That's the way I like it - meglepő alkalmazás

A fenti videó egészen érdekes meglepetést tartogat. Egy igazi börtön relikviát láthatunk a képsoron. A dobozt csokoládépapírokból, hajtogatással, és rendkívüli türelemmel készítették, és egy zenélő képeslapból kiszedett alkatrésszel "tuningolták" fel. Kinyitáskor a fedél belső oldalán Jézus látható, és a KC & The Sunshine Band "That's the way I like it" c. száma szól. A felvételt egy európai börtönben készítettem.

Látható a dobozon, hogy rendkívüli alaposság, és szinte gépiesen hibátlan munka kellett ahhoz, hogy a kisebb elemekből összeálljon a doboz. Hasonlít ez ahhoz, ahogy az ember az énje darabkáit kisebb életeseményekből igyekszik összerakni. Ha az ember a börtönben nincsen kitéve a fogvatartottak közötti erőszaknak, rengeteg ideje marad önmagával foglalkozni. Ekkor a fogvatartottak alapos munkába kezdenek: makett hajókat építenek, gyufából várakat hoznak létre, és amit a létrehoznak, azzal belső munka is jár.
A bűnelkövetők sodródnak a bűn felé, annyira leterheli őket a balhé megtervezése és kivitelezése, mint a hétköznapi embert a hitelügyintézés vagy a sárga csekkekkel való sorban állás. A börtön ilyen szempontból is egy kivételes lehetőség. Van idő gondolkodni.
Másfelől rengeteg idő van a gondolkodásra, amit célszerű lenne ésszerűen kihasználni. Van, aki elveszti a börtönben az eszét, de ha az ember túl akarja élni, akkor a börtönben is nagyon oda kell figyelni. Ezért a fogvatartottakban, akik megfelelnek a fenti kondícióknak, egyfajta teljesítménykényszer alakul ki. Ennek a motivációnak a megtestesülését láthatjuk ebben az alkotásban.
A That’s the way I like it című dal pedig - ha pusztán a címét vesszük górcső alá - a szabadságról szól, és egy rendkívül vagány értéket, a lazaságot, hordozza magában a börtön világában. Így szeretem, vagy éppen ez az, ahogyan szeretem – talán ez lehetne a cím fordítása. Csak a cím alapján két benyomásunk támadhat. Azért írom ezt itt le, mert lehetséges, hogy a fogvatartott csak a szám címét ismeri, a szövegét pedig nem.
Egyrészt elégedettséget sugall a szám címe, azaz „éppen olyan jó most nekem, ahogy szeretem” – ez a börtönben inkább kompenzációnak tűnik, azaz a fogvatartott a szabadság hiányát úgy pótolja, hogy azt hangoztatja magáról, hogy éppen nagyon jól érzi magát. Ami persze nem igaz, de nem engedheti meg magának, hogy a többiek megalázott helyzetbe lássák. A kinti szemlélő számára ez a védekezés túlságosan szembetűnő és nyilvánvaló. Bent a börtönben árnyaltabb a kép, ott ugyanis az is nagy dolog, ha valakinek több lehetősége, és tejbe aprítani valója van, mint a többieknek. Még akkor is, ha ez egy ilyen csekélység, még akkor is, ha már-már nevetséges.
Másrészt arra is gondolhatunk a szám címének a hallatán, hogy „elmondtam egy csomó dolgot, megmagyaráztam, most már tudjátok, hogy így szeretem, és máshogy nem”.
A szám szövegét elemezve természetesen kiderül, hogy a szöveg kifejezetten szexuális tartalmú. Egyes vélemények szerint éppen túlfűtött szexuális tartalmú ez a szám, és egyértelmű utalások vannak a szexuális aktusra a dalban. Ami a Jézus ábrázolás és a kifejezett szexuális vágy együttesen való megjelenését illeti, rendkívül egyedi esettel állunk szemben. A szentség nehezen fér össze a szexuális vonzalommal, hacsak nem a hindu istenekre, vagy – ezek szerint – a börtönök világára gondolunk.
Persze az is lehet, hogy a fogvatartott nem érti a szám címét, és a szövegét sem sejti, akkor csak olyan megérzésekre hagyatkozhatunk, mint amit fentebb leírtunk.
És akkor mégis hogyan jön ide Jézus?
Jézus báránnyal való ábrázolása a pásztori funkció kihangsúlyozása, még közelebbről az eltévedt bárány (Mt 18: 12-14) kifejezett szeretete a többi bárányhoz képest, akik bent maradtak a nyájban, és nem csatangoltak el. A jó pásztornak ugyanis rendkívül fáj, hogy az az egy elcsatangolt, és a nyájat hátrahagyva felhajtja azt. Ez a rabok életében azt jelenti, hogy ők is méltónak tartják magukat az emberi méltóságra, az ő emberi mivoltuk nem veszett el a börtönbe záratásuk pillanatában. Sőt, a kegyelmi erő sokkal jobban sugárzik rájuk.
Jézus másképpen ő maga is isten báránya (Jn 1: 29-34), aki elveszi a világ bűneit, egy olyan áldozati bárány, aki mindenkiért megy a halálba. Mintha Jézus áldozatvállalása a mai világban a rabok között szétosztatott volna.
Nem feltételezhetjük, hogy az ilyen, teológia jellegű elemzések a fogvatartottak fejében tudatosan is végbe mentek, azonban ösztönszerűen minden bizonnyal. Nincs olyan nyomorgó ember a keresztény világban, aki nem képzelné magát Jézus helyébe, és aki nem érezné át Jézus sorsát. Ilyen szempontból Jézus egy szimbólum, aminek nagyon sokféle értelmet lehet adni, mégis egy dolgot jelent. Ezt a megfoghatatlan jelenséget a börtönben emberi méltóságnak, betyárbecsületnek nevezik.

Az elemzés végső konklúziója számomra az, hogy minden börtönben készült tárgyban benne van a börtön maga (itt a feoldozás iránti vágy, a végtelen akkurátusság és a szexuális depriváció).

Genie esete és a börtönügyi vonatkozások

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi történik, és mi fog történni Josef Fritzl áldozataival, akiket gyermekként egy pincében tartott évekig. Az 1970-ben napvilágra került Genie eset erre megadhatja a választ. Börtönügyi szempontból azonban mi is feltehetünk pár kérdést az esettel kapcsolatban. Majdnem biztosnak tűnik, hogy a gyermekkori depriváció és teljes izoláció súlyosabb hatással van az egyénre, mint a felnőttkori, de mégis meg kell vizsgálnunk, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők (általában 14-18 évesek) minek vannak kitéve a börtönben, illetve a slumokban és putrikban élő gyermekek vajon mennyire károsodottak szociális értelemben. Nyílván rendkívül sok párhuzamot lehet találni a Genie eset és a fiatalkorú fogvatartottak körülményei között, azonban fel merjük-e tenni azt a kérdést, amit a Josef Fritzl ügyben olyan sokan vizsgáltak: vajon hogyan tükröződik a gazdaközösség akarata ezekben az esetekben, illetve a társadalom implicit, nem kimondott szándéka vajon egybeesik-e az eredménnyel: az elborzasztó értelmi fogyatékossággal.
Genie 13 éves korában bukkant fel Los Angelesben a majdnem vak anyjával együtt egy pszichiátriai kórház szociális osztályán, ahol segélyért folyamodtak. Az eset 1970 november 6-án történt, röviddel azután, hogy Genie anyja a lánnyal megszökött a zsarnoki apa által fenntartott börtönből. Genie anyja rendkívül gyengén látott, mind a két szemén szürkehályog volt, és ilyetén rá volt utalva a hetvenéves férjre, aki nem tűrte maga körül a zajt, és vadászpuskával a kezében aludt. Érdekes párhuzam ez megint a Josef Fritzl üggyel, ugyanis Fritzl is elmúlt hetven éves, amikor kiderült az amstetteni dráma. Genie apja azonban a rendőrségi rajtaütés előtt lelőtte magát a puskájával, örök kérdőjeleket hagyva maga után.
Genie a kórházba történt befogadásakor rendkívül sápadt volt, a bőre rugalmatlan, nem volt szobatiszta, nem tudott beszélni. Képes volt a két lábon járásra, de szinte terpeszben, befelé forduló lábfejekkel. A felkarját szorosan a testéhez nyomta, az alkarját előre tartotta, és bizarr módon a csuklója mozdulataival ragadta meg a tárgyakat. Ezt a testtartást és mozgást, nyúljárásnak nevezték el.
A beszámolók szerint ő volt a legsúlyosabban károsodott gyermek a kórházban, furcsán nézett ide-oda a nagy szemeivel, mindent megszagolt és a szájához érintett. A tomporán, a nemi szerve és a gátja körül egy élesen kirajzolódó, kör alakú heget találtak, ami úgy keletkezett, hogy Genie napközben egy biliszerű székre volt kötözve órákig, sőt nagyon gyakran akár egész napszakokig. Apja egy szoros kezeslábast készített neki, amiben nem tudott megmozdulni, így kellett aludnia a járókájában még tízéves kora után is. Genie tíz évig be volt zárva egy kisebb szobába, ahol a már említett járóka, bili és egy ruhásszekrény volt az összes berendezési tárgy. A szoba ablakán koszos függöny volt, az ablak pedig csak gyenge fényt eresztett be a rárakódott mocsok miatt. Genie az izoláció következtében 13 évesen úgy viselkedett, mint egy óvodás gyermek, azonban a szabadulása után rohamos fejlődésnek indult.
Genie a tudományos érdeklődés középpontjába került, többek között Noam Chomsky tézise miatt, miszerint a beszéd olyan veleszületett képességünk, mint a két lábon való járás. A generatív nyelvtudomány szerint a fenti tézisnek agyi idegpályák képezik az alapját, amelyek humán neoformációk, azaz csak az embernél előforduló agyi képletek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a börtönben számos esetben lehet látni, hogy egyes fogvatartottak nem képesek az írásbeli kommunikációra abban az értelemben, ahogy a többségi társadalom tagjai. Az íráskészségben való elmaradottság nagyon gyakran tetten érhető a börtönben, és ugyanígy beszédkészségbeli korlátozottságot is lehet tapasztalni egyes fogvatartottaknál. Nem lehet tudni azonban, hogy ez a szeparáció vagy az értelmi fogyatékosság eredménye, ahogy ezt Genie esetében sem tudták eldönteni.
Amikor nevelőként dolgoztam egy magyar börtönben, felbukkant a körleten egy olyan fogvatartott, aki rendszeresen falcolt a hasán. Az orvosok elmondták neki, hogy amennyiben még egy esetben felvágja a hasát, nem tudják összevarrni, mert annyira meggyengült a hasfalán a kötőszövet. Szepszist fog kapni, amibe később belehal. Már pszichológus voltam, amikor a fogvatartottal komolyabb gond adódott, ugyanis egy úgynevezett kannibál-zárkába került, ahol nem érezte magát biztonságban. Megállt a zárka közepén, harapdálta az ökleit, és bömbölni kezdett. Amikor bementem a zárkába, a többi fogvatartott azt mondta, hogy ők nem akarnak együtt lenni vele, mert félnek, hogy ott hal meg. Meg kell jegyeznem, hogy mind a kannibál fogvatartottak, mind pedig a bömbölő rab romák voltak. A fogvatartottat az irodámba hívtam, ahol kiderült róla, hogy állami intézetben nevelkedett testvérével együtt. Megkérdeztem, hogy miért került börtönbe, és egy olyan történetet adott elő, ami az édesanyja rossz átokszórásával kezdődött, rendőrségi kergetőzéssel folytatódott, és a fogvatartott számára teljesen érthetetlen bírósági tárgyalással végződött. Az esetet részletesen leírtam a Fogvatartott gondolatok című könyvben. A történet tanulsága az, hogy a rab tudatában teljesen eltérő narratívum volt a bűncselekményéről, mint a vele találkozó igazságszolgáltatási szervek összes képviselőjének fejében. Két különálló bolygó találkozása volt az eset. A fogvatartott a találkozásunk után pár hónappal ismét befalcolt, és az életét immár nem tudták megmenteni.
Chomsky tézisének értelmében a kommunikációkészség egy egységes tudáshalmaz az ember fejében, amelynek csak egy része a vokális - azaz hangokból álló - vagy a verbális - azaz beszédre alapozó - nyelv. Minden egyéb más kommunikáció (pl. falfirka, rajz, falcolás, bömbölés stb.) ennek a rendszernek a része. A nyelvnek egyfajta szociális környezete is van, ami ennek a rendszernek az aurája is, azaz a két dolog kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A szociális környezet hatására fejlődik ki a beszédkészség, ahogy azt Eric Lenneberg állítja. Ezeket a tézisket próbálták Genie-n vizsgálni, azonban nem kaptak megbízható és meggyőző eredményt. A beszédkészség bizonyos fokán való megrekedtséget tapasztalhatunk a börtönlakók egyes kategóriáinál, amelyek a tapasztalatom szerint mindig egybeesnek a szubkultúrák képviselőivel vagy a kisebbségben lévő népcsoportokkal, mint hazánkban a romák, vagy egyes nyugat-európai börtönökben a bevándorlók gyermekei és unokái. Különös jelenséggel állunk szemben: a börtönben tucatszám bukkannak fel az olyan gyerekek vagy felnőttek, akiknek majdnem olyan sanyarú sorsuk volt a börtön előtt, mint Genie-nek, azonban a börtönben a tüneteik súlyosbodnak, és még nagyobb mértékben kezdenek hasonlítani a szabadságától megfosztott lányra.
Jay Shurley, a Oklahomai Egyetem Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékének munkatársa is vizsgálta Genie-t. Shurley a vizsgálat előtt az elkülönítésben (solitary confinement) lévő fogvatartottak magatartási mintázatait térképezte fel, és feltűnő hasonlóságot talált Genie-vel. Nem vont le következtetést a börtönnel kapcsolatban, azonban vizsgálta Genie agyhullámait alvás közben, és zavarokat talált az EEG hullámokban. Fordítva is feltehető a kérdés: lehetséges, hogy a fogvatartottaknál tapasztalható oly gyakori alváshiány, az altatókkal való visszaélés, és a ritkábban, de előforduló alvásmegvonással való kínzás hasonló következményekkel járhat a rabok agyában? Minden bizonnyal. Genie története felborzolta a közvéleményt, később még azok ellen a tudósok ellen is eljárás indult, akik a lányt a tudomány oltárán akarták feláldozni; és jelenleg egy eldugott helyen él Dél-Kaliforniában. A fogvatartottak azonban nem érdeklik ennyire a társadalmat, mert csak szubingerek az érzékeny állampolgárok igazságérzete számára, továbbá nagyon hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ők megérdemelték a sorsukat, míg Fritzl áldozatai és Genie nem. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy akik ilyen könnyen tudnak a rabok felett ítéletet mondani, vajon igazán megértették-e Genie történetét?

Tököli sályber gyerek

Ez a falfirka a nagyfai intézetben készült 2008 nyarán. Érdekes lehet nyelvészeti, szociológiai és pszichológiai szempontból is. Természetesen a börtön fókuszából.

Tököl, Pelican Bay, Nagyfa

Hazánkban a központi fiatalkorú intézet (hivatalos neve: Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete) Tökölön van, a Csepel szigeten, Budapesttől délre. Az intézetet gyakran látogatják jogász, szociológus, pszichológus és pedagógus hallgatók tanulmányi célból. Nem régen Hegedűs Judit, az ELTE tanára azt mondta nekem, hogy HÉV-vel megy a hallgatókkal a börtönbe, és HÉV-vel is jön vissza, hogy legyen idő felkészülni és feldolgozni a látottakat. Ugyanis a HÉV megálló nagyon messze van az intézettől. Sokat kell gyalogolni. Teljesen egyetértek ezzel a módszerrel. Egy naiv embernek rendkívül megrázó lehet a börtön, bármennyire is törekszik a menedzsment arra, hogy az intézet barátságosnak tűnjön. Sajnos leginkább a rabok teszik pokollá a börtönöket. Ezt látjuk az amerikai ismeretterjesztő filmekben is, azokról azonban én merőben különböző álláspontot képviselek. Szerintem ugyanis azok a filmek egyfajta menő dologként mutatják be azt az elnyomást, ami pl. a Pelican Bay börtönben tapasztalható. De a mi a börtön igazi valósága? (Nem tudjuk, de megpróbálunk némi magyarázattal élni.)
A nagyfai börtönről elég annyit tudni, hogy mezőgazdasági jellegű intézet, és délen van, Szeged fölött, tehát jó nagy távolságra Tököltől.

Sályber gyerek 1. – nyelvészeti szempont

A börtönszlegben a droid kifejezés már tíz éve egyenlő volt a csicska jelentésével, azaz lenézett, szerencsétlen, lúzer ember a droid. A cyber ennek az ellentéte, azaz a menő. Mind a kettő kifejezés köthető a Csillagok háborúja saga-hoz. A star wars világában a droidok állnak a ranglétra legalacsonyabb fokán, míg más ehhez a világhoz közel álló, amerikai filmekben (pl. Szárnyas fejvadász, Total recall, Terminator stb.) megjelennek a cyber emberek, akik félig gépek, félig humanoidok. Ez a börtönben úgy jelenhet meg az emberek gondolkodásában, hogy a menőség az jobb, mint embernek lenni, mert aki menő, az brutális.
Nem mehetünk el a helyesírás mellett. Kissé patetikusnak tűnik a cyber szót sálybernek írni. A szó a görög kibernétesz (κυβερνήτης) kifejezésből ered, aminek a jelentése parancsnok. Ezt természetesen nem tudhatta, az a személy, aki fölírta a sályber szót a falra. Azt azonban érezte, hogy a szó jelentéstartalma a hatalomgyakorlással áll összefüggésben.
Több börtönbeli falfirkán láttam, hogy a nyelvek egyfajta keveredéséről van szó, ami szerintem arra utal, hogy a rajzolók elsősorban a magyar nyelvtől idegenkednek, mert menőbbnek tartják az angolt, olaszt, spanyolt. Ez nem etnikai alapú véleménynyílvánítás, hanem még érdekesebb: az elnyomó hatalom nyelve elleni védekezés. Persze ezek sem jelennek meg a fogvatartottak tudatában, csak meta szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyén a környezetében a világot jelentő dolgokat immanens (benne rejtőző) szinten fogja fel, nem pedig a kézzelfogható (manifeszt) jelenségek szintjén. A fogvatartott tehát nem azt gondolja, hogy azért van börtönben, mert egy bűncselekményt követett el, hanem az egészet komplexen látja, úgy véli, hogy a világ gonosz, hogy a börtönbe juttatta. Nagyon nehéz ezt a gondolokodásmódot annak megérteni, aki nem került börtönbe, de feltehető, hogy szinte minden rab hasonlóan gondolkodik.

Sályber gyerek 2. – pszichológiai szempont

Mind a droid, mind a cyber kifejezés azt hordozza magában, hogy az ember emberi mivolta eltűnt. Nem animalizáció ez, azaz nem azt akarja a szleng kifezni, hogy a rabok „állatok”, hanem egyfajta gépek, akik a szolgák, vagy gyilkoló gépezetek. Tiltott a gondolkodás a szolgák számára is, és a „sályberek” sem gondolkodhatnak sokat, cselekedniük kell, nem mérlegelhetnek. A börtön zártsága ilyen szempontból valóban rémisztő, mert a gondolkodni sem ajánlatos, ugyanis az ember „megreccsen”, kiadja magát, nem gyúr; azaz vesztes lesz.
A falfirkáknál két dolgot kell figyelembe venni: miért pont azt írta fel az egyén, amit felírt, és mit akart vele közölni. Nagyon óvatosnak kell lenni ezen kérdések megválaszolása során. Alaposan kell ismerni a börtön világát, hogy megtudjuk a választ a motivációra és a kommunikációra. Tudni kell például, hogy a börtönben egyes helyeken egyedül lehet az ember (pl. fogdán), ahol nagyon sok a falfirka. Itt nem lát senki, és mégis: amit felírtam a falra, sokan látni fogják, mert más személy is be fog kerülni a fogdára. A képen látható üzenet a dominanciát, a hatalmat akarja kifejezni. Azaz arra következtethetünk, hogy egy agresszív rab került a fogdára, aki meg akarta mutatni, hogy ki a király. És vajon mit akart mondani? Ha megnézzük, a betűk nagyon (olyan tíz centimétes nagyok lehetnek). Ez valamilyen szempontbol indulatra utal, azaz valami történt korábban, például elnyomták az illetőt. Ez a falfirka tehát agresszív töltetű, harcra kész személytől származik, akinek a „sályber” szóval még talán viccelni is van kedve. Ez a loco-ság, amit lehet ismerni a spanyol ajkú amerikai hip-hopból (legjobb példa a Cypress Hill és a Delinquent Habits). A loco szó bolondot jelent, aki nagyon is észnél van. Elszánt őrült, aki küzd a rendszer ellen, egyfajta Hamlet.

Sályber gyerek 3. – kultúra (szociológiai szempont)

Magyar környezetben a természetesen a Szájbergyerek című Kistehén számra kell gondolni. És itt a történetünk érdekes fordulatot vesz: ha a számot meghallgatjuk, kiderül, hogy a dalban roma ritmusok vannak. A dal talán 2005/2006 táján lett sláger, és amolyan Sziget fesztivál induló volt. A börtönben lévő rabok is nyílván hallgatták a számot a rádióban, de nem tudták, hogy hogyan kell leírni azt a szót, hogy cyber vagy szájber. Azt viszont érezték, hogy valamilyen szinten a szám a romaságról, a cigányságról szól. Mi ebben mégis a fordulat? Nem meglepő ugyanis, hogy a rabok roma dalokat hallgatnak a börtönben. Az viszont számomra mégis érdekes, hogy a dalból eredeztethető szó a roma öntudat (és kultúra) kifejeződése lett.

Csodálatos börtönrajzok (hallgatóim gyűjtéseiből)

A börtön bűnözői egyetem funkciója egy őr által készített rajzon: a trabanttal bevonuló, girhes fogvatartott kigyúrja magát a börtönben, és mercédesszel távozik a börtönből.
A börtönbeli unalom veszélyes következménye a drogozás.

Jellegzetes börtöntetoválás vázlat. Az ártatlan férfit meztelen nők simogatják. A meztelen nők itt nem csak a szexualitást fejezik ki, hanem az angyali ártatlanságot is. Rögtön kettő van belőlük, hogy úgy tűnjön, hogy a rabok gondja és baja éppen kétszer több, mint a szabad emberé.


Nemzetközinek mondható börtönélet szimbólumok:



bilincs: a zárkán belül ritkán van a kézen, ezért inkább jelképes, és a külvilág általi megtörtséget jelenti.



rózsa: a fiatalság hiábavaló elmúlását jelenti minden börtönrajzon és tetováláson



galamb: a pártatlan szabadsághordozó, aki mindenkire emberként tekint



rácsok: ritkán jelennek meg csupaszon, inkább ablakok előtt vannak, így gátoltságot, bénultságot jelképeznek



napfény: szintén mindenkire süt, ez az, amit nem lehet elvenni



hulló vakolat: kiáltás a társadalom felé: "hé! ilyen körülmények között senyvedünk"



eleven színek: elfojtott érzelmek, az intimitás hiánya




Az ítélet megkapásának jellegzetes elemei: a halálraítélt, a pap és a militáris börtönőr. Érdekes a zárkaajtóba olvadt rab.

Jellemző börtönélet motívum: városi börtön, az anya és a gyerek bekiabál a fogvatartottnak, aki nem tud egyedül lenni, a többiek is látják, hallják, hogy mit csinál.

A rácson túli világ ugyanolyan, mint a benti. Az ablak elfoglalja az egész teret, de a kitekintés nem éppen biztató. A falon a repedés elkerülhetetlen börtönkép elem.

Deprivációs börtönártalom megjelenése a börtönrajzon. A nőalak a szerelmes hiányát ábrázolja, ami jóval nagyobb teret hódít meg, mint az amúgy is izmos fogvatartott. A kopaszság, a kereszt és a nonfiguratív tetoválás az árja büszkeség veszélyes terjedésének előjele lehet.







Kézitusa a zárkában. Valószínűleg egy filmbeli jelentből a börtönközegbe másolt jelenet.

Tyúklábmintás rabruhába bújtatott, bábú szerű fogvatartott. Érdekes az arcán a nagy orr, és a nagy száj.

Fogvatartott régebben használatos lábbilincsben, tyúklábmintás ruhában. Az alak karján tetoválás látható.

Életkép a sétaudvarról. A rajzon tükröződnek a tipikus magyar börtönélet elemei, de a filmeken látható, amerikai elemek is jelen vannak.

Vicces rajz többek között arról, hogy mennyire kemény lesz idővel az ember a börtönben, illetve mi lehet a másik végeredmény.

A képen látható rabnak szinte kocsonyás a teste, mintha nem is lenne ember. A végtagjai kacskák, és a teste is csökevényes. Az emberhez képest a wc kagyló rendkívül ügyesen van kidolgozva. Az emeletes ágy pedig, szinte élethű másolata az eredetinek. A magyar börtönökben néha tényleg hasonlóak a körülmények, de általában azért lehet rendesen mosakodni. Az emberi vonások torz ábrázolása valószínűleg teljesen torz énképre is utalhat, illetve hanyag önismeretre.

Fogvatartott által készített rajz, melyen megjelenik, hogy a magyar börtönökben nagyobb a zsúfoltság, kevesebb a program, és rigidebbek a szabályok (pl. nem lehet telefonálni). Érdekes, hogy a két börtön-szcenáriót egy börtönőr nézi felülről.

Feltehetően romának ábrázolt fogvatartott egy börtönben, ahol látható az emeletes ágy, a zárkaszekrény, és a tyúklábmintás rabruha.

Akkurátus fotorealizmus a börtönrajzon

A fenti rajz egy magyar börtönben készült, sokszorosították, majd egy fénymásolt naptárban jelent meg ismét, amit a fogvatartottak egymás között terjesztettek. A cselekmény egyáltalán nem ütközik semmilyen jogszabályba, azonban mégis érdekes, hogy a börtönben ilyen jellegű (erotikus) képek félig hivatalos fogvatartotti naptárként funkcionálhatnak. A kép eredetije nyilván egy fénykép volt a fotomodellről, amit a rendkívül tehetséges fogvatartott ceruzával lemásolt. Itt is jellemző a rendkívül kifinomult pontosság, és szinte minden részletre kiterjedő figyelem, amiből több dolog következhet.

1. A fogvatartottnak sok ideje van, és nyugalomban tudta elkészíteni a rajzot.

2. A fogvatartottanak jó megfigyelő képessége, türelme és kézügyessége van.

3. A másolt rajzokban megjelenő naiv jellegű vonalak és arányok egyáltalán nem jelennek meg ezen ezen a rajzon, mégis számos börtönjegyet visel magán a fenti kép: egyrészt a tarmalma alapján szexuális deprivációra utal, másrészt a vonalvezetés tetoválás-szerű, harmadrészt a satírozás és az árnyalás némileg (bár nagyon kevéssé) naiv.

A filmvásznon ábrázolt pszichopata archetípus (pl. a megrögzött bűnöző mint mozihős) is szintén mindig szinte ragyogó személyiség, rendkívül ápolt külsővel és finom udvariassággal, de ugyanakkor hideg és számító, perverz kegyetlenséggel, ahogy Hannibal Lecter figuráját figyelhettük meg a méltán népszerű Bárányok hallgatnak című pszicho-thriller sorozatban.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a fenti kép alkotója is hasolnó személyiségű, avagy a média káros befolyása az, hogy esetleg olyannak tűnik, és ehhez hozzájárul a börtönlakókról alkotott előítéletünk? Talán az igazság valahol e kettő végpont között helyezkedik el.

Előadás az ELTE ÁJK, Kriminológiai TDK Börtönkörében

Gengek a börtönben

Publish at Scribd or explore others: Presentations Academic Work crime racism

Egykori sorkatonák firkái az ágydeszkákon: hasonlóság a börtönnel

Az alábbi képek egy magyar börtön raktárából kiválogatott ágydeszkákról készültek. Az ágyakat egy katonai laktanyából selejtezték le, és a megkapták a börtönök. Az ágyakkal érdekes "falfirkák" érkeztek a börtönbe a külvilágból, és a múltból (2000-2002), hiszen a sorkatonaságot már régen eltörölték. Mivel a laktanyák is "totális intézmények", nyilván észrevehetünk sok hasonlóságot a börtönbeli falfrikákkal, de vannak nagyon speciális sorkatonasági falfirkák, mint például azok, amelyek a bevonulás hónapjára utalnak (november, augusztus, február, május). Érdekes lehet a katonai falfirkák tanulmányozása a börtön szempontjából is: megtudhatjuk belőlük, hogy mik a fiatalkorú (nem jogi értelemben) személyek legfőbb bánatai, vágyai a zárt intézetben. Érdekes speciálisan magyar nemzetkarakterológiai következtetéséket is le lehetne vonni ezekből a "munkákból". Az alábbi fényképeket Schuckertné Sz. Csilla küldte nekem. Ezen a képen a "Veled vagyunk whiskey-s" felirat akár naiv társadalomkritika is lehet, ahogy a fiatalok szinte tradicionálisan tiltakoznak a fogyasztói társadalom ellen, vagy akár lehetne ez a magyar "betyárszimpátia" is, ami anno Ruzsa Sándorral szemben is megnyilvánult. Lehet azonban társadalmi tudatosság is, egyfajta öntudat az elit törekvéseivel szemben. Végre van valaki, aki képes kijátszani a rendőrséget, a bankokat, a biztonsági őröket, és képes elmenekülni. Az Ambrus Attila iránti rokonszenven nyilván számos társadalomtudós és döntéshozó elgondolkozhatott. Itt azonban nem erről van szó. Ambrus Attila jelenleg is az egyik legtöbb társadalmi figyelmet élvező fogvatartott hazánkban, és nagy hírt kavart a Gyorskocsi utcai rendőrségről való szökése. A laktanyabeli ágydeszkafirka nyilván ebben az időben készült. Ambrus akkoriban a "lelépés", "megpattanás" vagy a "dobi" szimbóluma lehetett. Mindenképpen érdekes társadalomkritika a "nem vagyok senki, nem tudok semmit, beállok rendőrnek" felirat. Nem volt ugyanis személyes oka a készítőnek a rendőrség ellen ilyen kijelentést tenni, hanem inkább azt érzékelhette és érzékeltette, hogy az igazságszolgáltatás szerinte gyenge lábakon áll Magyarországon.
"Ne búsulj, ha csalódsz egy lányban, 30 golyó van egy tárban" - ez a versike egyértelműen a laktanyában is jelentkező szexuális depriváció kinyiltkoztatása, azonban lírai, és sok szempontból naiv. A fiatal felnőttek gondolkodásában a párkapcsolat még majdnem teljesen egyenlő a szexuális kapcsolattal, ami nélkülözi az igazi, érett intimitást, és akadályokkal való együttes megküzdés igényét, ugyanis fiatal felnőttkorban még sokkal fontosabb az egyéniség megtalálása. Azért is naiv a versike, mert a hadseregben nem létezik olyan kifeleyzés, hogy golyó, legfeljebb "skuló" vagy "lőszer". A skuló a töltény szlengje, míg a lőszer a katonai szakzsargon. Az informális network a szleng használatát követeli meg, míg a hivatalos a zsargont, tehát csak vagánykodás lehet a versikében szereplő golyó szó. A versike ritmusa és rímei művészi hajlamra utalnak. Ilyen szintű kitárulkozás a börtönben lehetetlen. Nem igaz tehát, hogy a magyar hadsereg néha szörnyűbb volt szociális értelemben, mint a börtön. Azaz a magyar hadseregben szolgálatot teljesítő sorkatonák morális nívója semmiképpen sem volt hasonlítható a börtönlakókékhoz. Ennek okait most nem részlezetem, mert eleget írtam róla ebben a blogban. Az a tergo (hátulról) ábrázolt női akt magáért beszél. Elfojtásra, agresszióra, kisebbrendűségi érzésre, kudarcra utal, azoban ez a rajz mégsem olyan brutális, mint a hasonló börtönbeli rajzok.

A fenti kép is szexuális deprivációra utal, azonban a "legyél büszke, hogy a J2-be alszol!! Nagy híre van ennek a körletnek" felirat egy masszív közösség helyszíni identitására utal, azaz nagyon hasonlít a gengjelenségre. Az SS szimbólum felbukkanása gyászos képet fest a társadalmunkról, és hajdani sorkatonai kiképzés hatékonyságáról. Feltünően érdekes, hogy egy honvédelmi bázison a magyar társadalomra végzetes csapást mérő gyilkológépezet szimbóluma szerepel akár falfirka formájában is. Szélsőségesen megosztott társadalomra utal ez a jelenség. Ugyanolyan képletet látunk itt, mint a börtönöknél: a társadalmi problémák a zárt (totális) intézetekben előbb bukkannak fel, mint az utcán. A fenti rajz bizonyíthatóan 2002 előtt készült, amikor még nem lehetett látni a szélsőjobbot az utcákon.

És végül, ezen a képen rovásírás és a "Justice for Hungary" felirat szerepel. Maga a szlogen merőben anakronisztikus, hiszen angolul az igazi magyar ember számára semmi értelme sincs annak, hogy "igazságot Magyarországnak". Arról nem is beszélve, hogy maga a kijelentés nyelvisége amerikanizáció. Az előző kép értelmezéséhez hasonló kontextusban, az irredenta (és még így is meglehetősen torz) firka jelenléte a katonai körleteken szintén riasztó kórképet fest a társadalomról, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a börtönökben éppen ellenkező előjelű firkákat lehet találni, akkor a helyzet kifejezetten veszélyes.

Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?

Troy Michael Kell

A teljes film megtekinthető itt

Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.

A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.

Börtönrajz: Boris Vallejo replica és a hype

A fenti képen egy Boris Vallejo kép másolatát láthatjuk, egy hazai börtönben készült. A másolat nyilván még váztalos, és az alkotónak nem sikerült befejeznie. A két egyébként lomhának tűnő sárkányon uralkodó nő szimbolizálhatja a gonoszt legyőzni, vagy legalább kordában tartani képes erőt, de az anya hiányát is. Jelentheti az alapvetően gonosz világ felett diadalmaskodó tiszta női erőt, amely a fogvatartottak fejében idealisztikus, és a társadalom által definiált (hype-olt) üzenet sajátos torzulása.

A börtönben a nőkről torz kép él a fogvatartottak fejében. Minden női jelleg a szexualtiás és fantázia felé torzul, akár Boris Vallejo képein: a nők gyönyörűek, ugyanakkor, erősek, üdék, és szexuálisan kitárulkozók: azaz tömény nők, hipernők. Szinte egyértelmű, hogy ez börtönbeli nőhiány kompenzációja. A szabadság a fogvatartottak képzeletében szinte már el is tűnik, de szimbólumként jelen van: "itt vagyok a börtönben, de már nem is látom a rácsokat, és a falakat, olyan, mintha valamilyen táborban lennék" - mondta nekem nemrégiben egy kiememelkedően magas intellektusú, sikkasztásért bent lévő fogvatartott. A szabadságszimbólum a börtönben a fantázia nőalakkal való egyesülés képzete, ami az alakját tekintve nagyon hasonlít a gyermekek anyához való ragaszkodására, dinamikájában azonban más, hevesebb.

A karácsonyi ünnepségen - amin egy magyar börtönben részt vettem - a rabok az anya hiányáról félve, sznvedéllyel, de mégis dühvel fűtve énekeltek. Az anya a börtönben szupererő, ami minden mögött megbúvik, de mégsincs jelen, a hiánya miatt a rabok fejében rendkívül ambivalens érzések élnek az anya-alakkal szemben: imádják, mert elfogad, megment és kitárulkozik, de gyűlölik, mert elengedett, nincs jelen, és nem nem figyel. A társadalmi nyomás (hype) nem engedi el a rabot, jelen van, és folyamatosan figyel.

Egyes rabok festetnek maguknak a börtönben akár megrendelésre is, és a képért védelemmel fizetnek, mint a feudális időkben az uralkodók. A kézzel festett képek birtoklása státuszszimbólum a börtönökben, akárcsak a tetoválás. A művészi érték nagyon csekély mértékben jelenik meg a börtönrajzokon és a festményeken. A képek egyedisége azonban mégis figyelemreméltó. A fenti képen látszik, hogy az ecsetkezelés nem kifinomult, és az alak mellei naivan torzultak, mégis az ilyen "manierista" festmény birtoklása mégis menő dolog a börtönben.

A teljesség kedvéért idemásolom az eredeti képet:

Sivár táj és rikító szinek

A fenti képen egy magyar börtönben található fogvatartotti festmény látható. A képen talán nyírfák vannak, mocsaras tájban. Középen egy sárga és kék színben játszó felhő, amit talán lenyugvó nap fest meg. Hihetetlen nyomasztó a kép, de a színek mégsem olyanok, mint egy romantikus képen, hanem mint a pop-art képeken. Ez az éles kontraszt a torz álomvilágot és a reménytelen jövőt fejezi ki, és a megfelelési kényszert. A személyiség a börtönben eltorzul, és irreális vágyakat érez. Fiatalkorú fogvatartottakat kértem egyszer meg csoportos helyzetben, hogy mondják el, hogy szerintük milyen lesz az a pillanat, amikor szabadulnak. Csillogó autókat és nőket említett a legtöbbjük, és az volt a megdöbbentő, hogy nem voltak ironikusak. Egyéni helyzetben az ugyanilyen kérdésre nem tudtak válaszolni, mert szégyellték magukat.

A képen egyébként tökéletesek az arányok, és a fák, bokrok egyensúlyban vannak. Takán ez is az kényszeres megefelelés: a börtönben mindenki jól van, senki semmi baja nincsen. Áldozattípusú rabok szoktak így beszélni. A börtönbeli versengés éppen úgy rontja a teljesítményt és az önpercepciót, mint a szabad életben, mégis megjelenik egyfajta bizarr álomvilág is, aminek a valósághoz kevés köze van.

Havanna LTP a börtönökben

Sokszor gondolhatjuk azt, hogy a börtönben a rabok azért írják a falakra, hogy honnan származnak, hogy jelezzék a jelenlétüket, hogy ismerősökre találjanak, és az ellenségek figyelmét felhívják arra, hogy ott vannak a börtönben. A korábban említett Diószegi Sámuel utcához hasonlóan a XVIII. kerületi Havanna Lakótelep egyes részei is a slumosodás riasztó jeleit mutatja. A helyzet azonban nyilvánvalóan más a többnyire tízemeletes panelházakból álló lakótelepen és a körfolyosós-gangos igazi "nyóckerben".

A Havannán élők előszeretettel teggelik a börtönök falait, mint azt a fenti három (Tököl, Nosztra, Gyűjtő) bv. intézetből származó firkák bizonyítják.

Az első rajzon azt láthatjuk, hogy a rabok a börtönben gyakran azt is rögzítik a falon, hogy meddig lesznek az adott intézetben, esetleg az adott körleten (B/15). Ezen a firkán a vamzer szó is látható, ami besugót jelent. A vamzer nem örvend nagy népszerűségnek a fogvatartottak körében, azonban a rabok, akire lehet, ráragasszák, főleg olyan helyzetben, amikor az adott személy nincs jelen. Ilyen helyzet, amikor firka készül.

A második képen egy szexuális deprivációból eredő, vésett női aktot is láthatunk a világosabbra színezett sarokban. Ez a torzó is a tergo helyzetben van, ami a Rorschach teszt értelmezése szerint is a személytelenséget jelent. Azaz "olyan erotikus helyzetekre utal, amelyek csak személytelen partnerrel képzelhetők el - személytelen, mert nem látni az arcát" - írja Mérei Ferenc a Rorschach-próba című egységes jegyzetének lapjain (1996-os kiadás 160. oldal).

A harmadik rajzon egy jointot szívó alak látható. A börtönben nyilván a kannabisz is a szabadság jele, még ha szimbolikusan is, mint ezen a rajzon. Figyelemre méltó az öt és hatágú csillagok ábrázolása, ami a börtönbeli szélsőjobb jelenlétre adott reakció lehet.

Szexuális depriváció a börtönben

A falakra készített rajzok az önkifejezés eszközei. Nem lehet őket betiltani, és nem is lehet őket letagadni. Üzenet jellegük él, és segélykiáltásként zeng a társadalom felé. A fenti rajzok ezen kívül meglehetősen agresszív késztetéseket is mutatnak, és erélyesen ábrázolják az emberben megbúvó állati ösztönöket. Sokakban felháborodást keltenek az ilyen képek, de tudomásul kell venni, hogy ezek a jelenségek a börtön valóságához tartoznak, a börtön maga pedig a társadalom része.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ilyen tabusértő képeket feltegyek-e a blogomra. A magyar börtönökről rossz képet fest, ha az interneten ilyen képek jelennek meg - ez a hang is megszólalt bennem. A börtönökről a filmekben még szörnyűbb ábrázolások is szerepelnek, akkor miért nem lehetne megmutatni a valóságot? - ez a kérdés diadalmaskodott bennem, és íme felraktam a képeket.

Munkám teljesen egészséges részének érzem a börtön világa és a társadalom szélesebb rétegei közötti közvetítést. Ezt tette Foucault, Goffman, és ezt teszi Farrington, Christie és Useem is, bár távol áll tőlem, hogy hozzájuk hasonlítsam magam.

A bebörtönzés kínjai közül a férfiak számára az egyik legkínosabb a szexuális érintkezés lehetőségének megvonása. A fenti falrajzok a Szegedi Fegyház és Börtönben készültek, ahol olyan fogvatartottak is ülnek, akik tényleges életfogytiglan szabadságvesztés büntetésüket töltik. Ők nem fognak a börtönből szabadulni, ha időközben nem változnak a jogszabályok. Az intézetben a fentieken kívül egyébként a hosszú ítéletes fogvatartottak tartózkodnak.

Sajnos sajátosan jellemző, hogy ezeken a rajzokon a nők nem mint nők, hanem mint testnyílások szerepelnek. Ilyen szempontból nehéz eldönteni, hogy a fenti rajzok a női test iránti vágyról vagy a börtönbeli homoszexuális bullyingről (köcsögölés) szólnak. Tudni kell azonban, mindkét lehetőség a szexuális megvonásból táplálkozik.

Szerelem és az előzetes - Fidelio

A fenti képet egy hallgatóm készítette a debreceni börtönben, én pedig egy kissé feljavítottam, hogy látni lehessen, hogy az alkotónak micsoda formaérzéke van. Az ikonként megjelenő női portré pár filctollvonás eredménye egy zárkaszekrény külső falán.

Sok fogvatartott mondja, hogy a kint maradt nők legfeljebb másfél évet bírják ki "pasi nélkül", aztán megcsalják őket. Az előzetes letartóztatás alatt a börtönben a férfiak hite még szilárd, aztán megjelennek azok az elnyomhatatlan és kínos érzések, amelyek végül beigazolják, hogy asszony hűtlen volt.

Természetesen ez nem minden esetben van így, mert olyan is előfordul, hogy férfi fordul el a nőtől, sőt még olyan is, hogy a szabadulás után egyből szakít a kint hűségesen várakozó nővel.

A fenti rajz remekül illusztrálhatja azt a képet, ami a Beethoven operában a tömlöc mélyére vetett Florestan szíveben jelenik meg szerelméről, Leonoréről. A nő Fidelio néven börtönőrnek szerel fel, hogy a politikai fogoly szerelmét megmentse.

Talán valami hasonló folyamat mehetett végig annak a rabnak a fejében, aki a fenti rajzot készítette a debreceni börtönben. Néha tényleg csak a kint maradt szerelmes a reménysugár a börtön kínjaival szemben.

Az Operaház jóvoltávol nem régen részt vehettem egy érdekes beszélgetésen, ahol az Aszódi Nevelőintézet és a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákjai a Fidelio megtekintése után kérdéseket tehettek fel és elmondhatták a véleményüket. Erről bővebben lehet olvasni itt.

Beethoven felvilágosult darabjának vége minden börtönüggyel foglalkozó kutató számára meglepően tanulságos: a börtön a miniszter érkezésére alapvetően megváltozik. Mintha ma játszódna az opera.

Új tétel a Stanfordi Börtönkísérletről

A képen az eredeti kísérlet "John Wayne" nevű őre látható, aki 18 éves volt a vizsgálat idején. A többiek is húszas éveik elején jártak. 1971-ben az ilyen korú emberekről azt tartották, hogy felelősségteljes felnőttek.

Zimbardo 1973-ban publikálta a kísérletről szóló cikkét. A cikk ismerete a bv-s tisztek és tiszthelyettesek számára kiemelkedően fontos. Rövid összefoglaló található itt:

klikk ide

Depriváció (könyv...)

Balassagyarmaton készült börtönrajz

A börtön kifejezetten más társas közeg, mint a szabad élet, és ez abban is megnyilvánul, hogy a fogvatartottak másféle javakkal rendelkeznek a letartóztatás után, mint előtte. Sykes (1958) deprivációs modellje megcáfolhatatlan. Klasszikus művében a következő megfosztásokról esik szó:
- szabadság mint társadalmi tevékenység és visszajelzés (feed back),
- autonómia,
- javak, szolgáltatások,
- heteroszexuális kapcsolat,
- biztonság.
A klasszikus depriváció legtriviálisabb példája a szexuális élettől való megfosztás. A fogvatartottnak nincs lehetősége a börtönben szexuális életet élni. Persze itt is vannak kivételek, egyes országokban (pl. Németország, Hollandia) a fogvatartottak úgynevezett intimszobában tölthetnek pár órát a kedveseikkel. Ennek nagyon nagy szerepe lehet a fogvatartottak motiválásban, hogy programokban vegyenek részt, vagy legyen kapcsolatuk a külvilággal, egyrészt a fogvatartottak közti erőszak csökkenése érdekében, másrészt a börtönbeli szexuális erőszak (prison rape) visszaszorítása révén. Egyes államokban, így Magyarországon is, a fogvatartottaknak lehetőségük van arra, hogy a látogatóikat a börtönön kívül fogadják, persze ehhez rendkívül összetett feltételrendszernek kell megfelelniük.
Mindezeken túl nem szabad letagadni a börtönbeli homoszexuális kapcsolatok létezését, ezek nagy részének nem az intim együttlét, hanem a maszkulin dominancia kiélése az indítéka.
Szintén klasszikus depriváció az autonómia elvesztése, azaz a fogvatartott elveszti az önállóságát, mert a személyzet mindent megszab neki. Így hangzik a klasszikus értelmezés, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a személyzet csak akkor határozza meg a fogvatartott magatartását, ha a látókörében van, és akkor sem teljesen. Nem véletlen, hogy a magyar büntetés-végrehajtási biztonsági rendelkezések is három megfigyelési módszert határoznak meg, melyeknek a súlyossági sorrendje a következő: őrzés, felügyelet, ellenőrzés. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy mi történik akkor, amikor a börtönőrök nincsenek jelen.
A fogvatartott a börtönben meg van fosztva a saját tulajdonában lévő javaktól, amelyek az intézetben tiltott tárgynak minősülnek. Ezeket gyakran – pedig jogszabályokban meghatározott tárgyakról van szó – különbözőképpen értelmezik a börtönőrök, akár körletenként[1] is. A sajátos jogértelmezés számos más börtönártalomban vissza fog még köszönni. Ilyen lesz a retribúció és a reluktancia.
A fogvatartott a börtönben meg van fosztva az egyedülléttől, aminek nagyon súlyos, traumatikus hatása van a személyiségre. A témát bővebben ki fogjuk fejteni a letartóztatási sokk és a detrimentalizáció témakörénél.
A deprivációval kapcsolatban meg kell említeni még egy fontos dolgot, ami a börtönök világát csak az elmúlt két évtized óta jellemzi. Ez a megfosztás az egészségtudattól. A börtönökben a kábítószerek miatt megnőtt a fertőző betegségek terjedésének veszélye. A drogfogyasztás a börtönben tiltott dolog, és a kockázati magatartásra[2] való hajlandóság eleve nagyobb. A börtönökben nem érvényesül az alacsony küszöb elv[3], aminek következtében a kábítószer-élvező fogvatartottak nem fognak orvosi segítséget kérni, csak a végső esetekben. Meg kell itt említeni, hogy az ideális megoldás talán a reach out programok promotálása lenne, ami azt jelentené, hogy a börtönszemélyzet keresné meg a drogfogyasztó rabot, nem pedig fordítva.
A börtönökbeli öngyilkosságokról szóló, egyik legtöbbet citált tanulmány szerint (Liebling 1995) a depriváció nem olyan általános érvényű, ahogy azt Sykes gondolta, hiszen a szuicid tendenciákra ható faktorok közül nem olyan erős, mint például az immanens inkarcerációs börtönártalom.
Látható, hogy a depriváció eredete összetett, egyrészt a társadalom által közvetített szankció, másrészt a börtön szervezetéből eredő mellékhatás, valamint a fogvatartotti társadalom társas csoportfolyamatainak eredménye.

Íme néhány példa a deprivációra az itemek közül:

Az éjszaka… a naplementét vártuk a tó partján, beszélgetés – álmodozás - a friss
levegő, szél a sötétségben, és megvárni a napfelkeltét, hallgatni a csendet, a
nap erejét, fényét és melegét ízlelni…

A prizonizációnál leírtak ellenére itt láthatjuk, hogy a fogvatartottak igenis attól is szenvednek, hogy fizikailag el vannak zárva a külvilágtól. Az egyhangú napok, és a jellemzően szürke falak nem hasonlíthatók a kinti világhoz, ami bővelkedett eseményekben, és változatos volt.

Találkozni fogok egy hölggyel…

A dominancia vezérelte társas közegben a legnehezebben azt lehet eltitkolni, hogy milyen súlyos mértékben hiányzik a fogvatartottaknak a párkapcsolat kiélésének lehetősége. Ez az érzés néha mindent felülmúl, és mindent képes irányítani. Ez a jellegű depriváció egy idő után kiürül és kiég. A fogvatartottak személyisége megkeményedik, és hihetetlen önfegyelemmel tűrik a sorsukat. Ha egy elképzelt társadalomban a börtönök úgy funkcionálnának, mint a jelenlegi társadalomban az állatkertek, akkor a közönséget becsalogató szlogenek között biztos szerepelne az a promóció, hogy „az emberek, akik magányosak, mégis együtt vannak”, vagy „az emberek, akik évek óta nem voltak senkivel, és büszkén viselik” vagy „nézzen olyan ember szemére, aki annyira vágyik a megértésre és az ölelésre, mint senki más”. Ha már a hasonlatoknál tartunk, a börtön annyiban különbözik egy lakatlan szigettől, hogy a megfosztások ugyanazok, de a személyek nem egyedül kerültek a szigetre. A Legyek ura című könyv remekül szemlélteti a fentebb leírt élethelyzetet.

Amikor először mondták nekem azt, hogy „Apa”

A fenti item az izolációra utal, amit később fogunk tárgyalni, azonban mindenképpen szerepel benne a megfosztás is. Azt vettük észre, hogy a fogvatartott férfiak izolálódnak, azaz a társadalomtól való elkülönülést keserülik meg inkább, míg a nők inzulálódnak, az a családtól való izoláció miatt a börtönbeli társas közegtől szigetelik el magukat. Mindkettő jelenség mögött a depriváció áll. A nőket a depriváció társadalmi és társas szinten is sújtja.

Itt, elzárva a külvilágtól, barátoktól, szerettektől, ingerszegény környezetben, vajon miről is álmodhat a magam fajta „fekete bárány”. Valószínűleg arról, amire sokat gondol unalmas, ismétlődő hétköznapjai során: csupa „sz” betűs szó, mely kint más értelemmel rendelkezett, vagy magától értetődő volt, s természetes, hogy van. Csupa „sz” betűs szó, melynek elvesztése fájó sebként égetik a szívünk minden egyes részét.
Szabadság, szeretet, szerelem, szex. Négy különböző szó, mégis valahol összeforrnak, egyesülnek: az álmainkban éppúgy, mint a gondolatainkban.

A nyolc általános iskolai osztályt és vendéglátó ipari szakiskolást végzett, 24 éves fogvatartott rablást követett el. Magas intellektusú, és teljes mértékben megértette, hogy mi a vizsgálatunk célja. Költőien fogalmazza meg a depriváció okozta panaszait, és arra is utal, hogy ezek a jelenségek a gondolatokba szövődnek, és nagyon nehéz tőlük megszabadulni. A depriváció természete kettős: (1) egyrészt szembesíti a fogvatartottat, hogy a börtönbüntetés következtében olyan valenciával felruházott kognitív tartalmaktól szabadult meg, amelyek (2) olyan élményt eredményeznek, hogy az általa okozott traumától rendkívül nehéz megszabadulni. A depriváció elvesz egy olyan dolgot, amelytől a fogvatartott függ, és a kényszergondolatok következtében új függőséget teremt. A depriváció nélkül ezek az érzelmek nem lennének ilyen hevesek.

[1] Intézetnek nevezzük általában a börtönt magát, de nem a börtön szervezetét, hiszen abban a személyek is benne foglaltatnak. Körletnek nevezzük azt az épületrészt, ahol a fogvatartottak szálláshelye van. Zárka vagy lakóhelyiség pedig a körlet az a része, ahol a fogvatartottak alszanak.
[2] Az egyik legextrémebb példa a kockázati magatartásra az az, amikor a kilencvenes évek közepén a fogvatartottak a péniszüket szétvágták, a csaptelepből készített műanyag golyókat varrtak bele, és hagyták, hogy a nemi szervükön vadhús keletkezzen. Az egészségügyi szolgálat csak fertőzés esetén szerzett tudomást az eseményekről, a fegyelmi lapokhoz pedig egy borítékban csatolták a bizonyítékot, azaz a fogvatartott nemi szervéből kioperált golyócskákat. (Itt nagyon nehéz elválasztani az önkárosítást a fegyelemsértéstől és a tiltott tárgy tartásától, hiszen az önkárosítás nem öncélú, hanem mindig van valamilyen mögöttes szándék a cselekmény elkövetése idején, valamint a péniszbe helyezett inplantátum mindenképpen önkárosító cselekedet, nem beszélve a fertőzési kockázatról, vagy a jelentős vérveszteségről.) A tetováló szalon tulajdonosok körében nem ismeretlen a szabadult fogvatartott, aki a péniszéből kívánja eltávolíttatni a börtönben beépített műanyag golyókat. Szintén a tetováló szalonból származó mítosz az is, hogy a fogvatartottak hosszában elvágják a péniszüket, hogy az vadhústól megvastagodjon. A beszámolók szerint erre azért kerül sor, mert a fogvatartott a nemi szervét úgysem használja ki a börtönben (szex-depriváció), és ezért van idő a seb begyógyulására, és a szabadulás utáni szexuális kapcsolatok majdan nagyobb élvezetet fognak nyújtani. A mítosz szintén a börtönbeli erélyes maszkulinitás és a manpower ékes bizonyítéka.
[3] Az alacsony küszöb elv kábítószerügyi ártalomcsökkentési stratégia. Azon alapszik, hogy a prevenciós programokba bevont személyek együttműködési hajlandóság növekszik, ha nem kerülnek nyilvántartásba, vagy a nyilvántartáshoz nem férhet hozzá bűnüldöző szerv. Érdekes anomáliával állunk szemben, hiszen a társadalom érdeke a bűn üldözése (pl. a kábítószer-fogyasztásé), érdeke a járvány megelőzése is, ezekkel ellentétben azonban érdeke az is a drogos személyek egészsége ne romoljon, és valamiképpen az egészségügyi ellátórendszer alanyaivá váljanak. Ezek az érdekek lefedik egymást és ellentmondanak egymásnak, juxtapozicionális helyzetben vannak. A különböző kábítószerügyi stratégiák összehangolása lehet a megoldás. Ez a börtönben a biztonság elvének hegemóniája és a fogvatartottak kockázatkereső magatartása miatt különösen nehéz helyzetet teremthet.