A kanál szerepe a börtönben

Sok filmben látjuk, hogy a kábítószer-használók a heroint egy kanálban hevítik fel, és injekciós tűvel fecskendőbe szívják. Ez a börtönben nem jellemző kábítószer-fogyasztás, de minden bizonnyal előfordul. A heroin használata a magyar börtönökben nem jellemző, sokkal inkább a rivotril nevű gyógyszeré, amely téma egy külön tanulmányt érdemelne meg.
Néhány börtönvilágban (Balkán, Dél- és Észak-Amerika) a fogvatartottak a kanál nyelét használják fel. A kanál önmagában nem tiltott tárgy ezekben a börtönrendszerekben, mert nem veszélyes az egyén testi épségére. A letört kanálnyelet azonban ki lehet élesíteni, és ezekkel az eszközökkel a sétaudvaron – a börtönre rendkívül jellemző – gengharcokat lehet folytatni.
Az alábbi videón az amerikai Pelican Bay börtönben lezajlott stabbing (késelés) jeleneteket láthatjuk:

A kanalak nyelét a fogvatartottak a Balkánon a füstszűrős cigaretta filteréből nyert szénporon élesítik ki, és a pengékhez hasonló élességű fegyvert kapnak.
A magyar börtönökben is ezek a leggyakrabban lefoglalt tiltott tárgyak, és sajnos a fogvatartotti csoportok közti ellentétekre és az egymás elleni szervezkedésre, területvédelemre és kábítószerpiac-telítettségre utalnak.

A magyar börtönökben a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a fogvatartottak néha kanalakat nyeltek annak érdekében, hogy kórházba kerüljenek, ahonnan esetleg könnyebben tudtak megszökni. A nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig ezt a jelenséget felváltotta az esernyő vagy más néven a pók.
A rugalmas fémből (pl. biztosítótű) készült kisebb csomagra a fogvatartottak spárgát tekertek, majd a pókot lenyelték, és a spárga végét a szájukban tartották. A gyomorsav a spárgát szétmarta, a rugalmas fém szétpattant (mint az esernyő, vagy mint a pók lábai), és a fogvatartott a börtön személyzetét azzal tudta zsarolni, hogy megrántja a spárga végét, és nagyon súlyos belső sérülést szenved. Az ilyen típusú önkárosításokat nem szabad összekeverni öngyilkossági szándékkal, pláne nem a „teátrális” öngyilkossággal. erről bővebben lehet olvasni itt.

További magyar börtönsajátosság a kanálnyéllel kapcsolatban a körletfelügyelők gumibottartó kampója, amit a nadrágszíj oldalára lehet helyezni, és az S alakban meghajlított kampóra lehet akasztani a gumibotra kötött bőrhurkot. Ezeket az eszközöket általában a fogvatartottak önkánt készítik el a felügyelők számára. Ez a jelenség is egy tipikus testtechnika (lásd Marcel Mauss) a börtönben. A S alakú gumibot tartó kampó ugyanis nem tartozik az alapfelszerelésbe, és mivel a börtön keze mindig foglalt (kulcsok, ajtónyitás, motozás, regiszteres jegyzetelés stb.), az eszköz alkalmazása elkerülhetetlen. A kanálnyélből készített kampó nagyon praktikus: könnyen lehet a gumibotot kiakasztani belőle, mint akár a modern SWAT-típusú szíjakban elhelyezett hüvelyekből előrántani. A láb mellett lengő gumibit ugyanakkor segíti a papírmunkát is, ami a kommandós felszerelés alkalmazása igencsak nehézkes, mivel akadályozza a kar mozgását a mellkas előtt. A kampókat az egyik smasszer örökli a másiktól. A nagy öregek leadják a fiataloknak, továbbá a kampónak némi folklórja is van: vésik, karcolják és egyéb más módon díszítik. Magam láttam már olyan kampót is, ami egy „aranyozott” alumínium kanál nyeléből készült. Az aranyozás a széleken és a fémen alkalmazott ornamentikák (nyomott, öntött minták) kicsúcsosodásnál lekopott, és a kampó az antantszíj réz karikával együtt kifejezetten harmonizált.