgozta fel a hatalmi viszonyok szempontjából 1925-től 1975-ig. Az értekezést publikálta Stateville: The Penitentiary in Mass Society címmel, ami a mai napig kalsszikus kriminológiai mű. Jacobs ma a Chicagoi Egyetem professzora, ahol elődei voltak többek között G. H. Mead, Whyte vagy akár Thrasher.

A börtönjelenséget szociológiai szempontból a tudósok mikro és makro szinten egyaránt vizsgálták. Véleményem szerint a mikroszintek vizsgálata inkább szociálpszichológiai megközelítés: a börtönbeli társas interakciók elemzése, azaz a börtön milyenségének leírása. Ilyen kalsszikus művet írt Clemmer, Sykes, Goffman, Mathiesen valamint Cohen és Taylor. A makroszintű börtönjelenség-elemzés a tágabb társadalmi változásokat elemzi, a börtön gazdasági kapcsolatait, a politikai struktúrákat, a történelmi beágyazottságot és a kultúrális kérdéseket. Durkheim, Foucault, Rusche és Kirchheimer valamint Pashukanis művei tartoznak ebbe a kategóriába.

James B Jacobs egyesítette a két módszet, amikor az Illinois Büntetés-végrehajtási Intézetet elemezte. Az intézet 1925-ben egy karizmatikus parancsnok iránítása alatt állt, aki a börtön mikrotársadalmát patriarchális viszonyok között irányította. 1975-re az intézet egy bürokratikus racionális-jogi hatalmon alapuló intézetté vált.

Jacobs elemezte a börtön változó kapcsolatrendszerét a tágabb társadalommal, és megállapította, hogy ez kölcsönös kapcsolatban áll a börtönbeli interakciók mintázatainak és modalitásainak változásaival. Mindezekre természetesen a társadalmi változások is hatnak: a politikai domináns szemlélet, a civil szervezetek felemelkedése, a fogvatartotti összetétel változása és az őrök mentalitásának átalakulása.

Jacobs tanai nagyon aktuálisak a jelenlegi magyar börtönviszonyok tükrében: hiszen a politikai személet hazánkban a rendszerváltás után egyre inkább a börtön szociális funkcióját támogatja, egyre több civil szervezet vizsgálja a börtönt (TASZ, Helsinki Bizottság, OSI stb.), de egyre több segítő jellegű civil szervezet is működik a börtönben, és az őrök mentalitása is változóban van (erre példa a legutóbbi tömeges fegyőri megmozdulás lehet, amikor az egyik vezető magyar börtönbeli szakszervezet az utcára vonult a bérek megalázó szintje elleni tiltakozásának kifejezése érdekében). A rabok összetételének változása terén jelenleg hazánkban a drogok és a gengek jelentenek a legnagyobb kihívást. A chicagoi gengek a drogok miatt éppen Jacobs fentebb leírt munkássága alatt változtak meg jelentősen, ezt a párhuzamot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a jelenlegi magyar drogprobléma rossz fényében.

Bert Useem a börtönlázadásról és a börtönprivatizációról

Bert Useem az indianai Purdue Egyetem szociológus és antropológus professzora a bűnözés elleni fellépés és a szabadságvesztés kölcsönhatását vizsgálja műveiben, és úgy gondolja, hogy a börtön az a hely, ahol a társadalom elzárt szegmense folyamatosan ellenáll a deviancia-definíciónak.
Néha az elitista törekvések olyan erősek, hogy a börtönökön kívül is lázadás-közeli állapot jön létre, avagy lázadás tör ki, ahogy arra az 1992-es Los Angelesi lázadás a legjobb példa.
A társadalmi elit legnagyobb hatalmi szerkezetű mobilizációja a posztmodern társadalmakban a magántőke befolyásában érhető tetten, azaz az állam befolyása egyre inkább csökken, és maga a tőke az, ami államot épít. Ez ellen a szubkultúrák esszenciálisan fellépnek, illetve a többségi társadalom fogyasztói magatartása fokozódik.
Useem az 1980-as Új Mexikói börtönlázadást elemezve arra jutott, hogy a lázadásnak két mozgatórugója van: (1) az elnyomott rétegek társadalmi kezdeményezőkészségének implicit elfojtása, és az emiatt érzett elkeseredettség, valamint (2) a hatalom összeomlása, és a kontrol elvesztése.
A sok ellenzővel szemben Useem támogatja a PPP börtönök tervét (mint hazánkban Tiszalök és Szombathely), mert a fentebb leírt társadalmi-gazdasági restrukturálódás elemi következményének tartja, és szerinte ez lehet az egyetlen humánus és racionális válaszlépés a börtönlázadások és a börtönnépesség túltelítődése ellen; valamint kifejti, hogy a magántőke bevonása - hosszabb távon - a börtönkondíciók javulását eredményezi.
Valóban kérdés, hogy a túlnépesedés elleni másik eszköz – az alternatív szankciók, a szabadságelvonással nem járó intézkedések – mennyire képesek együtt élni a rurális közösségek alacsony toleranciaszintjével. Ez hazánkban kérdés. Nemzetközi gond lehet a preventív inkarceráció, azaz a megelőző elzárás, ami a terrorizmussal összefüggésbe került személyeket, az illegális bevándorlókat és a szexuális bűnelkövetőket sújtja.

Börtönpszichológia esettanulmányok - Foucault szellemében

Michel Foucault (1926-1984)

A fenti bejegyzés címe persze nem nagyon stimmel, hiszen nem korrekt pszichológiai esettanulmányokat olvashatunk alább. Azok úgyis tele vannak olyan idegen szavakkal, amelyek alkalmazása évről-évre változik, és az ilyen esettanulmányok csak a pszichológus szakemberek számára mondanának valamit, továbbá még inkább távol tartanák az esetleg ide tévedő látogatót a börtönök világától. Maga Foucault is korholta egyébként a társadalomtudományokat azért, mert azok az embereket beskatulyázzák, és módszereket találnak ki a megfegyelmezésükre. Az általam képviselt "börtönpszichológia" mindamellett egyre inkább társadalomtörténeti ízt nyer, és ilyen szempontból nagyon fontosnak tartom a fogvatartó személyek által készített írások elemzését is.

A lentebb közölt táblázatban ugyanakkor kétfajta terminus technicusszal is találkozhat majd az olvasó. Egyrészt lesznek az írások között olyan szakmai kifejezések, ha tetszik, zsargonok, amelyek nagyon idegenek a szabad világban élő emberek számára, ugyanakkor a rabok és börtönőrök értik őket. Amennyiben az intelligenciát az adott társas közeghez való kreatív alkalmazkodásnak tekintjük, akkor bizony rájöhetünk, hogy néha a butának tatrott rab, és az otrombának vélt börtönőr nagyon is okos. Másrészt az elemzés oszlopban olyan neologizmák (teljesen új eredetű szavak, melynek egy részét én magam találtam ki), és latin eredetű idegen szavak vannak, amelyeket a pszichológus vagy a szociológus, esetleg a szociálpszichológus nevű hibrid egyén fog érteni; és a hallgatóim.

A hallgatóknak ebben a félévben az volt a feladatuk, hogy pszichológiai problémákkal küzdő fogvatartottakról írjanak egy rövid esettanulmányt.

Több, nagyon érdekes tanulmány érkezett, amelyekből részeket vágtam ki, és röviden elemeztem azokat. Így a hallgatók elolvashatják a többi esettanulmány részeit, illetve illusztrációkat találhatnak a tanulmányaikkal kapcsolatban.

Számos tanulmány mondatszerkesztési és helyesírási hibát tartalmaz, ezeket nem javítottam ki, mert nem a tökéletes írástudást tartom fontosnak, hanem a kurzus során elsajátított elmélet gyakorlati igazolását, amivel jó pár esetben találkozhatunk itt:

klikk ide

A rivotril atyja

Leo H. Sternbach (1908-2005) a benzodiazepin molekuláris makettjét tartja a kezében (Foto: National Inventors Hall of Fame)

Steinbach 1956-ban fedezte fel a benzodiazepin néven ismert neurotranszmittereket, amelyeknek két formáját, Librium és Valium néven már 1960-ban forgalomba hozták.


„A núlaketes-ricsi
egy darab – egy cigibe megy
egy kevés, ha jól akarod érezni magadat.
5 db – vagy 10 db az már jó
Hogy jön be papúcsba – dóhányba
Nagyon jó a hatása egy két nap kóma – részegséget – ókoz
Túdat alat van az ember és képes minden őrűcségre
mert nem emlékszik semmire.”

„Betalok és szanaksz
a rivó meg a andakszin az mán jó
ösze keverve és eladni kávéir és dohányir
aki szedi anak megir, mert nem gondolkozik semmiről.”


A fenti két fogvatartotti „versike” magyar börtönökből származik, és a rivotril nevű gyógyszerről szól. A rivotril hatóanyaga a kolnazepam, ami benzodiazepin derivátum.

A magyar wikipédia rivotril szócikkéhez én magam írtam a következő vitapontot 2005-ben:

„Más gyógyszerekhez hasonlóan (pl. Tegretol) a Rivotril gyakran börtöndroggá válik a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben. A fogvatartottak a gyógyszerrel azért élnek vissza, mert az csökkenti a börtönstresszt. A gyógyszerhez a börtön egészségügyi szolgálatán keresztül is hozzá lehet jutni, azonban ez leggyakrabban nem így történik. A Rivotril tabletták ("rinyó") a börtönbe érkező csomagokban vannak elrejtve, olyan módon, hogy azt nagyon nehéz megtalálni (pl. a gyógyszert cukorkák mellé teszik, majd a cukorkákat ismét becsomagolják, és egy fogvatartotti csomagban akár több száz cukorka is lehet, amelyek közül mindössze húszban van Rivotril tabletta is).”

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Vita:Klonazepam"

A nyugtatószerekkel való fogvatartotti visszaélés nem csak Magyarországra jellemző, hanem a térség majdnem minden országára, és a börtönbeli kábítószerügyi stratégiák sikerét veszélyezteti.

Érdemes észrevenni, hogy a börtön és a nyugtatószer egyaránt a társadalmi normák alól kisodoródó személyek kordában tartására (G.H. Mead kifejezésével élve: definiálására) szolgál. A National Investors Hall of Fame nevű szervezet pedig az amerikai elit által fenntartott múzeum, ahol az amerikai szabványra jogosult tudósok és fejlesztők (pl. a Time magazin címlapján szereplő személyiségek) termékei és találmányai kapnak helyet.

Börtön és kábítószer speciális kollégium az RTF-en

A kubai Presidio Modelo börtön, ami öt darab panoptikon rendszerű körletből áll. 1931-ben építették, 6000 fogvatartott elhelyezésére. Itt raboskodott Fidel Castro is. Az épületkomplexum ma múzeum és kulturális központ.

A speckollról

A börtön és a kábítószer egyaránt a társadalom egyes tagjainak ellenőrzésére szolgál? A börtön a jogszabályok által jön létre, de alapvető börtönszabályok szerint működik, míg a kábítószer-problémának megvannak a sajátos szubkulturális szabályai, ugyanakkor az állam igyekszik a problémán jogszabályok által felülkerekedni.

A börtön kialakítása, fenttartása és működtetése a látható elit kezében van, ezzel szemben a drogok feletti ellenőzést a láthatatlan elit gyakorloja. Szétválasztható ez a két "elit"? Kísérletet teszünk Foucault és Mead elméleteinek ütköztetésére.

A foglalkozások dátumai:

1. 2007. október 9, 15:10 Első megbeszélés, "kulturális barangolás"

2. 2007. október 17, 15:10 Mi a börtön?

3. 2007. október 18, 15:10 Mi a drog?

4. 2007. október 25, 13:40 Börtönártalmak

5. 2007. október 26, 15:10 Drogártalmak

6. 2007. október 29, 15:10 Extrém börtöntörténetek

7. 2007. október 30, 13:40 Extrém drogtörténetek

8. időpont még nincs, Összefoglalás, tanulságok

Az előadások helyszíne: Rendőrtiszti Főiskola, Büntetés-végrehajtási Tanszék

Kapcsolat: bv@rtf.hu

illetve: itt

G. H. Mead rögbilabdája

A fenti ábra George Herbert Mead szimbolikus interakcionizmus elméletét szemlélteti. Mead szerint a társadalom alapvetően három részből áll: az elitből, a többségi társadalomból és a szubkultúrából. Az elit a hatalmat interakció, azaz kölcsönös kommunikáció (jelentéssel bíró cselekvés) által gyakorolja, az eszközei pl. a média, a törvénykezés és a divat, szimbólumai pedig a hatóságok, a sztárok vagy az intézmények. Az elit az eszközei révén meghatározza, hogy az embernek hogyan kell viselkednie, mit és mennyit kell fogyasztania, hogy kell kinéznie, hogy kell beszélnie stb., hogy a társadalom hasznos polgárává váljék. Ezek normák és értékek, amelyeket a többségi társadalom többé-kevésbé a magáénak vall. A normák és az értékek megőrzését és működését az elit szimbólumok által biztosítja (mint pl. a sztárok). Ez azt jelenti, hogy a dolgok, nem azok, amik (nem magáért való dolgok), nem igazi értékek, és nem teljes normák.
A társadalom kisebbik része nem fogadja el az elit által közvetített értékeket és normákat, nem tartja őket követendőnek, nem engedelmeskedik nekik, és nem is mutat különös érdeklődést irántuk. Fontos észrevenni, hogy a média, a divat vagy a törvénykezés által közvetített normák és értékek definíciós erejűek, és nem csupán a többségi társadalmat határozzák meg, hanem a szubkultúrát is. A szubkultúrára hatalmas társadalmi és gazdasági nyomás nehezedik.
Mindezek mellett a szubkultúra is rendelkezik szimbólumokkal, csak ezek a dolgok nem olyan vonzóak, nem olyan csicsásak, mint az elitéi. Ilyenek a nyomornegyedek, a putrik, a cigánysorok, egyes latin barriok stb., de ilyen a gengszerveződés vagy maga kábítószer is. Ezeken keresztül áll ellen, és ezen áll kívül ez a társadalmi réteg.

A börtönnel kapcsolatban azért nagyon érdekes ez az elmélet, mert a bűnözéssel kapcsolatban a börtön az a hely, ahol az elit és a szubkultúra közvetlenül, de a szimbólumain keresztül csap össze. Azért a szimbólumain keresztül, mert a bűnözés az elit kezében hatalomgyakorlás, a szubkultúra esetében szankcionálandó deviancia, a droghasználat az elit életében a szórakozáshoz kötődik, a szubkultúránál viszont üldözendő, gyógyítandó stb. Sehol máshol nem lehet látni olyan machokultuszt a társadalmakban, mint a börtönben, sehol sem kedvelik az akciófilmeket annyira, mint a lepukkant városrészekben…