A szociálpszichológiai kísérletek elkerülhetetlen kritikái között az az ismérv szokott a leggyakrabban felbukkanni, hogy a laboratóriumi körülmények nem mérhetők össze a külvilággal, és a laboratóriumi eredmények alapján nem lehet az emberek viselkedésére következtetni.Ezt a helyzetet pár zseniális szociálpszichológus a beépített személy eszközével próbálta megoldani. Zimbardo korai kísérleteiben is felbukkannak, de ott vannak a Milgram kísérletben, és az Asch vizsgálatban is. A beépített személy létezése a valódi vizsgálati miatt személyt becsapják. Ez utóbbi dolog etikai probléma.
Véleményem szerint a börtön és a laboratórium közötti távolság elenyészőbb, mint a labor és a valóság közti távolság, mert a börtön éppen úgy el van zárva a külvilágtól, mint a labor, valamint a börtönben is manipulálják az emberek viselkedését.
Világos a párhuzam a börtön és a labor között.
Az egyik legellentmondásosabb kísérlet (magam kereken 10 éve gondolkodom rajta), a Schachter-Singer féle kísérlet. Ennek a vizsgálatnak számomra az az egyik nagyon jelentős tanulsága, hogy az emberek a fiziológiai ingereknek a társas közeg függvényében adnak értelmezést.
(Kábítószerügyi szakértőként nem tudok persze elsiklani a set/setting következménytől sem: magyarán, hogy az elfogyasztott drog hatása is a társas közegtől függ.)
A börtön társas közegében (ahol a stressz miatt az arousal szint eleve magasabb), a rabok egymás kezében vannak a zárkákon belül, viszont a zárkán kívül a személyzet irányítja őket.
A fenti ábrán az látható, hogy a börtönépület, a börtönprogram és a személyzet egymást kiegészítik. Együtt valósítják meg a rabok menedzselését. Mind a három elemben érzékelhető az implicit társadalmi akarat, és ez minden országban diagnózisértékű.
(Pl.: Hogyan kezelik, hogyan állnak hozzá a családon belüli erőszakhoz a spanyolok, akik apa-anya-gyerek körletet hoznak létre a börtöneikben, és hogyan a magyarok, ahol a legnagyobb női börtönben egy műbaba szoba működik, és csak jóérzésű feminista aktivisták kutatják a témát? Mi is akkor a különbség a spanyolok és köztünk???)
(Pl.: Hollandiában rasszista személy nem lehet börtönőr. Magyarországon vajon hány cigány börtönőr van?)
(Pl.: Ausztriában a bíróságok képesek együtt működni a börtönrendszerrel, és nagyobb arányban alkalmaznak alternatív büntetéseket. Romániában egy börtönőr fizetése arányaiban két-háromszorosa egy magyar börtönőrének, továbbá a román büntetés-végrehajtás képes magát érvényesíteni: a rabok közfeladatokat látnak el. Ezekkel szemben Magyarországon a társadalom elzárkózik a börtöntől, a rabtól és a börtönőrtől.)
Minél erősebb e három összetevő, annál inkább szorul a háttérbe a börtönbeli medikalizáció (lásd főoldal…).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése