Nyolcvanas évekbeli börtönrajz. Módos Tamás gyűjteményébőlEsettanulmányomban két fogvatartottat mutatok be. Az én megítélésem szerint, egyikük komoly személyiségzavarban szenved, a másikat azért választottam, mert nagy változáson ment keresztül a 20 éves börtön múltja alatt.
Esettanulmányomhoz az alanykeresés nem jelentett nagy problémát, miután meghallottam a feladatot rögtön be is ugrott ***** elítélt arca. Tekintetében is látszik a zavarodottság általában nagyon agresszív, de van olyan napja is amikor „kenyérre lehet kenni” ez ritka persze. Mivel nem vagyok szakértő, nem tudom megállapítani, hogy erősen hangulatember, vagy pedig skizofrén. Szociális segédelőadói munkakörben dolgoztam, mikor megismertem, szinte mindennapos volt jelenléte az irodámban, leginkább csak beszélgetni akart. Természetesen meghallgattam, de már szóról szóra tudtam mit fog mondani. Szét akart ütni mindenkit, nem jó a kaja, a váltás, koszos minden, általában ezeket a dolgokat fogalmazta meg csak mindig kicsit másképpen. Két oldala volt, esetenként nyugodt, máskor agresszív, mindkét esetben a végleteket kell érteni. Sokat olvasott, voltak okos gondolatai az életről, de csak gondolatok, a cselekedetek már távol álltak tőle. Rendmániás egyén, aki naponta többször felmos, port töröl, mert úgy érezte, hogy attól a kosztól, ami börtönben van meg kell szabadulni. Zárkatársat nem mertek mellé költöztetni, mert akikkel eddig együtt volt mindegyiket megverte, megvagdosta. Nem félt senkitől ezt látták a rabok is, és inkább ráhagytak mindent. Szabadlevegőre való menetelkor, mindig az agresszív arcát mutatja ökölbe szorított kézzel jár, beszól bárkinek pl.: „retkes patkányok vagytok mindannyian” kiabálja a folyosón. Volt, aki már nem bírta és neki ment ilyenkor vagy adott, vagy kapott de nem érdekelte. Csinált többször őrtámadást, ezekről büszkén mesél. Életkorához képest (50 év körül ), jó fizikummal rendelkezik folyamatosan edz a zárkában, a sétákon pedig fut. Sokszor volt, hogy dübörgött az irodám, mert az ő zárkája volt mellettem, és teljes erővel ütötte a falat. Kézfejének „bütykei” szinte már nem is látszottak, úgy szétverte azokat. Idegrohamainak szinte alapvető következménye volt a falcolás, egyszer sikerült lebeszélnem róla, de akkor úgy érzem veszítettem a felém vetett bizalmából a felügyeletnek köszönhetően. A körletfelügyelő kereste a nevelőt, mert ***** üti az ajtót teljes erővel és vele akar beszélni. Mivel a kollega nem volt az irodájában, odamentem hátha tudok segíteni. Ekkor észrevettünk egy pengét a kezében, első kérdése miért nem jön a nevelő és bevette a kezében tartott éles fémet a szájába, „mert vele nem foglalkozik senki” címszó alatt. Összenéztünk a kollegával, de közben már értesítve lett a főfelügyelő, elkezdtem vele beszélgetni, ami annyira hatásos volt, hogy kivette a szájából a pengét és eldobta. Én azt mondtam neki, nem lesz semmi gond mindjárt itt a nevelő és megbeszéljük a problémákat, közben megjöttek a habzó szájú kollegák, akik levitték a fegyelmi körletre, és rendesen elbeszélgettek vele. Szerintem nem sok értelme volt ennek az intézkedésnek, mert a fogvatartott már lemondott az önkárosító szándékáról. De voltak olyan „rendesek”, hogy amíg ott voltam nem nyúltak hozzá bántólag csak verbálisan szúrogatták szép szavakkal. Így elég nehéz elérni egy fogvatartott reszocializációját. Neki biztosan nagyobb odafigyelés, és még több elfoglaltság szükséges, ezeket nehéz sajnos biztosítani, mert túl sok fegyenc jut egy nevelőre börtöneinkben, a magas arány a hatékonyság rovására megy.
Esettanulmányom másik szereplője ***** aki egy higgadt, nyugodt, békés ember lett. Azért emeltem ki a „lett” szót előző mondatomból mert, körülbelül 5 éve, még az igazi kemény agresszív rab mintaképe volt. Édesapám is a bv-nél dolgozott, ő megpróbálta nem hazahozni a munkát. ***** volt az egyetlen fogvatartott akiről említést tett, számára is megdöbbentő volt az évek során keletkezett hatalmas személyiség változás. Elmondása szerint emberünk, mint már említettem nagyon agresszív pali volt, akinek nem számított semmi ezt mutatta e rengeteg fegyelmije is. Konkrétan nem tudom hogyan, de kapcsolatba került a vallással és ez annyira megfogta őt, hogy visszahagyott addigi életvitelével, barátkozni kezdett a környezetében lévő emberekkel, és viselkedését próbálta a vallás elvárásainak megfelelően kontrollálni. Mikor megismertem már több éve így élt, szinte elképzelhetetlen számomra az agresszivitása, annyira példamutatóan, és tisztelettudóan viselkedik. A személyzet bizalmát is elnyerte mivel könyvtárosként dolgozik ami „bent” egy elég kiváltságos munka. Itt hozzáfért különböző hangszerekhez, ilyen a gitár, szintetizátor, harmonika, ezeken megtanult játszani. A vallási együttlétek alkalmával lehetősége nyílt bemutatni többieknek tudását, majd külső személyeknek játszhatott, a lelkész, segítette ebben, szervezett látogatások alkalmával mindig lehetősége volt a szereplésre. Így ismerte azt a hölgyet, akinek felkeltette érdeklődését ez az 50 éves férfi. Már több éve tart kapcsolatuk, szinte mindennap írnak egymásnak, és leveleikből kivehető a komolyság és a nagy szeretet. A többszörös visszaeső, aki 20 évet lehúzott börtönben, most úgy fog szabadulni, hogy van aki várja őt, és van ami erősíti.
Esettanulmányomhoz az alanykeresés nem jelentett nagy problémát, miután meghallottam a feladatot rögtön be is ugrott ***** elítélt arca. Tekintetében is látszik a zavarodottság általában nagyon agresszív, de van olyan napja is amikor „kenyérre lehet kenni” ez ritka persze. Mivel nem vagyok szakértő, nem tudom megállapítani, hogy erősen hangulatember, vagy pedig skizofrén. Szociális segédelőadói munkakörben dolgoztam, mikor megismertem, szinte mindennapos volt jelenléte az irodámban, leginkább csak beszélgetni akart. Természetesen meghallgattam, de már szóról szóra tudtam mit fog mondani. Szét akart ütni mindenkit, nem jó a kaja, a váltás, koszos minden, általában ezeket a dolgokat fogalmazta meg csak mindig kicsit másképpen. Két oldala volt, esetenként nyugodt, máskor agresszív, mindkét esetben a végleteket kell érteni. Sokat olvasott, voltak okos gondolatai az életről, de csak gondolatok, a cselekedetek már távol álltak tőle. Rendmániás egyén, aki naponta többször felmos, port töröl, mert úgy érezte, hogy attól a kosztól, ami börtönben van meg kell szabadulni. Zárkatársat nem mertek mellé költöztetni, mert akikkel eddig együtt volt mindegyiket megverte, megvagdosta. Nem félt senkitől ezt látták a rabok is, és inkább ráhagytak mindent. Szabadlevegőre való menetelkor, mindig az agresszív arcát mutatja ökölbe szorított kézzel jár, beszól bárkinek pl.: „retkes patkányok vagytok mindannyian” kiabálja a folyosón. Volt, aki már nem bírta és neki ment ilyenkor vagy adott, vagy kapott de nem érdekelte. Csinált többször őrtámadást, ezekről büszkén mesél. Életkorához képest (50 év körül ), jó fizikummal rendelkezik folyamatosan edz a zárkában, a sétákon pedig fut. Sokszor volt, hogy dübörgött az irodám, mert az ő zárkája volt mellettem, és teljes erővel ütötte a falat. Kézfejének „bütykei” szinte már nem is látszottak, úgy szétverte azokat. Idegrohamainak szinte alapvető következménye volt a falcolás, egyszer sikerült lebeszélnem róla, de akkor úgy érzem veszítettem a felém vetett bizalmából a felügyeletnek köszönhetően. A körletfelügyelő kereste a nevelőt, mert ***** üti az ajtót teljes erővel és vele akar beszélni. Mivel a kollega nem volt az irodájában, odamentem hátha tudok segíteni. Ekkor észrevettünk egy pengét a kezében, első kérdése miért nem jön a nevelő és bevette a kezében tartott éles fémet a szájába, „mert vele nem foglalkozik senki” címszó alatt. Összenéztünk a kollegával, de közben már értesítve lett a főfelügyelő, elkezdtem vele beszélgetni, ami annyira hatásos volt, hogy kivette a szájából a pengét és eldobta. Én azt mondtam neki, nem lesz semmi gond mindjárt itt a nevelő és megbeszéljük a problémákat, közben megjöttek a habzó szájú kollegák, akik levitték a fegyelmi körletre, és rendesen elbeszélgettek vele. Szerintem nem sok értelme volt ennek az intézkedésnek, mert a fogvatartott már lemondott az önkárosító szándékáról. De voltak olyan „rendesek”, hogy amíg ott voltam nem nyúltak hozzá bántólag csak verbálisan szúrogatták szép szavakkal. Így elég nehéz elérni egy fogvatartott reszocializációját. Neki biztosan nagyobb odafigyelés, és még több elfoglaltság szükséges, ezeket nehéz sajnos biztosítani, mert túl sok fegyenc jut egy nevelőre börtöneinkben, a magas arány a hatékonyság rovására megy.
Esettanulmányom másik szereplője ***** aki egy higgadt, nyugodt, békés ember lett. Azért emeltem ki a „lett” szót előző mondatomból mert, körülbelül 5 éve, még az igazi kemény agresszív rab mintaképe volt. Édesapám is a bv-nél dolgozott, ő megpróbálta nem hazahozni a munkát. ***** volt az egyetlen fogvatartott akiről említést tett, számára is megdöbbentő volt az évek során keletkezett hatalmas személyiség változás. Elmondása szerint emberünk, mint már említettem nagyon agresszív pali volt, akinek nem számított semmi ezt mutatta e rengeteg fegyelmije is. Konkrétan nem tudom hogyan, de kapcsolatba került a vallással és ez annyira megfogta őt, hogy visszahagyott addigi életvitelével, barátkozni kezdett a környezetében lévő emberekkel, és viselkedését próbálta a vallás elvárásainak megfelelően kontrollálni. Mikor megismertem már több éve így élt, szinte elképzelhetetlen számomra az agresszivitása, annyira példamutatóan, és tisztelettudóan viselkedik. A személyzet bizalmát is elnyerte mivel könyvtárosként dolgozik ami „bent” egy elég kiváltságos munka. Itt hozzáfért különböző hangszerekhez, ilyen a gitár, szintetizátor, harmonika, ezeken megtanult játszani. A vallási együttlétek alkalmával lehetősége nyílt bemutatni többieknek tudását, majd külső személyeknek játszhatott, a lelkész, segítette ebben, szervezett látogatások alkalmával mindig lehetősége volt a szereplésre. Így ismerte azt a hölgyet, akinek felkeltette érdeklődését ez az 50 éves férfi. Már több éve tart kapcsolatuk, szinte mindennap írnak egymásnak, és leveleikből kivehető a komolyság és a nagy szeretet. A többszörös visszaeső, aki 20 évet lehúzott börtönben, most úgy fog szabadulni, hogy van aki várja őt, és van ami erősíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése