Kábítószer-prevenció a börtönben

A talán többek számára hasznos előadásvázlat letölthető itt.

2009 augusztus 3-án, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Egerben tartottam 70 fő fogvatartott részére kábítószer-prevenciós foglalkozást.
A hallgatóságban vegyesen voltak előzetes, jogerős férfiak és nők. Ez azért fontos, mert a foglalkozás minden fogvatartotti kategóriának hasznos lehet.
Az első részben fogvatartottak által rajzolt képeket vetítettem a következő hívószavakkal:
- agresszió
- hiány
- drog
- bezártság
- változás
Ezeket a szavakat a fogvatartottak mondták ki. Persze irányított kérdések után. A hívószavakat rendszerbe ültettük, ahol a börtön volt a középpontban.
A következő tanulságot nagyon nehezen látják be a fogvatartottak:
Mi van a börtönben =
Mit okoz a börtön =
Ki vagyok én a börtönben.

Az előadás második része a rivotrillal kapcsolatban inkább felvilágosító jellegű .

Kik is ezek a pedofilek? - Puskás Gyöngyi tanulmánya komment nélkül

A fenti kép a csehországi Mírov börtönben készült, egy szexuális bűnelkövető rajza. Az alábbi interjúrészletek a BVOP engedélyével kerültek a blogra. Nem újságíró készítette őket, hanem Puskás Gyöngyi, aki jelenleg írja pszichológiából a szakdolgozatát, és számos magyar börtönben vizsgálja a szexuális bűnelkövető fogvatartottakat, többek között Rorschach teszttel. Véleményem szerint a kutatás egyedülálló. Az alábbi önvallomások a dolgozatban csupán illusztrációként fognak szerepelni. Puskás Gyöngyi korábban Belgiumban dolgozott, és ő fordította az Egy gyermek ára c. könyvet, továbbá a Fordulópont c. tudományos folyóirat munkatársa. Korábban Puskás Gyöngyi a pedofil bűnözők áldozataival foglalkozott, most meg a másik oldallal.

Munkája tabudöntő, őszinte és rendkívül alapos. A lenti önvallomásokban sok úgynevezett hozott börtönártalmat azonosíthatunk, mint a családon belüli erőszakot, a szülők szenvedélybetegségét, a nevelőintézeti múltat, sőt, egy drámai esetben, a börtönbeli születést is. A hozott vagy inherens börtönártalmak közös tulajdonsága, hogy a börtönbe kerülés előtt is fenállnak a fogvatartott életében, és a börtön csak ront a helyzeten, azaz a fogvatartott reintegrációs esélyei egyre rosszabbak lesznek.

Érdekes, hogy egy immanens, azaz - fogalmilag jelen lévő, nem látható, de érezhető - börtönártalom önvallomása is felbukkan: az utolsó idézet úgy kezdődik, hogy "nem tartom magam embernek". Ezt a Fogva tartott gondolatok c. könyvben animalizációnak neveztük. A fogvatartott saját magát már képtelen az emberi méltóságának megfelelően érzékelni, és meghatározni. Személyazonosságát, identitását teljes egészében az elkövetett bűncselekmény szörnyűsége és a társadalom mereven elítélő hozzáállása határozza meg. A bűncselekmény valóban szörnyű, és a rabot traumatizálja, azonban a társadalmi nyomásnak való kényszeres megfelelés ugyanilyen súlyos, ugyanis mindenkit megillet az emberi bánásmód, amióta jogállamban élünk. Senki sem érezhetné állatnak magát, még egy pedofil sem. Ha annak kell magát éreznie, nem áll jól a demokráciánk.

Kik is ezek a pedofílek?

Prevenciós foglakozásainkon az egyik kislány úgy fogalmazott, hogy "sötét alakok". Hajlamosak vagyunk szörnyetegekre számítani, nem pedig hozzánk hasonló emberekre.
Louis-Morin liege-i szexológus szerint a közhiedelemben élő kép - undorító öregember, aki egy ártatlan kislányt egy sötét kisutcába csalogat és ott brutálisan megerőszakolja - valójában mindenkit megnyugtat, mivel a sztereotípia könnyen azonosítható, a forgatókönyv egyszerű.
A rendelkezésünkre álló legpontosabb információ szerint azonban senkiről sem állapítható meg, hogy gyermekekkel szemben szexuális erőszakot követ el.
Az elkövetők bármilyen szociális miliőhöz tartozhatnak, általában átlagos intelligenciájú emberek.
Sokszor ők maguk is áldozatok…
A következő részletek fogva tartottakkal készült interjúkból származnak.

„Állami gondozásban nőttem fel 10 éves koromtól, öt testvéremmel együtt. Apám alkoholista volt, én is ittam meg szipuztam. Szüleim már meghaltak…”

„Apám alkoholista volt. Én kábítószereztem. Első szexuális élményem 15-16 éves koromban történt, egy 40 év körüli nővel…”

„Három testvérem van, én vagyok a második a sorban, de valamennyien más apától származunk. Vér szerinti apámmal felszínes kapcsolatom volt, nevelőapák jöttek-mentek az életemben, egyre emlékszem határozottabban. Apám, utolsó nevelőapám is alkoholista volt…”

„Édesapám a születésem előtt 1 hónappal hastifuszban meghalt, testvérem nincs, 3 éves koromig nevelőszülők neveltek, aztán apai nagynénémhez kerültem, de már ő sem él. Homoszexuális atrocitás ért gyerekkoromban, az unokabátyám zaklatott. Ekkor 9 éves voltam, ő huszonegynéhány. Járt hozzánk, kétszer történt meg, aztán feljelentettük. Akkor este mellém feküdt, tapogatott, bekapta az enyémet, aztán nekem is kellett az övét. Meg is erőszakolt. Másnap folytatódott, nagynéném észrevette. Gyerekként haragudtam rá, már nem tudok. A kihallgatáskor normális rendőrt fogtam ki, édesanyám és nagynéném is velem voltak. Jártam utána pszichológushoz, talán 1-2 hónapig, úgy emlékszem, hetente többször is. De nem vagyok túl rajta, nem sikerült feldolgoznom…”

„A szüleimmel csak rövid ideig laktam, mert sokat ittak, mindketten alkoholisták voltak, egyedül hagytak engem , két öcsémet és bátyámat. Két kisöcsém csecsemőotthonba került, én és a bátyám egy másik nevelőotthonba. Aztán nevelőszülőkhöz vittek, akiknek nem lehetett gyerekük, és engem kivettek, 10 évet töltöttem náluk. A férj-feleség rokon volt, ezért nem lehetett gyerekük, először nem értettem, aztán rájöttem, hogy valami földbirtok miatt házasodtak össze. Egyedüli gyerek voltam ott, haszonélvezetből voltam náluk, dolgoztattak.
2004-ben én is elkezdtem inni. Édesapám 2004-ben, 48 évesen meghalt tüdőbajban. Édesanyámtól 2004-ben megkérdeztem, hogy tudja-e, ki vagyok, azt mondta, ne haragudjon fiatalember, de nem ismerem magát...”

„Amikor beköltöztünk a faluba, akkor édesapám a szeszhez nyúlt, nehéz életünk lett, volt, hogy éjnek évadján is futnunk kellett, ha nem akartunk verekedést. Az első szexuális kapcsolatom hülyeség volt, 13 éves koromban egy sokkal idősebb – 26 éves – nővel…”

„Apám 1964-ben meghalt, és az volt a kívánsága, hogy az öccse neveljen fel bennünket, aki el is vette feleségül az édesanyámat. Mostohaapám buta volt, ivott, ütött-vert bennünket…”

„Állami gondozott gyerek voltam, Tökölön születettem a börtönben. Az apám volt Tökölön, az anyám bejárt hozzá beszélőre, s körözték, és ott a beszélőn egy őr felismerte. A szüleim azt mondták, hogy zsebelésért körözték, de szerintem üzletszerű kéjelgésért. Csodálatos gyerekkorom volt, csak az tűnt fel, hogy rólam nem voltak csecsemőkori képek, így derült ki, hogy örökbe fogadtak. Apámat rajongásig szerettem, anyám tartózkodó volt, ő lányt szeretett volna, így sokáig csipkés bugyikat vett nekem, és vállig érő hajam volt. E miatt különcnek tartottam magam, és ez még tetszett is. Fizikailag sokat bántalmazott az anyám, de csak akkor, amikor apám nem volt otthon. Pl. hajamnál fogva lerántott, és páros lábbal ugrált rajtam. Amivel nagyon fel tudtam bosszantani, hogy soha nem sírtam. De egyébként szerettem anyámat. A homokosok egyszer megtaláltak, 15 éves lehettem, megkapták a magukét. Bosszút esküdtem, egy valaki követte el, de voltak vagy öten, 35 év körüliek. Hat hónappal később bosszút álltam, addig dolgoztam rajta. Úgy csináltam, hogy nekem ebből ne legyen gondom. Aki csinálta, azt meg akartam ölni, kipróbáltam egy gyors mozdulattal ölést, csak nem jött össze...”

„Fogadott gyerek vagyok, 4 évesen fogadtak örökbe, de én csak 8-9 évesen tudtam meg, ráadásul nem a szüleimtől, hanem bírósági papírokból. Erről egy évig hallgattam, csak utána mondtam el…”

„Nem tartom magam embernek, és ha nyugodtan tudok magával beszélgetni, azt az utóbbi évek hozták.
Kimegyek a börtönből, lesz-e munkám, lesz-e kapcsolatom, ha ez kiderül… ez a 22-es csapdája….
Amit ma így látok, az nem biztos, hogy holnap is így lesz. A szabadulásomat követően figyelemmel kellene kísérni engem. A legjobb segítség egy párkapcsolat lenne. Folyamatosan beszélgetni kellene velem. Édesanyámhoz megyek haza, tele voltam ambícióval, de mire oda kerül a sor, örülök, ha munkát kapok.
Ha valaki valamit elkövet, azt vállalnia kell. Nem vagyok ártatlan, szerettem a lányokat, ezt én értettem félre. Meg kellett volna maradnom apa szerepben. Ami tettem, azért súlyosabb, mert örökbe fogadtam a lányokat. Egy anyától nem lehet elvárni, hogy ezt eltűrje.
Ha valaki tönkretett valamit, az én voltam. Elég beteges ez így, utólag belegondolva, hogy félreértettem.
Azokat vesztettem el, akiket szerettem. Nem becsültem meg őket, tönkrevágtam mindent. A gyerekem 4 vagy 6 éve nem látott. Mit fog gondolni rólam a kisfiam? Lehetséges, hogy a gyerekemmel nem fogok beszélni soha többet? Kell a börtön, mert a lehető legborzalmasabbat követtük el…”

Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?

Troy Michael Kell

A teljes film megtekinthető itt

Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.

A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.

A kaposvári tinédzsergyilkosság börtönvonatkozásai

RIP Szabó József (†17)

Egy börtönnel és a bűnözéssel mint devianciával foglalkozó blog nem maradhat néma egy az ország közvéleményét felkavaró ügy mellett. A kaposvári tinédzser-gyilkosságról van szó.
Idézet az origo.hu-ról:

„Két diáktársát gyanúsítják egy 17 éves nagyatádi fiú meggyilkolásával, akinek
holtteste pénteken került elő. A fiúk állítják, azért ölték meg korábbi
barátjukat, mert az "eltávolodott tőlük" és agresszív lett velük
szemben.
Pénteken találták meg egy Kaposvár külvárosában lévő, elhagyott
erdős részen lévő tóban annak a 17 éves nagyatádi fiúnak a holttestét, aki
szerdán tűnt el. A rendőrség akkor csak annyit közölt, hogy két gyanúsítottat
őrizetbe vettek, a hétfői sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy a fiú két
osztálytársáról van szó, akik beismerő vallomást is tettek.”

forrás: http://www.origo.hu/itthon/20080526-kaposvar-gyilkossag-diaktars-gyanusitottak.html

A fiú egyértelműen az úgynevezett bullying áldozata lett. Mindenek előtt vegyük végig, hogy általánosságban minek a következménye a bullying. A kérdésben Várnai Dóra szakiskolai pszichológussal konzultáltam. A továbbiakban az ő tudományos és gyakorlati tapasztalatait vetjük össze a börtön világával.
Az iskola és a börtön közötti párhuzam szinte szemet szúró. Az alábbiakban a bullying pár jellemzőjét elemezzük, és megpróbálunk börtönpéldákat is említeni.
A bullying jelenséget a sajtó hajlamos az áldozat szemszögéből tévesen megközelíteni. Az áldozattal ugyanis nem akkor kell foglalkozni, amikor éppen bántalmazzák, mert ezzel azt erősítjük meg az áldozatszerepet játszó fiatalban, hogy legyen áldozat, mert akkor foglalkoznak vele. Az áldozattal a legjobb akkor foglalkozni, amikor éppen nem bántalmazzák. Ilyen lehetőség ugyan ritkán adódik, azonban a figyelmes pedagógus képes lehet arra, hogy megtalálja a fiatal áldozat meghallgatásának módját. A lényeg az, hogy nem közvetlenül a bántalmazási esemény után kell foglalkozni a gyerekkel, hanem egy olyan periódusban, amikor viszonylagos nyugalom tapasztalható körülötte.
Az áldozattípusú fiatallal le kell ülni, és konzultációs foglalkozás keretében meg kell vitatni vele a következő kérdéseket:
- mit tennél azért, hogy jobban beilleszkedjél?
- vállalnál közös feladatokat?
- tettél valamit az elkövetőért?
Ilyen típusú fogalkozás a fiatalkorú börtönökben is bármikor elképzelhető, és talán meg lehetett volna előzni a tavalyi év során, 2007 október közepén történt tragédiát, amikor egy zárkában a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében, Tökölön egy fiút a társai felakasztottak.
Idézet a hirado.hu-ról:

„A Híradó értesülései szerint a fiút szabályosan kivégezték az ötszemélyes
cellában: az egyik rab volt a hóhér, hárman pedig a segédei. A bűnügyi
helyszínelők még öngyilkosságnak gondolták az akasztást, a büntetés-végrehajtás
belső vizsgálata azonban kiderítette, hogy a fiút zárkatársai ölték meg.
A
lopásért és garázdaságért elítélt fiút, aki két hete érkezett Tökölre, hogy
megkezdje büntetése letöltését, egy fűtéscsőre akasztották fel, a lepedő
széléből vágott csíkokból készített kötéllel. Amikor kiderült, hogy nem
öngyilkosság történt, a büntetés-végrehajtás értesítette a Pest Megyei
Rendőr-főkapitányságot. Az emberölés miatt indult eljárásban a nyomozók
gyanúsítottként hallgattak ki négy fogvatartottat. Valamennyiüket elvitték
Tökölről és az ország más, fiatalkorúak számára fenntartott börtöneiben
helyezték el őket.
A büntetés-végrehajtás belső vizsgálata megállapította azt
is, hogy az őrök nem hibáztak. Az őrnapló tanúsága szerint az előírásoknak
megfelelően, húsz percenként ellenőrizték a zárkákat. Amikor észlelték az
akasztást, azonnal riasztották a kórház orvosait, ők azonban már csak a halál
beálltát tudták megállapítani.”

forrás: http://www.hirado.hu/cikk.php?id=237521

Nincsen elvetemült, kegyetlen diák, sőt semmiképpen nincs hidegvérű tanuló, legalábbis Várnai Dóra ilyennel nem találkozott. A bullying egyik leggyakoribb oka a rossz testszag, ami alapvető higiénés kultúráltsági deficit jele lehet. Ugyanez figyelhető meg a börtönben, ahol a zárkákban a rabok nem bírják elviselni azt a fogvatartottat, aki nem mosakszik rendesen.

Ezzel kapcsolatban érdekes lehet, hogy a dolog fordítva is igaz: a sok esetleg mosdatlan fiatal éppen azt a társát bántalmazza, aki ápolt.
Kiemelkedően fontos, az 50/50 százalékos nemi arány a tanári testületben. Ez a fiatalkorú, és a női börtönökben elvileg WHO előírás, egyébként a férfi börtönökben is hasznos. Egyes magyar bv intézetekben még mindig tapasztalható az a meghaladott nézet, hogy nő ne menjen a férfi fogvatartottak közé.
A bullyinget erősítheti a férfi tanárok agresszív attitűdje és viselkedése, továbbá a fiatal tanárok csúnya beszéde. Gyakran tapasztalható a börtönökben is, hogy az őrök és a felügyelők szinte versenyt csinálnak abból, hogy melyikük tud a legcsúnyábban beszélni. (Hazánkban ez mindig is így volt: az ötvenes években, a politikai fogoly papokkal az őrök úgy heccelődtek, hogy blaszfém módon káromkodtak, és élvezték, hogy minden egyes csúnya szó után a fogvatartottak keresztet vetnek.) Ez rendkívül káros, és talán veszélyesebb, mint a fogvatartott tegezése. A csúnya beszéd mögötti implikált tartalmom az, hogy a kommunikátor nem veszi emberszámba azt az egyént, akivel interakcióban áll. A börtönökben az emberséges bánásmód pedig megkerülhetetlen a hatékonyság szempontjából. Nincs olyan fogvatartott, aki a vele csunyán beszélő őrt komolyan venné. Gyakran hallhatunk olyan téveszméket, nézeteket, hogy a roma származású fogvatartottak csak a mocskolódást értik, mert erre lettek nevelve gyermekkorukban. Ez a nézet merőben téves és rasszista színezetű.

Várnai Dóra ugyanakkor hózzáfűzi: "A csúnya beszéd érdekes, mert abban biztos vagyok, hogy a jól pozicionált közönséges szavak konfrontatív hatásúak és lehet velük játszani, ügyes kezekben.Az áldozatok gyakran azt sem teszik meg, hogy jelzik az agresszor felé, hogy ez nekik nem jó és az agresszor által kifogásolt viselkedésen nem változtatnak." - ezzel a börtönnel kapcsolatban egyet tudunk érteni.
Kaposváron egy „elitgimnáziumba” járt az áldozat és az elkövetők is. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség diszfunkcionális, azaz a túliskolázott szülők képtelenek megfelelni a szülői szerepeknek. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a Blikk újság által közölt fenti képen az áldozat pólóján egy szélsőjobboldali nézeteket népszerűsítő rockzenekar logója látható. A szülők meglehetősen ambivalens értékrendjét sajnos ez is sugallhatja. Másik értelmezési lehetőség a Kárpátia pólóval kapcsolatban: a poló nem jelent más kamaszos lázadásnál, csupán ugyanazt szimbolizálja, amit a nyolcvanas évek anarchista mozgalma, a kilencvenes évek deszkás nemzedéke és így tovább. Ezek a szimbólumok is bullyingre adnak okot, ahogy hallható is, hogy az „emo-s” fiatalokat minden másik fiatalokból álló „autkaszt” megveti. A diszfunkcionális értelmiség életképtelen gyermekeket nevel fel, olyan értelemben, hogy ezek a gyermekek képtelenek egyes alapvető coping technikákra. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat a természetes társadalomátalakulás egyik markáns jelensége, és teljes mértékben át fogja definiálni a nemekről, az erőszakról, a szerelemről, a szeretetről és számos más társas alapmotívumról alkotott nézeteinket, és magukat a motívumokat is.
A tanári karban is embertípusok reprezentálódnak, ahogy a börtönben is csak bizonyos személyiségű, státuszú, indíttatású és hátterű személyek vállalják el például körletfelügyelői munkát. Téves az a nézet, hogy a börtönőri fizetés olyan alacsony, hogy nem lehet válogatni a jelentkezők között. Az egyes rasszista, szexista, és rendkívül rossz önismerettel rendelkező börtönőrök a világ minden részén felbukkannak, és demoralizálják a börtön egészét. De hogy kerülhetnek oda? Ki fogadja be őket? Tényleg hihetetlen, de jelenleg a fővárosban egyes tiszthelyettesi börtönőri beosztásoknak az a vonzereje, hogy a bankok az állami munkaviszony megléte esetén hitelképessé nyilvánítják a személyt, illetve a szinte automatikusan járó fegyvertartási engedéllyel jövedelmező vagyon és személyvédelmi másodállásokat lehet elvállalni. Döbbenetes, hogy a fegyvertartási engedély létrejöttében a börtön parancsnokának csak az a jogszabályi funkciója, hogy igazolja, hogy az adott személy a börtönben dolgozik.
A bullying ügyében az áldozat nem sajnálatra méltó, és az elkövető nem bűnös. Ez alaptétel. Nyilván nem igaz ez a fenti esetre, de a bullyingre általában igen, és igaz a börtönben is, ahol nem lehet a fogvatartottakat csak a fegyelmezéssel kezelni, mert a mediatív módszerek teljesen autonóm módon megjelennek, amikor például egy nevelő alkudozik a fogvatartottal, hogy menjen be a zárkájába, és ne követelje a másik intézetbe való szállítását. Ez elvileg utasításmegtagadás lenne, ami fegyelmi vétség, azonban mégis a nevelő és a fogvatartott közötti meccs lesz belőle. A helyzet mélységébe nem látó biztonsági személyzet ilyenkor a nevelőt becsmérelheti, hogy miért nem határozott, illetve a fogvatartottról még inkább elítélőbben vélekedik. A tekintélyelvű emberek számára a szerintük letisztult „négyszögesített” emberi kapcsolatok jobban átláhatóak („asszony verve jó”), és ez a nézetrendszer remek terepet talál a börtönben.
A bullyinghez vezető interakciókból ugyanakkor nagyon nehezen lehet kilépni, ugyanis a szerepek a szelfet építik fel, és az egyén a szerepek által nyeri a helyét a közösségben. Egy olyan társas közegben, ami semmiképpen sem nevezhető barátságosnak, mint például egy börtönben, ezek a szerepek szükségszerűen gonoszak vagy alpáriak. A gonosz és az alpári súlyos jelző, azonban nem szabad arról megfeledkezni, hogy ezek a jelenségek szükségszerűek, azaz az okuk nem a börtönben magában keresendő, hanem a börtönt magában hordozó társadalomban. Amikor olyan eseteket hallunk, ami Tökölön történt, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a börtön is a társadalom része, azaz mi vagyunk a börtön. Ugyanez vonatkozik a kaposvári gimnáziumra is.
Azok a folyamatok, amik a bullyinghez vezetnek, struktúrák, forgatókönyvek, amiket társadalmi értékek, szokások, normák és hiedelmek definiálnak. A bullying szó helyére az előző mondatban szinte mindent behelyettesíthetünk; csak párat említünk itt: prostitúció, zsebtolvajlás, családon belüli erőszak, abortusz, öngyilkosság. A jelenséggel a szociológia strukturalista ágazata foglakozik.
A társadalom implicit akarata a börtönökben a börtönártalmakban nyilvánul meg, míg az iskolában ilyen lehet a rejtett tanterv. A tanár az órákon olyan kifejezéseket, gesztusokat, metakommunikációt használ, ami merőben ellentétes a tanterv céljaival. Ezeket a jeleket a tanulók éppen úgy érzékelik, mint a fogvatartottak a társadalmi szemhunyást, azaz a reluktaniciát. A fiatalok ezekhez az immanens nomrákhoz fognak alkalmazkodni, és belőlük lesznek a jövő felnőttjei. Itt is meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi folyamat, valamiképpen természetes, de mindenképpen előjel nélküli.A kaposvári esettel kapcsolatban talán az volt legérdekesebb, hogy az oktatási intézmény vezetője úgy nyilatkozott, hogy megdöbbenve áll az események előtt. Ezzel gyakorlatilag azt kommunikálta, nem ismeri a vezetése alá tartozó iskolát, nem tartott kapcsolatot a diákjaival, illetve nem ismerte azt a rezsimet, aminek a hivatalos részét ő maga irányította, a nem hivatalosat – a nyilatkozata szerint, tudta nélkül – a diákok. Ezzel kapcsolatban is lehet börtönpárhuzamot találni: nem is véletlen, hogy az új európai börtönszabályok szellemiségéből következik, hogy a börtönparancsnoknak személyesen kell mindennap találkoznia a fegyelmileg vagy biztonságilag elkülönített fogvatartotakkal.

Hosszú ítéletes fogvatartottak

Rebecca Falcon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott

(copyright, forrás és egyéb megdöbbentő esetek, tények itt)

Új - terjedelmes - vázlatot dolgoztam ki a hosszúítéletes fogvatartottakról itt.

Fogvatartott nők

Új óravázlatot írtam a fogvatartott nőkről itt: klikk ide