2008. augusztus 26., kedd

Egy példa a kognitív értelemben biztonságos börtönre

A gelsenkircheni Sotha


Rüdiger Ortmann szerint – aki egyébként Friedlich Lösellel ellentétben a Németországban működő szociális terápiát egy hosszas metaanalízis elvégzése után nem minősítette hatékonynak –, a szociális terápia célja az, hogy az ilyen terápiát szolgáltató intézet (Sozialterapeutische Anstalt - Sotha) jobban működjön, mint az egyéb büntetés-végrehajtási intézetek (Justizvollzugsanstalt - JVA). A németországi szociális terápia lényegében azonos a kanadai és az amerikai kognitív behavior terápiákkal, azzal a lényegi különbséggel, hogy Németországban a szociális terápiát intézményesítették. Németországban több, teljesen önállóan működő Sotha van, míg a JVA-k nagy részében a szociális terápia fizikailag is önálló alegységként működik.
A Sothákban a német büntetés-végrehajtásról szóló törvény (StVollG) szerint a súlyosabb szexuális bűnelkövetőket, illetve az úgynevezett biztonsági őrizet (Sicherungsverwahrung[1]) hatálya alá tartozó fogvatartottakat lehet önkéntes alapon kezelni.
A gelsenkircheni Sotha kezelési koncepciója alapján ismertetjük az intézet működését. Klasszikusnak mondható kriminológiai kézikönyvében már Sykes megírta, hogy a különböző magatartáskorrekciós technikák nem alkalmazhatók önmagukban, illetve, hogy a technikák hatékonyságát nagyon nehéz megmérni. A gelsenkircheni intézet működése is ilyen kezelési koncepción (Behandlungskonzept) alapszik, de két egymástól mégis elkülöníthető kezelési területen zajlik.
1. Kezelés a lakóközösségben: Az intézetben hat lakóközösség működik, egyenként tíz főnyi létszámmal, és a közösségek lakóhelyének kialakítása szociálpedagógiai alapokon történt meg: a fogvatartottak egyéni elhelyezésű zárkákban vannak, konyhákban főzhetnek, és a személyzettel állandó kapcsolatban állnak. A pedagógiai szempont lényege abban foglalható össze, hogy a körlet átlátható, működése közösségi felelősségen alapszik, a körlet az intézet egyéb területei között átmeneti csatornát képez, ugyanakkor a körlet berendezése hasonlít a szabad életben megszokott körülményekhez. A lakóközösség heti rendszerességgel értékeli a saját működését. A kezelési módszereket is rendszeresen megvitatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyéni szinten is elbeszélget a koncepció érvényesüléséről. A lakóközösséget szervezett módon a családtagok és a barátnők is meglátogatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyedi és hálózati szinten is foglalkozik – az utóbbi módszerrel az informális és a formális intézeten belüli kapcsolatrendszerek feltérképezhetők. A fogvatartottakból és a személyzetből álló közösség dönt az egyéni kezelési tervekről, a szabadságvesztés fokozatának[2] megváltoztatásáról, sőt az eltávozásokról és a kimaradásokról is. Mindemellett a személyzet a kezelési tervet, és annak minden változását dokumentálja.
2. Speciális kezelés: A fogvatartottak a Sothában dolgoznak, illetve, ha nincsen képzettségük, oktatásban vesznek részt. A szociális terápia lényege a visszaesés esélyének csökkentése, ez is kezelés keretében valósul meg, és tulajdonképpen itt alkalmazzák az igazi kognitív behavior elemeket: a fogvatartottak a csoportos foglalkozáson a bűncselekményük minden mozzanatával szembesülnek, és az élményeiket közösen dolgozzák fel. A részvétel aktivitást követel meg. A feldolgozott élményeket átstruktúrálják, és a csoport figyelmének fókusza a jövőre irányul. A rabok a következő kérdéseket teszik fel maguknak: hol, mikor, kivel, miért, hogyan, mennyire, meddig vagyok veszélyes? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig tudok ezen változtatni? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig nem vagyok veszélyes? – ezeket a kérdéseket a fogvatartottak csoportosan vitatják meg, és szakemberek segítségével keresnek rájuk válaszokat. A kognitív terápia mellett a fogvatartottak pszichoterápiás kezelésben is részesülnek, amelynek a szabályai éppen olyanok, mint egy civil intézetben. Ide tartozik még a kortárs és sorstárs segítés, a szociális tréning (pl. hogyan kell állásinterjúra menni, hogyan kell megírni egy lakásbejelentő lapot) és a sport.

A fentebb részletezett lakóközösségi és speciális kezelések adják ki összességében az intézeti kezelést, amelyben a személyi állomány is aktív részt vállal, és mindenki olyan terápiás módszert alkalmaz a munkája során, amely a személyiségéhez és a szakképesítéséhez a legjobban illik.
A fogvatartottaknak nem kötelező résztvenniük a terápiában, azonban ha két évnél több időt kell eltölteniük a büntetés-végrehajtási intézetben, egy úgynevezett beutaló intézetbe kell menniük (Einwiesungsanstalt), ahol egy hónap alatt büntetés-végrehajtási szempontból megvizsgálják őket, és ha alkalmasak, és a bűncselekményi profiljuk indokolja, felajánlják nekik a terápiát. A Sothában a négy hónapos, fokozatos felkészítés után, eddig minden fogvatartott úgy döntött, hogy a terápiában érdemes részt venni.
Az évtizedek óta működő intézetben nem fordult elő fogvatottak közötti erőszak, szökés vagy öngyilkosság. Ennek az lehet az előzménye, hogy az intézetben intenzív bizalmi kapcsolat van a személyzet és a fogvatartottak között, illetve a fogvatartottak előtt perspektíva áll. Mind az intenzív kapcsolat, mind pedig a perspektíva a Milgram kísérlethez hasonló erélyes meggyőzési alapokon nyugszik, csak ebben az esetben – természetesen – pozitív irányban. A kapcsolati-perspektíva modell a klasszikus szociálpszichológia eredményein nyugvó alkalmazott pszichológia, amely lényegében folyamatosan és kiegyensúlyoztottan mediál a felek között, és a fogvatartott szelfjét struktúrálja át.

Végül álljon itt egy esettanulmány egy német fogvatartottról:
2005-ben a fogvatartott egész Németország legveszélyesebb rabja volt: két méternél magasabb, kisportolt testalkatú, egykor a Francia Idegenlégióban szolgáló, többszörös, szexuális motívumú emberölést elkövető, biztonsági őrizetre ítélt személy. Egész testét tetoválások borítják, amelyeket még a katonai szolgálat idején szerzett. Jelenleg harminc éves, korábban öt börtönőr kellett a mozgatásához. Kéz- és lábbilincsben szállították, és folyamatosan megfigyelés és teljes társas izoláció alatt tartották. Többször kellett az elkülönítés alatt a testét rögzíteni (Fixierung), ami Németországban, és még pár hasonló kultúrájú országban azt jelenti, hogy a fogvatartott testét három ponton: a kezeknél, a lábaknál és a törzsnél, az elkülönítés alatt egy ágyhoz vagy (pl. Ausztria esetén) a padlózathoz szíjazzák. Magatartása mindezen intézkedések következtében még szélsőségesebbé vált, rendszeresen kiabált, tombolt, tört-zúzott, szinte fékezhetetlen volt. A szigorú körülmények ellenére, a teljes izoláció alatt képes volt arra, hogy tükröt, tűt és tintát szerezzen, és a homlokára töviskoszorút tetovált. A gelsenkircheni Sotha igazgatója, a korábban említett Carsten Heim, 2006-ban ellátogatott a Werli Büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a fogvatartottat őrizték, és úgy döntött, hogy önnön felelősségére a saját intézetébe szállíttatja őt. Ezen cikk írásának idején a fogvatartott a Sothaban tartózkodik, és lényegében két éve problémamentes, a diszruptív magatartásmintái az új intézetben pár hét alatt eltűntek, és ugyanolyan szabadon mozog az épületben, mint a többi fogvatartott; illetve az egyik lakóközösség aktív tagja.



[1] A Sicherungsverwahrung egy speciális, határozatlan ideig tartó szabadságelvonással járó intézkedés. A fogvatartott a letöltött szabadságvesztés büntetés után továbbra is a büntetés-végrehajtási intézetben marad, és onnan nem távozhat el. De facto azonos a magyar büntetőpolitikában hasonló funkciót betöltő tényleges életfogytig tartó szabaságvesztéssel.
[2] Nem egyezik teljes mértékben a magyar jogszabályi feltételekkel: sem a fokozatváltás lehetősségével, sem pedig az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával, mégis hasonlóan nagy jelentőségű a fogvatartott életében.

2008. augusztus 25., hétfő

Favelák és börtöngengek

forrás: http://www.flickr.com/photos/ryansworldadventures/
A gengek urbanisztikai hatterével kapcsolatban még meg kell említeni, hogy a brazil és más dél-amerikai nagyvárosokban elszegényedett negyedek, favelák találhatók, ahol a brazil hatóságok szerint 1978 óta polgárháborús helyzet van. Ezekben a favelákban szintén fiatalkorú gengek uralják a rendet, a kábítószereket, a fegyvereket és a szerencsejátékokat; olyannyira, hogy a rendőrség sem nagyon merészkedik be ezekre a helyekre. A favelák teljes mértékben izolálódnak és szeparálódnak a többségi társadalomtól, és így tesz a társadalmi elit is: a São Paulo-beli Alphaville kerület húszezer, jómódú lakosa falakkal, szögesdrótokkal és börtönkapukra emlékeztető zsilipekkel választotta el magát a faveláktól. Alpahville-ben nem rendőrautók, hanem a biztonsági szolgálat gépkocsijai járőröznek. A favelákból tehát elvileg éppen olyan képtelenség kijutni, mint egy börtönből.
A slumosodás jelenségének tanulmányozásához nem kell annyira messze menni. Nem is olyan régen komoly aggodalmakat vetett fel az olasz rendőrség és a sátoros romák közötti viszály, valamint a roma slumok felgyújtása Róma külvárosaiban. A koppenhágai „little Mogadishu” negyed ugyanilyen kérdésekkel szembesíti a dán rendőrséget. Magyarországon is nagyon hasonló események tanúi lehettünk. Már nem nagyon emlékszünk a székesfehérvári Rádió utcai 11 alatti eseményekre, amikor a hatóságok 1995-ben egy roma telepet próbáltak felszámolni, és az intézkedéseknek széles társadalmi tiltakozás lett az eredménye. A 2006 október 15-én, Olaszliszkán történt tragédia máig borzolja[1] a társadalom idegeit, de említhetnénk a nyíregyházi Guszev Telepet, aminek egyébként börtönkapcsolatai is vannak, a miskolci Szondi Telepet, a budapesti Illatos úti Dzsumbujt vagy a VIII. kerületet.


[1] lásd: Ungváry Krisztián (2007) társadalomtudományi jellegű elemzését: http://www.fn.hu/hetilap/20061121/ungvary_krisztian_mi_kis/

Észak-Ír börtöntörténelem: A "pokróclázadás"

Bobby Sands
Kieran Nugent, az első pokrócember. Falfestmény a Long Kesh külső falán. "Csak akkor hordok rabruhát, ha a hátamra szegezik."

Pokrócba burkolózott elítéltek. A falra a saját ürüléküket kenték.



A belfasti Long Kesh börtön hírhedt H-Blocks-jai, azaz H alakú körletei
A Pokróc Tüntetés (Blanket protest) idején, 1976-ban az Észak-Írországi Maze Börtönben háromszáz politikai fogvatartott megtagadta a rabruha viselését, mivel az azt jelentette volna, hogy ugyanolyan kürülmények között kellett volna élniük, mint a köztörvényes bűnözőknek. A fogvatartottak az Észak-Ír konfliktus idején kerültek a börtönbe, és az akkori brit kormányzat terrorizmussal gyanúsította őket. A fogvatartottak egy pokrócot vetettek a vállukra, és nem hordták az egyenruhát. Később megtagadták a tisztálkodást, nem vágták le a hajukat és a szakállukat, sőt az események eszkalálódása idején a székletüket a zárkák falára kenték (Dirty protest). 1981 augusztusában tíz ír fogvatartott halt meg végső elkeseredésében éhségsztrájkban. 1983-ban 38 IRA fogvatartott megszökött az intézetből. A szökés, a csoportos ellenszegülés, az egységes külsőségek mind lehetnek gengjellemzők, azonban mégis úgy tűnik, hogy a gengesedés a köztörvényes fogvatartottakhoz kapcsolódik. A Pokróc Tüntetés azonban teljes mértékig azonos mintázatokat mutat egyes börtönlázadásokkal, azaz feltehető, hogy maga a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a többségi társadalom viszonyulása vált ki egyes csoportos viselkedéséket zárt körülmények között.
A történteket egy filmben is feldolgozták, 2008-ban. A filmet a Titanic filmfesztivál 2009-ben két alkalommal vetítette Magyarországon is.

A Mara Salvatrucha geng története

Végbélbe rejtett mobiltelefonról készült röntgenfelvétel. A készüléket egy MS 13 gengtag akarta egy börtönbe becsempészni. A 2005-ös braziliai börtönlázadásokat mobiltelefonokkal szervezték meg.

MS 13 gengtagok kimenekítése egy dél-amerikai börtönből, egy börtönlázadás során



Az MS 13 egy óriási, multinacionális, teljes körűen megszervezett, bűncselekmények elkövetése céljából alakult csoport.
A Mara szónak kettős jelentése van, egyrészt Közép-Amerikában genget jelent, másrészt olyan bűnözőt, aki bandákban feketegazdasági (kábítószer, szerencsejáték), behajtási és pénzmosási alapokon követi el a cselekményeit.
Az 1979-től 1992-ig tartó El Salvadori polgárháborúban a jobb oldali kormányzat harcolt négy kommunista guerillacsapattal, és egy legenda szerint az egyik legnagyobb összetűzésre egy San Salvadori utca 13-as száma alatt került sor. Innen a 13-as jel, és a gengtagok annyira tisztelik ezt, hogy a nagyobb bűncselekményeket (pl. a jelentős számú halálos áldozattal járó buszrablásokat) 13-án követik el. A genget ilyen szempontból nehéz leválasztani a történelmi háttérről és a politikáról, akárcsak az észak-ír rabokat, akik részt vettek a Pokróc Tüntetésben.
A Salvatrucha szó azt jelenti, hogy „felkészültek a bűnözésre”, és ez kijezetten hasonlít a Hell’s Angels tagok öklére gyakran tetovált „si vis pacem, para bellum” latin idézetre, ami azt jelenti, hogy “ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra”. Érdekes párhuzam az is, hogy az MS13 és a Hell’s Angels tetoválások egyaránt gót betűvel íródnak.
Az MS13 nemzetközi „bűnszövetkezet” jelenleg hat országban működik, és mintegy félmillió tagot számlál.
Az Egyesült Államokban 32 államban jelen vannak, és a geng-hálózat keménymagja mintegy tízezer főből áll. Jelszavuk: „join us or die”, - azaz csatlakozz hozzánk, vagy meghalsz - ; de magának a gengtagságnak is csak három vége lehet: kórház, börtön vagy a halál. Évente ötezer genggel kapcsolatos bűncselekmény történik az Egyesült Államokban, az MS 13 felelős az alvilági üzletekért, a behajtásokért és az állandó utcai fenyegetésekért.
Az MS 13 tagjait az ún. „jumping in” rituálé során avatják be, amikor az új tagot a régiek tizenhárom másidpercig keményen megverik. A Mara Salvatrucha a drog dealereket is képes volt megadóztatni, és tőlük is védelmi pénzt szed.
A jelük, és a testükre a leggyakrabban tetovált jelkép az úgynevezett ördögszarv, amit a hetvenes és a nyolcvanas években a heavy metal zenekarok (főleg Ozzy Osbourne) használt: az ökölbe szorított kéz mutató és kisujja kiegyenesedik, azonban az MS 13 tagoknem úgy mutatják, ahogy a rocksztárok, hanem a tenyerük néz előre felé. A gengtagok egyébként kézjeleket használnak a kommunikációra, amelyek segítségével az áldozat megtámadását tervezik meg. Ez egészen hasonló a kommandosók kézjelekkel való kommunikációjához. Hazánkban – egy általam végzett kutatás során - a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében dolgozó nevelők is beszámoltak már ilyen fogvatartotti kézjelekről.
Az MS 13 gengtagokra tetovált szinbólumok ugyanúgy életrajzi utalások, mint az orosz börtöntetoválások.
A Los Angeles-i játszótereket tartják a gengesedés melegágyának, főleg azokat, amelyek a bevándorlók (etnikai kisebbségek) által lakott negyedekben vannak. Az utcai gengek élete az erőszak és a kábítószerek élvezete között zajlik, majd a börtönben ér véget. A börtön azonban nem jelent kiutat a gengből, mert az M13 jelen van az intézetekben is, és így a fegyintézet inkább egy olyan helynek fogható fel, ahol a fiatalok elsajátítják a geng legnehezebb szabályait, azaz a börtön a gengesedés magasiskolája. A börtönökben a gengek sokkal erőszakosabbak, amit a brazil börtönökben 2005-2006 során lezajlott PCC-MS13 háború is jelképez. Úgy tűnik, hogy a brazil, salvadori, hondurasi és guatemalai börtönökön belül van az MS13 irányító szervezete. 2005-ben a guatemelai börtönökben is lázadás folyt: hét börtönben 35 rivális gengtagot öltek meg.
Az amerikai hatóságok 2000 után az MS13 tagokat igyekeztek a kiutasítás eszközével Salvarodba deportálni, de a salvadori hatóságok tiszta erkölcsi bizonyítványt állítottak ki a tagok számára, akik így vissza tudtak szivárogni a gengek irányító magjába.
A gengből való kilépés ugyanakkor azt jelenti, hogy a kilépő személy halálra van ítélve, meg kell jegyeznünk, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a roma marime átokhoz. A geng ugyanis nem viseli el, ha egy tagja távozik a soraiból, ugyanis arra a személyre mint egészre szüksége volt a létezéséhez. Ez azt jelenti, hogy a távozó gengtag fejében és a testén lévő információk a geng tulajdonát képezik, és az „illetéktelen” személyek (rivális geng, hatóságok) kezébe juthat, ezért a távozás egyenlő az árulással.
Az MS 13 kegyetlenségére jellemző a Brenda Paz megkéselésének esete, akit 17 éves korában, 2003 július 13-án ölt meg a Salvatrucha, mert a gengből kilépett fiatal lány nyilvánosan nyilatkozott a gengmúltjáról. Paz kisasszony a gyilkosság idején négyhónapos terhes volt. A lány az FBI tanuvédelmi programjának részese volt. A hatóságtól kapott pénzből rendezett partyról csalogatta el a gyilkosa Ismael Cisneros, aki a Shenandoah folyó Virginia állambeli torkolatában lévő mocsaras területen végzett a lánnyal.
A nemzetközi geng-terjeszkedés a tengeren túlra is nyúlhat, és erre napjainkban a Bandidoson, a Hell’s Angelsen és az MS13-on kívül még két példát is találhatunk a szakirodalomban.Az ALKQN (Latin Kings) nevű geng még az ötvenes években alakult Puerto Rico-i bevándorlókból Chicagoban, pár évtiezeden belül már szupergeng lett, és Mexikóba, Ecuadorba ás a Dominikai Köztársaságban is felbukkant, sőt a kielencvenes években megjelentek a barcelonai és a genovai börtönökben is. A Ňetas nevű Puerto Rico-i geng 1981-ben alakult, hogy a börtönökben felvegye a harcot a G27 és Insects nevű gengek ellen. A kilencvenes években a karibi és a dél-amerikai bevándorló (tehát EU státuszú) fogvatartottak körében szintén megjelentek a spanyol és az olasz börtönökben.

2008. augusztus 4., hétfő

Orosz börtöntetoválás

"Muszlimok ébredjetek! Mentsük meg közös hitünket!"

Az oroszországi Vlagyimir Oblasztybeli Börtön testvérkapcsolatokat ápol a Bochumi Börtönnel. A bochumi utam során jutottam hozzá D. Sz. Vadaljev teljesen egyedi gyűjtetményének másolatához, amelyben többnyire halottakról (!) és elő orosz fogvatartottakról készített fotók alapján hatalmas mennyiségű, rendkívül kidolgozott börtöntetoválásokat rekonstruált és elemzett a szerző. Szándékosan az egyik legérdekesebb, feltehetően csecsen nemzetiségű fogvatartott tetoválását válaszottam ki az impozáns gyűjteményből. A gyűjteményben található börtöntetovlások az ötvenes évektől a kilencvenes évek végéig készültek. A fenti tetoválás is a kilencvenes években készült.
A mű esetleges további tanulmányozásához, valamint a szkennelésben való segítséghez, a könyv esetleges magyar nyelvű kiadásához bármilyen segítséget, ötletet szívesen várok az oldalt található e-mail címre.

Gyűlnek a börtönbeli falfirkák

Egy magyar börtönben készült falfirka. "Kasu Nyaki Mulas Jó..." - kezdődik az üzenet, amiben a fogvatartott az egyik testvérének üzen a szállító zárka ajtajának falán, leírja a "bebukás" és a szabadulás dátumát. A testvér fogalma a börtönben, és általában a bűnözői körökben jóval tágabb, mint a többségi társadalomban.
Egy magyar börtönben készült, a hallgatóim által fényképezett, önmagáért beszélő falfirka. A fogvatartott nem adja fel, bármilyen elkeseredett a helyzete a börtönben; legalábbis ezt kívánja kommunikálni a falfirka által.

Török nemzetiségű fogvatartottak falfirkája egy német börtönben. A fogvatartottak vélhetően másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók, mert német nyelven írtak az egyik befogadó zárka ajtajára. Az Essen-Schonnekbeck felirat egy helységnévre utal, ahonnan a fogvatartottak származnak, és a zárka ajtaján egymásnak üzennek.
Tudományos kutatásomhoz és cikkemhez továbbra is gyűjtöm a börtönökbeli falfirkákat, és egyre több fénykép van már a birtokomban. A börtönbeli falfirka - mint minden egyéb falfirka - elsősorban üzenet, kommunikáció, amit elemezni lehet, és legalább olyan egyedi jellegzetességekkel bír, mint a közösségi mellékhelyiségekben található felfirkák.
Korábban erről a témáról: letölt

Bochumban jártam

A Bochumi Börtön (JVA Bochum) belső bástyafalán látható falfirka, NATO dróttal. Jellemző, hogy az intézet külső falára a falfirkászok nem rajzolhattak, viszont beengedták őket a börtönbe.

Bochumban és Gelsenkirchen környékén végeztem kutatást július második felében:
bővebben