2008. január 27., vasárnap
Új tétel a Stanfordi Börtönkísérletről
2008. január 21., hétfő
2008. január 19., szombat
Börtönlázadás Mexico City-ben
2008. január 17-én, a Mexico City-ben található Neza-Bordo börtönben lázadás tört ki. 700 fogvatartott vett részt az eseményben, 16 túszt ejtettek, akik közül hat főt kórházba kellett vinni. A mexikói állambiztonsági alakulatok 500 fős egysége négy óra alatt számolta fel az eseményt. A börtön bástyafalán kívül, egy kerítés mellett, a fogvatartottak hozzátartozói gyülekeztek. Azt hangoztatták, hogy a jelenlegi börtönparancsnok nem áll velük szóba, mint az elődje, és ez jelenti a legnagyobb gondot. A mexikói börtönökben túltelítettség van, éppen úgy, mint hazánkban.
A börtön társadalmi kapcsolataira tehát komolyan kell építkezni. A hozzátartozók véleményét nem szabad figyellmen kívül hagyni. A társadalom szélesebb rétegeivel is meg kell ismertetni a börtön legbelső világát.
2008. január 15., kedd
Módosult a totális intézmény tétel
2008. január 14., hétfő
"Tom Brown 33333"
2008. január 12., szombat
szelf a totális intézményben
2008. január 5., szombat
A kivégzés lélektana: Attribúció vs antropikus elv és egy teszt
2007-ben 30 golyó általi kivégzést rögzítettek az emberjogi szervezetek. 15 golyó általi halálbüntetést hajtottak végre Afganisztánban, egy történt Fehéroroszországban, Etiópiában, Indonéziában és Észak-Koreában, három Szomáliában, és nyolc Jemenben. Fehéroroszországban a kivégzés azért megdöbbentő, mert az ország Európában van, elvileg tagja kíván lenni a Európa Tanácsnak, de ezt a státuszát (special guest status) is felfüggesztették a súlyos emberjogi visszaélések miatt. A belarusz kivégzés nagy valószínűséggel egyetlen közeli tartólövéssel zajlott le.
A világban jelenleg nem csupán a golyó általi halálos ítélet az egyetlen, de a tesztünk erre irányul. Ha kitöltjük, és elgondolkozunk rajta, rájöhetünk, hogy az elkövető egyetlen célja a menekülés, ha ártatlan, ha nem; de a szabadságban nem lelhet vigaszt, mert nem nagyon képes megérteni, hogy mi és miért történt vele.
John Adrew Leslie filozófus ezt a jelenséget antropikus elvnek nevezte el. Végletes vagy végzetes helyzetben képtelenek vagyunk úgy gondolkodni, hogy az eseményeket csak mi és a fizikai külvilág irányítja, hajlamosak vagyunk mindannyian arra, hogy egy felsőbb hatalom közbeavatkozásának véljük a menekülést.
Az elvet egyébként eredetileg kozmológusok vezették, akik szerint nagyon nehéz megindokolni a világmindenség létezését anélkül, hogy nem látnánk be, hogy a világmindenség nem keletkezhetett másmilyen módon, csak úgy, hogy mi is benne legyünk. Ez elvileg egy mozdulatlan mozgató létét indokolja, amire főleg kiélezett helyzetek (mint pl. a fogságba kerülés) nem tudunk nem gondolni.
Aki kíváncsi arra, hogy a fogvatartottak fejében körülbelül mi játszódhat le az ítélet magkapásakor, végezze el magáról ezt az ötkérdéses tesztet:
Klikk ide.
Az antropikus elv sugalmazza a teremtő létét, és elvileg szöges ellentétben áll a szociálpszichológia attribúciós elméletével, amely szerint a tulajdonság tulajdonítás vagy az események későbbi indoklása nem történhet érzelemmentesen.A börtönben – és szerintem a világban is – a társas közeg ereje olyan hatalmas, hogy én magam inkább az attribúciós elvben hiszek, mintsem az antropikus elvben.