A képen egy 2007-ben, egy arab országban végrehajtott kivégzés látható.
2007-ben 30 golyó általi kivégzést rögzítettek az emberjogi szervezetek. 15 golyó általi halálbüntetést hajtottak végre Afganisztánban, egy történt Fehéroroszországban, Etiópiában, Indonéziában és Észak-Koreában, három Szomáliában, és nyolc Jemenben. Fehéroroszországban a kivégzés azért megdöbbentő, mert az ország Európában van, elvileg tagja kíván lenni a Európa Tanácsnak, de ezt a státuszát (special guest status) is felfüggesztették a súlyos emberjogi visszaélések miatt. A belarusz kivégzés nagy valószínűséggel egyetlen közeli tartólövéssel zajlott le.
A világban jelenleg nem csupán a golyó általi halálos ítélet az egyetlen, de a tesztünk erre irányul. Ha kitöltjük, és elgondolkozunk rajta, rájöhetünk, hogy az elkövető egyetlen célja a menekülés, ha ártatlan, ha nem; de a szabadságban nem lelhet vigaszt, mert nem nagyon képes megérteni, hogy mi és miért történt vele.
John Adrew Leslie filozófus ezt a jelenséget antropikus elvnek nevezte el. Végletes vagy végzetes helyzetben képtelenek vagyunk úgy gondolkodni, hogy az eseményeket csak mi és a fizikai külvilág irányítja, hajlamosak vagyunk mindannyian arra, hogy egy felsőbb hatalom közbeavatkozásának véljük a menekülést.
Az elvet egyébként eredetileg kozmológusok vezették, akik szerint nagyon nehéz megindokolni a világmindenség létezését anélkül, hogy nem látnánk be, hogy a világmindenség nem keletkezhetett másmilyen módon, csak úgy, hogy mi is benne legyünk. Ez elvileg egy mozdulatlan mozgató létét indokolja, amire főleg kiélezett helyzetek (mint pl. a fogságba kerülés) nem tudunk nem gondolni.
Aki kíváncsi arra, hogy a fogvatartottak fejében körülbelül mi játszódhat le az ítélet magkapásakor, végezze el magáról ezt az ötkérdéses tesztet:
Klikk ide.
Az antropikus elv sugalmazza a teremtő létét, és elvileg szöges ellentétben áll a szociálpszichológia attribúciós elméletével, amely szerint a tulajdonság tulajdonítás vagy az események későbbi indoklása nem történhet érzelemmentesen.A börtönben – és szerintem a világban is – a társas közeg ereje olyan hatalmas, hogy én magam inkább az attribúciós elvben hiszek, mintsem az antropikus elvben.
2007-ben 30 golyó általi kivégzést rögzítettek az emberjogi szervezetek. 15 golyó általi halálbüntetést hajtottak végre Afganisztánban, egy történt Fehéroroszországban, Etiópiában, Indonéziában és Észak-Koreában, három Szomáliában, és nyolc Jemenben. Fehéroroszországban a kivégzés azért megdöbbentő, mert az ország Európában van, elvileg tagja kíván lenni a Európa Tanácsnak, de ezt a státuszát (special guest status) is felfüggesztették a súlyos emberjogi visszaélések miatt. A belarusz kivégzés nagy valószínűséggel egyetlen közeli tartólövéssel zajlott le.
A világban jelenleg nem csupán a golyó általi halálos ítélet az egyetlen, de a tesztünk erre irányul. Ha kitöltjük, és elgondolkozunk rajta, rájöhetünk, hogy az elkövető egyetlen célja a menekülés, ha ártatlan, ha nem; de a szabadságban nem lelhet vigaszt, mert nem nagyon képes megérteni, hogy mi és miért történt vele.
John Adrew Leslie filozófus ezt a jelenséget antropikus elvnek nevezte el. Végletes vagy végzetes helyzetben képtelenek vagyunk úgy gondolkodni, hogy az eseményeket csak mi és a fizikai külvilág irányítja, hajlamosak vagyunk mindannyian arra, hogy egy felsőbb hatalom közbeavatkozásának véljük a menekülést.
Az elvet egyébként eredetileg kozmológusok vezették, akik szerint nagyon nehéz megindokolni a világmindenség létezését anélkül, hogy nem látnánk be, hogy a világmindenség nem keletkezhetett másmilyen módon, csak úgy, hogy mi is benne legyünk. Ez elvileg egy mozdulatlan mozgató létét indokolja, amire főleg kiélezett helyzetek (mint pl. a fogságba kerülés) nem tudunk nem gondolni.
Aki kíváncsi arra, hogy a fogvatartottak fejében körülbelül mi játszódhat le az ítélet magkapásakor, végezze el magáról ezt az ötkérdéses tesztet:
Klikk ide.
Az antropikus elv sugalmazza a teremtő létét, és elvileg szöges ellentétben áll a szociálpszichológia attribúciós elméletével, amely szerint a tulajdonság tulajdonítás vagy az események későbbi indoklása nem történhet érzelemmentesen.A börtönben – és szerintem a világban is – a társas közeg ereje olyan hatalmas, hogy én magam inkább az attribúciós elvben hiszek, mintsem az antropikus elvben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése