Azért a büntetés-végrehajtás belső ellentmondásaiból írom a szakdolgozatomat, mert ezekről, mint a mai napig megoldatlan problémákról beszélhetünk, rengeteg bennük az aktualitás. Dolgozatomat nem csupán kötelezően leadandó munkaként készítettem el, hanem foglalkoztat is e kérdéskör, a felvetett témák tartalmával személy szerint is azonosulni tudok. Sok elemét idegen szerzők munkája alapján építettem be, de rengeteg a saját vélemény, tapasztalat és az esettanulmány. Valószínűleg e munkám nem lesz egy világrengető, elsöprő erejű mű, de bízom benne, hogy némi szemléletváltás árán sok ellentmondásnak lehet az élén csorbítani, hogy a káros hatások ne tudjanak olyan radikálisan érvényesülni a börtön falai között.
A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.
A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.
A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.
A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.
Hires Attila a Bv Belso Ellentmondasai
Belső ellentmondások a büntetés-végrehajtásban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése