2009. július 27., hétfő

Walter Jens izgalmas börtönkönyve 1968-ból



Walter Jens 1968-ban írta ezt a negatív utópiát, amikor Párizs és Prága lángokban állt, valamint Mexikóban elkezdődött a La Onda mozgalom. Mindhárom esemény a szabadság fogalmának átértelmezését vonta maga után, és a mai kor emberének életét az akkori forradalmárok már meg sem értenék, mégis, a könyv rendkívül elgondolkodtató.
Olvashatunk benne a börtönfirkákról is: "Az elődök obszcén képeket rajzoltak a falakra. Az őrök sohasem tüntették el őket, s ha elhalványultak, gondosan megújították a rajzokat. Meg akarták mutatni minden vádlottnak, milyen környezetbe juttatták magukat." Valóban, minden börtönfrikának és graffitinek van ilyen funkciója is, csak talán a mai börtönökben a rabok lettek a saját őreik. Walter Jens börtönében a politikai rabok között nincs erőszak, és nincs gengesedés. Ellenben intézményesül a kínzás: forró cellák, fagycellák, fullasztó cellák, üvegszilánk falú cellák.
Az egész társadalom három osztályból áll: vádlottak, tanúk, bírák. Mindenkiből lehet minkenki egy szempillantás alatt. A főhős, egy Sturm nevű férfi, akit Neroról írt könyve miatt üldöznek, négy nap alatt lesz vádlottból bíró, sőt majdnem ő lesz a legnagyobb hatalmasság. A főbíró alakja is nagyon érdekes: maszkot hord, és a korábbi idők legnagyobb színészének hangján beszél. A könyvben olyan társadalommal szembesülünk, ahol bármikor megtörténhet, hogy valakit Manchesterből, Bourdeaux-ba, majd egy német kisvárosba telepítenek, és közben eltűnik a felesége. De már felesége és férje sincs senkinek, az emberek ágyasai egymásnak. Napi tizenhat órát kell dolgozni, és aki a szabadidejében nem megy el a gyűlésekre, azt halálra ítélik. Sturm egyik jó barátja először a várost nem hagyhatja el, aztán a háztömböt, aztán az utcát, aztán a lakását, aztán a szobát. Végül megöli magát a feleségével. Sturm feljelenti és öngyilkosságba hajszolja a szerelmét, egy doktornőt, csakhogy önmagát mentse a terrorból. Avagy a körülmények úgy alakulnak, hogy a történéseket így is lehet érzékelni. A végén már Sturm sem tudja, hogy mi az igazság.
Walter Jens azzal szembesít minket, hogy a szeretet az egyetlen akadálya a boldogságnak. Sturm pedig azt mondja a könyv legvégén, hogy ő inkább szeretni akar, nem akar boldog lenni. A könyvet 1980-ban fordította magyarra Kincses Edit, és a Magvető Világkönyvtár sorozatban jelent meg. A Kálvin téren vettem egy utánfutós antikváriustól 100 forintért.

3 megjegyzés:

csaba írta...

http://www.delmagyar.hu/blog/ivanhoe_-_egy_ember_a_holdrol/

- érdekes lehet számodra, volt elítélt blogja a delmagyar.hu-n.

gratulálok a goldenblogos helyezésedhez.

bcs

calabashhead írta...

Kedves Csaba!

Köszönöm az észrevételt. A hírt tőled tudtam meg először!

fg

Zs írta...

Ez a köny a totális diktatúra és az emberi tisztesség mérlegeléséről szól.
Figyelmeztetés jelen világunknak.
Mindenkinek ajánlom.