A következő címkéjű bejegyzések mutatása: börtönlázadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: börtönlázadás. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. június 25., csütörtök
2009. január 13., kedd
Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?
Troy Michael Kell
A teljes film megtekinthető itt
Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.
A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.
A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.
2009. január 7., szerda
James B Jacobs börtönelmélete
James J Jacobs bölcsészdoktori értekezését igen érdekes témából írta 1977-ben: Az Illinois állambeli Stateville Börtön ötvenéves történetét dolgozta fel a hatalmi viszonyok szempontjából 1925-től 1975-ig. Az értekezést publikálta Stateville: The Penitentiary in Mass Society címmel, ami a mai napig kalsszikus kriminológiai mű. Jacobs ma a Chicagoi Egyetem professzora, ahol elődei voltak többek között G. H. Mead, Whyte vagy akár Thrasher.
A börtönjelenséget szociológiai szempontból a tudósok mikro és makro szinten egyaránt vizsgálták. Véleményem szerint a mikroszintek vizsgálata inkább szociálpszichológiai megközelítés: a börtönbeli társas interakciók elemzése, azaz a börtön milyenségének leírása. Ilyen kalsszikus művet írt Clemmer, Sykes, Goffman, Mathiesen valamint Cohen és Taylor. A makroszintű börtönjelenség-elemzés a tágabb társadalmi változásokat elemzi, a börtön gazdasági kapcsolatait, a politikai struktúrákat, a történelmi beágyazottságot és a kultúrális kérdéseket. Durkheim, Foucault, Rusche és Kirchheimer valamint Pashukanis művei tartoznak ebbe a kategóriába.
James B Jacobs egyesítette a két módszet, amikor az Illinois Büntetés-végrehajtási Intézetet elemezte. Az intézet 1925-ben egy karizmatikus parancsnok iránítása alatt állt, aki a börtön mikrotársadalmát patriarchális viszonyok között irányította. 1975-re az intézet egy bürokratikus racionális-jogi hatalmon alapuló intézetté vált.
Jacobs elemezte a börtön változó kapcsolatrendszerét a tágabb társadalommal, és megállapította, hogy ez kölcsönös kapcsolatban áll a börtönbeli interakciók mintázatainak és modalitásainak változásaival. Mindezekre természetesen a társadalmi változások is hatnak: a politikai domináns szemlélet, a civil szervezetek felemelkedése, a fogvatartotti összetétel változása és az őrök mentalitásának átalakulása.
Jacobs tanai nagyon aktuálisak a jelenlegi magyar börtönviszonyok tükrében: hiszen a politikai személet hazánkban a rendszerváltás után egyre inkább a börtön szociális funkcióját támogatja, egyre több civil szervezet vizsgálja a börtönt (TASZ, Helsinki Bizottság, OSI stb.), de egyre több segítő jellegű civil szervezet is működik a börtönben, és az őrök mentalitása is változóban van (erre példa a legutóbbi tömeges fegyőri megmozdulás lehet, amikor az egyik vezető magyar börtönbeli szakszervezet az utcára vonult a bérek megalázó szintje elleni tiltakozásának kifejezése érdekében). A rabok összetételének változása terén jelenleg hazánkban a drogok és a gengek jelentenek a legnagyobb kihívást. A chicagoi gengek a drogok miatt éppen Jacobs fentebb leírt munkássága alatt változtak meg jelentősen, ezt a párhuzamot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a jelenlegi magyar drogprobléma rossz fényében.
2008. augusztus 25., hétfő
Favelák és börtöngengek
forrás: http://www.flickr.com/photos/ryansworldadventures/A gengek urbanisztikai hatterével kapcsolatban még meg kell említeni, hogy a brazil és más dél-amerikai nagyvárosokban elszegényedett negyedek, favelák találhatók, ahol a brazil hatóságok szerint 1978 óta polgárháborús helyzet van. Ezekben a favelákban szintén fiatalkorú gengek uralják a rendet, a kábítószereket, a fegyvereket és a szerencsejátékokat; olyannyira, hogy a rendőrség sem nagyon merészkedik be ezekre a helyekre. A favelák teljes mértékben izolálódnak és szeparálódnak a többségi társadalomtól, és így tesz a társadalmi elit is: a São Paulo-beli Alphaville kerület húszezer, jómódú lakosa falakkal, szögesdrótokkal és börtönkapukra emlékeztető zsilipekkel választotta el magát a faveláktól. Alpahville-ben nem rendőrautók, hanem a biztonsági szolgálat gépkocsijai járőröznek. A favelákból tehát elvileg éppen olyan képtelenség kijutni, mint egy börtönből.
A slumosodás jelenségének tanulmányozásához nem kell annyira messze menni. Nem is olyan régen komoly aggodalmakat vetett fel az olasz rendőrség és a sátoros romák közötti viszály, valamint a roma slumok felgyújtása Róma külvárosaiban. A koppenhágai „little Mogadishu” negyed ugyanilyen kérdésekkel szembesíti a dán rendőrséget. Magyarországon is nagyon hasonló események tanúi lehettünk. Már nem nagyon emlékszünk a székesfehérvári Rádió utcai 11 alatti eseményekre, amikor a hatóságok 1995-ben egy roma telepet próbáltak felszámolni, és az intézkedéseknek széles társadalmi tiltakozás lett az eredménye. A 2006 október 15-én, Olaszliszkán történt tragédia máig borzolja[1] a társadalom idegeit, de említhetnénk a nyíregyházi Guszev Telepet, aminek egyébként börtönkapcsolatai is vannak, a miskolci Szondi Telepet, a budapesti Illatos úti Dzsumbujt vagy a VIII. kerületet.
A slumosodás jelenségének tanulmányozásához nem kell annyira messze menni. Nem is olyan régen komoly aggodalmakat vetett fel az olasz rendőrség és a sátoros romák közötti viszály, valamint a roma slumok felgyújtása Róma külvárosaiban. A koppenhágai „little Mogadishu” negyed ugyanilyen kérdésekkel szembesíti a dán rendőrséget. Magyarországon is nagyon hasonló események tanúi lehettünk. Már nem nagyon emlékszünk a székesfehérvári Rádió utcai 11 alatti eseményekre, amikor a hatóságok 1995-ben egy roma telepet próbáltak felszámolni, és az intézkedéseknek széles társadalmi tiltakozás lett az eredménye. A 2006 október 15-én, Olaszliszkán történt tragédia máig borzolja[1] a társadalom idegeit, de említhetnénk a nyíregyházi Guszev Telepet, aminek egyébként börtönkapcsolatai is vannak, a miskolci Szondi Telepet, a budapesti Illatos úti Dzsumbujt vagy a VIII. kerületet.
[1] lásd: Ungváry Krisztián (2007) társadalomtudományi jellegű elemzését: http://www.fn.hu/hetilap/20061121/ungvary_krisztian_mi_kis/
Észak-Ír börtöntörténelem: A "pokróclázadás"
Bobby Sands
Kieran Nugent, az első pokrócember. Falfestmény a Long Kesh külső falán. "Csak akkor hordok rabruhát, ha a hátamra szegezik."
Pokrócba burkolózott elítéltek. A falra a saját ürüléküket kenték.
A belfasti Long Kesh börtön hírhedt H-Blocks-jai, azaz H alakú körleteiA Pokróc Tüntetés (Blanket protest) idején, 1976-ban az Észak-Írországi Maze Börtönben háromszáz politikai fogvatartott megtagadta a rabruha viselését, mivel az azt jelentette volna, hogy ugyanolyan kürülmények között kellett volna élniük, mint a köztörvényes bűnözőknek. A fogvatartottak az Észak-Ír konfliktus idején kerültek a börtönbe, és az akkori brit kormányzat terrorizmussal gyanúsította őket. A fogvatartottak egy pokrócot vetettek a vállukra, és nem hordták az egyenruhát. Később megtagadták a tisztálkodást, nem vágták le a hajukat és a szakállukat, sőt az események eszkalálódása idején a székletüket a zárkák falára kenték (Dirty protest). 1981 augusztusában tíz ír fogvatartott halt meg végső elkeseredésében éhségsztrájkban. 1983-ban 38 IRA fogvatartott megszökött az intézetből. A szökés, a csoportos ellenszegülés, az egységes külsőségek mind lehetnek gengjellemzők, azonban mégis úgy tűnik, hogy a gengesedés a köztörvényes fogvatartottakhoz kapcsolódik. A Pokróc Tüntetés azonban teljes mértékig azonos mintázatokat mutat egyes börtönlázadásokkal, azaz feltehető, hogy maga a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a többségi társadalom viszonyulása vált ki egyes csoportos viselkedéséket zárt körülmények között.
A történteket egy filmben is feldolgozták, 2008-ban. A filmet a Titanic filmfesztivál 2009-ben két alkalommal vetítette Magyarországon is.
A Mara Salvatrucha geng története
Végbélbe rejtett mobiltelefonról készült röntgenfelvétel. A készüléket egy MS 13 gengtag akarta egy börtönbe becsempészni. A 2005-ös braziliai börtönlázadásokat mobiltelefonokkal szervezték meg.
MS 13 gengtagok kimenekítése egy dél-amerikai börtönből, egy börtönlázadás soránAz MS 13 egy óriási, multinacionális, teljes körűen megszervezett, bűncselekmények elkövetése céljából alakult csoport.
A Mara szónak kettős jelentése van, egyrészt Közép-Amerikában genget jelent, másrészt olyan bűnözőt, aki bandákban feketegazdasági (kábítószer, szerencsejáték), behajtási és pénzmosási alapokon követi el a cselekményeit.
Az 1979-től 1992-ig tartó El Salvadori polgárháborúban a jobb oldali kormányzat harcolt négy kommunista guerillacsapattal, és egy legenda szerint az egyik legnagyobb összetűzésre egy San Salvadori utca 13-as száma alatt került sor. Innen a 13-as jel, és a gengtagok annyira tisztelik ezt, hogy a nagyobb bűncselekményeket (pl. a jelentős számú halálos áldozattal járó buszrablásokat) 13-án követik el. A genget ilyen szempontból nehéz leválasztani a történelmi háttérről és a politikáról, akárcsak az észak-ír rabokat, akik részt vettek a Pokróc Tüntetésben.
A Salvatrucha szó azt jelenti, hogy „felkészültek a bűnözésre”, és ez kijezetten hasonlít a Hell’s Angels tagok öklére gyakran tetovált „si vis pacem, para bellum” latin idézetre, ami azt jelenti, hogy “ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra”. Érdekes párhuzam az is, hogy az MS13 és a Hell’s Angels tetoválások egyaránt gót betűvel íródnak.
Az MS13 nemzetközi „bűnszövetkezet” jelenleg hat országban működik, és mintegy félmillió tagot számlál.
Az Egyesült Államokban 32 államban jelen vannak, és a geng-hálózat keménymagja mintegy tízezer főből áll. Jelszavuk: „join us or die”, - azaz csatlakozz hozzánk, vagy meghalsz - ; de magának a gengtagságnak is csak három vége lehet: kórház, börtön vagy a halál. Évente ötezer genggel kapcsolatos bűncselekmény történik az Egyesült Államokban, az MS 13 felelős az alvilági üzletekért, a behajtásokért és az állandó utcai fenyegetésekért.
Az MS 13 tagjait az ún. „jumping in” rituálé során avatják be, amikor az új tagot a régiek tizenhárom másidpercig keményen megverik. A Mara Salvatrucha a drog dealereket is képes volt megadóztatni, és tőlük is védelmi pénzt szed.
A jelük, és a testükre a leggyakrabban tetovált jelkép az úgynevezett ördögszarv, amit a hetvenes és a nyolcvanas években a heavy metal zenekarok (főleg Ozzy Osbourne) használt: az ökölbe szorított kéz mutató és kisujja kiegyenesedik, azonban az MS 13 tagoknem úgy mutatják, ahogy a rocksztárok, hanem a tenyerük néz előre felé. A gengtagok egyébként kézjeleket használnak a kommunikációra, amelyek segítségével az áldozat megtámadását tervezik meg. Ez egészen hasonló a kommandosók kézjelekkel való kommunikációjához. Hazánkban – egy általam végzett kutatás során - a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében dolgozó nevelők is beszámoltak már ilyen fogvatartotti kézjelekről.
Az MS 13 gengtagokra tetovált szinbólumok ugyanúgy életrajzi utalások, mint az orosz börtöntetoválások.
A Los Angeles-i játszótereket tartják a gengesedés melegágyának, főleg azokat, amelyek a bevándorlók (etnikai kisebbségek) által lakott negyedekben vannak. Az utcai gengek élete az erőszak és a kábítószerek élvezete között zajlik, majd a börtönben ér véget. A börtön azonban nem jelent kiutat a gengből, mert az M13 jelen van az intézetekben is, és így a fegyintézet inkább egy olyan helynek fogható fel, ahol a fiatalok elsajátítják a geng legnehezebb szabályait, azaz a börtön a gengesedés magasiskolája. A börtönökben a gengek sokkal erőszakosabbak, amit a brazil börtönökben 2005-2006 során lezajlott PCC-MS13 háború is jelképez. Úgy tűnik, hogy a brazil, salvadori, hondurasi és guatemalai börtönökön belül van az MS13 irányító szervezete. 2005-ben a guatemelai börtönökben is lázadás folyt: hét börtönben 35 rivális gengtagot öltek meg.
Az amerikai hatóságok 2000 után az MS13 tagokat igyekeztek a kiutasítás eszközével Salvarodba deportálni, de a salvadori hatóságok tiszta erkölcsi bizonyítványt állítottak ki a tagok számára, akik így vissza tudtak szivárogni a gengek irányító magjába.
A gengből való kilépés ugyanakkor azt jelenti, hogy a kilépő személy halálra van ítélve, meg kell jegyeznünk, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a roma marime átokhoz. A geng ugyanis nem viseli el, ha egy tagja távozik a soraiból, ugyanis arra a személyre mint egészre szüksége volt a létezéséhez. Ez azt jelenti, hogy a távozó gengtag fejében és a testén lévő információk a geng tulajdonát képezik, és az „illetéktelen” személyek (rivális geng, hatóságok) kezébe juthat, ezért a távozás egyenlő az árulással.
Az MS 13 kegyetlenségére jellemző a Brenda Paz megkéselésének esete, akit 17 éves korában, 2003 július 13-án ölt meg a Salvatrucha, mert a gengből kilépett fiatal lány nyilvánosan nyilatkozott a gengmúltjáról. Paz kisasszony a gyilkosság idején négyhónapos terhes volt. A lány az FBI tanuvédelmi programjának részese volt. A hatóságtól kapott pénzből rendezett partyról csalogatta el a gyilkosa Ismael Cisneros, aki a Shenandoah folyó Virginia állambeli torkolatában lévő mocsaras területen végzett a lánnyal.
A nemzetközi geng-terjeszkedés a tengeren túlra is nyúlhat, és erre napjainkban a Bandidoson, a Hell’s Angelsen és az MS13-on kívül még két példát is találhatunk a szakirodalomban.Az ALKQN (Latin Kings) nevű geng még az ötvenes években alakult Puerto Rico-i bevándorlókból Chicagoban, pár évtiezeden belül már szupergeng lett, és Mexikóba, Ecuadorba ás a Dominikai Köztársaságban is felbukkant, sőt a kielencvenes években megjelentek a barcelonai és a genovai börtönökben is. A Ňetas nevű Puerto Rico-i geng 1981-ben alakult, hogy a börtönökben felvegye a harcot a G27 és Insects nevű gengek ellen. A kilencvenes években a karibi és a dél-amerikai bevándorló (tehát EU státuszú) fogvatartottak körében szintén megjelentek a spanyol és az olasz börtönökben.
A Mara szónak kettős jelentése van, egyrészt Közép-Amerikában genget jelent, másrészt olyan bűnözőt, aki bandákban feketegazdasági (kábítószer, szerencsejáték), behajtási és pénzmosási alapokon követi el a cselekményeit.
Az 1979-től 1992-ig tartó El Salvadori polgárháborúban a jobb oldali kormányzat harcolt négy kommunista guerillacsapattal, és egy legenda szerint az egyik legnagyobb összetűzésre egy San Salvadori utca 13-as száma alatt került sor. Innen a 13-as jel, és a gengtagok annyira tisztelik ezt, hogy a nagyobb bűncselekményeket (pl. a jelentős számú halálos áldozattal járó buszrablásokat) 13-án követik el. A genget ilyen szempontból nehéz leválasztani a történelmi háttérről és a politikáról, akárcsak az észak-ír rabokat, akik részt vettek a Pokróc Tüntetésben.
A Salvatrucha szó azt jelenti, hogy „felkészültek a bűnözésre”, és ez kijezetten hasonlít a Hell’s Angels tagok öklére gyakran tetovált „si vis pacem, para bellum” latin idézetre, ami azt jelenti, hogy “ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra”. Érdekes párhuzam az is, hogy az MS13 és a Hell’s Angels tetoválások egyaránt gót betűvel íródnak.
Az MS13 nemzetközi „bűnszövetkezet” jelenleg hat országban működik, és mintegy félmillió tagot számlál.
Az Egyesült Államokban 32 államban jelen vannak, és a geng-hálózat keménymagja mintegy tízezer főből áll. Jelszavuk: „join us or die”, - azaz csatlakozz hozzánk, vagy meghalsz - ; de magának a gengtagságnak is csak három vége lehet: kórház, börtön vagy a halál. Évente ötezer genggel kapcsolatos bűncselekmény történik az Egyesült Államokban, az MS 13 felelős az alvilági üzletekért, a behajtásokért és az állandó utcai fenyegetésekért.
Az MS 13 tagjait az ún. „jumping in” rituálé során avatják be, amikor az új tagot a régiek tizenhárom másidpercig keményen megverik. A Mara Salvatrucha a drog dealereket is képes volt megadóztatni, és tőlük is védelmi pénzt szed.
A jelük, és a testükre a leggyakrabban tetovált jelkép az úgynevezett ördögszarv, amit a hetvenes és a nyolcvanas években a heavy metal zenekarok (főleg Ozzy Osbourne) használt: az ökölbe szorított kéz mutató és kisujja kiegyenesedik, azonban az MS 13 tagoknem úgy mutatják, ahogy a rocksztárok, hanem a tenyerük néz előre felé. A gengtagok egyébként kézjeleket használnak a kommunikációra, amelyek segítségével az áldozat megtámadását tervezik meg. Ez egészen hasonló a kommandosók kézjelekkel való kommunikációjához. Hazánkban – egy általam végzett kutatás során - a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében dolgozó nevelők is beszámoltak már ilyen fogvatartotti kézjelekről.
Az MS 13 gengtagokra tetovált szinbólumok ugyanúgy életrajzi utalások, mint az orosz börtöntetoválások.
A Los Angeles-i játszótereket tartják a gengesedés melegágyának, főleg azokat, amelyek a bevándorlók (etnikai kisebbségek) által lakott negyedekben vannak. Az utcai gengek élete az erőszak és a kábítószerek élvezete között zajlik, majd a börtönben ér véget. A börtön azonban nem jelent kiutat a gengből, mert az M13 jelen van az intézetekben is, és így a fegyintézet inkább egy olyan helynek fogható fel, ahol a fiatalok elsajátítják a geng legnehezebb szabályait, azaz a börtön a gengesedés magasiskolája. A börtönökben a gengek sokkal erőszakosabbak, amit a brazil börtönökben 2005-2006 során lezajlott PCC-MS13 háború is jelképez. Úgy tűnik, hogy a brazil, salvadori, hondurasi és guatemalai börtönökön belül van az MS13 irányító szervezete. 2005-ben a guatemelai börtönökben is lázadás folyt: hét börtönben 35 rivális gengtagot öltek meg.
Az amerikai hatóságok 2000 után az MS13 tagokat igyekeztek a kiutasítás eszközével Salvarodba deportálni, de a salvadori hatóságok tiszta erkölcsi bizonyítványt állítottak ki a tagok számára, akik így vissza tudtak szivárogni a gengek irányító magjába.
A gengből való kilépés ugyanakkor azt jelenti, hogy a kilépő személy halálra van ítélve, meg kell jegyeznünk, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a roma marime átokhoz. A geng ugyanis nem viseli el, ha egy tagja távozik a soraiból, ugyanis arra a személyre mint egészre szüksége volt a létezéséhez. Ez azt jelenti, hogy a távozó gengtag fejében és a testén lévő információk a geng tulajdonát képezik, és az „illetéktelen” személyek (rivális geng, hatóságok) kezébe juthat, ezért a távozás egyenlő az árulással.
Az MS 13 kegyetlenségére jellemző a Brenda Paz megkéselésének esete, akit 17 éves korában, 2003 július 13-án ölt meg a Salvatrucha, mert a gengből kilépett fiatal lány nyilvánosan nyilatkozott a gengmúltjáról. Paz kisasszony a gyilkosság idején négyhónapos terhes volt. A lány az FBI tanuvédelmi programjának részese volt. A hatóságtól kapott pénzből rendezett partyról csalogatta el a gyilkosa Ismael Cisneros, aki a Shenandoah folyó Virginia állambeli torkolatában lévő mocsaras területen végzett a lánnyal.
A nemzetközi geng-terjeszkedés a tengeren túlra is nyúlhat, és erre napjainkban a Bandidoson, a Hell’s Angelsen és az MS13-on kívül még két példát is találhatunk a szakirodalomban.Az ALKQN (Latin Kings) nevű geng még az ötvenes években alakult Puerto Rico-i bevándorlókból Chicagoban, pár évtiezeden belül már szupergeng lett, és Mexikóba, Ecuadorba ás a Dominikai Köztársaságban is felbukkant, sőt a kielencvenes években megjelentek a barcelonai és a genovai börtönökben is. A Ňetas nevű Puerto Rico-i geng 1981-ben alakult, hogy a börtönökben felvegye a harcot a G27 és Insects nevű gengek ellen. A kilencvenes években a karibi és a dél-amerikai bevándorló (tehát EU státuszú) fogvatartottak körében szintén megjelentek a spanyol és az olasz börtönökben.
2008. január 27., vasárnap
Új tétel a Stanfordi Börtönkísérletről
A képen az eredeti kísérlet "John Wayne" nevű őre látható, aki 18 éves volt a vizsgálat idején. A többiek is húszas éveik elején jártak. 1971-ben az ilyen korú emberekről azt tartották, hogy felelősségteljes felnőttek.
Zimbardo 1973-ban publikálta a kísérletről szóló cikkét. A cikk ismerete a bv-s tisztek és tiszthelyettesek számára kiemelkedően fontos. Rövid összefoglaló található itt:
2008. január 19., szombat
Börtönlázadás Mexico City-ben
2008. január 17-én, a Mexico City-ben található Neza-Bordo börtönben lázadás tört ki. 700 fogvatartott vett részt az eseményben, 16 túszt ejtettek, akik közül hat főt kórházba kellett vinni. A mexikói állambiztonsági alakulatok 500 fős egysége négy óra alatt számolta fel az eseményt. A börtön bástyafalán kívül, egy kerítés mellett, a fogvatartottak hozzátartozói gyülekeztek. Azt hangoztatták, hogy a jelenlegi börtönparancsnok nem áll velük szóba, mint az elődje, és ez jelenti a legnagyobb gondot. A mexikói börtönökben túltelítettség van, éppen úgy, mint hazánkban.
A börtön társadalmi kapcsolataira tehát komolyan kell építkezni. A hozzátartozók véleményét nem szabad figyellmen kívül hagyni. A társadalom szélesebb rétegeivel is meg kell ismertetni a börtön legbelső világát.
2008. január 14., hétfő
"Tom Brown 33333"
Thomas Mott Osborne (1859-1926) 1914-ben a New York állambeli Sing Sing börtön parancsnoka volt, majd nem sokkal kinevezése után a konzervatív gondolkodású kormányzó leváltotta. A vádban még az is szerepelt, hogy a fogvatartotakkal fajtalankodott. A pert Osborne elvesztette, viszont az ügyvédje William Joseph Fallon, az egyik legügyesebb retorikájú védőügyvéd lett az akkori Egyesült Államokban.
Osborne esete nem ezért érdekes, hanem azért, mert őt tekinthetjük az inkarceráció, azaz a letartóztatási sokk börtönártalom első leírójának.
Osborne 1913-ban Tom Brown 33333 nyilvántatrási számú fogvatartartottként az Auburn börtönbe vonult, amivel megteremette annak az amerikai irányzatnak az alapjaiat, amit Sykes, Clemmer és Goffman, majd később Farrington képvisel. Osborne később fogvatartotti önkormányzatot (Mutual Welfare League) hozott létre a börtönben, és megírta a Within Prison Walls című könyvét. A könyvben azt írja, hogy a börtönbe kerülő fogvatartottnak több gondja van, mint a bekerüléskor, és a kikerülő fogvatartottal az államnak több gondja lesz, mint bekerülés előtt, ezért a börtön működését meg kell változtatni, meg kell reformálni.
Az auburni rendszer lényege az egyszemélyes elhelyezés, és a csendben végzett együttes munka. Az északi államokban ez a rendszer sokáig nem változott meg, a túltetlítettség és faji ellentétek ellenére sem. A változást végül az 1971-es Atticai börtönlázadás, és a Washington állambeli Walla Walla börtönben bevezetett Resident Government Council (RGC) sikeressége hozta meg. Az RGC lényege az Osborne által kidolgozott fogvatartotti önkormányzat, és az egyéni fogvatartotti fejlődés hansúlya volt. Hazánkban a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes éves elejéig Baracskán egy hasonló kísérlet zajlott.
2007. november 27., kedd
Bert Useem a börtönlázadásról és a börtönprivatizációról
Bert Useem az indianai Purdue Egyetem szociológus és antropológus professzora a bűnözés elleni fellépés és a szabadságvesztés kölcsönhatását vizsgálja műveiben, és úgy gondolja, hogy a börtön az a hely, ahol a társadalom elzárt szegmense folyamatosan ellenáll a deviancia-definíciónak.
Néha az elitista törekvések olyan erősek, hogy a börtönökön kívül is lázadás-közeli állapot jön létre, avagy lázadás tör ki, ahogy arra az 1992-es Los Angelesi lázadás a legjobb példa.
A társadalmi elit legnagyobb hatalmi szerkezetű mobilizációja a posztmodern társadalmakban a magántőke befolyásában érhető tetten, azaz az állam befolyása egyre inkább csökken, és maga a tőke az, ami államot épít. Ez ellen a szubkultúrák esszenciálisan fellépnek, illetve a többségi társadalom fogyasztói magatartása fokozódik.
Useem az 1980-as Új Mexikói börtönlázadást elemezve arra jutott, hogy a lázadásnak két mozgatórugója van: (1) az elnyomott rétegek társadalmi kezdeményezőkészségének implicit elfojtása, és az emiatt érzett elkeseredettség, valamint (2) a hatalom összeomlása, és a kontrol elvesztése.
A sok ellenzővel szemben Useem támogatja a PPP börtönök tervét (mint hazánkban Tiszalök és Szombathely), mert a fentebb leírt társadalmi-gazdasági restrukturálódás elemi következményének tartja, és szerinte ez lehet az egyetlen humánus és racionális válaszlépés a börtönlázadások és a börtönnépesség túltelítődése ellen; valamint kifejti, hogy a magántőke bevonása - hosszabb távon - a börtönkondíciók javulását eredményezi.
Valóban kérdés, hogy a túlnépesedés elleni másik eszköz – az alternatív szankciók, a szabadságelvonással nem járó intézkedések – mennyire képesek együtt élni a rurális közösségek alacsony toleranciaszintjével. Ez hazánkban kérdés. Nemzetközi gond lehet a preventív inkarceráció, azaz a megelőző elzárás, ami a terrorizmussal összefüggésbe került személyeket, az illegális bevándorlókat és a szexuális bűnelkövetőket sújtja.
Néha az elitista törekvések olyan erősek, hogy a börtönökön kívül is lázadás-közeli állapot jön létre, avagy lázadás tör ki, ahogy arra az 1992-es Los Angelesi lázadás a legjobb példa.
A társadalmi elit legnagyobb hatalmi szerkezetű mobilizációja a posztmodern társadalmakban a magántőke befolyásában érhető tetten, azaz az állam befolyása egyre inkább csökken, és maga a tőke az, ami államot épít. Ez ellen a szubkultúrák esszenciálisan fellépnek, illetve a többségi társadalom fogyasztói magatartása fokozódik.
Useem az 1980-as Új Mexikói börtönlázadást elemezve arra jutott, hogy a lázadásnak két mozgatórugója van: (1) az elnyomott rétegek társadalmi kezdeményezőkészségének implicit elfojtása, és az emiatt érzett elkeseredettség, valamint (2) a hatalom összeomlása, és a kontrol elvesztése.
A sok ellenzővel szemben Useem támogatja a PPP börtönök tervét (mint hazánkban Tiszalök és Szombathely), mert a fentebb leírt társadalmi-gazdasági restrukturálódás elemi következményének tartja, és szerinte ez lehet az egyetlen humánus és racionális válaszlépés a börtönlázadások és a börtönnépesség túltelítődése ellen; valamint kifejti, hogy a magántőke bevonása - hosszabb távon - a börtönkondíciók javulását eredményezi.
Valóban kérdés, hogy a túlnépesedés elleni másik eszköz – az alternatív szankciók, a szabadságelvonással nem járó intézkedések – mennyire képesek együtt élni a rurális közösségek alacsony toleranciaszintjével. Ez hazánkban kérdés. Nemzetközi gond lehet a preventív inkarceráció, azaz a megelőző elzárás, ami a terrorizmussal összefüggésbe került személyeket, az illegális bevándorlókat és a szexuális bűnelkövetőket sújtja.
2007. április 19., csütörtök
Ördögűzés a börtönben a gengek és a kokain ellen
Triviális, hogy a börtönben nincs magánélet. A fogvatartottnak két arca van, az egyiket a külvilág felé mutatja, a másikkal pedig befelé tekint. A rab számára a külvilág maga a börtönközeg, és a befelé tekintő arc öt-hat év után eltűnik.
Amennyiben a börtönközeg szélsőségesen agresszív, a börtönben egy konstans állapot keletkezik, amelynek a következő összetevői vannak: rettegés (tulajdonképpen PTSD), gengesedés, túltelítettség, drogok és felfokozott érzelmek.
A fenti képlet minden eleme változhat, azonban – mivel a képlet konstans – vele kell változnia egy másik elemnek is.
Például, ha csökken a börtönben a túltelítettség, akkor csökken a gengesedés; ha a gengesedés csökken, csökken a rettegés, nem lesz szükség a drogra, nem kell vele kereskedni az életben maradáshoz, és így tovább.
További példa, ha valamilyen szinten a börtön vezetése képes elérni, hogy a kábítószerek némivel kevesebb szerephez jussanak a börtönben (pl. ártalomcsökkentés által), akkor a gengek közötti agresszió egy idő után kiürülhetne.
Különös példa lehet erre az a jelenség, ami a brazil börtönökben a börtönlázadási hullám után tapasztalható. A hatóságok 2005-2006 idején már képtelenk voltak könnyű fegyverzettel kordában tartani az egymást öldöklő PCC és Salvatrucha gengeket, és aknavetőkkel lőtték a börtönt.
A hatóságok és a börtöngengek között szabályos háború dúlt. És ekkor történt a „csoda”. Egy evangelizáló pap misével és ördögűzéssel szüntetett meg egy börtönlázadást.
Az alábbi videón megfigyelhetjük a brazil börtönökre jellemző aggasztó körülményeket:
- egy fogvatartott a videón egy másik fogvatartottakat enged át az egyik körletről a másikra, azaz: a gengek teljes mértékben uralják a börtönt;
- megfigyelhetjük egy fogvatartott sátáni erőktől való megszabadulását;
- láthatjuk, amint az evangelizáló pap átkozza a gengesedést és a kokaint;
- megfigyelhetjük, hogy a raboknak a cirkusz (azaz a felfokozott érzelmek) kell, ugyanúgy nézik a földön vonagló, „megtisztult” társukat, mintha szúrt sebek okozta fájdalmában szenvedne…
A börtön a fizikai és a társas zártság miatt sok hasonló, könnyebben elemezhető konstans helyzetet tarthat fenn.
Amennyiben a börtönközeg szélsőségesen agresszív, a börtönben egy konstans állapot keletkezik, amelynek a következő összetevői vannak: rettegés (tulajdonképpen PTSD), gengesedés, túltelítettség, drogok és felfokozott érzelmek.
A fenti képlet minden eleme változhat, azonban – mivel a képlet konstans – vele kell változnia egy másik elemnek is.
Például, ha csökken a börtönben a túltelítettség, akkor csökken a gengesedés; ha a gengesedés csökken, csökken a rettegés, nem lesz szükség a drogra, nem kell vele kereskedni az életben maradáshoz, és így tovább.
További példa, ha valamilyen szinten a börtön vezetése képes elérni, hogy a kábítószerek némivel kevesebb szerephez jussanak a börtönben (pl. ártalomcsökkentés által), akkor a gengek közötti agresszió egy idő után kiürülhetne.
Különös példa lehet erre az a jelenség, ami a brazil börtönökben a börtönlázadási hullám után tapasztalható. A hatóságok 2005-2006 idején már képtelenk voltak könnyű fegyverzettel kordában tartani az egymást öldöklő PCC és Salvatrucha gengeket, és aknavetőkkel lőtték a börtönt.
A hatóságok és a börtöngengek között szabályos háború dúlt. És ekkor történt a „csoda”. Egy evangelizáló pap misével és ördögűzéssel szüntetett meg egy börtönlázadást.
Az alábbi videón megfigyelhetjük a brazil börtönökre jellemző aggasztó körülményeket:
- egy fogvatartott a videón egy másik fogvatartottakat enged át az egyik körletről a másikra, azaz: a gengek teljes mértékben uralják a börtönt;
- megfigyelhetjük egy fogvatartott sátáni erőktől való megszabadulását;
- láthatjuk, amint az evangelizáló pap átkozza a gengesedést és a kokaint;
- megfigyelhetjük, hogy a raboknak a cirkusz (azaz a felfokozott érzelmek) kell, ugyanúgy nézik a földön vonagló, „megtisztult” társukat, mintha szúrt sebek okozta fájdalmában szenvedne…
A börtön a fizikai és a társas zártság miatt sok hasonló, könnyebben elemezhető konstans helyzetet tarthat fenn.
2007. április 18., szerda
A kanál szerepe a börtönben
Sok filmben látjuk, hogy a kábítószer-használók a heroint egy kanálban hevítik fel, és injekciós tűvel fecskendőbe szívják. Ez a börtönben nem jellemző kábítószer-fogyasztás, de minden bizonnyal előfordul. A heroin használata a magyar börtönökben nem jellemző, sokkal inkább a rivotril nevű gyógyszeré, amely téma egy külön tanulmányt érdemelne meg.
Néhány börtönvilágban (Balkán, Dél- és Észak-Amerika) a fogvatartottak a kanál nyelét használják fel. A kanál önmagában nem tiltott tárgy ezekben a börtönrendszerekben, mert nem veszélyes az egyén testi épségére. A letört kanálnyelet azonban ki lehet élesíteni, és ezekkel az eszközökkel a sétaudvaron – a börtönre rendkívül jellemző – gengharcokat lehet folytatni.
Az alábbi videón az amerikai Pelican Bay börtönben lezajlott stabbing (késelés) jeleneteket láthatjuk:
A kanalak nyelét a fogvatartottak a Balkánon a füstszűrős cigaretta filteréből nyert szénporon élesítik ki, és a pengékhez hasonló élességű fegyvert kapnak.
A magyar börtönökben is ezek a leggyakrabban lefoglalt tiltott tárgyak, és sajnos a fogvatartotti csoportok közti ellentétekre és az egymás elleni szervezkedésre, területvédelemre és kábítószerpiac-telítettségre utalnak.
A magyar börtönökben a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a fogvatartottak néha kanalakat nyeltek annak érdekében, hogy kórházba kerüljenek, ahonnan esetleg könnyebben tudtak megszökni. A nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig ezt a jelenséget felváltotta az esernyő vagy más néven a pók.
A rugalmas fémből (pl. biztosítótű) készült kisebb csomagra a fogvatartottak spárgát tekertek, majd a pókot lenyelték, és a spárga végét a szájukban tartották. A gyomorsav a spárgát szétmarta, a rugalmas fém szétpattant (mint az esernyő, vagy mint a pók lábai), és a fogvatartott a börtön személyzetét azzal tudta zsarolni, hogy megrántja a spárga végét, és nagyon súlyos belső sérülést szenved. Az ilyen típusú önkárosításokat nem szabad összekeverni öngyilkossági szándékkal, pláne nem a „teátrális” öngyilkossággal. erről bővebben lehet olvasni itt.
További magyar börtönsajátosság a kanálnyéllel kapcsolatban a körletfelügyelők gumibottartó kampója, amit a nadrágszíj oldalára lehet helyezni, és az S alakban meghajlított kampóra lehet akasztani a gumibotra kötött bőrhurkot. Ezeket az eszközöket általában a fogvatartottak önkánt készítik el a felügyelők számára. Ez a jelenség is egy tipikus testtechnika (lásd Marcel Mauss) a börtönben. A S alakú gumibot tartó kampó ugyanis nem tartozik az alapfelszerelésbe, és mivel a börtön keze mindig foglalt (kulcsok, ajtónyitás, motozás, regiszteres jegyzetelés stb.), az eszköz alkalmazása elkerülhetetlen. A kanálnyélből készített kampó nagyon praktikus: könnyen lehet a gumibotot kiakasztani belőle, mint akár a modern SWAT-típusú szíjakban elhelyezett hüvelyekből előrántani. A láb mellett lengő gumibit ugyanakkor segíti a papírmunkát is, ami a kommandós felszerelés alkalmazása igencsak nehézkes, mivel akadályozza a kar mozgását a mellkas előtt. A kampókat az egyik smasszer örökli a másiktól. A nagy öregek leadják a fiataloknak, továbbá a kampónak némi folklórja is van: vésik, karcolják és egyéb más módon díszítik. Magam láttam már olyan kampót is, ami egy „aranyozott” alumínium kanál nyeléből készült. Az aranyozás a széleken és a fémen alkalmazott ornamentikák (nyomott, öntött minták) kicsúcsosodásnál lekopott, és a kampó az antantszíj réz karikával együtt kifejezetten harmonizált.
2007. február 27., kedd
Stigmatizáció (könyv...)
Erwing Manual Goffman (1922-1982)A stigmatizáció fogalmát Goffman (1961) alkotta. Általánosságban az identitás társadalmi szakcionálását értette alatta. Az identitás a szocializáció során fejlődik ki az egyénben, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy az identitás a szelfünk mindenegyes megnyilatkozásának térbeli és időbeli összessége, azaz maga a sors. A sors pedig a döntéseink összessége. A társadalom néha fenyegeti, elítéli, vagy megrója egyes tagjainak sorsát. Breakwell (i.m.) a jelenséget azzal bővítette ki, hogy az identitás elleni fenyegetést is a stigmák körébe sorolta. A kettő elméletet összefoglalva, láthatjuk, hogy egy olyan társadalmi aktusról van szó, ami ellentétes az egyén önmeghatározásával, és annak megsemmisítésére vagy immobilizációjára irányul.
Braithwaite (1993) szerint a szégyenérzet egy olyan tényező, ami előreviheti a társadalmi fejlődést, és talán az egyetlen erő, ami a bűnözést vissza tudja fordítani. Ennek értelmében a stigmatizáció éppen olyan társadalmi definiciós funkció, mint a deviancia.
Useem és Piehl (2006) igen friss, de már sokat idézett és vitatott cikke szerint a börtönprivatizáció nemhogy növelné a börtönlázadások és egyéb rendkívüli események számát, hanem csökkenti. Ugyanez történik az empirikus adatok szerint a stigmatizációval is, a szerzők kimutatják például, hogy az interprisoner agresszió (1) miatt elkülönített (tehát tovább stigmatizált) fogvatartottak száma az Egyesült Államokban az utóbbi húsz év alatt a felére csökkent. A stigmatizáció tehát az állami akarat hatékonyságának növekedésével csökken. Nyilván ezt úgy is lehet érteni, hogy minél nagyobb embertömeg kerül a börtönökbe, annál csekélyebb a társadalmi identitás-fenyegetés sűrűsége.
Farrington (1992) szerint a jelenlegi társadalmi börtönkép és funkciófelfogás inkább a goffmani totális intézmény jellemzőinek felel meg, mintsem a realitásnak. A börtön nincs annyira elkülönülve a társadalomtól, mint a klasszikus totális intézet, és ennek következtében a stigmatizáció is csekélyebb mértékű.
Crawley (2004) pedig a börtönszemélyzet stigmatizációjáról beszél, amikor azt mondja, hogy az egyenruha olyan szerepet kíván meg, amelyekre inkább az előadásjelleg, mintsem az érzelmi egyensúly és strukturáltság jellemző. Korábban, amikor a börtönök sokkal inkább büntető jellegűek voltak, a börtönőrök nem kommunikáltak a rabokkal verbális szinten olyan minőségben, ahogy azt a mai fogvatartotti programok megkövetelik. Úgy tűnik, hogy a stigmatizáció egy konstans, ami mindenképpen érinti a börtönlakókat, és ha a rabokat kevésbé károsítja, áttevődik az őrökre.
A stigmatizáció a börtönnel és a tanulmányunkkal kapcsolatban három nagy területet érint.
(1) Az első a triviális: a szabadult fogvatartott a börtönből kilépés után a szociális érintkezései során magán viseli azt a diszpozíciót, hogy ő valamikor börtönben volt. Tehát nem csupán a börtönviseltek reprezentánsa lesz az interakcióban résztvevő másik személy számára, hanem a börtön kognitív stílust befolyásoló hatásai miatt maga a fogvatartott is rabként fog viselkedni a külvilágban is, főleg akkor, ha erre a magatartásmintára ösztökélő társas közeggel találkozik. Hasonlít ez a jelenség a pszichoanalízis regresszió fogalmához is, amikor az egyén frusztrációnak van kitéve, és az énkép integritása érdekében egy korábbi személyiségfejlődési stádiumba csúszik vissza. Nos, a börtönnel kapcsolatban is ez jelentkezik. Régi mítosz az öreg börtönőrök körében, hogy a nyolcvanas években egy kocsmában úgy lehetett megállapítani, hogy ki volt börtönben, hogy el kellett az embernek magát kiáltania, hogy „sapkát le!”, és aki a homloka felé nyúlt, biztos szabadult rab volt, mert ez volt az egyik leggyakrabban kiadott ukáz a börtönben. Ha a szabadult fogvatartott az utcán egy szintén szabadult fogvatartottal találkozik, azonnal felveszi azt a viselkedésmódozatot, amit a börtönben tanúsított, méghozzá olyan mértékben, amennyire ezt az adott tér társas és fizikai zártsága megköveteli. Mondhatjuk azt is, hogy a börtönbeli kognitív struktúrák szinte reflexszerűen vagy imprinting módon rögzülnek a fogvatartottban, tehát nem arról van szó, hogy a stigmatizált cselekvéssorozat inger-válasz transzformációk és tranzakciók következménye, hanem a diszpozícióé. Nem azt állítjuk, hogy az interakcióban résztvevő másik személy attitűdjének érzékelése váltja ki a stigmatizált viselkedést, hanem a börtönben kialakult kognitív struktúra. Magyarán a szabadult rabon meg fog látszani, hogy szabadult rab, és azért, mert a társadalom által közvetített szégyen bélyege lemoshatatlanul rajta lesz, és ennek megfelelően fog viselkedni; nem azért fog így viselkedni, mert bizonyos helyzetekben ezt várják el tőle. G.H. Mead (i.m.) izzó korbáccsal felszerelkezett őrangyalokhoz hasonlította a társadalom címkézési struktúráját, és mi megállapíthatjuk, hogy ezen rendszerelv a fogvatartottakra kifejezetten igaz.
(2) A stigmatizáció másik börtönvonatkozása az egyik nagy mesterem, Garami Lajos (2), kijelentése: „Minél jobban klasszifikálunk, annál jobban stigmatizálunk”. A börtönbeli klasszifikáció azt jelenti, hogy a személyzet valamilyen kezelési vagy menedzselési cél érdekében a fogvatartottakat osztályozza, skatulyázza. Erre már a törvények is utalnak. Jogszabály és a bíróság ítélete határozza meg Magyarországon, hogy ki milyen büntetés-végrehajtási fokozatba kerül, fegyházba, börtönbe vagy fogházba. Szintén jogi kérdés, hogy ki milyen szigorú őrzési fokozatba kerül. Aztán a börtönben is eldönthetik, hogy ki milyen rezsimben nyer elhelyezést, hogy pl. az előzetesen letartóztatottak közül ki kerülhet nyitott körletre. Az intézet dönthet arról is, hogy ki kerülhet gyógyító-nevelő csoportba vagy kábítószer-prevenciós részlegbe. Minden csoporttagság magán hordozza a verbális stigmát, mint pl. „gyógyis” vagy „narkós”. A Budapesti Fegyház és Börtönben egykor a nem dolgozó fegyházas körletet Jurrastic Parknak hívták. A nem dolgozó körletrészen voltak azok a rabok, akiknek egészségügyi okokból vagy biztonsági okokból nem lehetett munkát adni. Az előbbi csoport mozgássérültekből, nyugdíjasokból, értelmi fogyatékosokból állt, míg az utóbbi csoport kemény bűnözőkből. Rajtuk kívül a körleten sok volt a külföldi, akik nem tudtak magyarul, és azért nem dolgozhattak, jellemző bűncselekményük a kábítószerrel visszaélés volt. El lehet képzelni, hogy ezek a csoportok milyen módon érintkeztek egymással és a személyzettel, nem véletlen tehát, hogy az őslények vad harcáról szóló fikcióhoz hasonlították őket.
(3) Mindezek mellett a fogvatartottak a börtönszleng megalázó kifejezéseivel egymást is stigmatizálják. Új keletű kifejezés volt a kilencvenes évek végén a droid, ami a csicska kifejezés szinonimája volt. A droid a Csillagok háborúja sci-fi saga azon kasztja, amelyik az emberek szolgálatára hivatott, mindegyikük alacsonyabb rangú, és nem élvez annyi jogot, mint az emberi lény. Jellemző a börtönben, hogy a fogvatartott társak annyira megalázzák a társaikat, hogy nem is veszik őket emberszámba, úgy tekintenek rájuk, mint a hétköznapi ember a primátákra.
(1) interprisoner = fogvatartottak közötti. Az interprisoner agresszió az egyik olyan diszfunkció a börtönben, ami ellen a jogvédő szervezetek a legerélyesebben küzdenek. Ide sorolható a prison rape is, azaz a börtönbeli erőszakos fajtalanság. Ez utóbbi jelenség a fiatalkorú börtönökben, illetve a fiatal felnőtt fogvatartottak között szignifikáns.
(2) Szóbeli közlés. Garami Lajos hosszú éveken át a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán dolgozott, és a fogvatartotti programok, rezsimek kidolgozásáért és fogvatartottak tömeges menedzsmentjéért felelős főosztály (Fogvatartotti Ügyek Főosztálya – FüF) vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 2005-ig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
