Keith Farrington, a Whitman College szociológus professzoraÚj tanulmányt írok a totális intézményekről. A tanulmányban felhasználom Farrington kritikai megközelítését. Rendhagyó módon ezennel a tanulmány egyik alapja saját kutatás lesz. A módszerről a Fogvatartott gondolatok c. könyvben írok részletesen, amely talán haramosan tényleg meg fog jelenni. Íme egy kis ízelítő a készülő tanulmányból:
A strukturalista nyelvészet szerint a lényegi kommunikáció a tudattalanon keresztül zajlik. A nyelvészet ezen ága szerint a külvilágban található jelenségek akkor lesznek fogalmak, ha az egyén definiálja azokat. Az egyénben képződő fogalmak azonban minden esetben a társas közeg hatására keletkeznek. Hiszen valakitől megtanuljuk, hogy ez és ez a dolog micsoda, mire használjuk, kinek mi róla a véleménye, és ki hogyan viszonyul hozzá.
Igaz az is, hogy az egyénben a társas folyamatokon kívül is kialakulhatnak fogalmak, ez pedig az egyén kognitív szintetizáló tevékenységének köszönhető. A szociálpszichológia tudományának köszönhetően tudjuk, hogy még ez a folyamat is merőben társas.
Jung azt mondja, hogy az egyénben kétfajta tudattalan van. Van egy személyes és van egy kollektív. Ezen nézete volt az egyik, amely miatt szakítani kényszerült Freuddal. Mauss Jungnál is tovább megy, azt állította ugyanis, hogy az egyéni és a kollektív tudattalan között nincsen különbség.
Azok a dolgok, amelyek az egyénben nem nyernek fogalomszerű állapotot, azok kollektívek, és ezek a jelenségek azok tárgyak, amelyekkel az egyének ritkán találkoznak, vagy nem ismerik fel őket.
Ha megvizsgáljuk, hogy az emberek milyen tárgyak mibenlétével nincsenek tisztában, és a tárgyak körét társadalmi intézményekké, vagy még inkább szervezetekké redukáljuk, láthatjuk, hogy a börtönfogalom lesz az, ami az egyik legcsekélyebben tudatosult az emberekben. Hétköznapi nyelven szólva, az utca embere nem tudja, hogy mi a börtön, nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzá. Azaz az általános börtönfogalom kollektív.
Ebből a gondolatból kiindulva egész könyvet lehetne írni, ezt azonban most nem teszzük meg, hanem ismételten redukáljuk a kiinduló hipotézisünket, és a társadalomban kialakult totális intézmény fogalmat, amelyet Goffman írt le, és Farrington kritizált, vizsgáljuk meg a fogvatartottak által adott definíciókon keresztül.
A Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtás Tanszékén betöltött tanársegédi beosztásom lehetővé tette, hogy egyes börtönjelenségek fogvatartotti definícióit szinte országos lefedettséggel szerezzem be. A fogvatartottak például tiltott tárgyaknak adtak jelentést, amely fogalmak, mint látni fogjuk, merőben eltérnek jogszabályi terminustól. A jogszabályi szándék ellenében ezek a fogalmak a társadalmiságot és a társadalommal való kapcsolatot sugallják. A börtön jelent valamit, és ez a jelentés a példa kedvéért egy mentális térképen ábrázolható. A térképen a szimbólumok jelentését próbáljuk ebben a rövid tanulmányban megvizsgálni, és kísérletet teszünk – hogy a geográfiai hasonlatnál maradjunk – tektonikai elemzésre is.
Igaz az is, hogy az egyénben a társas folyamatokon kívül is kialakulhatnak fogalmak, ez pedig az egyén kognitív szintetizáló tevékenységének köszönhető. A szociálpszichológia tudományának köszönhetően tudjuk, hogy még ez a folyamat is merőben társas.
Jung azt mondja, hogy az egyénben kétfajta tudattalan van. Van egy személyes és van egy kollektív. Ezen nézete volt az egyik, amely miatt szakítani kényszerült Freuddal. Mauss Jungnál is tovább megy, azt állította ugyanis, hogy az egyéni és a kollektív tudattalan között nincsen különbség.
Azok a dolgok, amelyek az egyénben nem nyernek fogalomszerű állapotot, azok kollektívek, és ezek a jelenségek azok tárgyak, amelyekkel az egyének ritkán találkoznak, vagy nem ismerik fel őket.
Ha megvizsgáljuk, hogy az emberek milyen tárgyak mibenlétével nincsenek tisztában, és a tárgyak körét társadalmi intézményekké, vagy még inkább szervezetekké redukáljuk, láthatjuk, hogy a börtönfogalom lesz az, ami az egyik legcsekélyebben tudatosult az emberekben. Hétköznapi nyelven szólva, az utca embere nem tudja, hogy mi a börtön, nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzá. Azaz az általános börtönfogalom kollektív.
Ebből a gondolatból kiindulva egész könyvet lehetne írni, ezt azonban most nem teszzük meg, hanem ismételten redukáljuk a kiinduló hipotézisünket, és a társadalomban kialakult totális intézmény fogalmat, amelyet Goffman írt le, és Farrington kritizált, vizsgáljuk meg a fogvatartottak által adott definíciókon keresztül.
A Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtás Tanszékén betöltött tanársegédi beosztásom lehetővé tette, hogy egyes börtönjelenségek fogvatartotti definícióit szinte országos lefedettséggel szerezzem be. A fogvatartottak például tiltott tárgyaknak adtak jelentést, amely fogalmak, mint látni fogjuk, merőben eltérnek jogszabályi terminustól. A jogszabályi szándék ellenében ezek a fogalmak a társadalmiságot és a társadalommal való kapcsolatot sugallják. A börtön jelent valamit, és ez a jelentés a példa kedvéért egy mentális térképen ábrázolható. A térképen a szimbólumok jelentését próbáljuk ebben a rövid tanulmányban megvizsgálni, és kísérletet teszünk – hogy a geográfiai hasonlatnál maradjunk – tektonikai elemzésre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése