A következő címkéjű bejegyzések mutatása: inkarceráció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: inkarceráció. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. december 21., vasárnap

Börtönrajz: Boris Vallejo replica és a hype



A fenti képen egy Boris Vallejo kép másolatát láthatjuk, egy hazai börtönben készült. A másolat nyilván még váztalos, és az alkotónak nem sikerült befejeznie. A két egyébként lomhának tűnő sárkányon uralkodó nő szimbolizálhatja a gonoszt legyőzni, vagy legalább kordában tartani képes erőt, de az anya hiányát is. Jelentheti az alapvetően gonosz világ felett diadalmaskodó tiszta női erőt, amely a fogvatartottak fejében idealisztikus, és a társadalom által definiált (hype-olt) üzenet sajátos torzulása.

A börtönben a nőkről torz kép él a fogvatartottak fejében. Minden női jelleg a szexualtiás és fantázia felé torzul, akár Boris Vallejo képein: a nők gyönyörűek, ugyanakkor, erősek, üdék, és szexuálisan kitárulkozók: azaz tömény nők, hipernők. Szinte egyértelmű, hogy ez börtönbeli nőhiány kompenzációja. A szabadság a fogvatartottak képzeletében szinte már el is tűnik, de szimbólumként jelen van: "itt vagyok a börtönben, de már nem is látom a rácsokat, és a falakat, olyan, mintha valamilyen táborban lennék" - mondta nekem nemrégiben egy kiememelkedően magas intellektusú, sikkasztásért bent lévő fogvatartott. A szabadságszimbólum a börtönben a fantázia nőalakkal való egyesülés képzete, ami az alakját tekintve nagyon hasonlít a gyermekek anyához való ragaszkodására, dinamikájában azonban más, hevesebb.
A karácsonyi ünnepségen - amin egy magyar börtönben részt vettem - a rabok az anya hiányáról félve, sznvedéllyel, de mégis dühvel fűtve énekeltek. Az anya a börtönben szupererő, ami minden mögött megbúvik, de mégsincs jelen, a hiánya miatt a rabok fejében rendkívül ambivalens érzések élnek az anya-alakkal szemben: imádják, mert elfogad, megment és kitárulkozik, de gyűlölik, mert elengedett, nincs jelen, és nem nem figyel. A társadalmi nyomás (hype) nem engedi el a rabot, jelen van, és folyamatosan figyel.

Egyes rabok festetnek maguknak a börtönben akár megrendelésre is, és a képért védelemmel fizetnek, mint a feudális időkben az uralkodók. A kézzel festett képek birtoklása státuszszimbólum a börtönökben, akárcsak a tetoválás. A művészi érték nagyon csekély mértékben jelenik meg a börtönrajzokon és a festményeken. A képek egyedisége azonban mégis figyelemreméltó. A fenti képen látszik, hogy az ecsetkezelés nem kifinomult, és az alak mellei naivan torzultak, mégis az ilyen "manierista" festmény birtoklása mégis menő dolog a börtönben.

A teljesség kedvéért idemásolom az eredeti képet:


2008. január 14., hétfő

"Tom Brown 33333"


Thomas Mott Osborne (1859-1926) 1914-ben a New York állambeli Sing Sing börtön parancsnoka volt, majd nem sokkal kinevezése után a konzervatív gondolkodású kormányzó leváltotta. A vádban még az is szerepelt, hogy a fogvatartotakkal fajtalankodott. A pert Osborne elvesztette, viszont az ügyvédje William Joseph Fallon, az egyik legügyesebb retorikájú védőügyvéd lett az akkori Egyesült Államokban.
Osborne esete nem ezért érdekes, hanem azért, mert őt tekinthetjük az inkarceráció, azaz a letartóztatási sokk börtönártalom első leírójának.
Osborne 1913-ban Tom Brown 33333 nyilvántatrási számú fogvatartartottként az Auburn börtönbe vonult, amivel megteremette annak az amerikai irányzatnak az alapjaiat, amit Sykes, Clemmer és Goffman, majd később Farrington képvisel. Osborne később fogvatartotti önkormányzatot (Mutual Welfare League) hozott létre a börtönben, és megírta a Within Prison Walls című könyvét. A könyvben azt írja, hogy a börtönbe kerülő fogvatartottnak több gondja van, mint a bekerüléskor, és a kikerülő fogvatartottal az államnak több gondja lesz, mint bekerülés előtt, ezért a börtön működését meg kell változtatni, meg kell reformálni.
Az auburni rendszer lényege az egyszemélyes elhelyezés, és a csendben végzett együttes munka. Az északi államokban ez a rendszer sokáig nem változott meg, a túltetlítettség és faji ellentétek ellenére sem. A változást végül az 1971-es Atticai börtönlázadás, és a Washington állambeli Walla Walla börtönben bevezetett Resident Government Council (RGC) sikeressége hozta meg. Az RGC lényege az Osborne által kidolgozott fogvatartotti önkormányzat, és az egyéni fogvatartotti fejlődés hansúlya volt. Hazánkban a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes éves elejéig Baracskán egy hasonló kísérlet zajlott.