2009. augusztus 4., kedd

Kábítószer-prevenció a börtönben

A talán többek számára hasznos előadásvázlat letölthető itt.

2009 augusztus 3-án, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Egerben tartottam 70 fő fogvatartott részére kábítószer-prevenciós foglalkozást.
A hallgatóságban vegyesen voltak előzetes, jogerős férfiak és nők. Ez azért fontos, mert a foglalkozás minden fogvatartotti kategóriának hasznos lehet.
Az első részben fogvatartottak által rajzolt képeket vetítettem a következő hívószavakkal:
- agresszió
- hiány
- drog
- bezártság
- változás
Ezeket a szavakat a fogvatartottak mondták ki. Persze irányított kérdések után. A hívószavakat rendszerbe ültettük, ahol a börtön volt a középpontban.
A következő tanulságot nagyon nehezen látják be a fogvatartottak:
Mi van a börtönben =
Mit okoz a börtön =
Ki vagyok én a börtönben.

Az előadás második része a rivotrillal kapcsolatban inkább felvilágosító jellegű .

2 megjegyzés:

Miett írta...

Szívesen olvasnék erről az előadásról és a reakciókról is részletesebben.
Nem mint szakember, hanem mint hozzátartozó , érintett.
Mi a konklúzió??

calabashhead írta...

Kedves Miett!

Köszönöm a kérdést. Igazából konklúzió nincs. Még forr az agyamban az egész. A foglalkozásba nagyon nehéz volt bevonni a fogvatartottakat. Nem akartak egymás előtt megnyilatkozni. A legtöbb börtön vezetése igazán mindent megtesz annak érdekében, hogy a fogvatartottak ne jussanak kábítószerhez, és értelmes tevékenységgel fogalálják el magukat, de ez gyakran nem megy, mert a rabok nem mernek részt venni a közös tevékenységekben. Erre az egyik nő azt mondta, hogy nem börtön a legnagyobb büntetés, hanem a társak. Ezt már számos esetben hallottam, és nem csak raboktól, hanem tudja ezt minden tapasztaltabb őr is.

Talán az is érdekes volt, hogy egy férfi megjegyezte, hogy ne beszéljek nekik a kábítószerekről, mert bereccsennek. Ezt azt jelenti, hogy ha a drogot felemlegetik, akkor csak még jobban vágynak rá. Én magam az egyik témában sem vagyok naiv, hiszen dolgoztam kábítószerügyi szakértőként, és börtönben nevelőként is. Mégis, folyton tanítanak a rabok a börtön valóságára.

Próbáltam az ő szavaikkal fogalmazni, persze nagyon ügyelve arra, hogy ne használjak szlenget és csúnya szavakat, mert azzal a saját hitelemet vettem volna el, és még így sem vagyok abban biztos, hogy nem néztek bohócnak.

Egy fiatalkorú azt mondta, hogy unalmas az előadás, és nem érdekli. Na, ez nekem hívószó volt, mert valahogy éreztem, hogy ő a legkiváncsibb a témára. Ezúttal nem tévedtem. A végére már több megjegyzése volt, és nagyon figyelt. Hetven ember közül egy, de legalább egy. Jó volt látni a figyelmet és talán a tiszteletet a szemében.

A rivotrilról beszéltem a legtöbbet, és ennek kapcsán főleg a nők sok kérdést tettek fel. Érdeklődtek. Valaki megkérdezte, hogy a frontin nevű gyógyszer durvább-e, mint a rivotril. Ezt sajnos nem tudom eldönteni, mert nem vagyok gyógyszerész, de mivel az utóbbi szer nem olyan, mint a rivotril, hanem egészen más, a hatását is különboző módon fejti ki, mert nem nyugtató, hanem antidepresszáns, nos, azt mondtam, hogy a frontin keményebb szer, és nem szabadna szedni. Ebből is tanultam. Azt tudtam, hogy nem csak rivóznak a rabok, de nem sejtettem, hogy ennyire gyakran használják a frontint.