A fenti képet egy hallgatóm készítette a debreceni börtönben, én pedig egy kissé feljavítottam, hogy látni lehessen, hogy az alkotónak micsoda formaérzéke van. Az ikonként megjelenő női portré pár filctollvonás eredménye egy zárkaszekrény külső falán.Sok fogvatartott mondja, hogy a kint maradt nők legfeljebb másfél évet bírják ki "pasi nélkül", aztán megcsalják őket. Az előzetes letartóztatás alatt a börtönben a férfiak hite még szilárd, aztán megjelennek azok az elnyomhatatlan és kínos érzések, amelyek végül beigazolják, hogy asszony hűtlen volt.
Természetesen ez nem minden esetben van így, mert olyan is előfordul, hogy férfi fordul el a nőtől, sőt még olyan is, hogy a szabadulás után egyből szakít a kint hűségesen várakozó nővel.
A fenti rajz remekül illusztrálhatja azt a képet, ami a Beethoven operában a tömlöc mélyére vetett Florestan szíveben jelenik meg szerelméről, Leonoréről. A nő Fidelio néven börtönőrnek szerel fel, hogy a politikai fogoly szerelmét megmentse.
Talán valami hasonló folyamat mehetett végig annak a rabnak a fejében, aki a fenti rajzot készítette a debreceni börtönben. Néha tényleg csak a kint maradt szerelmes a reménysugár a börtön kínjaival szemben.
Az Operaház jóvoltávol nem régen részt vehettem egy érdekes beszélgetésen, ahol az Aszódi Nevelőintézet és a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákjai a Fidelio megtekintése után kérdéseket tehettek fel és elmondhatták a véleményüket. Erről bővebben lehet olvasni itt.
Beethoven felvilágosult darabjának vége minden börtönüggyel foglalkozó kutató számára meglepően tanulságos: a börtön a miniszter érkezésére alapvetően megváltozik. Mintha ma játszódna az opera.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése