2009. szeptember 15., kedd

Viszontlátásra, de ez nem a VÉGE


Technikai okok miatt új helyen érhető el a Börtönblog, ami egyben ennek a blognak a második része.

Minden korábbi cikk megtalálható a blog archívumban, és a témáknál.

Az új blogon szeretettel várom a kedves olvasókat.
A képen egyébként egy cseh hosszúítéletes fogvatartott festménye látható. A számítógép a képen talán a modern technika kihívásait jelenti egy olyan rab számára, aki hosszú éveket húzott le a börtönben...

2009. szeptember 6., vasárnap

That's the way I like it - meglepő alkalmazás

A fenti videó egészen érdekes meglepetést tartogat. Egy igazi börtön relikviát láthatunk a képsoron. A dobozt csokoládépapírokból, hajtogatással, és rendkívüli türelemmel készítették, és egy zenélő képeslapból kiszedett alkatrésszel "tuningolták" fel. Kinyitáskor a fedél belső oldalán Jézus látható, és a KC & The Sunshine Band "That's the way I like it" c. száma szól. A felvételt egy európai börtönben készítettem.

Látható a dobozon, hogy rendkívüli alaposság, és szinte gépiesen hibátlan munka kellett ahhoz, hogy a kisebb elemekből összeálljon a doboz. Hasonlít ez ahhoz, ahogy az ember az énje darabkáit kisebb életeseményekből igyekszik összerakni. Ha az ember a börtönben nincsen kitéve a fogvatartottak közötti erőszaknak, rengeteg ideje marad önmagával foglalkozni. Ekkor a fogvatartottak alapos munkába kezdenek: makett hajókat építenek, gyufából várakat hoznak létre, és amit a létrehoznak, azzal belső munka is jár.
A bűnelkövetők sodródnak a bűn felé, annyira leterheli őket a balhé megtervezése és kivitelezése, mint a hétköznapi embert a hitelügyintézés vagy a sárga csekkekkel való sorban állás. A börtön ilyen szempontból is egy kivételes lehetőség. Van idő gondolkodni.
Másfelől rengeteg idő van a gondolkodásra, amit célszerű lenne ésszerűen kihasználni. Van, aki elveszti a börtönben az eszét, de ha az ember túl akarja élni, akkor a börtönben is nagyon oda kell figyelni. Ezért a fogvatartottakban, akik megfelelnek a fenti kondícióknak, egyfajta teljesítménykényszer alakul ki. Ennek a motivációnak a megtestesülését láthatjuk ebben az alkotásban.
A That’s the way I like it című dal pedig - ha pusztán a címét vesszük górcső alá - a szabadságról szól, és egy rendkívül vagány értéket, a lazaságot, hordozza magában a börtön világában. Így szeretem, vagy éppen ez az, ahogyan szeretem – talán ez lehetne a cím fordítása. Csak a cím alapján két benyomásunk támadhat. Azért írom ezt itt le, mert lehetséges, hogy a fogvatartott csak a szám címét ismeri, a szövegét pedig nem.
Egyrészt elégedettséget sugall a szám címe, azaz „éppen olyan jó most nekem, ahogy szeretem” – ez a börtönben inkább kompenzációnak tűnik, azaz a fogvatartott a szabadság hiányát úgy pótolja, hogy azt hangoztatja magáról, hogy éppen nagyon jól érzi magát. Ami persze nem igaz, de nem engedheti meg magának, hogy a többiek megalázott helyzetbe lássák. A kinti szemlélő számára ez a védekezés túlságosan szembetűnő és nyilvánvaló. Bent a börtönben árnyaltabb a kép, ott ugyanis az is nagy dolog, ha valakinek több lehetősége, és tejbe aprítani valója van, mint a többieknek. Még akkor is, ha ez egy ilyen csekélység, még akkor is, ha már-már nevetséges.
Másrészt arra is gondolhatunk a szám címének a hallatán, hogy „elmondtam egy csomó dolgot, megmagyaráztam, most már tudjátok, hogy így szeretem, és máshogy nem”.
A szám szövegét elemezve természetesen kiderül, hogy a szöveg kifejezetten szexuális tartalmú. Egyes vélemények szerint éppen túlfűtött szexuális tartalmú ez a szám, és egyértelmű utalások vannak a szexuális aktusra a dalban. Ami a Jézus ábrázolás és a kifejezett szexuális vágy együttesen való megjelenését illeti, rendkívül egyedi esettel állunk szemben. A szentség nehezen fér össze a szexuális vonzalommal, hacsak nem a hindu istenekre, vagy – ezek szerint – a börtönök világára gondolunk.
Persze az is lehet, hogy a fogvatartott nem érti a szám címét, és a szövegét sem sejti, akkor csak olyan megérzésekre hagyatkozhatunk, mint amit fentebb leírtunk.
És akkor mégis hogyan jön ide Jézus?
Jézus báránnyal való ábrázolása a pásztori funkció kihangsúlyozása, még közelebbről az eltévedt bárány (Mt 18: 12-14) kifejezett szeretete a többi bárányhoz képest, akik bent maradtak a nyájban, és nem csatangoltak el. A jó pásztornak ugyanis rendkívül fáj, hogy az az egy elcsatangolt, és a nyájat hátrahagyva felhajtja azt. Ez a rabok életében azt jelenti, hogy ők is méltónak tartják magukat az emberi méltóságra, az ő emberi mivoltuk nem veszett el a börtönbe záratásuk pillanatában. Sőt, a kegyelmi erő sokkal jobban sugárzik rájuk.
Jézus másképpen ő maga is isten báránya (Jn 1: 29-34), aki elveszi a világ bűneit, egy olyan áldozati bárány, aki mindenkiért megy a halálba. Mintha Jézus áldozatvállalása a mai világban a rabok között szétosztatott volna.
Nem feltételezhetjük, hogy az ilyen, teológia jellegű elemzések a fogvatartottak fejében tudatosan is végbe mentek, azonban ösztönszerűen minden bizonnyal. Nincs olyan nyomorgó ember a keresztény világban, aki nem képzelné magát Jézus helyébe, és aki nem érezné át Jézus sorsát. Ilyen szempontból Jézus egy szimbólum, aminek nagyon sokféle értelmet lehet adni, mégis egy dolgot jelent. Ezt a megfoghatatlan jelenséget a börtönben emberi méltóságnak, betyárbecsületnek nevezik.

Az elemzés végső konklúziója számomra az, hogy minden börtönben készült tárgyban benne van a börtön maga (itt a feoldozás iránti vágy, a végtelen akkurátusság és a szexuális depriváció).