James J Jacobs bölcsészdoktori értekezését igen érdekes témából írta 1977-ben: Az Illinois állambeli Stateville Börtön ötvenéves történetét dolgozta fel a hatalmi viszonyok szempontjából 1925-től 1975-ig. Az értekezést publikálta Stateville: The Penitentiary in Mass Society címmel, ami a mai napig kalsszikus kriminológiai mű. Jacobs ma a Chicagoi Egyetem professzora, ahol elődei voltak többek között G. H. Mead, Whyte vagy akár Thrasher.
A börtönjelenséget szociológiai szempontból a tudósok mikro és makro szinten egyaránt vizsgálták. Véleményem szerint a mikroszintek vizsgálata inkább szociálpszichológiai megközelítés: a börtönbeli társas interakciók elemzése, azaz a börtön milyenségének leírása. Ilyen kalsszikus művet írt Clemmer, Sykes, Goffman, Mathiesen valamint Cohen és Taylor. A makroszintű börtönjelenség-elemzés a tágabb társadalmi változásokat elemzi, a börtön gazdasági kapcsolatait, a politikai struktúrákat, a történelmi beágyazottságot és a kultúrális kérdéseket. Durkheim, Foucault, Rusche és Kirchheimer valamint Pashukanis művei tartoznak ebbe a kategóriába.
James B Jacobs egyesítette a két módszet, amikor az Illinois Büntetés-végrehajtási Intézetet elemezte. Az intézet 1925-ben egy karizmatikus parancsnok iránítása alatt állt, aki a börtön mikrotársadalmát patriarchális viszonyok között irányította. 1975-re az intézet egy bürokratikus racionális-jogi hatalmon alapuló intézetté vált.
Jacobs elemezte a börtön változó kapcsolatrendszerét a tágabb társadalommal, és megállapította, hogy ez kölcsönös kapcsolatban áll a börtönbeli interakciók mintázatainak és modalitásainak változásaival. Mindezekre természetesen a társadalmi változások is hatnak: a politikai domináns szemlélet, a civil szervezetek felemelkedése, a fogvatartotti összetétel változása és az őrök mentalitásának átalakulása.
Jacobs tanai nagyon aktuálisak a jelenlegi magyar börtönviszonyok tükrében: hiszen a politikai személet hazánkban a rendszerváltás után egyre inkább a börtön szociális funkcióját támogatja, egyre több civil szervezet vizsgálja a börtönt (TASZ, Helsinki Bizottság, OSI stb.), de egyre több segítő jellegű civil szervezet is működik a börtönben, és az őrök mentalitása is változóban van (erre példa a legutóbbi tömeges fegyőri megmozdulás lehet, amikor az egyik vezető magyar börtönbeli szakszervezet az utcára vonult a bérek megalázó szintje elleni tiltakozásának kifejezése érdekében). A rabok összetételének változása terén jelenleg hazánkban a drogok és a gengek jelentenek a legnagyobb kihívást. A chicagoi gengek a drogok miatt éppen Jacobs fentebb leírt munkássága alatt változtak meg jelentősen, ezt a párhuzamot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a jelenlegi magyar drogprobléma rossz fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése