A fenti képen egy magyar börtönben található fogvatartotti festmény látható. A képen talán nyírfák vannak, mocsaras tájban. Középen egy sárga és kék színben játszó felhő, amit talán lenyugvó nap fest meg. Hihetetlen nyomasztó a kép, de a színek mégsem olyanok, mint egy romantikus képen, hanem mint a pop-art képeken. Ez az éles kontraszt a torz álomvilágot és a reménytelen jövőt fejezi ki, és a megfelelési kényszert. A személyiség a börtönben eltorzul, és irreális vágyakat érez. Fiatalkorú fogvatartottakat kértem egyszer meg csoportos helyzetben, hogy mondják el, hogy szerintük milyen lesz az a pillanat, amikor szabadulnak. Csillogó autókat és nőket említett a legtöbbjük, és az volt a megdöbbentő, hogy nem voltak ironikusak. Egyéni helyzetben az ugyanilyen kérdésre nem tudtak válaszolni, mert szégyellték magukat.A képen egyébként tökéletesek az arányok, és a fák, bokrok egyensúlyban vannak. Takán ez is az kényszeres megefelelés: a börtönben mindenki jól van, senki semmi baja nincsen. Áldozattípusú rabok szoktak így beszélni. A börtönbeli versengés éppen úgy rontja a teljesítményt és az önpercepciót, mint a szabad életben, mégis megjelenik egyfajta bizarr álomvilág is, aminek a valósághoz kevés köze van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése