Faustot ábrázoló, rendkívül kifinomult börtönrajz BalassagyarmatrólCímnek azt is adhatnám: Metamorfózis 2.
Mivé válhat az ember a börtönben, avagy út a pokolba.
Tanulmányom alanya egy 26. éves zavaros tekintetű roma származású férfi, akin jelen pillanatban IV. biztonsági csoportban, börtön fokozatban, gondozott beteg státuszban van.
2002-ben került a büntetés-végrehajtás gépezetébe, egészséges státuszban, II. biztonsági csoportba sorolva.
Bűncselekménye: lopás. Elmondása alapján autókat törtek fel.
Későbbiekben ez kiegészült: visszaélés okirattal, hamis tanúzás, készpénz-helyettesítő eszköz hamisítása, közlekedés biztonsága elleni bűncselekménnyel. Az általános iskola nyolcadik osztályát a büntetés-végrehajtási intézetben végezte el, szakképzettsége nincs. Alkoholt nem fogyaszt, de elmondása alapján régebben szipuzott, illetve vénásan adott be magának vodkát. A börtönben önkárosítása, öngyilkossági kísérlete nem volt.
2002-ben fogadták be Debrecenben, majd került Nyíregyházára, aztán a fiatalkorúak intézetébe Szirmabesenyőre, onnét Miskolcra, majd Állampusztára. 2005-ben szállították Nagyfára. Már a 2002-es évben négyszer volt magánelzárás fenyítése, és kettő alkalommal feddés. Hozzátartozóival a havi látogatások alkalmával a tizenegy alkalomból négyszer látogatták meg. Levelezést ekkor még folytatott, hozzátartozóival. Mivel jelen pillanatban nem tartózkodik az intézetünkben, nevelőjével, valamint zárkatársával, illetve testvérével beszélgettem. Természetesen előre bocsátva, hogy sem nekik sem C.A.-nak semmiféle előnye illetve hátrány nem származik abból ami a beszélgetések során elhangzott. A beszélgetésekre a nevelő jelenlétében került sor. Testvére elmondása alapján egy ideig tartották a kapcsolatot, leveleztek. Míg meg nem jelentek látomásának zavaros képei a levelekben, ezután a levelezés megszűnt. Élettársától született gyermeke kb. egy éves lehetett, mikor is levelet kapott C.A. , melyben élettársa azt írta, külföldre megy dolgozni. A fordulópont, állapotának rohamos romlása is ekkorra tehető. Jeleket vélt felfedezni a testén és ezt hangoztatni is kezdte. „ Templom van a tenyeremben.” És mutatta is a „T” betűt a tenyerén. „Én vagyok a fehér és a fekete Isten”. „Piros ász van a homlokomon”. A színeket nem veheti el tőle senki, mert azok az ő színei. Telepatikusan tud élettársával kommunikálni, éjszaka a sötétben állt a tükör előtt, mosolygott, élettársával beszélgetett, de mondatait érteni nem lehetett. Azt hangoztatta: „Ő Artúr király”. Később borotvájából készített kulcstartót, elmondása alapján távirányító, ezzel tudja az embereket irányítani. Volt olyan eset mikor portfisnyélből készített nuncsakut , azzal hadonászott, a többi fogvatartottat hívta ki párbajozni, persze senki nem vette komolyan. Mivel ellenfele nem akadt az ágyával küzdött meg, azt rugdosta. Derekára ruhacsíkokat kötött, így tartott harci bemutatót. Ruháit több esetben átalakította, volt hogy a téli felső ujjait levágta, „nekem így jobban tetszik” – mondta. Ebben az időszakban már zárkatársai is kezdtek tőle félni, esténként minden evőeszközt elzártak, nehogy kárt tegyen bennük. Állapota ekkor már gondozott beteg státuszban volt. Ebben az időszakban fordult elő az is, hogy ellenszegült a felügyeletnek, testi kényszerrel kellett megfékezni. Kapálódzott, a felügyelet felé rúgott. Agresszivitása a külvilág felé irányult. Ezen időszaktól már rendszeresen szállították az IMEI-be kezelésre. Személyesen egy ellenőrzésem alkalmával sikerült vele találkoznom, mikor is a felügyelet kérdésére zavaros választ adott, amire a laikus embert kirázta a hideg. Testvérével, valamint zárkatársával folytatott beszélgetésből kiderült, - arra a kérdésemre, hogy tudtak vele kijönni, milyen problémák merültek fel a zárkában vele kapcsolatban – elmondták, mikor visszajött az IMEI-ből, pár napig tiszta volt, azután újra visszazuhant a régi állaptoba. Elmondták azt is, ha cigije, kávéja volt, valamint rádiójában volt elem és tudta hallgatni, nem volt vele gond. Iskolába is azért járt, hogy kiétkezni tudjon, de a vásárolt dolgok egy napig tartottak. A kapott kávét és cigit mindenkinek visszaadta, nem felejtette el. Néha önmagától kezdett takarítani, ágyát is példásan összerakta. Zárkatársai megtanulták kezelni, elmondásuk szerint zavaros dolgain kívül különösebb probléma nem volt vele a későbbiek során. Az anyagában található kérelmi lapokat elnézegetve számomra is egyértelműnek tűnt mikor voltak világosabb pillanatai, ekkor egész olvashatóan írt. Amikor azonban mélyponton volt írása kiolvashatatlan kesze-kusza betűkből állt. Írása kilvashatatlanná vált. Arra a kérdésemre, hogy mit szól egészségi állapotához, annyit mondott: hat, hétféle gyógyszert szed, nem csoda hogy ebben az állapotban van.
Összefoglalva: C.A. skizofrén, paranoid személyiség, folyamatos gyógyszeres kezelés, valamint időszakos ellenőrzés alatt áll. Családja betegsége miatt nem támogatja megfelelően, bár szabadulása után – mely kedvezménnyel jövő évben lesz, kitöltve 2010-ben, szüleihez költözne. Pártfogó, valamint pszichológus szakember és a család nagymértékű segítsége nélkül, lehetetlen lesz visszatalálnia a társadalomba, hiszen furcsa, kijelentései miatt, az átlag emberekben riadalmat kelt. Amennyiben munkát nem tud fogni találni, - mivel semmiféle szakképzettsége nincs – további gyógyszeres kezelése, valamint szakember felügyelete nélkül, semmiféle pozitív változás nem lesz tapasztalható állapotában, sőt meglátásom szerint rosszabbodni fog. Onnét pedig egyenes út vezet újra bűncselekmény elkövetéséhez, melyet majd újabb börtönévek követnek. Ez természetesen nem a pszichés állapotból következik, hanem abból hogy munka nélkül a megélhetés válik lehetetlenné, és pénz nélkül az ember, amennyiben a társadalomból kirekesztetté válik, hamarabb követ el bűncselekményt. És a kör bezárul. Megáltásom szerint így fel fog őrlődni teljesen. A nevelő véleménye szerint, már régen gyógyító-nevelő csoportban volna a helye. Utolsó értesülésem szerint az utóbbi időben családja meglátogatta, úgy tűnik megpróbálják vele felvenni a kapcsolatot, ami pozitív dolog és szerintem állapotában is pozitív változáshoz vezethet.
Mivé válhat az ember a börtönben, avagy út a pokolba.
Tanulmányom alanya egy 26. éves zavaros tekintetű roma származású férfi, akin jelen pillanatban IV. biztonsági csoportban, börtön fokozatban, gondozott beteg státuszban van.
2002-ben került a büntetés-végrehajtás gépezetébe, egészséges státuszban, II. biztonsági csoportba sorolva.
Bűncselekménye: lopás. Elmondása alapján autókat törtek fel.
Későbbiekben ez kiegészült: visszaélés okirattal, hamis tanúzás, készpénz-helyettesítő eszköz hamisítása, közlekedés biztonsága elleni bűncselekménnyel. Az általános iskola nyolcadik osztályát a büntetés-végrehajtási intézetben végezte el, szakképzettsége nincs. Alkoholt nem fogyaszt, de elmondása alapján régebben szipuzott, illetve vénásan adott be magának vodkát. A börtönben önkárosítása, öngyilkossági kísérlete nem volt.
2002-ben fogadták be Debrecenben, majd került Nyíregyházára, aztán a fiatalkorúak intézetébe Szirmabesenyőre, onnét Miskolcra, majd Állampusztára. 2005-ben szállították Nagyfára. Már a 2002-es évben négyszer volt magánelzárás fenyítése, és kettő alkalommal feddés. Hozzátartozóival a havi látogatások alkalmával a tizenegy alkalomból négyszer látogatták meg. Levelezést ekkor még folytatott, hozzátartozóival. Mivel jelen pillanatban nem tartózkodik az intézetünkben, nevelőjével, valamint zárkatársával, illetve testvérével beszélgettem. Természetesen előre bocsátva, hogy sem nekik sem C.A.-nak semmiféle előnye illetve hátrány nem származik abból ami a beszélgetések során elhangzott. A beszélgetésekre a nevelő jelenlétében került sor. Testvére elmondása alapján egy ideig tartották a kapcsolatot, leveleztek. Míg meg nem jelentek látomásának zavaros képei a levelekben, ezután a levelezés megszűnt. Élettársától született gyermeke kb. egy éves lehetett, mikor is levelet kapott C.A. , melyben élettársa azt írta, külföldre megy dolgozni. A fordulópont, állapotának rohamos romlása is ekkorra tehető. Jeleket vélt felfedezni a testén és ezt hangoztatni is kezdte. „ Templom van a tenyeremben.” És mutatta is a „T” betűt a tenyerén. „Én vagyok a fehér és a fekete Isten”. „Piros ász van a homlokomon”. A színeket nem veheti el tőle senki, mert azok az ő színei. Telepatikusan tud élettársával kommunikálni, éjszaka a sötétben állt a tükör előtt, mosolygott, élettársával beszélgetett, de mondatait érteni nem lehetett. Azt hangoztatta: „Ő Artúr király”. Később borotvájából készített kulcstartót, elmondása alapján távirányító, ezzel tudja az embereket irányítani. Volt olyan eset mikor portfisnyélből készített nuncsakut , azzal hadonászott, a többi fogvatartottat hívta ki párbajozni, persze senki nem vette komolyan. Mivel ellenfele nem akadt az ágyával küzdött meg, azt rugdosta. Derekára ruhacsíkokat kötött, így tartott harci bemutatót. Ruháit több esetben átalakította, volt hogy a téli felső ujjait levágta, „nekem így jobban tetszik” – mondta. Ebben az időszakban már zárkatársai is kezdtek tőle félni, esténként minden evőeszközt elzártak, nehogy kárt tegyen bennük. Állapota ekkor már gondozott beteg státuszban volt. Ebben az időszakban fordult elő az is, hogy ellenszegült a felügyeletnek, testi kényszerrel kellett megfékezni. Kapálódzott, a felügyelet felé rúgott. Agresszivitása a külvilág felé irányult. Ezen időszaktól már rendszeresen szállították az IMEI-be kezelésre. Személyesen egy ellenőrzésem alkalmával sikerült vele találkoznom, mikor is a felügyelet kérdésére zavaros választ adott, amire a laikus embert kirázta a hideg. Testvérével, valamint zárkatársával folytatott beszélgetésből kiderült, - arra a kérdésemre, hogy tudtak vele kijönni, milyen problémák merültek fel a zárkában vele kapcsolatban – elmondták, mikor visszajött az IMEI-ből, pár napig tiszta volt, azután újra visszazuhant a régi állaptoba. Elmondták azt is, ha cigije, kávéja volt, valamint rádiójában volt elem és tudta hallgatni, nem volt vele gond. Iskolába is azért járt, hogy kiétkezni tudjon, de a vásárolt dolgok egy napig tartottak. A kapott kávét és cigit mindenkinek visszaadta, nem felejtette el. Néha önmagától kezdett takarítani, ágyát is példásan összerakta. Zárkatársai megtanulták kezelni, elmondásuk szerint zavaros dolgain kívül különösebb probléma nem volt vele a későbbiek során. Az anyagában található kérelmi lapokat elnézegetve számomra is egyértelműnek tűnt mikor voltak világosabb pillanatai, ekkor egész olvashatóan írt. Amikor azonban mélyponton volt írása kiolvashatatlan kesze-kusza betűkből állt. Írása kilvashatatlanná vált. Arra a kérdésemre, hogy mit szól egészségi állapotához, annyit mondott: hat, hétféle gyógyszert szed, nem csoda hogy ebben az állapotban van.
Összefoglalva: C.A. skizofrén, paranoid személyiség, folyamatos gyógyszeres kezelés, valamint időszakos ellenőrzés alatt áll. Családja betegsége miatt nem támogatja megfelelően, bár szabadulása után – mely kedvezménnyel jövő évben lesz, kitöltve 2010-ben, szüleihez költözne. Pártfogó, valamint pszichológus szakember és a család nagymértékű segítsége nélkül, lehetetlen lesz visszatalálnia a társadalomba, hiszen furcsa, kijelentései miatt, az átlag emberekben riadalmat kelt. Amennyiben munkát nem tud fogni találni, - mivel semmiféle szakképzettsége nincs – további gyógyszeres kezelése, valamint szakember felügyelete nélkül, semmiféle pozitív változás nem lesz tapasztalható állapotában, sőt meglátásom szerint rosszabbodni fog. Onnét pedig egyenes út vezet újra bűncselekmény elkövetéséhez, melyet majd újabb börtönévek követnek. Ez természetesen nem a pszichés állapotból következik, hanem abból hogy munka nélkül a megélhetés válik lehetetlenné, és pénz nélkül az ember, amennyiben a társadalomból kirekesztetté válik, hamarabb követ el bűncselekményt. És a kör bezárul. Megáltásom szerint így fel fog őrlődni teljesen. A nevelő véleménye szerint, már régen gyógyító-nevelő csoportban volna a helye. Utolsó értesülésem szerint az utóbbi időben családja meglátogatta, úgy tűnik megpróbálják vele felvenni a kapcsolatot, ami pozitív dolog és szerintem állapotában is pozitív változáshoz vezethet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése