Előadás az ELLENSZER a szer ellen c. konferencián

letölt

Csodálatos börtönrajzok (hallgatóim gyűjtéseiből)

A börtön bűnözői egyetem funkciója egy őr által készített rajzon: a trabanttal bevonuló, girhes fogvatartott kigyúrja magát a börtönben, és mercédesszel távozik a börtönből.
A börtönbeli unalom veszélyes következménye a drogozás.

Jellegzetes börtöntetoválás vázlat. Az ártatlan férfit meztelen nők simogatják. A meztelen nők itt nem csak a szexualitást fejezik ki, hanem az angyali ártatlanságot is. Rögtön kettő van belőlük, hogy úgy tűnjön, hogy a rabok gondja és baja éppen kétszer több, mint a szabad emberé.


Nemzetközinek mondható börtönélet szimbólumok:



bilincs: a zárkán belül ritkán van a kézen, ezért inkább jelképes, és a külvilág általi megtörtséget jelenti.



rózsa: a fiatalság hiábavaló elmúlását jelenti minden börtönrajzon és tetováláson



galamb: a pártatlan szabadsághordozó, aki mindenkire emberként tekint



rácsok: ritkán jelennek meg csupaszon, inkább ablakok előtt vannak, így gátoltságot, bénultságot jelképeznek



napfény: szintén mindenkire süt, ez az, amit nem lehet elvenni



hulló vakolat: kiáltás a társadalom felé: "hé! ilyen körülmények között senyvedünk"



eleven színek: elfojtott érzelmek, az intimitás hiánya




Az ítélet megkapásának jellegzetes elemei: a halálraítélt, a pap és a militáris börtönőr. Érdekes a zárkaajtóba olvadt rab.

Jellemző börtönélet motívum: városi börtön, az anya és a gyerek bekiabál a fogvatartottnak, aki nem tud egyedül lenni, a többiek is látják, hallják, hogy mit csinál.

A rácson túli világ ugyanolyan, mint a benti. Az ablak elfoglalja az egész teret, de a kitekintés nem éppen biztató. A falon a repedés elkerülhetetlen börtönkép elem.

Deprivációs börtönártalom megjelenése a börtönrajzon. A nőalak a szerelmes hiányát ábrázolja, ami jóval nagyobb teret hódít meg, mint az amúgy is izmos fogvatartott. A kopaszság, a kereszt és a nonfiguratív tetoválás az árja büszkeség veszélyes terjedésének előjele lehet.







Kézitusa a zárkában. Valószínűleg egy filmbeli jelentből a börtönközegbe másolt jelenet.

Tyúklábmintás rabruhába bújtatott, bábú szerű fogvatartott. Érdekes az arcán a nagy orr, és a nagy száj.

Fogvatartott régebben használatos lábbilincsben, tyúklábmintás ruhában. Az alak karján tetoválás látható.

Életkép a sétaudvarról. A rajzon tükröződnek a tipikus magyar börtönélet elemei, de a filmeken látható, amerikai elemek is jelen vannak.

Vicces rajz többek között arról, hogy mennyire kemény lesz idővel az ember a börtönben, illetve mi lehet a másik végeredmény.

A képen látható rabnak szinte kocsonyás a teste, mintha nem is lenne ember. A végtagjai kacskák, és a teste is csökevényes. Az emberhez képest a wc kagyló rendkívül ügyesen van kidolgozva. Az emeletes ágy pedig, szinte élethű másolata az eredetinek. A magyar börtönökben néha tényleg hasonlóak a körülmények, de általában azért lehet rendesen mosakodni. Az emberi vonások torz ábrázolása valószínűleg teljesen torz énképre is utalhat, illetve hanyag önismeretre.

Fogvatartott által készített rajz, melyen megjelenik, hogy a magyar börtönökben nagyobb a zsúfoltság, kevesebb a program, és rigidebbek a szabályok (pl. nem lehet telefonálni). Érdekes, hogy a két börtön-szcenáriót egy börtönőr nézi felülről.

Feltehetően romának ábrázolt fogvatartott egy börtönben, ahol látható az emeletes ágy, a zárkaszekrény, és a tyúklábmintás rabruha.

Adalékok a medikalizációhoz: Powick - az LSD kórház

Az ötvenes években a fenti képen látható, és azóta már bezárt intézetben, az angliai Powick Asylumban Ronald Sandison vezetésével neurotikus betegeket ápoltak, és gyógyítottak LSD-vel. A terápia neve pszichedelikus, azaz "szellemnyitó" kezelés volt. Az intézet a 19. szd-ban valójában úgy működött, mint manapság a elmegyógyintézetszerű börtönök. Akkoriban a betegek az ágyakhoz voltak kötözve, és akár négyéves gyermekeket is elhelyezhettek az intézetben. A legtöbb akkori beteg ön- vagy közveszélyes volt, és nagyon magas volt az intézetben a halálozási ráta.

Hetven évvel később Sandison az egyik udvaron új szárnyat építettett, ahol több tucat embert kezelt kísérleti jelleggel LSD-vel. Nemcsak az LSD-t használták fel ilyen kísérletekre a mai illegális drogok közül, hanem a Magic Mushroom hatóanyagát, a psylocibint, a Peyotl kaktusz hatóanyagát, a Meszkalint, de az MDMA-is, azaz az ex tablettát. Az LSD terápiák sikerrel jártak, a drog ugyanis növelte a képzelőerőt (imagináció), ami javított a neurotikus személyek kedélyállapotán.

Ha a már bezárt intézetet megnézzük, rájöhetünk, hogy a külső jellegeit tekintve úgy néz ki, mint egy börtön, sőt hazánkban és jó néhány kelet-európai országban igen jó börtönépület lenne. Természetesen az ilyen, és a hasonló intézetek rendre szolgálták és szolgálják a gyógyszergyárak kísérletezési kedvét szerte a világban.

Börtönbeli drogfogyasztásról az origo.hu-n és a drogriporter.hu-n VIDEÓK

Magyar börtönben előtalált Rivotril tabletták. A kép nem illusztráció. A fényképet egy munkatársam készítette. Egy tabletta a börtönben egy doboz cigarettát ér.

Főleg az origo.hu cikk végén található kommentek tanulmányozása lehet érdekes:
letölt

A MAT konferenciáról készült beszámoló a drogriporter.hu-n:

letölt

Művész a börtönben - Májer Péter esettanulmánya komment nélkül

(A képet a fogvatartott természetesen kézjegyével is ellátta. Az eredeti fotón ez látható is, a női alak szoknyájának jobb oldalán. A személyiségi jogok érdekében ezt a kézjegyet töröltem a képről. A fenti képen kívül ugyanezen fogvatarthoz köthető egy már korábban - jóval rövidebben - elemzett rajz is. Ha a két bejegyzést egymás után elolvassuk, az egész történetet egy kicsit más szemszögből is vizsgálhatjuk. - FG)
A feladat meghatározást követően szolgálati jegyen kértem a ***** parancsnokát, hogy egy, az Intézetünkben tartózkodó pszichológiai problémákkal küzdő fogvatartott meghallgatását engedélyezze. A parancsnok úr ajánlott egy fiatalembert, aki jelenleg rá kiszabott fogda büntetését tölti és egy meglehetősen érdekes, akár művészinek is nevezhető rajzot készített a fogdája falára. Az ezredes úr javasolta, hogy készítsek a rajzról fényképet, mert az elkülönítő zárka meszelését tervezik. A megbeszéltek szerint cselekedtem, hiszen várhatóan „egy nem hétköznapi elitélt” személyiségét ismerhetem meg ez által. A kiválasztott fogvatartott egy 21 éves, átlagos testalkatú férfi, aki 4 év 10 hónap szabadságvesztés büntetését tölti. Bűncselekményei közé tartozik lopás, rongálás, jármű önkényes elvétele és nem utolsó sorban kábítószerrel való visszaélés is. A fiatalembert nevezzük a továbbiakban ***-nek. *** nem mondható átlagos elitéltnek, még a ***** berkein belül sem. Bűntársai más-más büntetés-végrehajtási intézetekben töltik ítéletüket. Alig két éves bent tartózkodása alatt különféle fegyelmi vétségeket követett el már pl.: bv rend megsértése, rongálás, bv tulajdon rongálása, napirend megsértése, házirend megsértése, állami vagy magántulajon megsértése, étkezés megtagadás, zárka körletrend megsértése ill. egyéb vétség. A közvetlenebb és eredményesebb beszélgetés érdekében civil ruházatban érkeztem a körletre. ***, mint már írtam, jelenleg is 15 nap fogdáját tölti - és talán nem véletlenül - IV-es biztonsági csoportba sorolt fogvatartott. Átérvén a körletre, kérdeztem a szintes felügyelő urat, hogy melyik zárkában találom ***-et, aki közölte velem, hogy éppen sétán van a nevezett elitélt. Kihasználva az alkalmat, hogy üres a fogda, bementem és alaposan megnéztem a falon lévő rajzokat, majd fényképeket készítettem róluk. Eközben a felügyelő kollégával próbáltuk megfejteni, hogy vajon mit akart ábrázolni vagy közölni ezeknek az alakoknak a falra festésével. Mivel ezt megelőzően még nem találkoztam és nem is beszéltem ***-el, nem értettem igazán a képek mondanivalóját. Ezt követően a főtörzsőrmester úrhoz intéztem néhány kérdést főhősünkkel kapcsolatban. Az érdekelt, hogy milyen embernek ismerte meg, mire számíthatok vele kapcsolatban és véleménye szerint mennyire lesz segítőkész irányomban. Kollégám válasza kissé meglepett: „szerintem nem mész vele semmire, mert bármit is szólunk hozzá, nem válaszol egyértelműen, mindenen csak mosolyog, szó szerint bele az ember képébe”. Mindezen információkból arra következtettem, hogy más hangot kell vele szemben megütnöm, olyan „barátkozós” félét s talán jobb, ha a felügyelet sem lesz jelen a beszélgetésünk folyamán. Kis várakozást követően, megérkezett főszereplőnk természetesen a csuklóin megbilincselve. A zárkába érve a főtörzs úr leszedte a bilincset róla és elmondta a fogvatartottnak, hogy néhány kérdést szeretnék neki feltenni. *** mindezt halván csak mosolyogott, miközben szorgalmasan bólogatott, anélkül hogy egy hang is elhagyta volna a torkát. Mint tudjuk egy fogdában elég szűkös a hely és az ülő alkalmatosságok száma is meglehetősen korlátozott, így nem tudtunk mindketten leülni. Mondtam ***-nek, hogy foglaljon helyet, aki leült a zárkában található egyetlen stokira. Nem ismervén őt, úgy gondoltam, hogy jobban szemmel tudom tartani, ha állva maradok. Figyelemmel tudom kísérni a mozdulatait, reakcióit, ha pedig esetleg nekem támadna, helyzeti előnybe leszek vele szemben. Ahogy helyet foglalt, kicsit megnyugodott és már nem mosolygott, hanem nagy kérdő szemekkel nézet rám. Arra a következtetésre jutottam, hogy Ő bizonyára olyan ember, aki mosolyogva próbálja oldani a saját feszültségét, zavarát másokkal szemben. Ebben a helyzetben is rángatózott az arca, hol vigyorgott, hol pedig elkomolyodott. A következő mondattal indítottam a beszélgetésünket: „halottam, hogy egy művész lakik az intézetünkben”, ekkor ő, mint egy kisgyerek zavarba jött és mosolyogva, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, lehajtotta a fejét. Majd megkérdeztem tőle, hogy mit ábrázol a falon lévő rajz. Azt felelte: „semmit, csak úgy jött”, és ügyelt arra, hogy nehogy mélyebben bele menjünk a beszéltetésbe a semmit mondó, rövid válaszaival. Aztán tovább folytattam az érdeklődést. A kép alapján kértem, hogy meséljen a gyerekkoráról és a családjáról. Nehézkesen kezdte el, de aztán elmondta,hogy hárman vannak testvérek, egy húga és egy jóval fiatalabb öccse van. Az édesanyja egyedül nevelte, neveli őket, az édesapjuk 10 éves korában elhagyta őket. Iskolai végzettségét firtató kérdésemre a következőket válaszolta: „10 osztályt végeztem kint és már kettő és fél éve vagyok bent a börtönben. Ez idő alatt kőműves, faipari gépkezelő és épületburkoló tanfolyamokon is részt vettem”. Dicsértem őt: „látom maga komolyan gondolja a szabadulás utáni életet, melyik szakma a leginkább a kedvére való?”. Legnagyobb megdöbbenésemre azt válaszolta: „egyiksem!”. Sehogyan sem értettem már és tovább kérdeztem: „akkor, hogy-hogy jelentkezett ezekre a tanfolyamokra és egyáltalán hogyan tudta elvégezni, ha nem is érdekelte, mert gondolom azért tanulni kellett mindegyikre?”. Ezekre a kérdéseimre már szívesen válaszolt, nevetve, szinte kacagva: „ugyan már nem volt az semmi, a vizsgákon elfordították a tanárok a fejüket, hogy ki tudjuk puskázni a lényeget, sőt még segítettek is nekünk”. Megvallom, nagyon megfogott az őszintesége, ritkán találkozom ilyen fogvatartottal. Általában, azt hallom a befogadáskor a fogvatartottaktól, függetlenül attól, hogy kint vagy intézeten belül, szabadság vesztésük ideje alatt szerezték-e meg szakmájukat, hogy igenis tudják és gyakorlatuk is van a szakmájukban. Holott tisztában vagyok azzal, hogy azok az elitéltek, akik a büntetés-végrehajtásuk alatt szerezték a szakmájukat, valószínűleg nem rendelkeznek nagy gyakorlattal. Ám bennük legalább van akarat a munka és a megfelelni akarás iránt. De ebben a fiatal fiúban semmi ilyesmit nem láttam. Megkérdeztem azt is tőle, hogy a szabadság vesztése hátralévő ideje alatt akar-e valamit dolgozni. Erre a - már alig meglepő - válasz: „dehogy akarok”. Gondoltam, rákérdezek, nem szeretné-e a családját innen bentről támogatni, a válasz: „dehogy is, van nekik pénzük”. Elmondta azt is, hogy havi rendszerességgel látogatja a családja és kap ezen alkalmak során csomagot, ami számára elegendő. *** lassan kezdett megnyílni, én pedig próbáltam a beszélgetésünket először a neki kedvező irányba terelni. Kérdeztem, hogy mit szeret csinálni a leginkább, erre azt válaszolta: „hát Tv-t nézni. Az jó, nagyon szeretem a mókás filmeket, a sportot és a forma 1-et. Leginkább a televízió hiányzik itt a fogdában, a többi nem érdekel”. Tovább érdeklődtem, kicsit érzékenyebb témára evezve, pontosan mit követett el, hogy végül bekerült a börtönbe? A válaszán különösképpen nem lepődtem meg: „kisebb bolti lopások, verekedések”. Ezt követően feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket: „kipróbált illetve használt-e valamilyen bódítószert már, ha igen milyen rendszerességgel pl.: alkoholt esetleg valamilyen kábítószert?” A válaszában elmondta, hogy alkoholt természetesen fogyasztott, a kábítószerek közül pedig, ahogy ő mondta: a „zöldet” próbálta ki. Állítása szerint nem rendszeresen használta, így nála nem okozott függőséget. Folytatva a beszélgetést elmondta, hogy bekerülése után drog prevenciós részlegen is volt, de nem azért, mert függő lett volna, csak a megelőzés miatt. Viszont az arcán - a fiatalsága ellenére is - lehetett látni, hogy egykor nem kímélte a szervezetét. Ugyan az egészségüggyel nem beszéltem, de valószínűnek tartom, hogy legálisan vagy illegálisan nyugtatókat szed. A beszélgetésünk alatt megállt a zárka előtt *** nevelője, aki fennhangon ráförmedt: „maga meg miért ül?, álljon fel azonnal!”. Hirtelen felpattant a székről, és ahogy a nevelő úr tovább haladt, a következő mozdulatával már ült is vissza. Viszont a nevelő se kezdő már és jól ismeri főhősünket, 1-2 másodperc elteltével hirtelen visszalépett és megint rászólt: „hát mit mondtam magának!”. Felpattanva *** sunyi mosollyal válaszolta: „zászlós úr, én beteg ember vagyok!”. Nem várván meg a zászlós következő válaszát, reakcióját, már én szóltam közbe: „nevelő úr, én engedtem meg neki, hogy üljön”. A nevelő erre egy fejbiccentést követően tovább ment. Kérdeztem ***-et, hogy milyen egészségügyi problémája van. A válasz nagy boldogan: „á semmi, csak hülyítettem”. Persze abban biztos vagyok, hogy a zászlós úrnak sem voltak e felől kétségei. Ekkorra már egyre inkább megtapasztaltam, milyen ember valójában ***. Láthatóan szemrebbenés nélkül bele tud hazudni bárkinek a szemébe, de ami talán a legijesztőbb számomra benne, hogy nem tart egyáltalán a tetteinek az esetleges következményeitől. Kaphat bármilyen büntetést, különösebben nem fogja vissza az újabb fegyelmi cselekmények elkövetésétől. Nem törik meg őt a hátralévő börtönévei sem. Tovább folytatva a beszélgetést megkérdeztem: „mihez fog kezdeni a szabadulását követően?”. A válaszon nem sokat töprengett: ”találkozom a barátaimmal és majd együtt kitalálunk valamit. Dolgozni semmiképp sem akarok, hiszen abból úgysem lehet megélni, majd lesz valahogy”. Igazándiból gondoltam rá, hogy nevelési céllal adok neki néhány tanácsot, bár abban biztos voltam, hogy előttem már sok kolléga megpróbálta. Olyanok is, akik ebben igazán szakemberek, bár jelenleg úgy tűnik, nem sok sikerrel jártak. Féltem, ha most én is elkezdem, elakad a beszélgetésünk. Véleményem szerint gyermekkorábban nagyon szerethette az édesapját és az elvesztését rendkívül nagy traumának élte meg. Valószínű, hogy gyerekként az apja volt a példaképe, és amikor a legjobban szüksége lett volna rá a férfivé válásához, akkor tűnt el az életéből. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy sajátmagát okolhatta, amiért az édesapa elhagyta őket. Ami ilyen helyzetben a gyerekeknél előfordul, esetleg arra gondolhatott, hogy valami rosszat tett, amiért az apja megharagudott rá vagy csak nem szerette őt. Úgy érezhette, hogy széthullott a családjuk és nincs akire támaszkodhasson. Hiszen egy fiúgyermek bizonyos dolgait nem az anyjával, hanem az apjával tud csak megbeszélni. Így maradtak a haverok, akik valószínű, hogy ***-hez hasonló sorsú gyermekek. A sorsuk, álmaik, fájdalmaik, örömeik, érzéseik, gondolkodásuk megegyezik. Így kiválóan megértik egymást a bandában.

Gyúrás a börtönben - Schnautigel Károly esettanulmánya komment nélkül

Egyértelműen Rivotrilra (ROCHE) utaló falfirka - ennek nincs köze az alábbi esettanulmányhoz, hiszen a Rivortil nyugtatószer. A becsempészés módja azonban valószínűleg teljesen megegyezik a lentebb leírtakkal.

Dolgozatom tárgyaként az alábbiakban megnevezett témakörben szeretném véleményemet, nézőpontomat kifejteni.1998.Augusztusa óta vagyok hivatásos állományú tag. Az eddig megszerzett tapasztalatokra, a börtönben látott és észlelt történésekre hagyatkozva viszonylag rövid formában kívánok foglalkozni ezzel az igen érdekes és életszerű tevékenységgel, az alábbi kérdések mentén haladva:


· Miért gyúrnak az elítéltek?
· A szerek , intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája.
· Az használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja.


Miért gyúrnak az elítéltek?

Erre a kérdésre akár egy szóval is válaszolhatnánk: időtöltés. Viszont kár volna ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. A zártság, bezártság, a folytonos irányítottság ugyanis agressziót szül, szülhet, melyet valamilyen formában le kell vezetni. A hétköznapi életben erre alkalmas tevékenységek lehetnek pl. a szex, a sportolás, hobbik végzése, vagy egy sörözés a haverokkal. A lényeg, hogy az agy egy időre teljesen kikapcsoljon, csak egy dologra koncentráljon, kizökkenjen a megszokott kerékvágásból. Nos, a börtönökben ez a tevékenység a testedzés lesz. Ezáltal megvalósul ez a folyamat és egyben kialakulnak, rendeződnek az erőviszonyok, akár egy farkas falkában. Mondhatjuk, hogy a börtönökben a tekintély mércéje sok esetben nem a tudás, hanem sokkal inkább a külsőségek, a testi adottságokra alapozódik. Vagyis minél nagyobb az egyén karja, annál nagyobb lesz a tekintélye s a hatalma. Ezt felfoghatjuk, egyfajta természetes kiválasztódásnak is mely már az ősi társadalmakban is jelen volt.
Más oldalról megközelítve a kérdést, viszont azért is edzenek, mert a „gyúrás” egészséges tevékenység, egyben jó időtöltés, elfoglaltság. S nem utolsó sorban lényegesen jobb lesz tőle az ember közérzete, étvágya, tehát jobban érzi magát a bőrében, és alapvetően csinál valami hasznosat, ugyanis számukra egyértelműen dögunalom a bent lét, mert nem telik az idő.
A gyúrósok „társadalma” azonban két részre osztható. Az egyik réteg (a szűkebb) tisztában van cselekedeteivel, tudatosan használnak jó minőségű szereket, szteroidokat, amiket vagy szednek, vagy szúrnak, s a kúra, kúrák után figyelnek a szervezet tisztulásának elősegítésére, a természetes tesztoszteron termelés visszaállítására. Méregtelenítő teákat isznak, gyógyszereket szednek, helyesen táplálkoznak,(a lehetőségeikhez mérten). Tehát figyelnek arra, hogy egészségüket a lehető leginkább megóvják, megtartsák. A másik réteg ezzel szemben nem foglalkozik, vele mit szed és mennyit, csak az lebeg a szeme előtt, hogy minél nagyobb legyen,a „pajszer” s ez által kitűnjön a többi közül. Ők szervezetükkel mit sem foglalkoznak, náluk csak a karméret számít. E kör fogja használni a silány és olcsó szemes szteroidokat. Erre mondanánk a civil életben, hogy esze, s ereje, mint a marhának.

A tiltott szerek intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája:

A fogvatartottak részéről kell, hogy legyen egy úgynevezett vezér. Aki valószínűleg már nem első bűntényes, mondhatni „dörzsölt fickó”, vagy egy igen jól szituált, okos, értelmes egyén, aki úgymond ráérez, kiszagolja azt, hogy mely hivatásos állományú tagot lehetne megkörnyékezni, bevonni az összekötő szerep elvállalására.
A beavatott fogvatartottak létszáma két-három főnél nem lehet több.

Az örök részéről is van egy vezér, aki párhuzamban a fogvatatartottaknál, megtalálja azt vagy azokat a kollegákat, amelyek részt vesznek, részt vállalnak az akcióba.

A börtönben lévő fogvatartott a leadja a rendelést a beszélőjén, vagy saját tiltott mobilkészülékéről, esetleg az intézet álltál biztosított készüléken keresztül a hozzátartozólyának, engedélyezett kapcsolattartójának. A hozzátartozó felveszi a kapcsolatot egy a korábban, már az intézetből szabadult fogvatartottal, és leadja az előzőekben felvett rendelést s továbbítja, azt az összeget mely fedezi, mind a beszerző tarifáját, mind a bv szerv tagjának tarifáját mely legalább harminc és százezer forint között kell, hogy legyen. A volt elítélt szerzi be, a valószínűleg illegális termékeket, szereket, majd azok beszerzését követően felveszi a kapcsolatot az, bv szerv beépített tagjával, s továbbítja részére az árut, és a pénzt, melyet feltehetően postai csomag vagy értéklevél formájában továbbít, esetleg személy essen ad át.
Innentől (már csak) az áru intézetbe történő bevitele, átadása van hátra.

A használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja:


Szerek megnevezése:

1: Inzulin: Vannak fogvatartottak melyeknek romlott egészségi állapota indokolta teszi, hogy inzulin belövő készüléket tartsanak maguknál a nap 24 órájában. Innentől kezdve már nem jelenthet számukra nagy nehézséget, hogy mondjuk a szabadlevegőn való tartózkodás ideje alatt az edzést végző fogvatartott belőjön magának néhány egységnyi inzulint.
Alkalmazása: Alkalmanként 2-5 egység között van. Egy egység két pakli dohány, vagy egy doboz cigaretta.

2: Naposim: Sajnos ezt a hitvány minőségű szteroidot még mindig használják. Ennek oka, hogy olcsó és könnyen beszerezhető. Egy kúra legalább 250 szem, de a végső határt az alkalmazó mohósága szabja meg, elérheti akár az 1000 szemet is. Napi adag 8-16 szem között van,így tehát akár majd három hónapig tart a kúra.


3: Spiropent: A kúrákat követően a minél hatékonyabb izommegtartás végett alkalmazzák. Az ára és szedés módja ismeretlen.

4:Anabol: Szív alakú,kék színű,melyből 2-6 szem között szednek,naponta.

5:Bianabol: nyolcszög alakú,vörös színű,szedése nem ismert.

6:Amilozid-B: magas vérnyomás ellen szedik.

7:Ulceran: ízületi panaszok megszüntetésére és gyomorsav túltengés esetén.


Az árakat tekintve megállapíthatjuk,hogy a hétköznapi életben megszabott árnak legalább a négyszerese lesz a börtönben.A szájon át szedhető szteroidok jelenlegi kinti ára szemenként átlagba 15 és 40 forint között van. Így mire bekerül 80 és 150 forint lesz szemenként.

Az itt megtalálható felsorolás valódiságába teljesen biztosak lehetünk. Tehát tény ,hogy a valós helyzetet tükrözi, persze lehet némi hiányérzetünk, de hozzátenném, hogy innen, kintről az igazán érdekes alkalmazási módokat nem tudja az ember felderíteni.

Mit tehet a Xanax és a Rivotril? - Muszka Sándor esettanulmánya komment nélkül

Börtönrajz a nyolcvanas évekből. Módos Tamás gyűjteményéből

Nyugtató ?!

Sokat gondolkoztam, mi lehetne igazán érdekes eset, amit feldolgozhatnék, hiszen a testületnél eltöltött időm alatt rengeteg problémás fogvatartottal találkoztam. A választásom egy, az intézetembe súlyos testi sértés miatt nemrég befogadott, előzetes fogvatartottra esett. Nevezett fogvatartott E. A. 32 éves jó családi körülmények közt élt, káros szenvedélyektől mentes, feleségével és egy kislányukkal boldogan, a következő gyermeket tervezgették. Az Édesapjával közösen irányított építőipari vállalkozásuk jó megélhetést biztosított számára. Lakóhelyén köztiszteletben álló család, hiszen minden évben gondoskodnak a helyi templom átfestéséről, az iskola évenkénti tisztasági festéséről ingyen, és a falujukban élő idős vagy rossz szociális helyzetben lévő családoktól sem szoktak pénzt elfogadni. Jelentős pénzösszeggel támogatják a helyi focicsapatot is. Vállalkozásuk jelentős számú embert foglalkoztatva biztosít munkát rengeteg embernek. A sok felelősség vagy a rengeteg munka miatt szorító mellkasi fájdalmak és görcsös fejfájás miatt pár éve felkereste a körzeti orvosát. Orvosa szerint, aki régi családi barát, stresszes életmód és a sok munka miatt van. A gyógyszertárban kiváltja majd elkezdi szedni a felírt nyugtatót, Xanaxot. Közben vállalkozásuk bajba került egy nem jól sikerült építkezés miatt, és tartva a következményektől, megszegve orvosa tanácsát az életmódján nem változtatva folyamatos hajtás közepette élt. A nagy hajrában már magával sem törődve először csak egy nap, majd több napig nem szedi a felírt gyógyszert. Természetesen a rosszullétei még gyakoribbá váltak és már nem csak múló rosszul létek voltak, hanem szinte egész nap tartottak. Családja unszolására megint felkereste a házi orvosukat. Félve az orvos szidalmaitól azt hazudja, hogy szedi az általa felírt gyógyszert és mérsékelt az életvitelén. Erre az orvos félrevezetve másik típusú nyugtatót ír fel számára, Rivotrilt. A gyógyszer kiváltása után félelmében el kezdi szedni a gyógyszert, amitől elmondása alapján könnyűnek, lazának és minden gondtól és problémától mentesnek érzi magát. Eleinte az orvosa tanácsa szerint szedi az amúgy is indokolatlanul erős gyógyszert, majd az általa nyújtott hamis világképet keresve, ha napközben valami sérelem éri vagy úgy érzi, lanyhul a hatása bevesz még egy szemet. Ezzel is hatalmas hibát követ el. Miután már idő előtt elfogy a Rivotril az előzőekben felírt nyugtatójához a Xanaxhoz nyúl. Abból is először tartva a felírt mennyiséget úgy gondolja, nem érzi a kellő hatást, és elkezd belőle is egyre több szemet fogyasztani. A családja mindebből semmit sem vesz észre, hiszen a kábaságát a rengeteg munkával és idegeskedéssel indokolja. Miután a második nyugtatót is felélve az orvosát ismételten felkeresve azt hazudja, hogy a gyógyszer kiesett a zsebéből a festékbe és használhatatlanná vált, újabb adagot írat fel, majd vált ki és keresve a gyógyszer által közvetített érzéseket számolatlanul szedi be. A gyógyszere idő előtti elfogyása után rendszeresen visszatér orvosához és különböző hazugságokkal irat fel újabb adagokat. Úgy érzi, nem tudja orvosát sokáig átverni, ezért egy alkalmi ismerőse útján kezd hozzájutni az addigra már teljesen rabjául ejtő Rivotrilhoz. Sajátmagát azzal nyugtatja, hogy Ő nem drogos csak gyógyszert szed. Sajnos kb. 2 évig tart, mire az orvos és a családja észreveszi, hogy valami nincs rendben. Nem is a kábasága, inkább a gyakori indokolatlan düh kitörései és az alkalmankénti alkoholfogyasztás, amit eddig nem volt rá jellemző, hiszen előtte megvetette az alkoholt és egyszerűen soha nem fogyasztott. Közben meg, ha nem volt kellő Rivotril vagy elfogyott alkoholfogyasztással turbózta fel a hatást. A család tagjai egy közös szombat esti vacsora során megpróbálják kiszedni belőle, mi történt vele és miért viselkedik ilyen furcsán és tudatni szeretnék vele, hogy aggódnak érte. Eleinte leplezni próbálja magát, majd miután észreveszi, nem tudja meggyőzni az aggódó családját felkapja a kabátját és távozik otthonából. Nem törődik az utána induló apjával sem és senkivel, eleinte egyedül feldúltan sétál az utcán és folyamatosan az jár az eszében, hogy miért akarnak az ő életébe beleszólni, mi közük hozzá. Közben szórakozni induló fiatalokat pillant meg. Belenyúl a kabátja zsebébe és a szeretett gyógyszeres üvege mellett a másnapi munkásoknak kiosztásra váró pénzt találja. Beszed pár szemet a gyógyszerből és ő is elindul egy szórakozóhely irányába. Oda érkezve még belépés előtt ismét beszed egy pár szemet és úgy indul be a helységbe, ahová belépve találkozik egy ismerősével. Ez volt az utolsó emlékképe arról az éjszakáról. Reggel egy rendőrségi fogdán ébred és hiába a sorozatos kihallgatás csak az ügyvédjétől tudja meg, hogy aznap este állítólag bántalmazott egy embert, aki az óta is kómában van. Az ismerőse, akivel előző este ivott, arról tanúskodott, hogy ő követte el.
Nem érti a történteket, nem hiszi el, hogy ő bántott volna valakit is. Szerinte csak a bódult állapotát akarják kihasználni és ráverni a bűncselekményt és bízik abban, hogy kiderül az igazság.
Nevezett fogvatartott befogadása után erős elvonási tünetek voltak tapasztalhatók, a családja által beküldött orvosi papírjai alapján az intézet orvosa továbbra is engedélyezte a Rivotril adását számára. Sem az egészségügyi személyzet se a nevelő hatására, továbbra sem érti milyen veszélyes, amit szed…

Árják és drogpiac

(jelentősen feljavított kép - 2008 november 22-én)

A fenti falfirka egy magyar börtönben készült 2008 nyarán. A szöveg a következő:

"Nem szállítanak el, de ha itt maradok, enyém lesz, enyém lesz az egész drogpiac! Átveszem az üzletet, az árják örülhetnek, ha velem üzletelnek. Már az öcsém, SMOKI, elintézte az összekötőt, befagyasztotta a csatornáikat, nem kell a segítségetek."

A kép minőségén szándékosan rontottam, hogy ne lehessen semmit felismerni az adott intézetből. Amennyiben az üzenet tartalma nem felvágás, azaz "menőzés", akkor fel lehet tételezni, hogy az írás szerzője a börtönben kábítószer terjesztéssel kíván foglalkozni, és a legnagyobb felvevő piacát a fehérbőrű fogvatartottak, azaz az "árják" képezik. Persze az is lehetséges, hogy a szöveg szerzője éppen a fehérbőrűeket akarja kiszorítani a piacról. Ez utóbbira utal az a célzás, hogy "befagyasztották a csatornákat".

A fehérbőrű és másmilyen fogvatartottak közti, kábítószerügyi viszály első hazai bizonyítéka lehet ez a fotó, amit az egyik hallgatóm a nyári gyakorlata alatt gyűjtött.

Interjú a Rádió C-n

Élet a drog nélkül és a droggal - ahogy a fogvatartott látja

A kábítószer a börtön és a társadalom közötti egyik kapcsolat, igaz, az egyik legrosszabb. Nem lehet letagadni, hogy a kábítószer ne lenne bent a börtönben. A magyar büntetés-végrehajtás számos formában próbálja a problémát kezelni. A megoldás egymodatos összefoglalása úgy hangozhat, hogy az országban jelenleg 19 helyen működik kábítószer-prevenciós részleg, a kábítószert a börtönőrök megtalálják a fogvatartottaknál, és ezzel megakadályozzák, hogy másokhoz is eljusson drog, illetve programokat szervez a bv. a droghasználat alternatívájaként. Példa erre a fenti rajz is, amit egy balassagyarmati fogvatartott készített egy kábítószer-problémáról szóló naptárfüzethez.

A problémáról bővebben, élő rádióműsörban, egy szabadult személy bevonásával beszélgettünk.
Kábítószer és börtön c. interjú a Rádió C-n. Elhangzott: 2008 május 12-én.

letölt

A rivotril atyja

Leo H. Sternbach (1908-2005) a benzodiazepin molekuláris makettjét tartja a kezében (Foto: National Inventors Hall of Fame)

Steinbach 1956-ban fedezte fel a benzodiazepin néven ismert neurotranszmittereket, amelyeknek két formáját, Librium és Valium néven már 1960-ban forgalomba hozták.


„A núlaketes-ricsi
egy darab – egy cigibe megy
egy kevés, ha jól akarod érezni magadat.
5 db – vagy 10 db az már jó
Hogy jön be papúcsba – dóhányba
Nagyon jó a hatása egy két nap kóma – részegséget – ókoz
Túdat alat van az ember és képes minden őrűcségre
mert nem emlékszik semmire.”

„Betalok és szanaksz
a rivó meg a andakszin az mán jó
ösze keverve és eladni kávéir és dohányir
aki szedi anak megir, mert nem gondolkozik semmiről.”


A fenti két fogvatartotti „versike” magyar börtönökből származik, és a rivotril nevű gyógyszerről szól. A rivotril hatóanyaga a kolnazepam, ami benzodiazepin derivátum.

A magyar wikipédia rivotril szócikkéhez én magam írtam a következő vitapontot 2005-ben:

„Más gyógyszerekhez hasonlóan (pl. Tegretol) a Rivotril gyakran börtöndroggá válik a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben. A fogvatartottak a gyógyszerrel azért élnek vissza, mert az csökkenti a börtönstresszt. A gyógyszerhez a börtön egészségügyi szolgálatán keresztül is hozzá lehet jutni, azonban ez leggyakrabban nem így történik. A Rivotril tabletták ("rinyó") a börtönbe érkező csomagokban vannak elrejtve, olyan módon, hogy azt nagyon nehéz megtalálni (pl. a gyógyszert cukorkák mellé teszik, majd a cukorkákat ismét becsomagolják, és egy fogvatartotti csomagban akár több száz cukorka is lehet, amelyek közül mindössze húszban van Rivotril tabletta is).”

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Vita:Klonazepam"

A nyugtatószerekkel való fogvatartotti visszaélés nem csak Magyarországra jellemző, hanem a térség majdnem minden országára, és a börtönbeli kábítószerügyi stratégiák sikerét veszélyezteti.

Érdemes észrevenni, hogy a börtön és a nyugtatószer egyaránt a társadalmi normák alól kisodoródó személyek kordában tartására (G.H. Mead kifejezésével élve: definiálására) szolgál. A National Investors Hall of Fame nevű szervezet pedig az amerikai elit által fenntartott múzeum, ahol az amerikai szabványra jogosult tudósok és fejlesztők (pl. a Time magazin címlapján szereplő személyiségek) termékei és találmányai kapnak helyet.