2008. május 17., szombat

A Josef Fritzl ügy


A Josef Fritzl által épített pince alig különbözik egy börtöntől. Megtalálható benne a zsiliprendszer, ami azt jelenti, hogy a bejáratot csak több ajtón keresztül lehet megközelíteni, amelyek közül soha nem nyílhat ki kettő egyszerre. Kezdetben mozgáskorlátozó eszközöket rendszeresített benne Fritzl, amikor a lányát egy pórázon tartotta, és a pózár csövekhez volt rögzítve. A pincében négy ember élt hatvan négyzetméteren, azonban a pince csak 170 cm magas volt. Fritzl a rabjait maga gyógyszerezte, és programokat ő hozta létre számukra. A gyerekek a televízióból tanultak meg beszélni. A tévé volt a legjelentősebb kapcsolatuk a külvilággal. A foglyok bőre elszürkült, D vitaminhiányban szenvedtek, ezek a jelek is nagyon gyakran megfigyelhetők a börtönben lévő rabokon.


Egy börtönpszichológiával foglalkozó blog nem mehet el szótlanul az ausztriai Amstetten városban történt események mellett. 2008 májusában Josef Fritzl házából négy fogoly szabadult: Elizabeth Fritzl, a 73 éves elkövető lánya, valamint három közös gyermekük, akik közül a legidősebb 21 éves volt.
Josef Fritzl vérfertőző kapcsolatban állt a lányával, folyamatosan erőszakosdott vele, és 24 évig nem endegte ki a pincéből. A fogság idején Elizabeth a saját apjától több ízben megfogant, és hét gyermeknek adott életet. Közülük egy gyermek maghalt, három ugyanabban a házban, de két szinttel feljebb, Fritzl normálisnak tűnő otthonában nevelkedett; azoban a többi három személy nem láthatta a napvilágot egészen a szabadulásig.
Magyarországon is vannak szexuális bűnelkövetők a börtöneinkben, számszerű adatokról és néhány megfontolandó kérdésről már korábban írtam itt: letölt
Hogy mi fog történni Fritzl fogvatartottal, arról szintén még az eset előtt írtam itt: letölt
A feleség, a rokonság, a szomszédok, a hatóságok, és talán egész Amstetten és Ausztria állítólag nem tudtak semmit az esetről, amíg az ügy látszólag ki nem derült. Erre egy lehetséges magyarázat a bystander effect, azaz a Kitty Jenovese eset, amiről korábban írtam itt: letölt

A Josef Fritzl üggyel kapcsolatban ezeken túl még pár érdekes gondolat merülhet fel:

1. Siker vagy kudarc

Valahogyan a négy személy mégis képes volt megmenekülni a pincéből, és túlélni a gyötrelmeket. Azonban az osztrák állam, és talán az egész társdalom folyamatosan mentegetőzik és magyarázkodik az esettel kapcsolatban. A történetet úgy is fel lehetne fogni, hogy az ember mekkora hőstettekre képes, és mekkora hőstettet kell véghezvinnie, hogy szabaduljon a börtönéből. Az osztrák társadalmat a Natascha Kampsuch ügy miatt talán jogosan a kollektív amnézia vádjával illetik. (Nem a Fritzl ügy volt az első fogvatartásos szex bűnügy az elmúlt tíz évben Ausztriában, hanem a bécsi Natascha Kampsuch ügye, ami éppen ott történt, ahol 44-45-ben Rudolf Eichmann vezérlete alatt húszezer magyar zsidó lelte a halálát.) Számos esetben hibáztak az osztrák hatóságok, azonban a foglyok szabadultak. Az ügy vizsgálata még folyamatban van, azonban számomra döbbenetes, hogy senki sem veszi észre, hogy az áldozatok valójában fogvatartottak voltak, senki sem von párhuzamot a börtönök világával, és a börtönártalmakkal. Ránki Sára szerzőtársammal hamarosan ebben a témában fogunk egy könyvet publikálni.

2. Halálbüntetés és retribúció

Az áldozatokkal való együttérzés teljes mértékben érthető és átélhető. A Josef Fritzl iránt táplált bosszútudat is elfogadható, de semmiképpen sem engedhető meg börtönőrök körében. A börtön feladata az őrzés és a rehabilitáció, nem a társadalmi bosszútudat kifejtése. Ha a börtönök még mindig így működnének, semmiben sem különbözne a mai világ Eichmann korától. Hiretelen nagyon sok embertől lehetett hallani, hogy Josef Fritzl egy eltaposandó féreg, akit azonnal ki kell végezni. Ezek az emberek önmagukat szakértőnek vallják, és sajnos hiszik is. Érdekes, hogy a társadalom ennyire rosszul értesült a demokrácia és a közéleti béke alappillérjeinek fontosságáról, melyek közül talán legfontosabb a halálbüntetés és a kínzás tilalma. Az ügy gyanúsítottja jelenleg a St. Pölteni Bv. Intézetben van, és az intézet parancsnoka többször nyilatkozott a tévében a fogvatartott elhelyezési körülményeiről. Fontosnak tartotta az osztrák büntetés-végrehajtás, hogy garantálja és kommunikája a súlyos ügyben gyanúsított öregember személyiségi és emberi jogait. Nem konkrét jogaszabályokat kell citálni, hiszen azok sehol sem megfelelőek, hanem emberséggel kell megnyilatkozni olyan helyzetben is, ami a társadalom ellenszenvét válthatja ki. Ez egy börtönparancsnok számára hihetetlen kihívás.

3. Kultúra és társadalomtörténet

Figyelembe kell vennünk, hogy Magyarország hosszú ideig szoros államszövetséget alkotott Ausztriával, a két ország éghajlata, népessége, területe, és még számos más mutatója azonos. Kissé vakmerőség és hipokrita álláspont lenne azt hinni, hogy a magyar társadalomban nem fordulhat elő olyan eset, mint Amstettenben. A társadalmi tudatosság (pl. hogy mi az igazságszolgáltatás célja) és a kohézió (pl. a bűnmegelőzés nem csak a rendőrség feladata, hanem az önkormányzatoké, az iskoláké és még talán kocsmatulajdonosoké is) hazánkban nagyon gyenge lábakon áll. Vajon mi történne Magyarországon egy hasonló eset kirobbanása után? Itt, ahol szintén nem merünk arról beszélni, ami van. Rossz belegondolni.

4. Szexuális abúzus a börtönökben

Persze vannak, és mindig is lesznek olyan tabuk és traumák, amikről nem szívesen beszélünk. Aki komolyan foglalkozik a családon belüli erőszak témakörével, az nagyon jól tudja, hogy elkövetők korábbi áldozatok voltak. Így volt ez Josef Fritzl életében is, gyermekként az apja rendszeresen, naponta kékre-zöldre verte. Ez a múlt század negyvenes éveiben történt, ami Auszrtia történetében nem nevezhető aranykornak.
Aki komolyabban foglalkozik a börtönök világával, az tudja, hogy a fegyintézetek egyik nagyon markáns jellegzetessége az erőszak, ami rab és rab, továbbá a személyzet és a rabok között zajlik. A börtönökben vannak a gyenge emberek a legkiszolgáltatotabb helyzetben a világon. A börtönökben a rabok is büntetnek akkor, amikor az életellenes vagy a szexuális jellegű bűnlekövetőket kínozzák és gyötrik. Sajnos, ehhez nagyon gyakrana személyzet tevőlegesen is hozzájárul.
A börtönökben szexuális erőszak is van. Ez nagyon erélyes társadalmi jelenség, elég a keresőbe beírni, hogy „prison rape”, és máris rengeteg, többmillió találat jön fel. A börtönben lévő szexuálfogvatartottak is el vannak zárva a napfénytől, akár húsz évig is. Ausztriában, és más németajkú börtönökben akár a halálukig is. Más országokban ezeket a személyeket folyamatosan kínozzzák, megalázzák és gyötrik. Erről is csak látszólag nem tud az ország. Felettük is szemet hunyunk.

3 megjegyzés:

Benjámin írta...

Kedves Gergely!

Akárhányszor előjön, én mindig nagyon sokat gondolkodom a Fritzl-ügyön.
Két kérdés sokat foglalkoztat, és nagyon érdekelne a véleményed.
1.
A lánya is, és annak legidősebb gyerekei is elég idősek voltak ahhoz, hogy fizikailag felül tudjanak kerekedni Josef Fritzl-ön.
Miért nem tették?
(Rendben van, hogy a gyerekek ebbe születtek bele, de ha az anyuk azt mondja, hogy "vágjuk fejbe a sodrófával", akkor kiszabadulhattak volna nem?)
2.
Miért nem lett (lettek, de főleg a lánya) öngyilkos?
24 év?!?! Mit gondolhatott monduk 5-6 év után? Volt lent gáztűzhely. Megnyitom a csapot, és egy óra múlva magamra gyújtom a házat.
Vagy volt lent kés. (Én ezt hallottam.) Egyszerűen felvágom az ereimet.
Vagy, ami még indokoltabb lett volna, szíven szúrja az apát.

Nagyon várom válaszod:
George Jung

Szilágyi Familia írta...

(Mivel nem érkezett azóta válasz...)
Szerintem olyan súlyos terror alatt éltek a családtagok, hogy nem tudtak logikusan, megfelelően gondolkodni és mint általában itt sem csak tisztán fekete v fehér dolgokról volt szó, hiszen nem csak áldozatok, hanem bűn -elkövetők/ -pártolók voltak.
Öngyilkosnak lenni pedig nem olyan egyszerű h fogom a kést és felvágom. Valószínűleg a lány a pincében az életét fontosabbnak tartotta annál h a halálán keresztül örökre ott maradjon.

Adrienn írta...

Számomra a válasz elég kézenfekvő és logikus:

Az ajtó számzáras volt. A kódját csak Fritzl tudta.

Fritzl halálával ők is meghaltak volna, és ők úgy látszik nem akartak meghalni.
Életük függött attól, hogy Fritzl él.

Gondolj bele:

Elisabeth miután gyerekei lettek nem akart meghalni, mert volt, akinek nagyon nagy szüksége volt rá. És megölni a saját gyerekeit nem akarta. (Magamról dönthetek úgy, de másokról is?)

Szóval megölni ugyan egykönnyen meg tudták volna, csak nem akarták... mert Fritzl halálával nekik is kezdetét veszi az agónia.
(Fritzl elutazott egy ízben Thaiföldre 3 hétre. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem tér vissza, pl. elviszi a Cunami, vagy baleset éri.)
Elisabeth viszonylag józan volt a körülményekhez képestm ami az utolsó döntő megmozdulása bizonyít. A lánya haldokolt. A könyörgésével (ami valódi és ösztönös volt) rávette apját, hogy tegyen valamit a nagylányuk életéért. Az elrejtett levél a lány zsebében igazán józan számító gondolkodásra vall. (Az ötlet nem volt teljesen eredeti, hisz apja korábban több levél megírására is kényszerítette, amelyek döntőek voltak a bűncselekmény eltusolásában.) Ezúttal is kellett egyet írnia, de ő írt egy másikat is.
Ha el akarod képzelni, hogy milyen józan volt: A lányod életveszélyben van, könyörögsz az életmentő segítségért és közben számító módon egy másik levelet is fogalmazol, amiből az azt olvasó harmadik személy azonnal levágja a helyzetet... és kellően mozgósítja őt, hogy téged megmentsen. A levél, mondjuk, akár zavaros is lehetett, de a lány állapota olyan kétségbeejtő és különös lehetett, hogy az nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a benne foglaltakat hitelesnek ítéljék meg.
Az időérzékelésük nekik más lehetett mint nekünk a felszínen.
Az apja meg csak öregedett...aminek köszönhetően az ébersége csak nem volt a régi.

Adrienn