That's the way I like it - meglepő alkalmazás

A fenti videó egészen érdekes meglepetést tartogat. Egy igazi börtön relikviát láthatunk a képsoron. A dobozt csokoládépapírokból, hajtogatással, és rendkívüli türelemmel készítették, és egy zenélő képeslapból kiszedett alkatrésszel "tuningolták" fel. Kinyitáskor a fedél belső oldalán Jézus látható, és a KC & The Sunshine Band "That's the way I like it" c. száma szól. A felvételt egy európai börtönben készítettem.

Látható a dobozon, hogy rendkívüli alaposság, és szinte gépiesen hibátlan munka kellett ahhoz, hogy a kisebb elemekből összeálljon a doboz. Hasonlít ez ahhoz, ahogy az ember az énje darabkáit kisebb életeseményekből igyekszik összerakni. Ha az ember a börtönben nincsen kitéve a fogvatartottak közötti erőszaknak, rengeteg ideje marad önmagával foglalkozni. Ekkor a fogvatartottak alapos munkába kezdenek: makett hajókat építenek, gyufából várakat hoznak létre, és amit a létrehoznak, azzal belső munka is jár.
A bűnelkövetők sodródnak a bűn felé, annyira leterheli őket a balhé megtervezése és kivitelezése, mint a hétköznapi embert a hitelügyintézés vagy a sárga csekkekkel való sorban állás. A börtön ilyen szempontból is egy kivételes lehetőség. Van idő gondolkodni.
Másfelől rengeteg idő van a gondolkodásra, amit célszerű lenne ésszerűen kihasználni. Van, aki elveszti a börtönben az eszét, de ha az ember túl akarja élni, akkor a börtönben is nagyon oda kell figyelni. Ezért a fogvatartottakban, akik megfelelnek a fenti kondícióknak, egyfajta teljesítménykényszer alakul ki. Ennek a motivációnak a megtestesülését láthatjuk ebben az alkotásban.
A That’s the way I like it című dal pedig - ha pusztán a címét vesszük górcső alá - a szabadságról szól, és egy rendkívül vagány értéket, a lazaságot, hordozza magában a börtön világában. Így szeretem, vagy éppen ez az, ahogyan szeretem – talán ez lehetne a cím fordítása. Csak a cím alapján két benyomásunk támadhat. Azért írom ezt itt le, mert lehetséges, hogy a fogvatartott csak a szám címét ismeri, a szövegét pedig nem.
Egyrészt elégedettséget sugall a szám címe, azaz „éppen olyan jó most nekem, ahogy szeretem” – ez a börtönben inkább kompenzációnak tűnik, azaz a fogvatartott a szabadság hiányát úgy pótolja, hogy azt hangoztatja magáról, hogy éppen nagyon jól érzi magát. Ami persze nem igaz, de nem engedheti meg magának, hogy a többiek megalázott helyzetbe lássák. A kinti szemlélő számára ez a védekezés túlságosan szembetűnő és nyilvánvaló. Bent a börtönben árnyaltabb a kép, ott ugyanis az is nagy dolog, ha valakinek több lehetősége, és tejbe aprítani valója van, mint a többieknek. Még akkor is, ha ez egy ilyen csekélység, még akkor is, ha már-már nevetséges.
Másrészt arra is gondolhatunk a szám címének a hallatán, hogy „elmondtam egy csomó dolgot, megmagyaráztam, most már tudjátok, hogy így szeretem, és máshogy nem”.
A szám szövegét elemezve természetesen kiderül, hogy a szöveg kifejezetten szexuális tartalmú. Egyes vélemények szerint éppen túlfűtött szexuális tartalmú ez a szám, és egyértelmű utalások vannak a szexuális aktusra a dalban. Ami a Jézus ábrázolás és a kifejezett szexuális vágy együttesen való megjelenését illeti, rendkívül egyedi esettel állunk szemben. A szentség nehezen fér össze a szexuális vonzalommal, hacsak nem a hindu istenekre, vagy – ezek szerint – a börtönök világára gondolunk.
Persze az is lehet, hogy a fogvatartott nem érti a szám címét, és a szövegét sem sejti, akkor csak olyan megérzésekre hagyatkozhatunk, mint amit fentebb leírtunk.
És akkor mégis hogyan jön ide Jézus?
Jézus báránnyal való ábrázolása a pásztori funkció kihangsúlyozása, még közelebbről az eltévedt bárány (Mt 18: 12-14) kifejezett szeretete a többi bárányhoz képest, akik bent maradtak a nyájban, és nem csatangoltak el. A jó pásztornak ugyanis rendkívül fáj, hogy az az egy elcsatangolt, és a nyájat hátrahagyva felhajtja azt. Ez a rabok életében azt jelenti, hogy ők is méltónak tartják magukat az emberi méltóságra, az ő emberi mivoltuk nem veszett el a börtönbe záratásuk pillanatában. Sőt, a kegyelmi erő sokkal jobban sugárzik rájuk.
Jézus másképpen ő maga is isten báránya (Jn 1: 29-34), aki elveszi a világ bűneit, egy olyan áldozati bárány, aki mindenkiért megy a halálba. Mintha Jézus áldozatvállalása a mai világban a rabok között szétosztatott volna.
Nem feltételezhetjük, hogy az ilyen, teológia jellegű elemzések a fogvatartottak fejében tudatosan is végbe mentek, azonban ösztönszerűen minden bizonnyal. Nincs olyan nyomorgó ember a keresztény világban, aki nem képzelné magát Jézus helyébe, és aki nem érezné át Jézus sorsát. Ilyen szempontból Jézus egy szimbólum, aminek nagyon sokféle értelmet lehet adni, mégis egy dolgot jelent. Ezt a megfoghatatlan jelenséget a börtönben emberi méltóságnak, betyárbecsületnek nevezik.

Az elemzés végső konklúziója számomra az, hogy minden börtönben készült tárgyban benne van a börtön maga (itt a feoldozás iránti vágy, a végtelen akkurátusság és a szexuális depriváció).

A börtön vajon mi? - Si vis pacem, para bellum

Gondoljunk arra, hogy az elmúlt időkben mennyire visszataszítónak éreztük a falakra írt politikai szlogeneket, amik rémesen egypólusúak voltak; és talán gondoljunk arra, hogy manapság az óriásplakátok világa nem ugyanezt közvetíti-e nekünk. A "fogyassz!", "vásárolj!", "költs!" jellegű felszólítások a rengeteg százalék jel mellett, amik a kedvezményeket jelentik, éppen úgy behatárolnak minket, mint például az "éljen április 4, hazánk felszabadulásának ünnepe!" feliratok huszon évvel ezelőtt. A változás lassan zajlik, alig vesszük észre.

Gondoljunk arra, hogy a fenti kép egy börtönben készült, és talán a legfontosabb üzenet a rabok számára. "Itt gyúrni kell, különben nem lehetsz menő. Ha nem vagy menő, csicska vagy. Ha csicska vagy, senki vagy, halott vagy." Mintha egy amerikai hip-hop sztár dalszövegét olvasnánk. Érti ezt valaki kint a társadalomban? Vevő erre valaki? Hall minket valaki?

Az inkapacitáció tétlenségre kárhoztatást jelent, bármilyen értelemben. Aki tétlen, az ki van kapcsolva, az nem számít, az nem részese a társadalmi gépezetnek. Mit tud tenni a tétlen ember? Felkészül arra a napra, amikor nem lesz tétlen, amikor szabadulni fog.

Si vis pacem, para bellum, azaz, ha békét akarsz, készülj fel a háborúra. A börtönben ez a békés mentalitás nem más, mint a gyúrás.

Kőtörő rabok

A börtönbeli munkavégzésről mindig határozott véleményünk van, amit persze a börtönökről szóló filmek, vagy a társadalom elvárásai erélyesen befolyásolnak. A fenti képen olyan táj látható, ami Magyarországon csak a filmeken lézetik. A köveken ülő börtönőr egyenruhája a nyolcvanas évekből való. Ezt fel lehet ismerni a tányérsapkáról, a szürke gumibotról, és a sötétszürke-kékes öltönyről. A rabok is csíkos ruhában vannak, ami szintén ugyanazt az időszakot jelképezi.

A fenti festmény azért is idillisztikus, mert így nézhetne ki a börtönmunka, ha minden szabály szerint menne. Tudjuk azonban, hogy ez elképzelhetetlen.

Foglald el magad: Edwin Hardin Sutherland bűnözés-tanulás elmélete

Edwin Sutherland differenciált asszociációs (változó jellegű érintkezések a bűnözőkkel) elméletét kilenc pontban lehet összefoglalni.

1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.

2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.

3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.

4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.

5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.

6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törvényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.

7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.

„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.

8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.

A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.

9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.

Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.

Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.

„Ha te is ezt olvasod, akkor szarban vagy! Itt ne gondolkodj, foglald el magad!” A kalligrafikus betűk fölé és közé egy másik fogvatartott más hangnemben a fenti sorok sajátos hangvételű interpretációját írta: „Ha ezt dikázod, akkor tré a helyzet, de ne parázz, verd el az időt! Rejszolj egész nap!”A felirat egy magyar börtön egyik elkülönítő (fegyelmi) zárkájában található. Az írás egyrészt jó tanács a hátralévő fenyítésben töltött időre, másrészt kifejezi az elkeseredettséget is. Nagyon fontos a fentiek tükrében, hogy mindkét írás technikai (Sutherland 4. tézise) instrukció. Az eredeti bonyolultabb, a második egyszerűbb.

"Tom Brown 33333"

Thomas Mott Osborne (1859-1926) 1914-ben a New York állambeli Sing Sing börtön parancsnoka volt, majd nem sokkal kinevezése után a konzervatív gondolkodású kormányzó leváltotta. A vádban még az is szerepelt, hogy a fogvatartotakkal fajtalankodott. A pert Osborne elvesztette, viszont az ügyvédje William Joseph Fallon, az egyik legügyesebb retorikájú védőügyvéd lett az akkori Egyesült Államokban.

Osborne esete nem ezért érdekes, hanem azért, mert őt tekinthetjük az inkarceráció, azaz a letartóztatási sokk börtönártalom első leírójának.

Osborne 1913-ban Tom Brown 33333 nyilvántatrási számú fogvatartartottként az Auburn börtönbe vonult, amivel megteremette annak az amerikai irányzatnak az alapjaiat, amit Sykes, Clemmer és Goffman, majd később Farrington képvisel. Osborne később fogvatartotti önkormányzatot (Mutual Welfare League) hozott létre a börtönben, és megírta a Within Prison Walls című könyvét. A könyvben azt írja, hogy a börtönbe kerülő fogvatartottnak több gondja van, mint a bekerüléskor, és a kikerülő fogvatartottal az államnak több gondja lesz, mint bekerülés előtt, ezért a börtön működését meg kell változtatni, meg kell reformálni.

Az auburni rendszer lényege az egyszemélyes elhelyezés, és a csendben végzett együttes munka. Az északi államokban ez a rendszer sokáig nem változott meg, a túltetlítettség és faji ellentétek ellenére sem. A változást végül az 1971-es Atticai börtönlázadás, és a Washington állambeli Walla Walla börtönben bevezetett Resident Government Council (RGC) sikeressége hozta meg. Az RGC lényege az Osborne által kidolgozott fogvatartotti önkormányzat, és az egyéni fogvatartotti fejlődés hansúlya volt. Hazánkban a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes éves elejéig Baracskán egy hasonló kísérlet zajlott.

Hosszú ítéletes fogvatartottak

Rebecca Falcon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott

(copyright, forrás és egyéb megdöbbentő esetek, tények itt)

Új - terjedelmes - vázlatot dolgoztam ki a hosszúítéletes fogvatartottakról itt.