A fenti firka egy magyar börtönben készült. Az íráskép és a helyesírás alapján láthatóan magasabb iskolázottságú személy készítette. A mondatban irónia is van: "Rasszista vagyok! Utálom a sötét, börtönös cigányokat! :)" A mondat végén lévő smiley talán tréfálkozásra utal. A firka ugyanakkor származhat egy börtönőrtől is. A börtönben szolgáló őrök gyakran panaszkodnak arra, hogy őket egységesen rasszistának bélyegzik. Ez bizony egy durva előítélet észlelése (goffmani szóhasználattal élve: stigmatizálódás, vagy manapság: passing), és a rasszizmus-vád sok tekintetben hasonló a büdöscigányozáshoz. Mind a két gesztusnak és megnyilvánulásnak az a célja, hogy a megítélt csoportról alkotott véleményt a lehető legdurvábban és legsértőbben fogalmazzák meg, természetesen név nélkül, aláírás nélkül, az identitás felvállalása nélkül a másik személy identitását fenyegetve. A névnélküliség is egy érdekes graffity-jegy.
Ilyenkor mindig azt kell megvizsgálni, hogy az adott közegben mi vihette arra a személyt, hogy kimondja, közölje, nyilvánosságra hozza azt, amit leírt. Az ok nagyon gyakran egy megszakadt interakció, a lépcsőházi bosszankodás.
Lépcsőházi bosszankodás az az emberi gesztus, amikor az egyén a felettes, magasabb státuszú személytől illedelmesen távozik, becsukja maga mögött az ajtót, és a lépcsőházban kezdi szidalmazni, amikor nem érheti semmilyen ártalom, hiszen a valós interakció megszakadt.
A fenti írás azonban poénkodás is lehet. Véleményem szerint a rasszizmus ellen nem lehet nyíltan fellépni, magyarán nem lehet senkire sem azt mondani, hogy "mocskos rasszista bunkó", mert ez a kijelentés merőben sértő. A rasszista attitűdöket ugyanakkor erősíti, és ezzel az etnikai ellentételet tovább szítja a hasonló kijelentés. A fenti firka készítője mindezt érzékelhette, és talán azért rakta a smiley jelet a mondat végére. A poénkodás ugyanakkor együvétartozást, összekacsintást is sugall. A felírt gondolatot tehát nem csak egy egyén vallja, nem csak egy egyén érzi annak megbélyegző jellegét, vagy kafkaian groteszk mivoltát, hanem több személy; és az adott jelenség közösségformáló erő, hiszen a falfirka ez esetben nem megszakadt interakció terméke, hanem egy interakció kezdete. Ebben az esetben a börtönben folyó szakmapolitika (policy) "ne gyűlöld a cigányokat, mert megbüntetnek érte, és lenéznek miatta!", tejlesen elkülönül a börtön lehetséges megélt valóságától: "én itt élek együtt a bűnöző cigányokkal, ezek meg arról a papolnak, hogy nincs cigány bűnözés, és még engem mondanak rasszistának, könnyű a parlementből okoskodni". A fenti jelenség nagyon hasonlít a szekuralizációhoz: a börtönőrök maguk már egyáltalán nem hisznek a börtön hatékonyságában.
Érdekes ez, ugyanis a börtönök hatékonyságában az abolicionisták sem hisznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése