RIP Szabó József (†17)Egy börtönnel és a bűnözéssel mint devianciával foglalkozó blog nem maradhat néma egy az ország közvéleményét felkavaró ügy mellett. A kaposvári tinédzser-gyilkosságról van szó.
Idézet az origo.hu-ról:
„Két diáktársát gyanúsítják egy 17 éves nagyatádi fiú meggyilkolásával, akinek
holtteste pénteken került elő. A fiúk állítják, azért ölték meg korábbi
barátjukat, mert az "eltávolodott tőlük" és agresszív lett velük
szemben.
Pénteken találták meg egy Kaposvár külvárosában lévő, elhagyott
erdős részen lévő tóban annak a 17 éves nagyatádi fiúnak a holttestét, aki
szerdán tűnt el. A rendőrség akkor csak annyit közölt, hogy két gyanúsítottat
őrizetbe vettek, a hétfői sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy a fiú két
osztálytársáról van szó, akik beismerő vallomást is tettek.”
forrás: http://www.origo.hu/itthon/20080526-kaposvar-gyilkossag-diaktars-gyanusitottak.html
A fiú egyértelműen az úgynevezett bullying áldozata lett. Mindenek előtt vegyük végig, hogy általánosságban minek a következménye a bullying. A kérdésben Várnai Dóra szakiskolai pszichológussal konzultáltam. A továbbiakban az ő tudományos és gyakorlati tapasztalatait vetjük össze a börtön világával.
Az iskola és a börtön közötti párhuzam szinte szemet szúró. Az alábbiakban a bullying pár jellemzőjét elemezzük, és megpróbálunk börtönpéldákat is említeni.
A bullying jelenséget a sajtó hajlamos az áldozat szemszögéből tévesen megközelíteni. Az áldozattal ugyanis nem akkor kell foglalkozni, amikor éppen bántalmazzák, mert ezzel azt erősítjük meg az áldozatszerepet játszó fiatalban, hogy legyen áldozat, mert akkor foglalkoznak vele. Az áldozattal a legjobb akkor foglalkozni, amikor éppen nem bántalmazzák. Ilyen lehetőség ugyan ritkán adódik, azonban a figyelmes pedagógus képes lehet arra, hogy megtalálja a fiatal áldozat meghallgatásának módját. A lényeg az, hogy nem közvetlenül a bántalmazási esemény után kell foglalkozni a gyerekkel, hanem egy olyan periódusban, amikor viszonylagos nyugalom tapasztalható körülötte.
Az áldozattípusú fiatallal le kell ülni, és konzultációs foglalkozás keretében meg kell vitatni vele a következő kérdéseket:
- mit tennél azért, hogy jobban beilleszkedjél?
- vállalnál közös feladatokat?
- tettél valamit az elkövetőért?
Ilyen típusú fogalkozás a fiatalkorú börtönökben is bármikor elképzelhető, és talán meg lehetett volna előzni a tavalyi év során, 2007 október közepén történt tragédiát, amikor egy zárkában a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében, Tökölön egy fiút a társai felakasztottak.
Idézet a hirado.hu-ról:
A fiú egyértelműen az úgynevezett bullying áldozata lett. Mindenek előtt vegyük végig, hogy általánosságban minek a következménye a bullying. A kérdésben Várnai Dóra szakiskolai pszichológussal konzultáltam. A továbbiakban az ő tudományos és gyakorlati tapasztalatait vetjük össze a börtön világával.
Az iskola és a börtön közötti párhuzam szinte szemet szúró. Az alábbiakban a bullying pár jellemzőjét elemezzük, és megpróbálunk börtönpéldákat is említeni.
A bullying jelenséget a sajtó hajlamos az áldozat szemszögéből tévesen megközelíteni. Az áldozattal ugyanis nem akkor kell foglalkozni, amikor éppen bántalmazzák, mert ezzel azt erősítjük meg az áldozatszerepet játszó fiatalban, hogy legyen áldozat, mert akkor foglalkoznak vele. Az áldozattal a legjobb akkor foglalkozni, amikor éppen nem bántalmazzák. Ilyen lehetőség ugyan ritkán adódik, azonban a figyelmes pedagógus képes lehet arra, hogy megtalálja a fiatal áldozat meghallgatásának módját. A lényeg az, hogy nem közvetlenül a bántalmazási esemény után kell foglalkozni a gyerekkel, hanem egy olyan periódusban, amikor viszonylagos nyugalom tapasztalható körülötte.
Az áldozattípusú fiatallal le kell ülni, és konzultációs foglalkozás keretében meg kell vitatni vele a következő kérdéseket:
- mit tennél azért, hogy jobban beilleszkedjél?
- vállalnál közös feladatokat?
- tettél valamit az elkövetőért?
Ilyen típusú fogalkozás a fiatalkorú börtönökben is bármikor elképzelhető, és talán meg lehetett volna előzni a tavalyi év során, 2007 október közepén történt tragédiát, amikor egy zárkában a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében, Tökölön egy fiút a társai felakasztottak.
Idézet a hirado.hu-ról:
„A Híradó értesülései szerint a fiút szabályosan kivégezték az ötszemélyes
cellában: az egyik rab volt a hóhér, hárman pedig a segédei. A bűnügyi
helyszínelők még öngyilkosságnak gondolták az akasztást, a büntetés-végrehajtás
belső vizsgálata azonban kiderítette, hogy a fiút zárkatársai ölték meg.
A
lopásért és garázdaságért elítélt fiút, aki két hete érkezett Tökölre, hogy
megkezdje büntetése letöltését, egy fűtéscsőre akasztották fel, a lepedő
széléből vágott csíkokból készített kötéllel. Amikor kiderült, hogy nem
öngyilkosság történt, a büntetés-végrehajtás értesítette a Pest Megyei
Rendőr-főkapitányságot. Az emberölés miatt indult eljárásban a nyomozók
gyanúsítottként hallgattak ki négy fogvatartottat. Valamennyiüket elvitték
Tökölről és az ország más, fiatalkorúak számára fenntartott börtöneiben
helyezték el őket.
A büntetés-végrehajtás belső vizsgálata megállapította azt
is, hogy az őrök nem hibáztak. Az őrnapló tanúsága szerint az előírásoknak
megfelelően, húsz percenként ellenőrizték a zárkákat. Amikor észlelték az
akasztást, azonnal riasztották a kórház orvosait, ők azonban már csak a halál
beálltát tudták megállapítani.”
forrás: http://www.hirado.hu/cikk.php?id=237521
Nincsen elvetemült, kegyetlen diák, sőt semmiképpen nincs hidegvérű tanuló, legalábbis Várnai Dóra ilyennel nem találkozott. A bullying egyik leggyakoribb oka a rossz testszag, ami alapvető higiénés kultúráltsági deficit jele lehet. Ugyanez figyelhető meg a börtönben, ahol a zárkákban a rabok nem bírják elviselni azt a fogvatartottat, aki nem mosakszik rendesen.
Nincsen elvetemült, kegyetlen diák, sőt semmiképpen nincs hidegvérű tanuló, legalábbis Várnai Dóra ilyennel nem találkozott. A bullying egyik leggyakoribb oka a rossz testszag, ami alapvető higiénés kultúráltsági deficit jele lehet. Ugyanez figyelhető meg a börtönben, ahol a zárkákban a rabok nem bírják elviselni azt a fogvatartottat, aki nem mosakszik rendesen.
Ezzel kapcsolatban érdekes lehet, hogy a dolog fordítva is igaz: a sok esetleg mosdatlan fiatal éppen azt a társát bántalmazza, aki ápolt.
Kiemelkedően fontos, az 50/50 százalékos nemi arány a tanári testületben. Ez a fiatalkorú, és a női börtönökben elvileg WHO előírás, egyébként a férfi börtönökben is hasznos. Egyes magyar bv intézetekben még mindig tapasztalható az a meghaladott nézet, hogy nő ne menjen a férfi fogvatartottak közé.
A bullyinget erősítheti a férfi tanárok agresszív attitűdje és viselkedése, továbbá a fiatal tanárok csúnya beszéde. Gyakran tapasztalható a börtönökben is, hogy az őrök és a felügyelők szinte versenyt csinálnak abból, hogy melyikük tud a legcsúnyábban beszélni. (Hazánkban ez mindig is így volt: az ötvenes években, a politikai fogoly papokkal az őrök úgy heccelődtek, hogy blaszfém módon káromkodtak, és élvezték, hogy minden egyes csúnya szó után a fogvatartottak keresztet vetnek.) Ez rendkívül káros, és talán veszélyesebb, mint a fogvatartott tegezése. A csúnya beszéd mögötti implikált tartalmom az, hogy a kommunikátor nem veszi emberszámba azt az egyént, akivel interakcióban áll. A börtönökben az emberséges bánásmód pedig megkerülhetetlen a hatékonyság szempontjából. Nincs olyan fogvatartott, aki a vele csunyán beszélő őrt komolyan venné. Gyakran hallhatunk olyan téveszméket, nézeteket, hogy a roma származású fogvatartottak csak a mocskolódást értik, mert erre lettek nevelve gyermekkorukban. Ez a nézet merőben téves és rasszista színezetű.
Kiemelkedően fontos, az 50/50 százalékos nemi arány a tanári testületben. Ez a fiatalkorú, és a női börtönökben elvileg WHO előírás, egyébként a férfi börtönökben is hasznos. Egyes magyar bv intézetekben még mindig tapasztalható az a meghaladott nézet, hogy nő ne menjen a férfi fogvatartottak közé.
A bullyinget erősítheti a férfi tanárok agresszív attitűdje és viselkedése, továbbá a fiatal tanárok csúnya beszéde. Gyakran tapasztalható a börtönökben is, hogy az őrök és a felügyelők szinte versenyt csinálnak abból, hogy melyikük tud a legcsúnyábban beszélni. (Hazánkban ez mindig is így volt: az ötvenes években, a politikai fogoly papokkal az őrök úgy heccelődtek, hogy blaszfém módon káromkodtak, és élvezték, hogy minden egyes csúnya szó után a fogvatartottak keresztet vetnek.) Ez rendkívül káros, és talán veszélyesebb, mint a fogvatartott tegezése. A csúnya beszéd mögötti implikált tartalmom az, hogy a kommunikátor nem veszi emberszámba azt az egyént, akivel interakcióban áll. A börtönökben az emberséges bánásmód pedig megkerülhetetlen a hatékonyság szempontjából. Nincs olyan fogvatartott, aki a vele csunyán beszélő őrt komolyan venné. Gyakran hallhatunk olyan téveszméket, nézeteket, hogy a roma származású fogvatartottak csak a mocskolódást értik, mert erre lettek nevelve gyermekkorukban. Ez a nézet merőben téves és rasszista színezetű.
Várnai Dóra ugyanakkor hózzáfűzi: "A csúnya beszéd érdekes, mert abban biztos vagyok, hogy a jól pozicionált közönséges szavak konfrontatív hatásúak és lehet velük játszani, ügyes kezekben.Az áldozatok gyakran azt sem teszik meg, hogy jelzik az agresszor felé, hogy ez nekik nem jó és az agresszor által kifogásolt viselkedésen nem változtatnak." - ezzel a börtönnel kapcsolatban egyet tudunk érteni.
Kaposváron egy „elitgimnáziumba” járt az áldozat és az elkövetők is. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség diszfunkcionális, azaz a túliskolázott szülők képtelenek megfelelni a szülői szerepeknek. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a Blikk újság által közölt fenti képen az áldozat pólóján egy szélsőjobboldali nézeteket népszerűsítő rockzenekar logója látható. A szülők meglehetősen ambivalens értékrendjét sajnos ez is sugallhatja. Másik értelmezési lehetőség a Kárpátia pólóval kapcsolatban: a poló nem jelent más kamaszos lázadásnál, csupán ugyanazt szimbolizálja, amit a nyolcvanas évek anarchista mozgalma, a kilencvenes évek deszkás nemzedéke és így tovább. Ezek a szimbólumok is bullyingre adnak okot, ahogy hallható is, hogy az „emo-s” fiatalokat minden másik fiatalokból álló „autkaszt” megveti. A diszfunkcionális értelmiség életképtelen gyermekeket nevel fel, olyan értelemben, hogy ezek a gyermekek képtelenek egyes alapvető coping technikákra. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat a természetes társadalomátalakulás egyik markáns jelensége, és teljes mértékben át fogja definiálni a nemekről, az erőszakról, a szerelemről, a szeretetről és számos más társas alapmotívumról alkotott nézeteinket, és magukat a motívumokat is.
A tanári karban is embertípusok reprezentálódnak, ahogy a börtönben is csak bizonyos személyiségű, státuszú, indíttatású és hátterű személyek vállalják el például körletfelügyelői munkát. Téves az a nézet, hogy a börtönőri fizetés olyan alacsony, hogy nem lehet válogatni a jelentkezők között. Az egyes rasszista, szexista, és rendkívül rossz önismerettel rendelkező börtönőrök a világ minden részén felbukkannak, és demoralizálják a börtön egészét. De hogy kerülhetnek oda? Ki fogadja be őket? Tényleg hihetetlen, de jelenleg a fővárosban egyes tiszthelyettesi börtönőri beosztásoknak az a vonzereje, hogy a bankok az állami munkaviszony megléte esetén hitelképessé nyilvánítják a személyt, illetve a szinte automatikusan járó fegyvertartási engedéllyel jövedelmező vagyon és személyvédelmi másodállásokat lehet elvállalni. Döbbenetes, hogy a fegyvertartási engedély létrejöttében a börtön parancsnokának csak az a jogszabályi funkciója, hogy igazolja, hogy az adott személy a börtönben dolgozik.
A bullying ügyében az áldozat nem sajnálatra méltó, és az elkövető nem bűnös. Ez alaptétel. Nyilván nem igaz ez a fenti esetre, de a bullyingre általában igen, és igaz a börtönben is, ahol nem lehet a fogvatartottakat csak a fegyelmezéssel kezelni, mert a mediatív módszerek teljesen autonóm módon megjelennek, amikor például egy nevelő alkudozik a fogvatartottal, hogy menjen be a zárkájába, és ne követelje a másik intézetbe való szállítását. Ez elvileg utasításmegtagadás lenne, ami fegyelmi vétség, azonban mégis a nevelő és a fogvatartott közötti meccs lesz belőle. A helyzet mélységébe nem látó biztonsági személyzet ilyenkor a nevelőt becsmérelheti, hogy miért nem határozott, illetve a fogvatartottról még inkább elítélőbben vélekedik. A tekintélyelvű emberek számára a szerintük letisztult „négyszögesített” emberi kapcsolatok jobban átláhatóak („asszony verve jó”), és ez a nézetrendszer remek terepet talál a börtönben.
A bullyinghez vezető interakciókból ugyanakkor nagyon nehezen lehet kilépni, ugyanis a szerepek a szelfet építik fel, és az egyén a szerepek által nyeri a helyét a közösségben. Egy olyan társas közegben, ami semmiképpen sem nevezhető barátságosnak, mint például egy börtönben, ezek a szerepek szükségszerűen gonoszak vagy alpáriak. A gonosz és az alpári súlyos jelző, azonban nem szabad arról megfeledkezni, hogy ezek a jelenségek szükségszerűek, azaz az okuk nem a börtönben magában keresendő, hanem a börtönt magában hordozó társadalomban. Amikor olyan eseteket hallunk, ami Tökölön történt, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a börtön is a társadalom része, azaz mi vagyunk a börtön. Ugyanez vonatkozik a kaposvári gimnáziumra is.
Azok a folyamatok, amik a bullyinghez vezetnek, struktúrák, forgatókönyvek, amiket társadalmi értékek, szokások, normák és hiedelmek definiálnak. A bullying szó helyére az előző mondatban szinte mindent behelyettesíthetünk; csak párat említünk itt: prostitúció, zsebtolvajlás, családon belüli erőszak, abortusz, öngyilkosság. A jelenséggel a szociológia strukturalista ágazata foglakozik.
A társadalom implicit akarata a börtönökben a börtönártalmakban nyilvánul meg, míg az iskolában ilyen lehet a rejtett tanterv. A tanár az órákon olyan kifejezéseket, gesztusokat, metakommunikációt használ, ami merőben ellentétes a tanterv céljaival. Ezeket a jeleket a tanulók éppen úgy érzékelik, mint a fogvatartottak a társadalmi szemhunyást, azaz a reluktaniciát. A fiatalok ezekhez az immanens nomrákhoz fognak alkalmazkodni, és belőlük lesznek a jövő felnőttjei. Itt is meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi folyamat, valamiképpen természetes, de mindenképpen előjel nélküli.A kaposvári esettel kapcsolatban talán az volt legérdekesebb, hogy az oktatási intézmény vezetője úgy nyilatkozott, hogy megdöbbenve áll az események előtt. Ezzel gyakorlatilag azt kommunikálta, nem ismeri a vezetése alá tartozó iskolát, nem tartott kapcsolatot a diákjaival, illetve nem ismerte azt a rezsimet, aminek a hivatalos részét ő maga irányította, a nem hivatalosat – a nyilatkozata szerint, tudta nélkül – a diákok. Ezzel kapcsolatban is lehet börtönpárhuzamot találni: nem is véletlen, hogy az új európai börtönszabályok szellemiségéből következik, hogy a börtönparancsnoknak személyesen kell mindennap találkoznia a fegyelmileg vagy biztonságilag elkülönített fogvatartotakkal.
Kaposváron egy „elitgimnáziumba” járt az áldozat és az elkövetők is. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség diszfunkcionális, azaz a túliskolázott szülők képtelenek megfelelni a szülői szerepeknek. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a Blikk újság által közölt fenti képen az áldozat pólóján egy szélsőjobboldali nézeteket népszerűsítő rockzenekar logója látható. A szülők meglehetősen ambivalens értékrendjét sajnos ez is sugallhatja. Másik értelmezési lehetőség a Kárpátia pólóval kapcsolatban: a poló nem jelent más kamaszos lázadásnál, csupán ugyanazt szimbolizálja, amit a nyolcvanas évek anarchista mozgalma, a kilencvenes évek deszkás nemzedéke és így tovább. Ezek a szimbólumok is bullyingre adnak okot, ahogy hallható is, hogy az „emo-s” fiatalokat minden másik fiatalokból álló „autkaszt” megveti. A diszfunkcionális értelmiség életképtelen gyermekeket nevel fel, olyan értelemben, hogy ezek a gyermekek képtelenek egyes alapvető coping technikákra. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat a természetes társadalomátalakulás egyik markáns jelensége, és teljes mértékben át fogja definiálni a nemekről, az erőszakról, a szerelemről, a szeretetről és számos más társas alapmotívumról alkotott nézeteinket, és magukat a motívumokat is.
A tanári karban is embertípusok reprezentálódnak, ahogy a börtönben is csak bizonyos személyiségű, státuszú, indíttatású és hátterű személyek vállalják el például körletfelügyelői munkát. Téves az a nézet, hogy a börtönőri fizetés olyan alacsony, hogy nem lehet válogatni a jelentkezők között. Az egyes rasszista, szexista, és rendkívül rossz önismerettel rendelkező börtönőrök a világ minden részén felbukkannak, és demoralizálják a börtön egészét. De hogy kerülhetnek oda? Ki fogadja be őket? Tényleg hihetetlen, de jelenleg a fővárosban egyes tiszthelyettesi börtönőri beosztásoknak az a vonzereje, hogy a bankok az állami munkaviszony megléte esetén hitelképessé nyilvánítják a személyt, illetve a szinte automatikusan járó fegyvertartási engedéllyel jövedelmező vagyon és személyvédelmi másodállásokat lehet elvállalni. Döbbenetes, hogy a fegyvertartási engedély létrejöttében a börtön parancsnokának csak az a jogszabályi funkciója, hogy igazolja, hogy az adott személy a börtönben dolgozik.
A bullying ügyében az áldozat nem sajnálatra méltó, és az elkövető nem bűnös. Ez alaptétel. Nyilván nem igaz ez a fenti esetre, de a bullyingre általában igen, és igaz a börtönben is, ahol nem lehet a fogvatartottakat csak a fegyelmezéssel kezelni, mert a mediatív módszerek teljesen autonóm módon megjelennek, amikor például egy nevelő alkudozik a fogvatartottal, hogy menjen be a zárkájába, és ne követelje a másik intézetbe való szállítását. Ez elvileg utasításmegtagadás lenne, ami fegyelmi vétség, azonban mégis a nevelő és a fogvatartott közötti meccs lesz belőle. A helyzet mélységébe nem látó biztonsági személyzet ilyenkor a nevelőt becsmérelheti, hogy miért nem határozott, illetve a fogvatartottról még inkább elítélőbben vélekedik. A tekintélyelvű emberek számára a szerintük letisztult „négyszögesített” emberi kapcsolatok jobban átláhatóak („asszony verve jó”), és ez a nézetrendszer remek terepet talál a börtönben.
A bullyinghez vezető interakciókból ugyanakkor nagyon nehezen lehet kilépni, ugyanis a szerepek a szelfet építik fel, és az egyén a szerepek által nyeri a helyét a közösségben. Egy olyan társas közegben, ami semmiképpen sem nevezhető barátságosnak, mint például egy börtönben, ezek a szerepek szükségszerűen gonoszak vagy alpáriak. A gonosz és az alpári súlyos jelző, azonban nem szabad arról megfeledkezni, hogy ezek a jelenségek szükségszerűek, azaz az okuk nem a börtönben magában keresendő, hanem a börtönt magában hordozó társadalomban. Amikor olyan eseteket hallunk, ami Tökölön történt, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a börtön is a társadalom része, azaz mi vagyunk a börtön. Ugyanez vonatkozik a kaposvári gimnáziumra is.
Azok a folyamatok, amik a bullyinghez vezetnek, struktúrák, forgatókönyvek, amiket társadalmi értékek, szokások, normák és hiedelmek definiálnak. A bullying szó helyére az előző mondatban szinte mindent behelyettesíthetünk; csak párat említünk itt: prostitúció, zsebtolvajlás, családon belüli erőszak, abortusz, öngyilkosság. A jelenséggel a szociológia strukturalista ágazata foglakozik.
A társadalom implicit akarata a börtönökben a börtönártalmakban nyilvánul meg, míg az iskolában ilyen lehet a rejtett tanterv. A tanár az órákon olyan kifejezéseket, gesztusokat, metakommunikációt használ, ami merőben ellentétes a tanterv céljaival. Ezeket a jeleket a tanulók éppen úgy érzékelik, mint a fogvatartottak a társadalmi szemhunyást, azaz a reluktaniciát. A fiatalok ezekhez az immanens nomrákhoz fognak alkalmazkodni, és belőlük lesznek a jövő felnőttjei. Itt is meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi folyamat, valamiképpen természetes, de mindenképpen előjel nélküli.A kaposvári esettel kapcsolatban talán az volt legérdekesebb, hogy az oktatási intézmény vezetője úgy nyilatkozott, hogy megdöbbenve áll az események előtt. Ezzel gyakorlatilag azt kommunikálta, nem ismeri a vezetése alá tartozó iskolát, nem tartott kapcsolatot a diákjaival, illetve nem ismerte azt a rezsimet, aminek a hivatalos részét ő maga irányította, a nem hivatalosat – a nyilatkozata szerint, tudta nélkül – a diákok. Ezzel kapcsolatban is lehet börtönpárhuzamot találni: nem is véletlen, hogy az új európai börtönszabályok szellemiségéből következik, hogy a börtönparancsnoknak személyesen kell mindennap találkoznia a fegyelmileg vagy biztonságilag elkülönített fogvatartotakkal.
1 megjegyzés:
A Kárpátia abszolút nem szélső jobboldali...:/
Megjegyzés küldése