Edwin Sutherland differenciált asszociációs (változó jellegű érintkezések a bűnözőkkel) elméletét kilenc pontban lehet összefoglalni.
1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.
2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.
3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.
4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.
5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.
6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törvényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.
7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.
„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.
8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.
A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.
9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.
Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.
Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.
1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.
2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.
3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.
4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.
5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.
6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törvényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.
7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.
„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.
8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.
A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.
9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.
Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.
Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.
„Ha te is ezt olvasod, akkor szarban vagy! Itt ne gondolkodj, foglald el magad!” A kalligrafikus betűk fölé és közé egy másik fogvatartott más hangnemben a fenti sorok sajátos hangvételű interpretációját írta: „Ha ezt dikázod, akkor tré a helyzet, de ne parázz, verd el az időt! Rejszolj egész nap!”A felirat egy magyar börtön egyik elkülönítő (fegyelmi) zárkájában található. Az írás egyrészt jó tanács a hátralévő fenyítésben töltött időre, másrészt kifejezi az elkeseredettséget is. Nagyon fontos a fentiek tükrében, hogy mindkét írás technikai (Sutherland 4. tézise) instrukció. Az eredeti bonyolultabb, a második egyszerűbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése