Evan Seinfeld, az Oz egyik szereplőjeként. Seinfeld, több szakmája mellett, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese is. A zenekar egyébként szintén a gengekről és az utcai életről értekezik "agyas" dalszövegeiben.
Engem személy szerint a Oz című sorozat azért is érdekel, mert a börtönt rendkívül reálisan ábrázolja, és ez egy érdekes reprezentáció, ami egy idő után minden bizonnyal ikonná válik, vagy már azzá is vált.
A filmsorozat olyan problémákkal is foglalkozik, amelyek már itt is többször szóba kerültek: gengesedés, fogvatartottak közötti erőszak, kábítószerek stb.
Az OZ és a Mara Salvatrucha közötti hasonlóság a kultusz jelenségében rejlik.
Baski Sándor, a filmvilag.blog.hu bloggere küldte nekem ezt a cikket:
(A cikk először a Mozinet Magazinban jelent meg.)
Ha az új évezred legnívósabb bűnsorozatait kell lajstromba vennünk, a Drót, a Kemény zsaruk vagy a Maffiózók fog eszünkbe jutni. Van azonban egy széria, amely jóval megelőzte a fenti, díjakkal gazdagon kidekorált sorozatokat, sőt, kompromisszum-mentességével, a tabuk és a politikai korrektség bátor mellőzésével utat is mutatott a kábelcsatornák mai ászainak. Ez az Oz (ejtsd: ’áz’), az HBO legelső drámai sorozata, még 1997-ből, amely újszerűségével nem csak a közönséget, de a szakmát is sokkolta, olyannyira, hogy egyetlen komoly elismerést sem kapott, noha mai szemmel teljesen egyértelmű tévétörténeti jelentősége és etalon volta.
Valószínűleg ez az első olyan sorozat is egyben, amelynek már a főcíme is korhatáros. A bevezető képsorokon láthatunk gazdát cserélő drogot, vénába hatoló rozsdás tűt, tömegverekedést, megerőszakolást, gyilkosságot, és ez csak a bemelegítés. Az Oz alkotói nem szemérmesek, jelszavuk a kendőzetlenség, a börtönvalóság brutalitását szenvtelenül tárják a nézők elé: a hat évad során körülbelül hatvan szereplő hullik el, változatos körülmények között. A helyszín a maximális biztonsági fokozatú Oswald fegyház (röviden: Oz), a sorozat végig itt játszódik, nemhogy külső felvételek nincsenek, de még egy börtönudvar sincs, az elítéltetek soha sem láthatják a szabad eget, így a tökéletes bezártság élményét akár a néző is átérezheti. A börtönön belül működik az Emerald City (azaz: Smaragdváros) névre keresztelt különleges kísérleti blokk, ahol az elítélteket nem csak büntetni, de nevelni is próbálják. Ehhez iskola és könyvtár áll rendelkezésre, a rászorulók drog- és lelkitanácsadáson vehetnek részt, de ami a legfontosabb, hogy a részleg megálmodója, Tim McManus mindannyiuk sorsát külön-külön is figyelemmel kíséri.
Az Oz tulajdonképpen ennek a kísérletnek a kudarcáról szól. Em City lakói, akiket McManus válogat össze, ugyanúgy bandákba verődnek, mint bármely más fegyházban. A különböző frakciók – a Feketék, a Latinok és az Olaszok – egymást irtják a drogpiac ellenőrzéséért folytatott harc közepette. Szervezeteik ugyanúgy épülnek fel, mint a külvilágban, vannak nagyfőnökök, testőrök, végrehajtók, de itt az összezártság miatt nincs rá esély, hogy tartós egyensúlyi helyzet alakuljon ki, bármikor elhullhatnak a kulcsfigurák, és újraíródhatnak a hatalmi viszonyok. Időről időre új szövetségek köttetnek, s közben a korrupt fegyőrök segítségével akadály nélkül árad a narkó a börtönbe – ha pedig valakit el kell tenni láb alól, egy kis összegért cserébe a smasszerek mindig hajlandók félrenézni. A drogbizniszben ugyan elveik miatt nem vesznek részt a Fekete Muszlimok és az Árja Testvériség tagjai – a Melegek pedig csupán fogyasztók –, de az egymás közti leszámolásokban annál inkább.
A szereplők a magas halálozási ráta miatt állandóan cserélődnek, néhány központi figura azért akad. Ilyen Tobias Beecher, aki a külvilágban jól menő ügyvéd volt, mígnem ittasan halálra gázolt egy kislányt. Az ő sorsán keresztül a bűn és bűnhődés arányosságának kérdéséről mélázhat el a néző: az Oz-ban már az első héten megerőszakolják, s görög tragédiákat lepipáló kálváriája az egész sorozaton át folytatódik. Egészen más történet Kareem Saidé, a muszlimok vezéréé, aki a külvilágban is tekintéllyel bíró vallási vezetőként lázítja sajátjait az általa rasszistának tartott rendszer ellen. A legjobb túlélési stratégiája ebben a darwini világban Ryan O’Reily-nek van, aki utánozhatatlan ír rafinériával játssza ki egymás ellen azokat, akikkel problémája akad – a piszkos munkát így mindig mással végezteti el.
Szakértők és egykori elítéltek állítják: az Oz, ha némiképp sűrítetten is tálalja a borzalmakat, alapjában véve hiteles, mind a hétköznapi börtönélet, mind a bandák és rasszok közti harcok megjelenítésében. Tom Fontana, a sorozat atyja hibátlan munkát végzett a figurák megteremtésekor, és a hozzájuk passzoló, kellően markáns arcú karakterszínészek megtalálásakor, de külön említést érdemelnek a börtönszlenggel teli, frappáns dialógok.
A realizmus az Oz-nak azonban csak a felszíne. Tom Fontana arra használja fel a nyers börtönkulisszát, hogy a legősibb filozófiai kérdéseket tegye fel. Honnan ered vajon a bűn? Természeténél fogva gonosz az ember, vagy a környezet, a neveltetés (illetve annak hiánya) teszi azzá? Lehetséges-e a megváltás, meg tudunk-e saját végzetünktől szabadulni? Az Oz valójában egy modernkori moralitásjáték, ahol mint sakktáblán a bábukat, úgy mozgatják a szereplőket az alkotók, hogy, interakcióba hozva őket egymással, modellezzék a különböző szituációkban mutatott viselkedésüket. Megnyugtató válaszok nincsenek, sőt a sorozat sokszor penget pesszimista húrokat. Amikor egy-egy szereplő eljut odáig, hogy megpróbáljon kilépni a régi életéből, vagy saját rossz természete vagy a környezete mindig visszahúzza.
A fatalista alaphangulatot erősíti a széria narrátora, Augustus Hill is, aki elítéltként szintén Em City-ben tölti büntetését. Túl azon, hogy ő mutatja be az újonnan érkező rabokat, szenvtelenül sorolva nyilvántartási számukat, bűnlajstromukat és a kiszabott ítéletet, szürreális inzertekben értekezik az adott epizód fő témájáról. Fontana fittyet hány a trendekre: rezonőrje egyenesen a kamerába mondja bele szarkazmustól csöpögő kommentárjait és szegezi a nézőknek provokatív költői kérdéseit. Emellett statisztikákat sorol, történelmi kitérőket tesz, jogi anomáliákat citál, elmeséli hányféle eszközzel, hányféleképpen lehet ölni a rácsokon belül – egyszóval a nyers tényekkel és összefüggésekkel igyekszik szembesíteni a nézőt.
Ha megoldásokat nem is kínál az Oz, de – máshogy talán nem is lenne elviselhető a sorozat brutalitása – ellenpólusként olyan figurákat is felvonultat, akik akkor sem adják fel a küzdelmet, ha látszólag szélmalomharcot vívnak. Ilyen mindenekelőtt McManus, a megrögzött idealista, Peter Marie nővér, a börtönpszichológus, Gloria, a korház orvosa és Mukada, a fiatal pap. Néha-néha megrendül a hitük abban, hogy van-e a munkájuknak értelme, de nem hajlandóak még a legelvadultabb bűnöző lelkéről sem lemondani. Mert ő is csak ember. Ettől – az alkotók által is vallott – felfogástól lesz az Oz, nem csak a valaha volt legjobb börtönsorozat, de a legmorálisabb indíttatású széria is, és így, a bemutatott világ kegyetlensége ellenére, a leghumánusabb is.
Best of:
1X1 – The Routine
Új rabok érkeznek Oz-ba, köztük Tobias Beecher, a néző vele együtt ismerheti meg a börtönviszonyokat. A férfinek Schillinger, a Testvériség vezetője felajánlja a védelmét, de csak azért, hogy miután közös cellába kerülnek, megerőszakolhassa. Megtörténik az első gyilkosság is: O’Reily egy régi sérelem miatt megöleti az életfogytos Dino Ortolanit.
1X8 – A Game of Checkers
Egy szimpla verekedés Em Cityben lázadássá eszkalálódik. Kitör a káosz, a rabok törnek, zúznak, mindenkiből előjön a vadállat: ezek talán a legintenzívebb képsorok a szériában. Kareem Said átveszi a vezetést és tárgyalásokat kezd a börtön parancsnokával. A barikáddal azonban a drog útvonala is elzáródik, és az elvonási tünetek miatt a rabok egyre veszélyesebbek lesznek, egymásra is. A kormányzó végül parancsot ad a támadásra, melyben több túsz is meghal.
2X4 – Family Bizness
Hiába sikerül leérettségiznie néhány elítéltnek McManus iskola-programjának keretében, Devlin kormányzó elvonja a projekt anyagi forrásait, mivel a „választók úgyis leszarják, hogy egy bedrogozott fekete tesó diplomát szerez-e vagy sem”. Reily közben beleszeret Gloriába, aki kigyógyította őt a rákból, a szerelmet pedig ő véresen komolyan veszi, és fivérével megöleti a nő férjét.
5X6 – Variety
Az Oz-ban van humor is: Robson, az Árja Testvériség tagja kénytelen elmenni az arab származású börtönfogorvoshoz, aki ínybeültetést javasol. Bosszúból a rasszista megjegyzésekért, az orvos műtét közben közli, hogy talán épp egy fekete férfi ínyét fogja megkapni. Omar White, a legagresszívebb fegyenc közben énekprodukcióval készül a börtön varietéműsorára, a szokásos narráció helyett pedig a kulcsszereplők fakadnak dalra bizarr klipekben.
6X8 – Exeunt Omnes
Hiába vonultat fel az Oz válogatott gyilkosokat, a legvisszataszítóbb figura mégis a gátlástalan Devlin kormányzó. A 100 perces fináléban végre úgy tűnik, őt is utoléri a végzete. A sorozat méltó lezárásaképp a narrátor is összegzi, hogy miről is szólt ez a történet: „Egy ember börtönbe kerül és meghal. Hogy hogyan, az mindegy. A Ki és a Miért a bonyolult rész. Az emberi oldal. Az egyetlen oldal, amit érdemes megismerni.”
Valószínűleg ez az első olyan sorozat is egyben, amelynek már a főcíme is korhatáros. A bevezető képsorokon láthatunk gazdát cserélő drogot, vénába hatoló rozsdás tűt, tömegverekedést, megerőszakolást, gyilkosságot, és ez csak a bemelegítés. Az Oz alkotói nem szemérmesek, jelszavuk a kendőzetlenség, a börtönvalóság brutalitását szenvtelenül tárják a nézők elé: a hat évad során körülbelül hatvan szereplő hullik el, változatos körülmények között. A helyszín a maximális biztonsági fokozatú Oswald fegyház (röviden: Oz), a sorozat végig itt játszódik, nemhogy külső felvételek nincsenek, de még egy börtönudvar sincs, az elítéltetek soha sem láthatják a szabad eget, így a tökéletes bezártság élményét akár a néző is átérezheti. A börtönön belül működik az Emerald City (azaz: Smaragdváros) névre keresztelt különleges kísérleti blokk, ahol az elítélteket nem csak büntetni, de nevelni is próbálják. Ehhez iskola és könyvtár áll rendelkezésre, a rászorulók drog- és lelkitanácsadáson vehetnek részt, de ami a legfontosabb, hogy a részleg megálmodója, Tim McManus mindannyiuk sorsát külön-külön is figyelemmel kíséri.
Az Oz tulajdonképpen ennek a kísérletnek a kudarcáról szól. Em City lakói, akiket McManus válogat össze, ugyanúgy bandákba verődnek, mint bármely más fegyházban. A különböző frakciók – a Feketék, a Latinok és az Olaszok – egymást irtják a drogpiac ellenőrzéséért folytatott harc közepette. Szervezeteik ugyanúgy épülnek fel, mint a külvilágban, vannak nagyfőnökök, testőrök, végrehajtók, de itt az összezártság miatt nincs rá esély, hogy tartós egyensúlyi helyzet alakuljon ki, bármikor elhullhatnak a kulcsfigurák, és újraíródhatnak a hatalmi viszonyok. Időről időre új szövetségek köttetnek, s közben a korrupt fegyőrök segítségével akadály nélkül árad a narkó a börtönbe – ha pedig valakit el kell tenni láb alól, egy kis összegért cserébe a smasszerek mindig hajlandók félrenézni. A drogbizniszben ugyan elveik miatt nem vesznek részt a Fekete Muszlimok és az Árja Testvériség tagjai – a Melegek pedig csupán fogyasztók –, de az egymás közti leszámolásokban annál inkább.
A szereplők a magas halálozási ráta miatt állandóan cserélődnek, néhány központi figura azért akad. Ilyen Tobias Beecher, aki a külvilágban jól menő ügyvéd volt, mígnem ittasan halálra gázolt egy kislányt. Az ő sorsán keresztül a bűn és bűnhődés arányosságának kérdéséről mélázhat el a néző: az Oz-ban már az első héten megerőszakolják, s görög tragédiákat lepipáló kálváriája az egész sorozaton át folytatódik. Egészen más történet Kareem Saidé, a muszlimok vezéréé, aki a külvilágban is tekintéllyel bíró vallási vezetőként lázítja sajátjait az általa rasszistának tartott rendszer ellen. A legjobb túlélési stratégiája ebben a darwini világban Ryan O’Reily-nek van, aki utánozhatatlan ír rafinériával játssza ki egymás ellen azokat, akikkel problémája akad – a piszkos munkát így mindig mással végezteti el.
Szakértők és egykori elítéltek állítják: az Oz, ha némiképp sűrítetten is tálalja a borzalmakat, alapjában véve hiteles, mind a hétköznapi börtönélet, mind a bandák és rasszok közti harcok megjelenítésében. Tom Fontana, a sorozat atyja hibátlan munkát végzett a figurák megteremtésekor, és a hozzájuk passzoló, kellően markáns arcú karakterszínészek megtalálásakor, de külön említést érdemelnek a börtönszlenggel teli, frappáns dialógok.
A realizmus az Oz-nak azonban csak a felszíne. Tom Fontana arra használja fel a nyers börtönkulisszát, hogy a legősibb filozófiai kérdéseket tegye fel. Honnan ered vajon a bűn? Természeténél fogva gonosz az ember, vagy a környezet, a neveltetés (illetve annak hiánya) teszi azzá? Lehetséges-e a megváltás, meg tudunk-e saját végzetünktől szabadulni? Az Oz valójában egy modernkori moralitásjáték, ahol mint sakktáblán a bábukat, úgy mozgatják a szereplőket az alkotók, hogy, interakcióba hozva őket egymással, modellezzék a különböző szituációkban mutatott viselkedésüket. Megnyugtató válaszok nincsenek, sőt a sorozat sokszor penget pesszimista húrokat. Amikor egy-egy szereplő eljut odáig, hogy megpróbáljon kilépni a régi életéből, vagy saját rossz természete vagy a környezete mindig visszahúzza.
A fatalista alaphangulatot erősíti a széria narrátora, Augustus Hill is, aki elítéltként szintén Em City-ben tölti büntetését. Túl azon, hogy ő mutatja be az újonnan érkező rabokat, szenvtelenül sorolva nyilvántartási számukat, bűnlajstromukat és a kiszabott ítéletet, szürreális inzertekben értekezik az adott epizód fő témájáról. Fontana fittyet hány a trendekre: rezonőrje egyenesen a kamerába mondja bele szarkazmustól csöpögő kommentárjait és szegezi a nézőknek provokatív költői kérdéseit. Emellett statisztikákat sorol, történelmi kitérőket tesz, jogi anomáliákat citál, elmeséli hányféle eszközzel, hányféleképpen lehet ölni a rácsokon belül – egyszóval a nyers tényekkel és összefüggésekkel igyekszik szembesíteni a nézőt.
Ha megoldásokat nem is kínál az Oz, de – máshogy talán nem is lenne elviselhető a sorozat brutalitása – ellenpólusként olyan figurákat is felvonultat, akik akkor sem adják fel a küzdelmet, ha látszólag szélmalomharcot vívnak. Ilyen mindenekelőtt McManus, a megrögzött idealista, Peter Marie nővér, a börtönpszichológus, Gloria, a korház orvosa és Mukada, a fiatal pap. Néha-néha megrendül a hitük abban, hogy van-e a munkájuknak értelme, de nem hajlandóak még a legelvadultabb bűnöző lelkéről sem lemondani. Mert ő is csak ember. Ettől – az alkotók által is vallott – felfogástól lesz az Oz, nem csak a valaha volt legjobb börtönsorozat, de a legmorálisabb indíttatású széria is, és így, a bemutatott világ kegyetlensége ellenére, a leghumánusabb is.
Best of:
1X1 – The Routine
Új rabok érkeznek Oz-ba, köztük Tobias Beecher, a néző vele együtt ismerheti meg a börtönviszonyokat. A férfinek Schillinger, a Testvériség vezetője felajánlja a védelmét, de csak azért, hogy miután közös cellába kerülnek, megerőszakolhassa. Megtörténik az első gyilkosság is: O’Reily egy régi sérelem miatt megöleti az életfogytos Dino Ortolanit.
1X8 – A Game of Checkers
Egy szimpla verekedés Em Cityben lázadássá eszkalálódik. Kitör a káosz, a rabok törnek, zúznak, mindenkiből előjön a vadállat: ezek talán a legintenzívebb képsorok a szériában. Kareem Said átveszi a vezetést és tárgyalásokat kezd a börtön parancsnokával. A barikáddal azonban a drog útvonala is elzáródik, és az elvonási tünetek miatt a rabok egyre veszélyesebbek lesznek, egymásra is. A kormányzó végül parancsot ad a támadásra, melyben több túsz is meghal.
2X4 – Family Bizness
Hiába sikerül leérettségiznie néhány elítéltnek McManus iskola-programjának keretében, Devlin kormányzó elvonja a projekt anyagi forrásait, mivel a „választók úgyis leszarják, hogy egy bedrogozott fekete tesó diplomát szerez-e vagy sem”. Reily közben beleszeret Gloriába, aki kigyógyította őt a rákból, a szerelmet pedig ő véresen komolyan veszi, és fivérével megöleti a nő férjét.
5X6 – Variety
Az Oz-ban van humor is: Robson, az Árja Testvériség tagja kénytelen elmenni az arab származású börtönfogorvoshoz, aki ínybeültetést javasol. Bosszúból a rasszista megjegyzésekért, az orvos műtét közben közli, hogy talán épp egy fekete férfi ínyét fogja megkapni. Omar White, a legagresszívebb fegyenc közben énekprodukcióval készül a börtön varietéműsorára, a szokásos narráció helyett pedig a kulcsszereplők fakadnak dalra bizarr klipekben.
6X8 – Exeunt Omnes
Hiába vonultat fel az Oz válogatott gyilkosokat, a legvisszataszítóbb figura mégis a gátlástalan Devlin kormányzó. A 100 perces fináléban végre úgy tűnik, őt is utoléri a végzete. A sorozat méltó lezárásaképp a narrátor is összegzi, hogy miről is szólt ez a történet: „Egy ember börtönbe kerül és meghal. Hogy hogyan, az mindegy. A Ki és a Miért a bonyolult rész. Az emberi oldal. Az egyetlen oldal, amit érdemes megismerni.”
4 megjegyzés:
Hú, pont a napokban daráltam le a hat évadot, sokkoló. Olyan jelenetek vannak benne, hogy a Sopranos ehhez képest gyerekmese. Hogy csak a pedofil papot említsem.
Vitatkoznék azzal, hogy Devlin a legnagyobb görény. Persze ingerelt engem is végig, és reméltem, bevágják őt is OZ-ba, ahol végigmennek rajta 15en. Bármennyire is ellenszenves volt, az egyik szereplő jól fogalmazta: helyes ez a szigor, mert az olyan mocsok, mint Adebisi, Schillinger és egyebek a sitten rohadnak és halnak meg.
A sorozat egyik kulcskérdése, a halálbüntetés szintén Devlin nevéhez fűződik, és bármennyire is próbáltak( legalábbis szerintem) az alkotók a halálbüntetés ellen protestálni, ez a sorozat számomra nem hogy ellenérzést váltott volna ki, hanem megerősítette szükségességét.
Persze azt hiszem, ennek megítélése egyrészt egyrészt azon múlik, miként tekintünk a börtön funkciójára. Bizonyos bűncselekmények elkövetése után véleményem szerint nem lehet megváltoztatni az egyént(vagy ha igen, ennek aránya nagyon kevés), és a börtönök feladata, hogy megvédje a társadalmat az ilyen egyénektől. McManus naivitása vagy talán inkább idealizmusa sokszor idegesített. De persze lehet vitatni ezt :)
Ja igen, gratulálok a Goldenblog első helyezéshez, csak így tovább :)
(feedolvasóval megoldottam a korábbi "problémámat", hogy túl sok egyben :) )
Kedves Gergely (és/vagy Péter)!
Hol szerezhetném meg ezt a sorozatot???
A választ előre is köszönöm!
A TV6 elkezdte újra leadni a sorozatot!
http://port.hu/oz/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=11064671&i_where=1&i_where_tv=1
Nagyon nagyon jó sorozat. Hát igen a halálbüntetés, én ellene vagyok, hogy egy ember elvegye a másik életét, és arról, hogy emberek eldöntsék, hogy ezt halálra ítéljük, mert... De az ilyen embereket látva, csak annyi, hogy az ilyen minek éljen? Életfogytig a börtönbe, és túl jó a halál egy ilyen rohadéknak (mint sokan a sorozatba) de közbe még is csak másoknak árt, rendesen elzárni meg mindenkit lehetetlen.
Megjegyzés küldése