A fenti képen egy állampusztai zárka falán található festmény látható, míg alul egy budapesti graffiti a Ferenciek teréről, a 7-es busz Buda felé tartó megállójából.
Először a nap szimbolikáját értelmezhetjük a fogvatartott festményén. A mitológiákban a nap a monoteizmus, azaz az egyistenhit gyökere. Míg a nap hiánya az alvilágba való lesüllyedést jelenti. Esetünkben a párhuzam teljesen egyértelmű: a fogvatartott a börtönben poklot jár, önarcképet fest az adott társas közegben. A japán szimbolikában a nap a hőst és az alvilág pusztítóját együtt jelképezi, olyan személyt, aki új világrendet hoz. A rab tehát harcosnak tekinti magát, aki bizonyítani akar: azt akarja elhitetni a külvilággal, hogy valamit meg kell változtatni, mert a társadalom rossz, a társadalom bezárta őt. A nomád mitológiákban - ami párhuzamos lehet a gengekkel és a roma szokásokkal - a naplovagok minden esetben a sötétség harcosai.
Carl B. Gacono és J. Reid Meloy The Rorschach Assessment of Aggressive and Psychopathic Personalities című könyvükben egy Karen nevű fiatal bűnöző lány esetében a nap motívumnak egészen más forrását fedezték fel. A történet nagyon rímel a fenti rajzzal. Karen anyja 12 éves korában meghalt. A lány apja szerint az anya volt a nap, körülötte bolygott ő mint az apa, és az anya távozása után nem volt több fény a világban. Karent az apja 15 éves korában orálisan megerőszakolta, és ez a történés traumatizálta a lányt, nem sokkal később meztelenül táncolt a házuk tetején, majd az ablakból levizelte a szomszédait, és innen indult el a bűnözői karrierje. Az orális erpszak közben az apa szemében a nap ragyogott, mondta később a mindenre elszánt Karen. Lehetséges tehát, hogy a nap megjelenése a börtönben a traumatizálódott erőszak megélését és feldolgozási kísérletét jelenti.
Tudnunk kell azonban, hogy a fenti rajz a börtönben szolgáltatásként született, és egy menő zárkában található, ahol egy fogvatartott megrendelésre készítette a képet. A bolygók, az űr és nap is, a börtönben több rajzon felbukkanó szimbólum. Saját véleményem szerint mindezek a kábítószerekkel is kapcsolatban állnak. Hiszen a fenti kép szürreális és fenyegető, azaz trippes.
Ezek után tegyünk összehasonlítást a kép fenti kép között.
Spontaneitás
A börtönben készült kép egy ajtó fölé készült, alapos műgonddal, színes tempera festékkel. A börtön dolgozói próbálták felhívni a rabok figyelmét, hogy ne fessék ki egyedi módon a zárkáikat, de aztán mégis engedélyezték a festmény megmaradását. A kép akár több napig is készülhetett.
A buszmegállói kép elkészítése talán két percet vett igénybe, és feltünően jól használja ki a rendelkezésre álló helyet, és könnyed a vonalvezetése. Azért kellett ilyen gyorsan csinálni, mert nyilvános helyen van, és sok ember láthatja, és nagy a lebukás veszélye. Azonban jóval spontánabb.
Művésziség
A börtönben készült falrajz inkább archetipikus, és a kidolgozás akkurátussága figyelemre méltó. A rajz egyébként a börtöntetoválásokra jellemző nonfiguratív elemekből épül fel. Minőségileg azonban mindenképpen felülmúlja a börtönbeli falfirkák általános sztenderdjeit.
A buszmegállóban készült képet festékszóróval készítették, és a vonalvezetés nagyon határozott, ugyanakkor könnyed, szinte látszik a képzőművészi képzettség a képen. A rajz egyedi, és nem archetipikus, azaz nem sűrítmény, és nem nehezedik rá nyomás.
Gyakorlatiasság
A börtönrajz felhőit minden bizonnyal már jól begyakorlott mozdulatokkal kellett elkészíteni, ugyanígy a kontúrok kiszínezése is gyakorlatról tanúskodik, hiszen nincs rontás, minden a helyén van. A rajz rendeltetés szerű. Nem engedi maga a börtönrendszer, a hivatalos jogszabály, de a zárkán belüli légkör szinte megköveteli.
A városi firka egy fényreklám műanyag felületén van, azaz a rendeltetés ellen harcol némiképpen. Mégis a művészi értéke, a tartalma jóval több, mint a mögötte esetleg felbukkanó tömegreklámoké. A fogyasztói társadalom elutasítása, a kívülállás az a legfontosabb motívum, amit itt felfedezhetünk.
A falfirka és a börtönrajz tehát egyaránt deviáns és egyaránt konformista, azonban más-más modalitásokban az, ahogy feltehetően az alkotók is azok.
Láthatjuk, hogy a két rajz eltér a kidolgozottságában, a szabadságában, a spontaneitásában; viszont egyezik a harcos szellemiségében és a kívülállásában. Egy kocsmabeli beszélgetés során azt mondhatnám, hogy a börtönrajz ugyanakkor sokkal betegebb. A végkövetkeztetés az lehet, hogy a börtönben lévő személyek patologikus értelemben is rosszabb helyzetben vannak, mint a szabad emberek, és ennek az elsődleges oka a társas közeg, másodlagos oka pedig a társadalom. Az egyéni okok nem olyan jelentősek, mint gondolnánk, és az egyéni okokat soha nem ismerhetjük meg alaposan. (Talán erre nincs is jogunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése