Az az igazság, hogy nincs igazság - attribúciós hiba a börtönben

A fenti írásmintát egy hallgatóm vette fel egy magyar börtönben 2007 nyarán. Az volt a feladat, hogy a fogvatartott írja le, hogy mit jelent számára az "első bűntényes körlet". A fogvatartott kitüntetettnek érzi magát a körleten, de sérelmezi, hogy többszörös visszaeső személyek is megfordulnak a körleten.

Természetesen a "szerény vélemény" mögött bizony erős indulat és előítélet lappang. Több dolgot kell itt megjegyezni: aki de jure első ítéletes, nem biztos, hogy valóban először van a börtönben, a büntetések elévülése miatt. Valamiért a fogvatartottak is stigmatizálják egymást. A fenti írásból kitűnik, hogy az első bűntényes személy a többször börtönt járt személyt lenézi, megveti, vagy esetleg tart ezektől a személyektől.

Két dolog következhet ebből:

1. A többszörös visszaeső személyek megrögzött bűnözők, már nincs esélyük arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.

2. A sokszor börtönbe járt személy már annyira tapasztalt, hogy kihasználja a börtönrezsim hiányosságait, visszaél a státuszával, és ezért veszélyt jelent a többi rab számára.

Legalábbis a fenti két pont a fogalmazást író fogvatartott sztereotípiája és attribúciója a visszaeső fogvatartottakról.

Tanulság mégis a számunkra, hogy az első bűntényes fogvatartott előítéletei összecsengenek a társadalmi vélekedéssel, azaz azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy az első bűntényes fogvatartott a börtönbe viszi a többségi társadalom értékítéletét. Mivel a fogalmazást főiskolai hallgatók előtt kellett írni, oda kellett nekik adni, és ezek a hallgatók börtönőrök voltak a nyári gyakorlatuk során; lehetséges a fogalmazást író személy csak az elvárásoknak engedelmeskedett.

Többször foglalkoztam ezen a blogon azzal, hogy a börtönben az interakciók rendkívül erélyesen több csatornán zajlanak. Néha a valódi (saját) véleményt nehéz megkülönböztetni az öngenerált véleménytől. Úgy tűnik, hogy a börtön a társadalom olyan mély bugyra, ahová mi átlag állampolgárok nem nyerhetünk betekintést. Aki mégis bekerül, az rettegve tanúsítja magának és a külvilágnak, hogy ő nem olyan, mint a körülötte lévő, hasonló sorsú emberek.

Mi ez, ha nem irgalomért és kegyelemért való évődés? Ez a nyomasztó élmény nagyon hasonlít a PTSD-ben szenvedő túlélők reakcióira.

Láttuk, hogy a társadalom értékítélete beszivárog a börtönbe. Nem volt Goffmannak igaza. A börtön nincsen elszeparálva a külvilágtól. A börtön egy olvasztótégely, ahol az emberek a saját testükön és lelkükön hordják a társadalom nyomasztó súlyát. Ez a presszió bizony kapcsolatot jelent. Mintha automatikus (implicit) elnyomás lenne.