BÖRTÖNBLOG

Viszontlátásra, de ez nem a VÉGE

2009-09-15T15:08:00.006+02:00

Technikai okok miatt új helyen érhető el a Börtönblog, ami egyben ennek a blognak a második része.

Minden korábbi cikk megtalálható a blog archívumban, és a témáknál.

Az új blogon szeretettel várom a kedves olvasókat.

A képen egyébként egy cseh hosszúítéletes fogvatartott festménye látható. A számítógép a képen talán a modern technika kihívásait jelenti egy olyan rab számára, aki hosszú éveket húzott le a börtönben...

That's the way I like it - meglepő alkalmazás

2009-09-06T21:32:00.008+02:00

A fenti videó egészen érdekes meglepetést tartogat. Egy igazi börtön relikviát láthatunk a képsoron. A dobozt csokoládépapírokból, hajtogatással, és rendkívüli türelemmel készítették, és egy zenélő képeslapból kiszedett alkatrésszel "tuningolták" fel. Kinyitáskor a fedél belső oldalán Jézus látható, és a KC & The Sunshine Band "That's the way I like it" c. száma szól. A felvételt egy európai börtönben készítettem.

Látható a dobozon, hogy rendkívüli alaposság, és szinte gépiesen hibátlan munka kellett ahhoz, hogy a kisebb elemekből összeálljon a doboz. Hasonlít ez ahhoz, ahogy az ember az énje darabkáit kisebb életeseményekből igyekszik összerakni. Ha az ember a börtönben nincsen kitéve a fogvatartottak közötti erőszaknak, rengeteg ideje marad önmagával foglalkozni. Ekkor a fogvatartottak alapos munkába kezdenek: makett hajókat építenek, gyufából várakat hoznak létre, és amit a létrehoznak, azzal belső munka is jár.
A bűnelkövetők sodródnak a bűn felé, annyira leterheli őket a balhé megtervezése és kivitelezése, mint a hétköznapi embert a hitelügyintézés vagy a sárga csekkekkel való sorban állás. A börtön ilyen szempontból is egy kivételes lehetőség. Van idő gondolkodni.
Másfelől rengeteg idő van a gondolkodásra, amit célszerű lenne ésszerűen kihasználni. Van, aki elveszti a börtönben az eszét, de ha az ember túl akarja élni, akkor a börtönben is nagyon oda kell figyelni. Ezért a fogvatartottakban, akik megfelelnek a fenti kondícióknak, egyfajta teljesítménykényszer alakul ki. Ennek a motivációnak a megtestesülését láthatjuk ebben az alkotásban.
A That’s the way I like it című dal pedig - ha pusztán a címét vesszük górcső alá - a szabadságról szól, és egy rendkívül vagány értéket, a lazaságot, hordozza magában a börtön világában. Így szeretem, vagy éppen ez az, ahogyan szeretem – talán ez lehetne a cím fordítása. Csak a cím alapján két benyomásunk támadhat. Azért írom ezt itt le, mert lehetséges, hogy a fogvatartott csak a szám címét ismeri, a szövegét pedig nem.
Egyrészt elégedettséget sugall a szám címe, azaz „éppen olyan jó most nekem, ahogy szeretem” – ez a börtönben inkább kompenzációnak tűnik, azaz a fogvatartott a szabadság hiányát úgy pótolja, hogy azt hangoztatja magáról, hogy éppen nagyon jól érzi magát. Ami persze nem igaz, de nem engedheti meg magának, hogy a többiek megalázott helyzetbe lássák. A kinti szemlélő számára ez a védekezés túlságosan szembetűnő és nyilvánvaló. Bent a börtönben árnyaltabb a kép, ott ugyanis az is nagy dolog, ha valakinek több lehetősége, és tejbe aprítani valója van, mint a többieknek. Még akkor is, ha ez egy ilyen csekélység, még akkor is, ha már-már nevetséges.
Másrészt arra is gondolhatunk a szám címének a hallatán, hogy „elmondtam egy csomó dolgot, megmagyaráztam, most már tudjátok, hogy így szeretem, és máshogy nem”.
A szám szövegét elemezve természetesen kiderül, hogy a szöveg kifejezetten szexuális tartalmú. Egyes vélemények szerint éppen túlfűtött szexuális tartalmú ez a szám, és egyértelmű utalások vannak a szexuális aktusra a dalban. Ami a Jézus ábrázolás és a kifejezett szexuális vágy együttesen való megjelenését illeti, rendkívül egyedi esettel állunk szemben. A szentség nehezen fér össze a szexuális vonzalommal, hacsak nem a hindu istenekre, vagy – ezek szerint – a börtönök világára gondolunk.
Persze az is lehet, hogy a fogvatartott nem érti a szám címét, és a szövegét sem sejti, akkor csak olyan megérzésekre hagyatkozhatunk, mint amit fentebb leírtunk.
És akkor mégis hogyan jön ide Jézus?
Jézus báránnyal való ábrázolása a pásztori funkció kihangsúlyozása, még közelebbről az eltévedt bárány (Mt 18: 12-14) kifejezett szeretete a többi bárányhoz képest, akik bent maradtak a nyájban, és nem csatangoltak el. A jó pásztornak ugyanis rendkívül fáj, hogy az az egy elcsatangolt, és a nyájat hátrahagyva felhajtja azt. Ez a rabok életében azt jelenti, hogy ők is méltónak tartják magukat az emberi méltóságra, az ő emberi mivoltuk nem veszett el a börtönbe záratásuk pillanatában. Sőt, a kegyelmi erő sokkal jobban sugárzik rájuk.
Jézus másképpen ő maga is isten báránya (Jn 1: 29-34), aki elveszi a világ bűneit, egy olyan áldozati bárány, aki mindenkiért megy a halálba. Mintha Jézus áldozatvállalása a mai világban a rabok között szétosztatott volna.
Nem feltételezhetjük, hogy az ilyen, teológia jellegű elemzések a fogvatartottak fejében tudatosan is végbe mentek, azonban ösztönszerűen minden bizonnyal. Nincs olyan nyomorgó ember a keresztény világban, aki nem képzelné magát Jézus helyébe, és aki nem érezné át Jézus sorsát. Ilyen szempontból Jézus egy szimbólum, aminek nagyon sokféle értelmet lehet adni, mégis egy dolgot jelent. Ezt a megfoghatatlan jelenséget a börtönben emberi méltóságnak, betyárbecsületnek nevezik.

Az elemzés végső konklúziója számomra az, hogy minden börtönben készült tárgyban benne van a börtön maga (itt a feoldozás iránti vágy, a végtelen akkurátusság és a szexuális depriváció).

Genie esete és a börtönügyi vonatkozások

2009-08-23T14:00:00.003+02:00

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi történik, és mi fog történni Josef Fritzl áldozataival, akiket gyermekként egy pincében tartott évekig. Az 1970-ben napvilágra került Genie eset erre megadhatja a választ. Börtönügyi szempontból azonban mi is feltehetünk pár kérdést az esettel kapcsolatban. Majdnem biztosnak tűnik, hogy a gyermekkori depriváció és teljes izoláció súlyosabb hatással van az egyénre, mint a felnőttkori, de mégis meg kell vizsgálnunk, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők (általában 14-18 évesek) minek vannak kitéve a börtönben, illetve a slumokban és putrikban élő gyermekek vajon mennyire károsodottak szociális értelemben. Nyílván rendkívül sok párhuzamot lehet találni a Genie eset és a fiatalkorú fogvatartottak körülményei között, azonban fel merjük-e tenni azt a kérdést, amit a Josef Fritzl ügyben olyan sokan vizsgáltak: vajon hogyan tükröződik a gazdaközösség akarata ezekben az esetekben, illetve a társadalom implicit, nem kimondott szándéka vajon egybeesik-e az eredménnyel: az elborzasztó értelmi fogyatékossággal.
Genie 13 éves korában bukkant fel Los Angelesben a majdnem vak anyjával együtt egy pszichiátriai kórház szociális osztályán, ahol segélyért folyamodtak. Az eset 1970 november 6-án történt, röviddel azután, hogy Genie anyja a lánnyal megszökött a zsarnoki apa által fenntartott börtönből. Genie anyja rendkívül gyengén látott, mind a két szemén szürkehályog volt, és ilyetén rá volt utalva a hetvenéves férjre, aki nem tűrte maga körül a zajt, és vadászpuskával a kezében aludt. Érdekes párhuzam ez megint a Josef Fritzl üggyel, ugyanis Fritzl is elmúlt hetven éves, amikor kiderült az amstetteni dráma. Genie apja azonban a rendőrségi rajtaütés előtt lelőtte magát a puskájával, örök kérdőjeleket hagyva maga után.
Genie a kórházba történt befogadásakor rendkívül sápadt volt, a bőre rugalmatlan, nem volt szobatiszta, nem tudott beszélni. Képes volt a két lábon járásra, de szinte terpeszben, befelé forduló lábfejekkel. A felkarját szorosan a testéhez nyomta, az alkarját előre tartotta, és bizarr módon a csuklója mozdulataival ragadta meg a tárgyakat. Ezt a testtartást és mozgást, nyúljárásnak nevezték el.
A beszámolók szerint ő volt a legsúlyosabban károsodott gyermek a kórházban, furcsán nézett ide-oda a nagy szemeivel, mindent megszagolt és a szájához érintett. A tomporán, a nemi szerve és a gátja körül egy élesen kirajzolódó, kör alakú heget találtak, ami úgy keletkezett, hogy Genie napközben egy biliszerű székre volt kötözve órákig, sőt nagyon gyakran akár egész napszakokig. Apja egy szoros kezeslábast készített neki, amiben nem tudott megmozdulni, így kellett aludnia a járókájában még tízéves kora után is. Genie tíz évig be volt zárva egy kisebb szobába, ahol a már említett járóka, bili és egy ruhásszekrény volt az összes berendezési tárgy. A szoba ablakán koszos függöny volt, az ablak pedig csak gyenge fényt eresztett be a rárakódott mocsok miatt. Genie az izoláció következtében 13 évesen úgy viselkedett, mint egy óvodás gyermek, azonban a szabadulása után rohamos fejlődésnek indult.
Genie a tudományos érdeklődés középpontjába került, többek között Noam Chomsky tézise miatt, miszerint a beszéd olyan veleszületett képességünk, mint a két lábon való járás. A generatív nyelvtudomány szerint a fenti tézisnek agyi idegpályák képezik az alapját, amelyek humán neoformációk, azaz csak az embernél előforduló agyi képletek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a börtönben számos esetben lehet látni, hogy egyes fogvatartottak nem képesek az írásbeli kommunikációra abban az értelemben, ahogy a többségi társadalom tagjai. Az íráskészségben való elmaradottság nagyon gyakran tetten érhető a börtönben, és ugyanígy beszédkészségbeli korlátozottságot is lehet tapasztalni egyes fogvatartottaknál. Nem lehet tudni azonban, hogy ez a szeparáció vagy az értelmi fogyatékosság eredménye, ahogy ezt Genie esetében sem tudták eldönteni.
Amikor nevelőként dolgoztam egy magyar börtönben, felbukkant a körleten egy olyan fogvatartott, aki rendszeresen falcolt a hasán. Az orvosok elmondták neki, hogy amennyiben még egy esetben felvágja a hasát, nem tudják összevarrni, mert annyira meggyengült a hasfalán a kötőszövet. Szepszist fog kapni, amibe később belehal. Már pszichológus voltam, amikor a fogvatartottal komolyabb gond adódott, ugyanis egy úgynevezett kannibál-zárkába került, ahol nem érezte magát biztonságban. Megállt a zárka közepén, harapdálta az ökleit, és bömbölni kezdett. Amikor bementem a zárkába, a többi fogvatartott azt mondta, hogy ők nem akarnak együtt lenni vele, mert félnek, hogy ott hal meg. Meg kell jegyeznem, hogy mind a kannibál fogvatartottak, mind pedig a bömbölő rab romák voltak. A fogvatartottat az irodámba hívtam, ahol kiderült róla, hogy állami intézetben nevelkedett testvérével együtt. Megkérdeztem, hogy miért került börtönbe, és egy olyan történetet adott elő, ami az édesanyja rossz átokszórásával kezdődött, rendőrségi kergetőzéssel folytatódott, és a fogvatartott számára teljesen érthetetlen bírósági tárgyalással végződött. Az esetet részletesen leírtam a Fogvatartott gondolatok című könyvben. A történet tanulsága az, hogy a rab tudatában teljesen eltérő narratívum volt a bűncselekményéről, mint a vele találkozó igazságszolgáltatási szervek összes képviselőjének fejében. Két különálló bolygó találkozása volt az eset. A fogvatartott a találkozásunk után pár hónappal ismét befalcolt, és az életét immár nem tudták megmenteni.
Chomsky tézisének értelmében a kommunikációkészség egy egységes tudáshalmaz az ember fejében, amelynek csak egy része a vokális - azaz hangokból álló - vagy a verbális - azaz beszédre alapozó - nyelv. Minden egyéb más kommunikáció (pl. falfirka, rajz, falcolás, bömbölés stb.) ennek a rendszernek a része. A nyelvnek egyfajta szociális környezete is van, ami ennek a rendszernek az aurája is, azaz a két dolog kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A szociális környezet hatására fejlődik ki a beszédkészség, ahogy azt Eric Lenneberg állítja. Ezeket a tézisket próbálták Genie-n vizsgálni, azonban nem kaptak megbízható és meggyőző eredményt. A beszédkészség bizonyos fokán való megrekedtséget tapasztalhatunk a börtönlakók egyes kategóriáinál, amelyek a tapasztalatom szerint mindig egybeesnek a szubkultúrák képviselőivel vagy a kisebbségben lévő népcsoportokkal, mint hazánkban a romák, vagy egyes nyugat-európai börtönökben a bevándorlók gyermekei és unokái. Különös jelenséggel állunk szemben: a börtönben tucatszám bukkannak fel az olyan gyerekek vagy felnőttek, akiknek majdnem olyan sanyarú sorsuk volt a börtön előtt, mint Genie-nek, azonban a börtönben a tüneteik súlyosbodnak, és még nagyobb mértékben kezdenek hasonlítani a szabadságától megfosztott lányra.
Jay Shurley, a Oklahomai Egyetem Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékének munkatársa is vizsgálta Genie-t. Shurley a vizsgálat előtt az elkülönítésben (solitary confinement) lévő fogvatartottak magatartási mintázatait térképezte fel, és feltűnő hasonlóságot talált Genie-vel. Nem vont le következtetést a börtönnel kapcsolatban, azonban vizsgálta Genie agyhullámait alvás közben, és zavarokat talált az EEG hullámokban. Fordítva is feltehető a kérdés: lehetséges, hogy a fogvatartottaknál tapasztalható oly gyakori alváshiány, az altatókkal való visszaélés, és a ritkábban, de előforduló alvásmegvonással való kínzás hasonló következményekkel járhat a rabok agyában? Minden bizonnyal. Genie története felborzolta a közvéleményt, később még azok ellen a tudósok ellen is eljárás indult, akik a lányt a tudomány oltárán akarták feláldozni; és jelenleg egy eldugott helyen él Dél-Kaliforniában. A fogvatartottak azonban nem érdeklik ennyire a társadalmat, mert csak szubingerek az érzékeny állampolgárok igazságérzete számára, továbbá nagyon hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ők megérdemelték a sorsukat, míg Fritzl áldozatai és Genie nem. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy akik ilyen könnyen tudnak a rabok felett ítéletet mondani, vajon igazán megértették-e Genie történetét?

Tanulságos olvasói levél - válasszal

2009-08-18T12:26:00.002+02:00

A fenti képet egy magyar börtönben készítette egy fogvatartott. Az alakok véleményem szerint rendkívül egyediek, és szépen vannak kidolgozva. Az alábbiakben közlök egy olvasói levelet, ami a festményhez hasonlóan szép. Megtiszteltetés számomra, hogy hozzám fordult egy aggódó anya, aki nem tudja, hogy mihez kezdjen a fiával, aki nem régen szabadult ki az előzetesből. A levél tanulságos lehet mindenki számára, aki úgy gondolná, hogy a börtönben csak embertelen rabok vannak, de a droggal küzdőknek, a munkatársaimnak, és mindenki másnak is ajánlom.

Tisztelt Gergely!

Személyes érintettség miatt, a Börtönélet c. blogon keresztül ismertem meg Önt, és a munkásságát is.Pontosabban annak egy kis töredékét. A Fogvatartott gondolatok c. könyvet elolvastam, bár biztosan azt nem állíthatom, hogy meg is értettem minden mondatát.
Mindenesetre igyekeztem felkészülni arra, hogy mire számíthatok, hogy segíthetek a fiamnak elviselni , ami rá vár, és majd az életbe való visszatérését.
Őt tavaly októberben tartóztatták le kábítószerrel való visszaélés miatt, és 9 hónapot volt előzetesben, ahonnan 1 hónapja szabadult.A börtönben részt vett drogprevenciós kezelésen ( 3 hónap Rivotril, meg még valami), és a szakvélemény szerint függő.(volt)
Amit ő előttünk sosem ismert el, de az életformája és az egyéb információk alapján nagyon is egyértelmű volt számunkra, de nem tudtunk vele mit kezdeni. Ő 25 éves és önállóan élt már jó pár éve Budapesten. Tőlünk nagyon eltávolodott, hiszen ezt az életformáját, a motiválatlanságát, azt hogy félbehagyta 2 egyetemen is a tanulmányait, nem tudtuk elfogadni. A drogproblémáról tudtunk persze. Korábban kétszer is volt elterelésen, ami mint tudjuk nem sokat(semmit) ér.

Az első sokk utáni pár hét nagyon nehéz volt, de utána a napi feladatok, csomagok, levelek, beszélők, ügyvéd, blogolvasás:), szakirodalom tanulmányozás valahogy segített elviselni a helyzetet.9 hónapig csak mi voltunk a kapcsolattartói, nekem telefonált, és hát persze elfogadott minden segítséget. Kb 50 levelet írtam neki, ő havonta 1-2 semmitmondó választ írt.

Az előzetes alatt kihallgatás nem volt, a szakértői vélemény viszont a jelentős mennyiség alatti szintet állapított meg a lefoglalt drogoknál, és a IMEI-ben a drogfüggőséget is megállapították.Így már reményünk van arra, hogy a korábbi félelmeinkkel szemben talán ezzel a 9 hónappal már letöltöttnek fogja a bíróság tekinteni a majdani büntetését. Tárgyalás ősszel vagy jövőre várható.
A fentieket azért írtam le, mert gondolom azért a hátteret mindenképpen tudni kell ahhoz, hogy valamilyen véleményt tudjon mondani.Már ha egyáltalán kérhetek ilyet.Egyszerűen fogalmam sincs, hogy ki máshoz fordulhatnék tanácsért.

Most abban kérném véleményét, tanácsát ha lehet, hogy tipikus-e az a viselkedés, amit tőle tapasztalunk, várható-e, hogy ez magától elmúlik, illetve, hogy mit tehetnénk, hogyan segíthetnénk abban, hogy megváltozzon. Persze a 9 hónap sem volt eseménymentes, de az a múlt, most pedig itt van a jelen és a jövő. Szeretnénk, ha rendbejönne , ha boldog lenne.
Igyekszem nagyon röviden :
Az első napok még viszonylag jól teltek. De egyre inkább magába fordul. Most apja próbál munkát adni neki, amit engedelmesen, de egy rabszolga "odaadásával "végez el a családi vállalkozásunkban. Azt mondja, hogy vegyem tudomásul, hogy ő antiszociális, és kész. A börtön ezt teszi mindenkivel.- mondja. Amikor mondom, hogy azért rajta múlik sok minden , akkor annyit mond, hogy nem érdekli semmi. Neki minden mindegy. A vidéki, itthoni életet- amiről hangsúlyozzuk neki, hogy átmeneti állapot- börtönnek érzi és nevezi. Biztosan szeretné visszakapni az elveszett életét, de azt most nem lehet. És hát nem is lenne célszerű sem. Próbáljuk belevonni a családi életbe, de nemigen sikerül.Számítógépen játszik, vagy filmeket néz hajnalig.Szerencsétlennek és boldogtalannak érzi magát.Amikor valamit elszúrt(elhagyta az új telefonját), akkor meg azt mondta, hogy legjobb lesz, ha öngyilkos lesz.
Magától nem megy sehova, csak amikor dolgozik, vagy a pesti pár nap volt az ami felvillanyozta. Drogozni biztosan nem drogozik, de amikor 1-2 este elment valahova, akkor azért a szalonspiccnél nem tudott megállni az ivásban. Az 1 hónap alatt ez 3-4-szer fordult elő.Itthon egyáltalán nem iszik.
Önnek akkora tapasztalata van a börtönártalmak terén, hogy talán tudna nekem tanácsot adni, vagy elmondaná a véleményét arról, hogy mit tehetnék érte? Vagy várjunk türelmesen? Néha nagyon nehéz, mert olyan tud lenni, mint a pokróc, pedig tőlünk csak szeretet kapott , bármit tett is . Tudja, hogy számíthat ránk. Csak az életét nem tudjuk helyette megoldani. De valahogy segíteni szeretnék. De mit tegyek, tegyünk?

Nagyon megköszönném, ha elmondaná véleményét, amennyiben ideje engedi.

Ha nincs, akkor én azt is megértem persze.

Köszönöm, ha elolvassa levelemet.

Kedves Levélíró,

Köszönöm a levelét, amihez természetesen nem kell név. A véleményem szerint- ami csak az én véleményem, és nem a büntetés-végrehajtás hivatalos véleménye -, a fia nem töltött olyan sok időt a börtönben, hogy nem lehetne őt valahogyan visszahozni ebbe a világba. Persze az előzetesben töltött hónapok sem veszélytelenek, számos olyan sérelem érheti a személyt, ami traumatikus, azaz egy életen át tartó problémát fog jelenteni, ha ezzel nem foglalkozik szakember.
Mivel én nem vagyok klinikai pszichológus, és klienseim sincsenek, ennyire konkrétan nem tudok segíteni, azonban javaslom Önöknek, hogy forduljanak klinikus szakemberhez. A rivotril kapcsán is csak laikusként tudok nyilatkozni, mert nem vagyok sem orvos, sem gyógyszerész, azonban azt tudom, hogy a gyógyszernek nagyon sok mellékhatása van, és sajnos rá is lehet szokni. Az elvonási tünetek inkább nyugtalansággal, ingerlékenységgel járnak, tehát nem ez a baja a fiának.
A családi vállakozásba való bevonás nagyon jó ötletnek tűnik, azt javaslom, hogy talán próbálják meg a fiút némi önállóságra is rávenni. Intézhessen pár dolgot a saját felelősségére, hogy érezze, hogy kockázatos, amit tesz, és akkor talán arra is rá fog szokni, hogy dolgozzon.
Nekem így elsőre az a benyomásom, hogy a fiú talán füvet és bogyót (ex-et) használt, mert ezeknek az utóhatása a teljes motiválatlanság. Erre a rivotril csak "rádob", mert nyugtatószer. Jól látják, hogy a fiút motiválni kellene, és aktívan tartani. Hogy egyetemre járt, azt úgy kell felfogni, hogy értelmes gyerek, csak még talán nem nőtt be a feje lágya.
A börtön is sok mindent kivehetett belőle, ebben biztos vagyok. Erről szerintem ne fagassák, mert egy idő után biztos mesélni fog. Nem írhatott a semminél többet mondó levelet, mert nyilván a többiek rajta tartották a szemüket, és erősnek kellett mutatkoznia. 25 évesen még nagyon sok minden áll előtte; és ahogy írja, tévézik és számítógépezik, az mégsem olyan, mintha utcagyerek lenne, mert egy 25 éves igazi bűnöző már mindenen túl van, amit el lehet képzelni. Biztosan gondolkodik magában, hogy mihez is kezdjen az életével, és úgy tűnik - ez talán a legnagyobb baj - hogy Önök elvesztették a tekintélyüket felette. Éreznie kell, hogy amit tesz, annak következménye van, és felelősséggel tartozik önmagáért. Önök nagyon jól tudják, hogy ez mit jelent számára, és hogyan tudnának segíteni.

Segíteni sokat nem tudtam, de remélem, hogy a fiú állapota javulni fog. Az eset szerintem nagyon tanulságos, ezért felteszem a blogra, persze e-mail cím nélkül.

Fliegauf Gergely

Tupac definíciója

2009-08-17T23:26:00.004+02:00

Tupac Shakurt éltető rajzok az olasz Lampadusa szigeten lévő menekülttábor és egy magyar börtön fogdájának ajtaján.
Tupac Shakur a Thug Life I Lead című számában új definiciót adott a lázadásnak és talán a gengeknek is, hiszen azt mondja, hogy benne vannak a történelemkönyvekben, ők, az utca által teremtett lázadók.
És szinte kétségtelen, hogy azok az afrikai bevándorlók, akik a Lampadusa szigetre kerültek a menekülttáborba, ahol a 800 fős befogadási lehetőséghez képest néha 1500-an is voltak, történelmet írtak. Ugyanis ők azok, akikre rá lehetett fogni az olasz bevándorláspolitika megváltoztatását. Olaszország nagyvárosaiban ugyanis manapság zöldkendős civilek járőröznek kutyákkal, és szabadon inzultálhatják a bevándorlókat. A lélekvesztőket pedig az olasz haditengerészet visszaküldi Afrika partjaira.
Hasonló folyamatokat láthatunk Magyarországon – és a börtönben megjelent a graffiti – a társadalom szélesebb rétegei akarják legitimzálni a cigánybűnözés-fogalmat annak érdekében, hogy etnikai és származási alapon lehessen fellépni a romák ellen.
Ezek az emberek, mindegy, hogy Magyarországon vagy Olaszországban, szabadságot követelnek maguknak. Kérdéses, hogy a jóléti társadalmak a világválság idején meddig lesznek képesek fenntartani az ingatag szociális rendszert. Ismét példát láthatunk arra, hogy mennyire érdemes odafigyelni a börtönökre, és hogy a rabság világában is jelen van a globalizáció. Szinte biztos, hogy a jóléti többségi társadalmaknak át kell értelmezniük a munka, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer és az igazságszolgáltatás fogalmát. Ha ezt nem teszik meg, a börtönökbeli „felülkerkedett elkeseredettség” (thug-ság), amit a romák "raj"-nak neveznek, egyre gyakoribb lesz az utcákon is.

Tököli sályber gyerek

2009-08-17T13:15:00.004+02:00

Ez a falfirka a nagyfai intézetben készült 2008 nyarán. Érdekes lehet nyelvészeti, szociológiai és pszichológiai szempontból is. Természetesen a börtön fókuszából.

Tököl, Pelican Bay, Nagyfa

Hazánkban a központi fiatalkorú intézet (hivatalos neve: Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete) Tökölön van, a Csepel szigeten, Budapesttől délre. Az intézetet gyakran látogatják jogász, szociológus, pszichológus és pedagógus hallgatók tanulmányi célból. Nem régen Hegedűs Judit, az ELTE tanára azt mondta nekem, hogy HÉV-vel megy a hallgatókkal a börtönbe, és HÉV-vel is jön vissza, hogy legyen idő felkészülni és feldolgozni a látottakat. Ugyanis a HÉV megálló nagyon messze van az intézettől. Sokat kell gyalogolni. Teljesen egyetértek ezzel a módszerrel. Egy naiv embernek rendkívül megrázó lehet a börtön, bármennyire is törekszik a menedzsment arra, hogy az intézet barátságosnak tűnjön. Sajnos leginkább a rabok teszik pokollá a börtönöket. Ezt látjuk az amerikai ismeretterjesztő filmekben is, azokról azonban én merőben különböző álláspontot képviselek. Szerintem ugyanis azok a filmek egyfajta menő dologként mutatják be azt az elnyomást, ami pl. a Pelican Bay börtönben tapasztalható. De a mi a börtön igazi valósága? (Nem tudjuk, de megpróbálunk némi magyarázattal élni.)
A nagyfai börtönről elég annyit tudni, hogy mezőgazdasági jellegű intézet, és délen van, Szeged fölött, tehát jó nagy távolságra Tököltől.

Sályber gyerek 1. – nyelvészeti szempont

A börtönszlegben a droid kifejezés már tíz éve egyenlő volt a csicska jelentésével, azaz lenézett, szerencsétlen, lúzer ember a droid. A cyber ennek az ellentéte, azaz a menő. Mind a kettő kifejezés köthető a Csillagok háborúja saga-hoz. A star wars világában a droidok állnak a ranglétra legalacsonyabb fokán, míg más ehhez a világhoz közel álló, amerikai filmekben (pl. Szárnyas fejvadász, Total recall, Terminator stb.) megjelennek a cyber emberek, akik félig gépek, félig humanoidok. Ez a börtönben úgy jelenhet meg az emberek gondolkodásában, hogy a menőség az jobb, mint embernek lenni, mert aki menő, az brutális.
Nem mehetünk el a helyesírás mellett. Kissé patetikusnak tűnik a cyber szót sálybernek írni. A szó a görög kibernétesz (κυβερνήτης) kifejezésből ered, aminek a jelentése parancsnok. Ezt természetesen nem tudhatta, az a személy, aki fölírta a sályber szót a falra. Azt azonban érezte, hogy a szó jelentéstartalma a hatalomgyakorlással áll összefüggésben.
Több börtönbeli falfirkán láttam, hogy a nyelvek egyfajta keveredéséről van szó, ami szerintem arra utal, hogy a rajzolók elsősorban a magyar nyelvtől idegenkednek, mert menőbbnek tartják az angolt, olaszt, spanyolt. Ez nem etnikai alapú véleménynyílvánítás, hanem még érdekesebb: az elnyomó hatalom nyelve elleni védekezés. Persze ezek sem jelennek meg a fogvatartottak tudatában, csak meta szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyén a környezetében a világot jelentő dolgokat immanens (benne rejtőző) szinten fogja fel, nem pedig a kézzelfogható (manifeszt) jelenségek szintjén. A fogvatartott tehát nem azt gondolja, hogy azért van börtönben, mert egy bűncselekményt követett el, hanem az egészet komplexen látja, úgy véli, hogy a világ gonosz, hogy a börtönbe juttatta. Nagyon nehéz ezt a gondolokodásmódot annak megérteni, aki nem került börtönbe, de feltehető, hogy szinte minden rab hasonlóan gondolkodik.

Sályber gyerek 2. – pszichológiai szempont

Mind a droid, mind a cyber kifejezés azt hordozza magában, hogy az ember emberi mivolta eltűnt. Nem animalizáció ez, azaz nem azt akarja a szleng kifezni, hogy a rabok „állatok”, hanem egyfajta gépek, akik a szolgák, vagy gyilkoló gépezetek. Tiltott a gondolkodás a szolgák számára is, és a „sályberek” sem gondolkodhatnak sokat, cselekedniük kell, nem mérlegelhetnek. A börtön zártsága ilyen szempontból valóban rémisztő, mert a gondolkodni sem ajánlatos, ugyanis az ember „megreccsen”, kiadja magát, nem gyúr; azaz vesztes lesz.
A falfirkáknál két dolgot kell figyelembe venni: miért pont azt írta fel az egyén, amit felírt, és mit akart vele közölni. Nagyon óvatosnak kell lenni ezen kérdések megválaszolása során. Alaposan kell ismerni a börtön világát, hogy megtudjuk a választ a motivációra és a kommunikációra. Tudni kell például, hogy a börtönben egyes helyeken egyedül lehet az ember (pl. fogdán), ahol nagyon sok a falfirka. Itt nem lát senki, és mégis: amit felírtam a falra, sokan látni fogják, mert más személy is be fog kerülni a fogdára. A képen látható üzenet a dominanciát, a hatalmat akarja kifejezni. Azaz arra következtethetünk, hogy egy agresszív rab került a fogdára, aki meg akarta mutatni, hogy ki a király. És vajon mit akart mondani? Ha megnézzük, a betűk nagyon (olyan tíz centimétes nagyok lehetnek). Ez valamilyen szempontbol indulatra utal, azaz valami történt korábban, például elnyomták az illetőt. Ez a falfirka tehát agresszív töltetű, harcra kész személytől származik, akinek a „sályber” szóval még talán viccelni is van kedve. Ez a loco-ság, amit lehet ismerni a spanyol ajkú amerikai hip-hopból (legjobb példa a Cypress Hill és a Delinquent Habits). A loco szó bolondot jelent, aki nagyon is észnél van. Elszánt őrült, aki küzd a rendszer ellen, egyfajta Hamlet.

Sályber gyerek 3. – kultúra (szociológiai szempont)

Magyar környezetben a természetesen a Szájbergyerek című Kistehén számra kell gondolni. És itt a történetünk érdekes fordulatot vesz: ha a számot meghallgatjuk, kiderül, hogy a dalban roma ritmusok vannak. A dal talán 2005/2006 táján lett sláger, és amolyan Sziget fesztivál induló volt. A börtönben lévő rabok is nyílván hallgatták a számot a rádióban, de nem tudták, hogy hogyan kell leírni azt a szót, hogy cyber vagy szájber. Azt viszont érezték, hogy valamilyen szinten a szám a romaságról, a cigányságról szól. Mi ebben mégis a fordulat? Nem meglepő ugyanis, hogy a rabok roma dalokat hallgatnak a börtönben. Az viszont számomra mégis érdekes, hogy a dalból eredeztethető szó a roma öntudat (és kultúra) kifejeződése lett.

OZ - Baski Sándor írása

2009-08-10T20:12:00.003+02:00

Evan Seinfeld, az Oz egyik szereplőjeként. Seinfeld, több szakmája mellett, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese is. A zenekar egyébként szintén a gengekről és az utcai életről értekezik "agyas" dalszövegeiben.

Engem személy szerint a Oz című sorozat azért is érdekel, mert a börtönt rendkívül reálisan ábrázolja, és ez egy érdekes reprezentáció, ami egy idő után minden bizonnyal ikonná válik, vagy már azzá is vált.

A filmsorozat olyan problémákkal is foglalkozik, amelyek már itt is többször szóba kerültek: gengesedés, fogvatartottak közötti erőszak, kábítószerek stb.

Az OZ és a Mara Salvatrucha közötti hasonlóság a kultusz jelenségében rejlik.

Baski Sándor, a filmvilag.blog.hu bloggere küldte nekem ezt a cikket:

(A cikk először a Mozinet Magazinban jelent meg.)

Ha az új évezred legnívósabb bűnsorozatait kell lajstromba vennünk, a Drót, a Kemény zsaruk vagy a Maffiózók fog eszünkbe jutni. Van azonban egy széria, amely jóval megelőzte a fenti, díjakkal gazdagon kidekorált sorozatokat, sőt, kompromisszum-mentességével, a tabuk és a politikai korrektség bátor mellőzésével utat is mutatott a kábelcsatornák mai ászainak. Ez az Oz (ejtsd: ’áz’), az HBO legelső drámai sorozata, még 1997-ből, amely újszerűségével nem csak a közönséget, de a szakmát is sokkolta, olyannyira, hogy egyetlen komoly elismerést sem kapott, noha mai szemmel teljesen egyértelmű tévétörténeti jelentősége és etalon volta.
Valószínűleg ez az első olyan sorozat is egyben, amelynek már a főcíme is korhatáros. A bevezető képsorokon láthatunk gazdát cserélő drogot, vénába hatoló rozsdás tűt, tömegverekedést, megerőszakolást, gyilkosságot, és ez csak a bemelegítés. Az Oz alkotói nem szemérmesek, jelszavuk a kendőzetlenség, a börtönvalóság brutalitását szenvtelenül tárják a nézők elé: a hat évad során körülbelül hatvan szereplő hullik el, változatos körülmények között. A helyszín a maximális biztonsági fokozatú Oswald fegyház (röviden: Oz), a sorozat végig itt játszódik, nemhogy külső felvételek nincsenek, de még egy börtönudvar sincs, az elítéltetek soha sem láthatják a szabad eget, így a tökéletes bezártság élményét akár a néző is átérezheti. A börtönön belül működik az Emerald City (azaz: Smaragdváros) névre keresztelt különleges kísérleti blokk, ahol az elítélteket nem csak büntetni, de nevelni is próbálják. Ehhez iskola és könyvtár áll rendelkezésre, a rászorulók drog- és lelkitanácsadáson vehetnek részt, de ami a legfontosabb, hogy a részleg megálmodója, Tim McManus mindannyiuk sorsát külön-külön is figyelemmel kíséri.

Az Oz tulajdonképpen ennek a kísérletnek a kudarcáról szól. Em City lakói, akiket McManus válogat össze, ugyanúgy bandákba verődnek, mint bármely más fegyházban. A különböző frakciók – a Feketék, a Latinok és az Olaszok – egymást irtják a drogpiac ellenőrzéséért folytatott harc közepette. Szervezeteik ugyanúgy épülnek fel, mint a külvilágban, vannak nagyfőnökök, testőrök, végrehajtók, de itt az összezártság miatt nincs rá esély, hogy tartós egyensúlyi helyzet alakuljon ki, bármikor elhullhatnak a kulcsfigurák, és újraíródhatnak a hatalmi viszonyok. Időről időre új szövetségek köttetnek, s közben a korrupt fegyőrök segítségével akadály nélkül árad a narkó a börtönbe – ha pedig valakit el kell tenni láb alól, egy kis összegért cserébe a smasszerek mindig hajlandók félrenézni. A drogbizniszben ugyan elveik miatt nem vesznek részt a Fekete Muszlimok és az Árja Testvériség tagjai – a Melegek pedig csupán fogyasztók –, de az egymás közti leszámolásokban annál inkább.

A szereplők a magas halálozási ráta miatt állandóan cserélődnek, néhány központi figura azért akad. Ilyen Tobias Beecher, aki a külvilágban jól menő ügyvéd volt, mígnem ittasan halálra gázolt egy kislányt. Az ő sorsán keresztül a bűn és bűnhődés arányosságának kérdéséről mélázhat el a néző: az Oz-ban már az első héten megerőszakolják, s görög tragédiákat lepipáló kálváriája az egész sorozaton át folytatódik. Egészen más történet Kareem Saidé, a muszlimok vezéréé, aki a külvilágban is tekintéllyel bíró vallási vezetőként lázítja sajátjait az általa rasszistának tartott rendszer ellen. A legjobb túlélési stratégiája ebben a darwini világban Ryan O’Reily-nek van, aki utánozhatatlan ír rafinériával játssza ki egymás ellen azokat, akikkel problémája akad – a piszkos munkát így mindig mással végezteti el.

Szakértők és egykori elítéltek állítják: az Oz, ha némiképp sűrítetten is tálalja a borzalmakat, alapjában véve hiteles, mind a hétköznapi börtönélet, mind a bandák és rasszok közti harcok megjelenítésében. Tom Fontana, a sorozat atyja hibátlan munkát végzett a figurák megteremtésekor, és a hozzájuk passzoló, kellően markáns arcú karakterszínészek megtalálásakor, de külön említést érdemelnek a börtönszlenggel teli, frappáns dialógok.

A realizmus az Oz-nak azonban csak a felszíne. Tom Fontana arra használja fel a nyers börtönkulisszát, hogy a legősibb filozófiai kérdéseket tegye fel. Honnan ered vajon a bűn? Természeténél fogva gonosz az ember, vagy a környezet, a neveltetés (illetve annak hiánya) teszi azzá? Lehetséges-e a megváltás, meg tudunk-e saját végzetünktől szabadulni? Az Oz valójában egy modernkori moralitásjáték, ahol mint sakktáblán a bábukat, úgy mozgatják a szereplőket az alkotók, hogy, interakcióba hozva őket egymással, modellezzék a különböző szituációkban mutatott viselkedésüket. Megnyugtató válaszok nincsenek, sőt a sorozat sokszor penget pesszimista húrokat. Amikor egy-egy szereplő eljut odáig, hogy megpróbáljon kilépni a régi életéből, vagy saját rossz természete vagy a környezete mindig visszahúzza.

A fatalista alaphangulatot erősíti a széria narrátora, Augustus Hill is, aki elítéltként szintén Em City-ben tölti büntetését. Túl azon, hogy ő mutatja be az újonnan érkező rabokat, szenvtelenül sorolva nyilvántartási számukat, bűnlajstromukat és a kiszabott ítéletet, szürreális inzertekben értekezik az adott epizód fő témájáról. Fontana fittyet hány a trendekre: rezonőrje egyenesen a kamerába mondja bele szarkazmustól csöpögő kommentárjait és szegezi a nézőknek provokatív költői kérdéseit. Emellett statisztikákat sorol, történelmi kitérőket tesz, jogi anomáliákat citál, elmeséli hányféle eszközzel, hányféleképpen lehet ölni a rácsokon belül – egyszóval a nyers tényekkel és összefüggésekkel igyekszik szembesíteni a nézőt.

Ha megoldásokat nem is kínál az Oz, de – máshogy talán nem is lenne elviselhető a sorozat brutalitása – ellenpólusként olyan figurákat is felvonultat, akik akkor sem adják fel a küzdelmet, ha látszólag szélmalomharcot vívnak. Ilyen mindenekelőtt McManus, a megrögzött idealista, Peter Marie nővér, a börtönpszichológus, Gloria, a korház orvosa és Mukada, a fiatal pap. Néha-néha megrendül a hitük abban, hogy van-e a munkájuknak értelme, de nem hajlandóak még a legelvadultabb bűnöző lelkéről sem lemondani. Mert ő is csak ember. Ettől – az alkotók által is vallott – felfogástól lesz az Oz, nem csak a valaha volt legjobb börtönsorozat, de a legmorálisabb indíttatású széria is, és így, a bemutatott világ kegyetlensége ellenére, a leghumánusabb is.

Best of:

1X1 – The Routine
Új rabok érkeznek Oz-ba, köztük Tobias Beecher, a néző vele együtt ismerheti meg a börtönviszonyokat. A férfinek Schillinger, a Testvériség vezetője felajánlja a védelmét, de csak azért, hogy miután közös cellába kerülnek, megerőszakolhassa. Megtörténik az első gyilkosság is: O’Reily egy régi sérelem miatt megöleti az életfogytos Dino Ortolanit.

1X8 – A Game of Checkers
Egy szimpla verekedés Em Cityben lázadássá eszkalálódik. Kitör a káosz, a rabok törnek, zúznak, mindenkiből előjön a vadállat: ezek talán a legintenzívebb képsorok a szériában. Kareem Said átveszi a vezetést és tárgyalásokat kezd a börtön parancsnokával. A barikáddal azonban a drog útvonala is elzáródik, és az elvonási tünetek miatt a rabok egyre veszélyesebbek lesznek, egymásra is. A kormányzó végül parancsot ad a támadásra, melyben több túsz is meghal.

2X4 – Family Bizness
Hiába sikerül leérettségiznie néhány elítéltnek McManus iskola-programjának keretében, Devlin kormányzó elvonja a projekt anyagi forrásait, mivel a „választók úgyis leszarják, hogy egy bedrogozott fekete tesó diplomát szerez-e vagy sem”. Reily közben beleszeret Gloriába, aki kigyógyította őt a rákból, a szerelmet pedig ő véresen komolyan veszi, és fivérével megöleti a nő férjét.

5X6 – Variety
Az Oz-ban van humor is: Robson, az Árja Testvériség tagja kénytelen elmenni az arab származású börtönfogorvoshoz, aki ínybeültetést javasol. Bosszúból a rasszista megjegyzésekért, az orvos műtét közben közli, hogy talán épp egy fekete férfi ínyét fogja megkapni. Omar White, a legagresszívebb fegyenc közben énekprodukcióval készül a börtön varietéműsorára, a szokásos narráció helyett pedig a kulcsszereplők fakadnak dalra bizarr klipekben.

6X8 – Exeunt Omnes
Hiába vonultat fel az Oz válogatott gyilkosokat, a legvisszataszítóbb figura mégis a gátlástalan Devlin kormányzó. A 100 perces fináléban végre úgy tűnik, őt is utoléri a végzete. A sorozat méltó lezárásaképp a narrátor is összegzi, hogy miről is szólt ez a történet: „Egy ember börtönbe kerül és meghal. Hogy hogyan, az mindegy. A Ki és a Miért a bonyolult rész. Az emberi oldal. Az egyetlen oldal, amit érdemes megismerni.”

A cigánybűnözésről

2009-08-10T17:24:00.005+02:00

Jellegzetes börtönbeli falfirka „A rózsa, ami egyszer elhervad.” felirattal. A készítője talán roma lehetett a váci börtönben. Sokszor figyeltem meg, hogy a romák szeretnek rózsákat rajzolni a levelekbe, a borítékokra vagy a börtönbeli tanáraiknak, nevelőiknek ajándékba.
A börtönvilágban a rózsa az ártatlanság szimbóluma. Csak egy orosz börtöntetoválásokról szóló könyvben olvastam erről, és még az a könyv is csupán fénymásolatban van meg nekem, nálunk még nem adták ki, ezért annál jobban őrizgetem valamelyik polcomon. A börtön ugyanis nem érdekel szinte senkit. Pedig érdekes világ.

Most, hogy ez a blog elismerést kapott, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy leírjam – röviden – a véleményemet arról amit manapság cigánybűnözésnek neveznek.
Már korábban is írtam erről a dologról, és nem is éppen fogtam vissza magam. Még a nagyon aktuális kislétai események előtt, a youtube-ra is felraktam egy rövid filmet a kérdésről, ahol igazán magyar nyelven, és egyszerűen próbáltam megfogalmazni, hogy miért is gondolom úgy, hogy a cigánybűnözés-fogalom egy agyrém.

Először szót szeretnék ejteni az identitásról, hogy kik is vagyunk mi, és minek valljuk magunkat. Már szinte unásig ismétlem saját magamat, amikor azt mondom, hogy a börtönben szinte nincsen identitás, nincsen szelf, nincsen olyan én vagyok, sőt még az a szabadság sincs, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”. Nincs, mert a gondolathoz reflexió, visszajelzés kell, a gondolatot meg kell tudni osztani a másikkal, és erre nincsen lehetőség a börtönben. Ugyanis a börtönben az identitás minden oldalról fenyegetésnek van kitéve. Veszélyben vagyok, mert cigizek, mert akkor kölcsön kell kérem ,hogy legyen dohányom, de nem adnak egy az egyben kölcsön, hanem csak kamatra. Veszélyben vagyok akkor is, ha nem cigizek, mert mit képzelek magamról, hogy nem állok be a sorba. Ugyanilyen kérdés a gyúrok, nem gyúrok, a falcolok, nem falcolok, a spanoskdom, nem spanoskodom a börtön világában, és még sorolhatnám.

Goffman azt írta a stigmatizációról, hogy az az identitás elleni fenyegetés. Nem csupán az, amit hiszünk róla, hogy megbélyegzés. A stigma kihat az egész életre, még a múltra is, és folyton nyom, szúr, annyira, hogy jobban fáj, mint valami testi kín, de aztán az ember mégis tovább megy, és próbál létezni ebben az állapotban. Nem kérdéses, hogy a börtönben és utána a stigatizáció az, ami az egyik legmakacsabb és legvérszívóbb ártalom, amit az ember elszenvedhet. Azért gyűlölnek, aki vagy. Aki annyira önmagad vagy, hogy nem tudnád magadból kiszakítani, mert akkor meghalnál, vagy nem lézetnél tovább úgy, ahogy eddig felfogtad magad. Magyarul írok, de nagyon nezek és velősek ezek a gondolatok. A rabok mégis érteni szokták ezeket a szavakat.

Láttam én már a börtönben olyan fogvatartottat, aki ott éppen nem vallotta magát cigánynak, pedig nyilvánvaló volt, hogy az. Olyan embert is láttam, aki kopaszra nyírta a haját, gyúrni kezdett, és horogkeresztet tetováltatott magára, csakhogy mindenki számára bebizonyítsa, hogy ő nem cigány, pedig az volt.
Láttam olyan embert is, aki szerintem nem volt cigány, mégis annak vallotta magát a börtönben, hogy ne érje atrocitás a többi rab felől, és hogy spanja lehessen valakinek. Persze voltak olyan rabok, akik nem hittek neki, és kinevették.
Láttam olyan embert a börtönben, aki fekáliával kente össze magát, csak azért, hogy ne kerüljön olyan zárkába, ahol kannibál romák voltak, pedig ő maga is cigány volt. Őt is inkább csak kinevették, az őrök pedig megfogták, és lemosdatták, és elszállították egy másik helyre, ahol persze nem bújhatott ki az őt üldöző átok, a marime, alól.
De tovább megyek, láttam olyan romát a börtönben, aki melegnek adta ki magát, csakhogy jobban érvényesüljön. Festette a haját, pöszén beszélt, riszálta magát és átszababatta a rabruháját, hogy feszes legyen a fenekén. Egy egész szinten ő volt a rabok császára, nem lehetett megtörni a hatalmát. A szabadulása után pedig visszatért a gengsztervilágba. Ott is császár. Kabriókban jár, szőke nőkkel.
Olyan romát is láttam a börtönben, aki igyekezett titkolni a homoszexualitását, rémesen pattanásos volt az arca, és meghúzta magát, jól viselkedett. A kinti életben másod- vagy harmadrangú transzvesztita sztár.

A börtön az urbanizáció visszacsapása. A börtön intézménye egyidős a polgáriasodással és a felvilágosodással. A börtön is úgy működik, mint egy város, talán, mint egy körfolyosós ház, ahonnan nem lehet kimenni, még a sarki boltba sem. Az urbanizáció következménye a gengesedés, a slumosodás, a vandalizmus, a fertőző betegségek terjedése, az elöregedés és így tovább (eltekintve a pozitív következményektől.) Minden, ami urbanizáció, bizonyos szorzó mentén felerősödik a börtönben, de hajmeresztő mischungban, ami leginkább a magasiskolák hiányábán mutatkozik meg. A börtön kultúrája a gengmentalitáson kívül ugyanis rurális, azaz vidékies. Ennek számos magyarázata van, a legkézenfekvőbb mégis az, hogy a börtönőri munka megbecsültsége nem nevezhető magasnak, ezért nem a város lakói lesznek a börtönőrök pl. Budapesten, hanem a vidéki munkanélküliek. A börtön urbánus-rurális belső feszültségéből ered a magánélet teljes hiánya. Nincs egy rab. Rabok érdekcsoprtjai vannak.

Akik vallják azt a nézetet, hogy létezik cigánybűnözés, többek között a fenti jelenségekkel és azok okaival nincsenek tisztában. A cigánybűnözés-fogalom ebből az információhiányból ered, és egyfajta öndefiníciós problémát okoz (Én nem vagyok cigány, nem is akarok olyan lenni, tehát utálnom kell a cigányokat, és ehhez a nézetemhez igazítok minden egyéb nézetet, még azt is, hogy ki is vagyok én valójában, és ezért örömömet lelem a cigányok hibáztatásában, továbbá szeretem a magamfajtákat. – Aki egy kicsit ért a szociálpszichológiához, ez utóbbin elgondolkodhat.).

És akkor jöjjön az a mondat, amivel kezdeni akartam: a cigánybűnözésben való hit a hiányos szociológiai és kriminológiai ismeretekből eredő szociálpszichológiai probléma kompenzációja.

Kábítószer-prevenció a börtönben

2009-08-04T21:02:00.003+02:00

A talán többek számára hasznos előadásvázlat letölthető itt.

2009 augusztus 3-án, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Egerben tartottam 70 fő fogvatartott részére kábítószer-prevenciós foglalkozást.
A hallgatóságban vegyesen voltak előzetes, jogerős férfiak és nők. Ez azért fontos, mert a foglalkozás minden fogvatartotti kategóriának hasznos lehet.
Az első részben fogvatartottak által rajzolt képeket vetítettem a következő hívószavakkal:
- agresszió
- hiány
- drog
- bezártság
- változás
Ezeket a szavakat a fogvatartottak mondták ki. Persze irányított kérdések után. A hívószavakat rendszerbe ültettük, ahol a börtön volt a középpontban.
A következő tanulságot nagyon nehezen látják be a fogvatartottak:
Mi van a börtönben =
Mit okoz a börtön =
Ki vagyok én a börtönben.

Az előadás második része a rivotrillal kapcsolatban inkább felvilágosító jellegű .

Walter Jens izgalmas börtönkönyve 1968-ból

2009-07-27T15:02:00.003+02:00

Walter Jens 1968-ban írta ezt a negatív utópiát, amikor Párizs és Prága lángokban állt, valamint Mexikóban elkezdődött a La Onda mozgalom. Mindhárom esemény a szabadság fogalmának átértelmezését vonta maga után, és a mai kor emberének életét az akkori forradalmárok már meg sem értenék, mégis, a könyv rendkívül elgondolkodtató.

Olvashatunk benne a börtönfirkákról is: "Az elődök obszcén képeket rajzoltak a falakra. Az őrök sohasem tüntették el őket, s ha elhalványultak, gondosan megújították a rajzokat. Meg akarták mutatni minden vádlottnak, milyen környezetbe juttatták magukat." Valóban, minden börtönfrikának és graffitinek van ilyen funkciója is, csak talán a mai börtönökben a rabok lettek a saját őreik. Walter Jens börtönében a politikai rabok között nincs erőszak, és nincs gengesedés. Ellenben intézményesül a kínzás: forró cellák, fagycellák, fullasztó cellák, üvegszilánk falú cellák.

Az egész társadalom három osztályból áll: vádlottak, tanúk, bírák. Mindenkiből lehet minkenki egy szempillantás alatt. A főhős, egy Sturm nevű férfi, akit Neroról írt könyve miatt üldöznek, négy nap alatt lesz vádlottból bíró, sőt majdnem ő lesz a legnagyobb hatalmasság. A főbíró alakja is nagyon érdekes: maszkot hord, és a korábbi idők legnagyobb színészének hangján beszél. A könyvben olyan társadalommal szembesülünk, ahol bármikor megtörténhet, hogy valakit Manchesterből, Bourdeaux-ba, majd egy német kisvárosba telepítenek, és közben eltűnik a felesége. De már felesége és férje sincs senkinek, az emberek ágyasai egymásnak. Napi tizenhat órát kell dolgozni, és aki a szabadidejében nem megy el a gyűlésekre, azt halálra ítélik. Sturm egyik jó barátja először a várost nem hagyhatja el, aztán a háztömböt, aztán az utcát, aztán a lakását, aztán a szobát. Végül megöli magát a feleségével. Sturm feljelenti és öngyilkosságba hajszolja a szerelmét, egy doktornőt, csakhogy önmagát mentse a terrorból. Avagy a körülmények úgy alakulnak, hogy a történéseket így is lehet érzékelni. A végén már Sturm sem tudja, hogy mi az igazság.

Walter Jens azzal szembesít minket, hogy a szeretet az egyetlen akadálya a boldogságnak. Sturm pedig azt mondja a könyv legvégén, hogy ő inkább szeretni akar, nem akar boldog lenni. A könyvet 1980-ban fordította magyarra Kincses Edit, és a Magvető Világkönyvtár sorozatban jelent meg. A Kálvin téren vettem egy utánfutós antikváriustól 100 forintért.

mara salvatrucha kultusz

2009-07-15T11:39:00.008+02:00

A Mara Salvatrucha (MS13) gengről már írtam korábban. Ahhoz a cikkhez, az ebben a blogban egyébként oly ritka, megjegyzés is született egy bloggertől.

Az MS13 egyrészt egy geng, ami az angol nyelvű szakirodalomban "criminal gang", amit magyarra úgy lehetne átültetni, hogy "bűnöző banda", de ez utóbbi a magyar nyelvben már sokrétű jelentéssel bír, ezért maradnék a geng kifejezésnél.
Az MS13 másrészt az ellenállás szimbólumává vált, aminek csak az egyik formája a bűnözés. A kirekesztettség, a sodródás, a társadalmon kívüliség közvetítődik az MS13 kultuszon keresztül.
Az MS13 harmadrészt a beilleszkedni képtelen etnikai kisebbségek számára is mozgalomszerű jelentőséggel bír. Ezt lehetne talán testvériségnek nevezni, ami már a magyar börtönvilágban is megjelent, Lauonda néven.
Az MS13-nak mindenképpen van politikai üzenete avagy koncepciója is, hiszen az elnevezés hasonlít az M26-7 mozgalom nevére és szimbólumaira. Az M26-7 Fidel Castro mozgalmának a betűjele, amit karszalagon hordtak a kubai kommunista forradalmárok. Érdekes lenne azon elgondolkodni, hogy ha a Szovjetúnió nem szűnt volna meg, mivé alakult volna az MS13 az egykori hidegháborús nagyhatalom támogatásával.
Az MS13 ugyanakkor egyfajta művészi megnyílvánulás is, egy olyan jelenség, ami versek, filmek, festmények témája lehet. Erre mutatnék most be pár példát, amit az egyik legjelentősebb, nem főirányú képzőművészeti közösségi oldalon, a jellemző nevű, deviantart-on találtam.

Egy meth nevű művész képe egy MS13 tagról. A kollázson lévő fotón jól láthatók a jellegzetes, gót betűs MS13 tetoválások. Egészen a hatvanas évek végéig a tetoválások nagy része az egész világon a börtönökben készült, és a tetováltság egyenlő volt a börtönviseltséggel. Ez természetesen a nagyobb méretű, nem kifejezetten művészi tetoválásokra vonatkozik. Az alkotó a kép jobb felső sarkába azt írta, hogy a képen lévő személyt őrültnek címkézik, és nem vesz róla tudomást a kormányzat. Az őrült (loco) kifejezés egyébként gyakran megjelenik a spanyol hip-hop dalokban, és a gengkultúrában is. Jelentése természetesen nem esik egybe a pszichiátriai "mentálisan sérült" kifejezéssel, hanem inkább "elszántat", "bolondot", "megszállottat", "vadbarmot", "állatot" jelenthet. Érdekes módon ezek a jelentések a köznyelvben is felbukkannak, amikor a többségi társadalom tagjai a börtönlakókról nyílvánítanak véleményt.

A La Mara Andra Sueltra kifejezés, az MS13 jelmondata, talán úgy fordítható le, hogy "la mara, gyerünk (csak) szabadon". A spanyol soltar igének azonban olyan jelentése is van, hogy "lazul", "felszabadul". Hogy a jelmondat üzete értehető legyen, talán úgy lehetne átültetni magyarba, hogy "salvatrucha, hú de laza". Természetesen itt a laza szónak a szleng értelmén kell elgondolkodni. A lazaság, hűvösséget, közömbösséget is jelent ilyen szempontból, mint az angol cool, ami a nyolcvanas évek hiphop világában gyakran felbukkant, gondoljunk csak LL Cool J-re. Budapesten mellesleg a kilencvenes évek elején az SDO mellett a BCOOL teg volt a leggyakoribb graffiti ikon, amit a metrókocsikon lehetett látni. A hiphop és a graffiti is rendkívül sokat kölcsönöz a szubkultúrából, a deviáns életvitel szimbolólumaiból és művészi önkifejezéssé válik. Ez a hatás minden bizonnyal kölcsönös.

A fenti képet JuartLittle készítette. A képen számos szimbolikus kommunikációt láthatunk. Az ördögszarvakat, amik szintén az ellenállást jelentik. A harmadik szem helyén lévő, kisméretű MS13 tattoo azt közli velünk, hogy a szabad szemmel látható dolgok csupán illúziók a társadalomban, a valóság, az igazság, mind erkölcsileg mind érzelmileg a szubkultúrákban rejlik. Említést érdemel még a koponya is, ami a halálig tartó hűséget jelenti, és az egyi igazi börtöngeng legfőbb sajátossága is. Valódi igaziság az állami igazságszolgáltatás ellen. Figyelemre méló a Motörhead logóval való hasonlatosság. Érdekes párhuzam ez, hiszen a logó a nyolcvanas években leginkább a motoros gengek tagjainak hátán szerepelt, és a sex and drugs and rock 'n' roll mozgalom egyik ikonja ma is. E melett természetesen a képből láthatóan sugárzik a macho szellemiség, ami az alak feje körül mintegy glóriaként jelenik meg. A szexualitás, a gengek és az ellenállás egyik másik impozáns ikonja, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese, Evan Seinfield, aki felnőttfilmek gyakori szereplője is volt, valamint az OZ című börtönsorozat Jaz Hoyt nevű szereplője. Látható, hogy az MS13 olyannyira népszerűvé vált, hogy szinte betört a popkultúrába.

3Triangles képe, a jellegzetes kéztartással és kalasnyikovokkal. A kéz-jelbeszéd az amerikai gengek speciális kommunikációs eszköze, amellyel a rendőrséget igyekeztek a kezdetekben kijátszani, mert képesek az ujjaikkal akár betűszavakat formálni. Ma már ezek a jelek inkább az identitás jelképei, és szintén a popkultúra részévé is váltak. Ilyen szempontból a gengek területhasználati stratégiái - véleményem szerint - nyelvészeti és kognitív pszichológiai megközelítsében is vizsgálhatók. Egyértelmű ugyanis, hogy a hiphop egyfajta nyelvújító mozgalom, ami ugyanolyan részletes eszköztárral bír, mint a szépirodalom, avagy a hiphop a szépirodalom egyik része. A kézjelekkel való kommunikáció pedig az agy nyelvi központjaival más jellegű kapcsolatot teremt, mint a beszéd.

Egészen romantikus megvilágításba helyezi az M13-at a fenti, ez a valószínűleg mobiltelefonnal lefényképezett rajz, amit VitruvianDisaster egy tanórán készített, feltehetően unalmában. "Szeress vagy halj meg." - valószínűleg sok középiskolás diák gondolkozik hasonlóképpen. A nőalak pisztolyt tartó karján jelenik a Mara Salvatrucha tetoválás.

Végül egy olyan kép, ami egyszerre naiv és egyedi, grooserySTORE-tól.

Csutora (tömegesen behelyezett péniszgolyó)

2009-07-02T10:20:00.004+02:00

A fenti képen egy olyan fogvatartott látható, aki a péniszébe több tucat apró műanyag golyócskát rakott vagy rakatott egy magyar bv. intézetben. A fogvatartotti szleng csutorának hívja, amikor a rabok a nemi szervüket annyira eltorzítják a péniszgolyókkal, hogy a péniszük hasonló lesz egy kukoricacsőhöz.

A beavatkozáshoz természetesen nem tudnak steril eszközöket használni, és a tevékenység a börtönökben szigorúan tiltott. Ezért nagy a fertőzés vagy a súlyos sebesülés veszélye. A sérülteket a tököli rabkórházban látják el, ahogy azt a kép is mutatja. (Személyiségi jogok betartása miatt nem írom ide, hogy a fotó mikor készült, és a fogvatartott arcát elhomályosítottam.)

Bővebben a börtönbeli önkárosításról.

Előadás az ELLENSZER a szer ellen c. konferencián

2009-06-25T22:17:00.001+02:00

letölt

Előadás a Pataky Művelődési Központban, a Budapesti Fegyház és Börtön konferenciáján

2009-05-15T09:25:00.005+02:00

Kriminológia és börtönpszichológia
Kriminológia és börtönpszichológia botulinotoxin Előadásvázlat a chicagoi iskola és a kognitív behavior terápiák börtönbeli alkalmazási lehetőségeiről.

Publish at Scribd or explore others: Law Research prison gelsenkirchen

Gyakori szimbólum a börtönben: a pillangó

2009-05-06T14:30:00.003+02:00

Él egy legenda a magyar a börtönvilágban egy egykori fogvatartottról, akinek a neve Pillangó volt. Én magam még találkoztam is vele a börtönben, olyan 91-92 tajékán, akkoriban már a teljes arcfelülete össze volt tetoválva, egy paxtoll betét volt az orrában, és az egyébként szőke szakállát kékre festette. A Gyűjtő Jobb Csillagban volt, az első emeleten. Pár évvel később, hallottam, hogy meghalt. Az a hír járta, hogy a Dunában találták meg a holttestét. Az a hír is kering róla, hogy amikor nem volt börtönben, rock, punk és hasonló fesztiválok rendszeres látogatója, amolyan utolsó igazi "csöves".

A nyolcvanas évek csövesvilágával az egykori, egyébként rendkívül alapos, és sokrétű TBZ kutatás foglalkozott anno. Pillangó önmaga is mondta, hogy a nevét a filmbéli Pillangó ihlette, aki szintén rab, és szintén egy valós személy volt. Sajnos a magyar valóság nem olyan, mint a francia: a mi Pillangónk arról híresült el, hogy a börtönben feltalálta az önkielégítő gépet, egyfajta mesterséges vaginát; továbbá arról, hogy milyen mértékben károsítja magát. Legendák szólnak szintén arról, hogy ivott, szipuzott, nyugtatózott.

A pillangó szimbólum jelentése egyébként sokrétű: átalakulás (hernyó-báb-lepke), szépség, szabadság, egy új világ felfedezése, tánc, személyiségváltozás, türelem stb. Egyes indián törzsek úgy gondolják, hogy a pillangókban a halottak lelke van. Más törzsek szerint csapdába zárt lelkek hordozói a pillangók.

Talán a legérdekesebb az, hogy a görögül a pillangó psyché-t jelent, azaz lelket, és ilyen szempontból a pszichológia maga is erélyesen kötődik a pillangó szó jelentéséhez. A görögök szerint a pillangó nyugtalanul repül, virágról, virágra, mintha nem tudná magát elkötelezni, habzsol. Szintén a görögök szerint, a pillangó a tisztaság és a természetesség jelképe.

Érdemes megemlíteni, hogy a pszichológia a szemek szimbolikájáról a leggyakrabban azt tartja, hogy a rajzoló vádol, számon kér, gátol vagy éppen ellenkezőleg: önmagát ellenőrzi, bűntudattal küzd. Aki egy kicsit is járatos a rabok világában, tudhatja, hogy a bűntudat jelen van a családdal, az asszonnyal kapcsolatban legalább, míg a vád és a számonkérés a társadalom felé irányul. A fenti kép színvilága a pillangó jelentéseit festi alá: kapkodás, szépség, telhetetlenség, átalakulás. A szemek kidolgozottsága viszont önkényt, de legalább elfojtott maszkulinitást jelent.

A börtön vajon mi? - Si vis pacem, para bellum

2009-04-28T23:25:00.004+02:00

Gondoljunk arra, hogy az elmúlt időkben mennyire visszataszítónak éreztük a falakra írt politikai szlogeneket, amik rémesen egypólusúak voltak; és talán gondoljunk arra, hogy manapság az óriásplakátok világa nem ugyanezt közvetíti-e nekünk. A "fogyassz!", "vásárolj!", "költs!" jellegű felszólítások a rengeteg százalék jel mellett, amik a kedvezményeket jelentik, éppen úgy behatárolnak minket, mint például az "éljen április 4, hazánk felszabadulásának ünnepe!" feliratok huszon évvel ezelőtt. A változás lassan zajlik, alig vesszük észre.

Gondoljunk arra, hogy a fenti kép egy börtönben készült, és talán a legfontosabb üzenet a rabok számára. "Itt gyúrni kell, különben nem lehetsz menő. Ha nem vagy menő, csicska vagy. Ha csicska vagy, senki vagy, halott vagy." Mintha egy amerikai hip-hop sztár dalszövegét olvasnánk. Érti ezt valaki kint a társadalomban? Vevő erre valaki? Hall minket valaki?

Az inkapacitáció tétlenségre kárhoztatást jelent, bármilyen értelemben. Aki tétlen, az ki van kapcsolva, az nem számít, az nem részese a társadalmi gépezetnek. Mit tud tenni a tétlen ember? Felkészül arra a napra, amikor nem lesz tétlen, amikor szabadulni fog.

Si vis pacem, para bellum, azaz, ha békét akarsz, készülj fel a háborúra. A börtönben ez a békés mentalitás nem más, mint a gyúrás.

A börtön belső ellentmondásai - Híres Attila szakdolgozata

2009-04-28T08:21:00.006+02:00

Azért a büntetés-végrehajtás belső ellentmondásaiból írom a szakdolgozatomat, mert ezekről, mint a mai napig megoldatlan problémákról beszélhetünk, rengeteg bennük az aktualitás. Dolgozatomat nem csupán kötelezően leadandó munkaként készítettem el, hanem foglalkoztat is e kérdéskör, a felvetett témák tartalmával személy szerint is azonosulni tudok. Sok elemét idegen szerzők munkája alapján építettem be, de rengeteg a saját vélemény, tapasztalat és az esettanulmány. Valószínűleg e munkám nem lesz egy világrengető, elsöprő erejű mű, de bízom benne, hogy némi szemléletváltás árán sok ellentmondásnak lehet az élén csorbítani, hogy a káros hatások ne tudjanak olyan radikálisan érvényesülni a börtön falai között.
A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.
A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.

Hires Attila a Bv Belso Ellentmondasai
Hires Attila a Bv Belso Ellentmondasai botulinotoxin Azért a büntetés-végrehajtás belső ellentmondásaiból írom a szakdolgozatomat, mert ezekről, mint a mai napig megoldatlan problémákról beszélhetünk, rengeteg bennük az aktualitás. Dolgozatomat nem csupán kötelezően leadandó munkaként készítettem el, hanem foglalkoztat is e kérdéskör, a felvetett témák tartalmával személy szerint is azonosulni tudok. Sok elemét idegen szerzők munkája alapján építettem be, de rengeteg a saját vélemény, tapasztalat és az esettanulmány. Valószínűleg e munkám nem lesz egy világrengető, elsöprő erejű mű, de bízom benne, hogy némi szemléletváltás árán sok ellentmondásnak lehet az élén csorbítani, hogy a káros hatások ne tudjanak olyan radikálisan érvényesülni a börtön falai között.A másik dolog, ami miatt ez a téma érdekel, hogy a mai világban szinte minden probléma megoldását anyagiakhoz kötik. Ez véleményem szerint nem helyes, s ráadásul ezekkel a pénzekkel sem érnek el eredményeket, különösen nem a kényes kérdésekben, melyekből azért bevallhatjuk, hogy van egy pár hazánkban. A börtön az egyik ilyen kényes terület, amit a társadalom szeret elbújtatni, eltitkolni, nem venni róla tudomást; s ha összekapcsoljuk a roma-kérdéssel, akkor már különösen kényes területről beszélhetünk. Az elit látszatintézkedések sorát hozta már meg eddig is e kérdésekben – eredménytelenül.A jó hír, hogy szerintem esetünkben elsősorban nem pénzkérdés, amiről beszélhetünk, hanem hozzáállás, szemléletváltás kérdése. Ezt sokan személyesen is meg tudnák tenni, ha akarnák, azonban nem ez a jellemző. Ez a dolog emberi oldala. Másrészről a probléma rendezésének átfogó módja csak egy hosszabb társadalmi változás eredője lehet. A börtön csak egy kis szelete a társadalomnak – nem kifejezetten pozitív előjellel. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk, a társadalom hozzáállásának is változnia kell. Bízom benne, hogy ezt a változást – ha csak részben is – még a mi generációnk is megéli.

Publish at Scribd or explore others: Humanities Research híres attila fliegauf gergely

Belső ellentmondások a büntetés-végrehajtásban Belső ellentmondások a büntetés-végrehajtásban botulinotoxin

Publish at Scribd or explore others: Law Research prison

Kőtörő rabok

2009-04-21T12:52:00.002+02:00

A börtönbeli munkavégzésről mindig határozott véleményünk van, amit persze a börtönökről szóló filmek, vagy a társadalom elvárásai erélyesen befolyásolnak. A fenti képen olyan táj látható, ami Magyarországon csak a filmeken lézetik. A köveken ülő börtönőr egyenruhája a nyolcvanas évekből való. Ezt fel lehet ismerni a tányérsapkáról, a szürke gumibotról, és a sötétszürke-kékes öltönyről. A rabok is csíkos ruhában vannak, ami szintén ugyanazt az időszakot jelképezi.

A fenti festmény azért is idillisztikus, mert így nézhetne ki a börtönmunka, ha minden szabály szerint menne. Tudjuk azonban, hogy ez elképzelhetetlen.

Csodálatos börtönrajzok (hallgatóim gyűjtéseiből)

2009-04-20T20:55:00.020+02:00

A börtön bűnözői egyetem funkciója egy őr által készített rajzon: a trabanttal bevonuló, girhes fogvatartott kigyúrja magát a börtönben, és mercédesszel távozik a börtönből.
A börtönbeli unalom veszélyes következménye a drogozás.

Jellegzetes börtöntetoválás vázlat. Az ártatlan férfit meztelen nők simogatják. A meztelen nők itt nem csak a szexualitást fejezik ki, hanem az angyali ártatlanságot is. Rögtön kettő van belőlük, hogy úgy tűnjön, hogy a rabok gondja és baja éppen kétszer több, mint a szabad emberé.

Nemzetközinek mondható börtönélet szimbólumok:

bilincs: a zárkán belül ritkán van a kézen, ezért inkább jelképes, és a külvilág általi megtörtséget jelenti.

rózsa: a fiatalság hiábavaló elmúlását jelenti minden börtönrajzon és tetováláson

galamb: a pártatlan szabadsághordozó, aki mindenkire emberként tekint

rácsok: ritkán jelennek meg csupaszon, inkább ablakok előtt vannak, így gátoltságot, bénultságot jelképeznek

napfény: szintén mindenkire süt, ez az, amit nem lehet elvenni

hulló vakolat: kiáltás a társadalom felé: "hé! ilyen körülmények között senyvedünk"

eleven színek: elfojtott érzelmek, az intimitás hiánya

Az ítélet megkapásának jellegzetes elemei: a halálraítélt, a pap és a militáris börtönőr. Érdekes a zárkaajtóba olvadt rab.

Jellemző börtönélet motívum: városi börtön, az anya és a gyerek bekiabál a fogvatartottnak, aki nem tud egyedül lenni, a többiek is látják, hallják, hogy mit csinál.

A rácson túli világ ugyanolyan, mint a benti. Az ablak elfoglalja az egész teret, de a kitekintés nem éppen biztató. A falon a repedés elkerülhetetlen börtönkép elem.

Deprivációs börtönártalom megjelenése a börtönrajzon. A nőalak a szerelmes hiányát ábrázolja, ami jóval nagyobb teret hódít meg, mint az amúgy is izmos fogvatartott. A kopaszság, a kereszt és a nonfiguratív tetoválás az árja büszkeség veszélyes terjedésének előjele lehet.

Kézitusa a zárkában. Valószínűleg egy filmbeli jelentből a börtönközegbe másolt jelenet.

Tyúklábmintás rabruhába bújtatott, bábú szerű fogvatartott. Érdekes az arcán a nagy orr, és a nagy száj.

Fogvatartott régebben használatos lábbilincsben, tyúklábmintás ruhában. Az alak karján tetoválás látható.

Életkép a sétaudvarról. A rajzon tükröződnek a tipikus magyar börtönélet elemei, de a filmeken látható, amerikai elemek is jelen vannak.

Vicces rajz többek között arról, hogy mennyire kemény lesz idővel az ember a börtönben, illetve mi lehet a másik végeredmény.

A képen látható rabnak szinte kocsonyás a teste, mintha nem is lenne ember. A végtagjai kacskák, és a teste is csökevényes. Az emberhez képest a wc kagyló rendkívül ügyesen van kidolgozva. Az emeletes ágy pedig, szinte élethű másolata az eredetinek. A magyar börtönökben néha tényleg hasonlóak a körülmények, de általában azért lehet rendesen mosakodni. Az emberi vonások torz ábrázolása valószínűleg teljesen torz énképre is utalhat, illetve hanyag önismeretre.

Fogvatartott által készített rajz, melyen megjelenik, hogy a magyar börtönökben nagyobb a zsúfoltság, kevesebb a program, és rigidebbek a szabályok (pl. nem lehet telefonálni). Érdekes, hogy a két börtön-szcenáriót egy börtönőr nézi felülről.

Feltehetően romának ábrázolt fogvatartott egy börtönben, ahol látható az emeletes ágy, a zárkaszekrény, és a tyúklábmintás rabruha.

Antiszocialitás: Drogproblémák és bánásmód - meghívó

2009-04-05T10:12:00.001+02:00

BFB Program

Publish at Scribd or explore others: Presentations & Spre nevelés börtön

BFB jelentkezesi

Publish at Scribd or explore others: Presentations & Spre jelentkezési lap bánásmód

Vajon ki készítette ezeket a rajzokat?

2009-03-28T14:20:00.010+01:00

Akkurátus fotorealizmus a börtönrajzon

2009-03-16T22:49:00.005+01:00

A fenti rajz egy magyar börtönben készült, sokszorosították, majd egy fénymásolt naptárban jelent meg ismét, amit a fogvatartottak egymás között terjesztettek. A cselekmény egyáltalán nem ütközik semmilyen jogszabályba, azonban mégis érdekes, hogy a börtönben ilyen jellegű (erotikus) képek félig hivatalos fogvatartotti naptárként funkcionálhatnak. A kép eredetije nyilván egy fénykép volt a fotomodellről, amit a rendkívül tehetséges fogvatartott ceruzával lemásolt. Itt is jellemző a rendkívül kifinomult pontosság, és szinte minden részletre kiterjedő figyelem, amiből több dolog következhet.

1. A fogvatartottnak sok ideje van, és nyugalomban tudta elkészíteni a rajzot.

2. A fogvatartottanak jó megfigyelő képessége, türelme és kézügyessége van.

3. A másolt rajzokban megjelenő naiv jellegű vonalak és arányok egyáltalán nem jelennek meg ezen ezen a rajzon, mégis számos börtönjegyet visel magán a fenti kép: egyrészt a tarmalma alapján szexuális deprivációra utal, másrészt a vonalvezetés tetoválás-szerű, harmadrészt a satírozás és az árnyalás némileg (bár nagyon kevéssé) naiv.

A filmvásznon ábrázolt pszichopata archetípus (pl. a megrögzött bűnöző mint mozihős) is szintén mindig szinte ragyogó személyiség, rendkívül ápolt külsővel és finom udvariassággal, de ugyanakkor hideg és számító, perverz kegyetlenséggel, ahogy Hannibal Lecter figuráját figyelhettük meg a méltán népszerű Bárányok hallgatnak című pszicho-thriller sorozatban.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a fenti kép alkotója is hasolnó személyiségű, avagy a média káros befolyása az, hogy esetleg olyannak tűnik, és ehhez hozzájárul a börtönlakókról alkotott előítéletünk? Talán az igazság valahol e kettő végpont között helyezkedik el.

Előadás az ELTE ÁJK, Kriminológiai TDK Börtönkörében

2009-03-11T22:58:00.002+01:00

Gengek a börtönben

Publish at Scribd or explore others: Presentations Academic Work crime racism

Lemeszelt börtönfirka is "előhívható"

2009-03-09T20:24:00.004+01:00

Ez a falfirka egy részletesen kidolgozott kamiont ábrázol. A börtön személyzete lemeszeltette, de a tinta halványan átütött a mészen (a lilás foltoknál), és egy fotós programmal a kép láthatóvá "vált".

Svoboda - Szabadság: Cseh börtönfirka

2009-03-09T20:10:00.002+01:00

Egy önmagán segíteni akaró pedofil rajza

2009-02-12T19:28:00.002+01:00

Puskás Gyöngyi gyűjtéséből

Foglald el magad: Edwin Hardin Sutherland bűnözés-tanulás elmélete

2009-02-11T13:01:00.007+01:00

Edwin Sutherland differenciált asszociációs (változó jellegű érintkezések a bűnözőkkel) elméletét kilenc pontban lehet összefoglalni.

1. A bűnözői magatartás társas tanulási folyamat eredménye.
Azaz senki sem születik azonnal a bűnözőnek. A gazdaközösség normái, az egyéni célok érvényesülési módja meghatározza a közösségben résztvevő személy tudati viszonyulásait.

2. A bűnözői magatartás tanulási folyamat eredménye, amely egy másik személlyel való interakciós kapcsolat útján valósul meg.
Képtelenség azonban olyan módon bűnözővé válni, hogy az ember egyedüli harcos. Az egyes embernek nincs reménye az életben maradásra az alvilágban, ugyanis elemi érdeke fűződik a társak által adott visszajelzések észleléséhez. Ezt egy példa útján a hétköznapi nyelven úgy lehet megfogalmazni, hogy a tolvajnak orgazdára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A tolvaj és az orgazda is kapcsolatban áll másik személyekkel.
A börtön szempontjából külön jelentősége van ennek a tézisnek. Sok fogvatartotti beszámolóból kiderül, hogy az ember képtelen társas támogatás nélkül boldogulni a börtönben, azaz valahova be kell sorolnia. Ez szinte azt jelentheti, hogy a börtönökben megszűnik a gengek közötti tér, valahogy mindenki kapcsolatban áll az egyik fogvatartotti érdekcsoporttal.

3. A bűnözői magatartás lényegi részének elsajátítása egy szoros kapcsolatokon alapuló csoporton belül valósul meg.
Ez a pont az jelenti, hogy az igazi tanulás csak szoros kapcsolatokon keresztül valósulhat meg, azaz ezekben a csoportokban az emberek kölcsönösen függenek egymástól. Ez a típusú függés a csoportnak alakulat jelleget ad: feltétlenül meg kell bízni a másik gengtagban, és titkot kell tartani.

4. Ha a bűnözői magatartás elsajátítása megvalósul, a tanulási folyamatban szerepel a bűncselekmény elkövetésének technikája, ami néha kifejezetten bonyolult, néha pedig egyszerű, vagy egészen egyedi irányultságú indítékon, motívumon, értelmezésen és attitűdön alapszik.
Ez azt jelenti, hogy a bűnözői élet hétköznapjai ugyanolyan apró jellegzetességekkel bírnak, mint a normakövető emberek élete. Különböző technikákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen egy lakást eladni vagy megvenni, de ahhoz is, hogy az ember a lakást a lakásmaffia keretében tulajdonítsa el.

5. Az egyedi irányultság a törvényben definiált kódok elfogadásán vagy elvetésén alapszik.
Sutherland elméletében talán ez a tétel a legkevésbé stabil. Ehhez érteni kell azt a jogpozitivista tézist, hogy a jog nem egyenlő az elvárt joggal, azaz az erkölcs teljes mértékben különbözik a jogtól. Ebből az következik, hogy nem minden immorális tett büntethető, és hogy létezik olyan tett, ami jogilag elítélhető, de erkölcsileg nem.

6. Az egyén azért válik bűnözővé, mert az egyensúlya kibillen a törvény megszegésének elfogadása irányában a törvény megszegésének elvetéséhez képest. (Ez egy döntési folymat: inkább megszegi a törvényt. Ezzel az egyén önmagát törvényen kívülinek címkézi.)
A bűnöző személyben két motívumhalmaz küzd egymással:
- megszegjem a törvényt,
- ne szegjem meg a törvényt.
Az egyén egy bizonyos idő után arra a döntésre jut, hogy meg kell szegnie a törvényt ahhoz, hogy fennmaradhasson. Sok börtönlakó tesz fogadalmat arra, hogy még egyszer nem fog visszakerülni a börtönbe, és már teljesen elege lett a bűnözésből; a szabadulás után azonban mégis azzal találja szemben magát, hogy nem tud másképpen cselekedni, bűnöznie kell. A legtöbb esetben az ilyen döntéseket a beletörődés és az elkeseredés irányítja, de a többségi társadalom elutasító attitűdjéről sem szabad megfeledkezni.

7. A bűnözökkel való érintkezések változhatnak gyakoriságukban, tartamukban, erélyességükben és célkitűzésükben.

„Még megcsinálok egy utolsó balhét, aztán végképp kiszállok.” – mondja sok bűnöző magában a börtönben, és a filmvásznon is. A bűnözők életében a bűncselekmény elkövetése a normakövető ember munkájához hasonlítható. Nincs olyan ember a világon, aki a munkájának minden aspektusával teljes mértékig elégedett volna. Ezért általában a munkánkba hol ilyen, hol olyan mértékben vonódunk be. Azonban minél kevesébé teljesítjük a munkánkat, annál erélyesebben közösít minket ki a társas közegünk vagy maga a társadalom. Az ember és a munka viszonya hasonlít a bűnöző és a bűncselekmény viszonyára minden szemszögből.

8. Az antiszociális és a kriminális csoportokkal való érintkezés által történő bűnözői magatartás-elsajátítás folyamata minden olyan mechanizmust magában foglal, ami a többi tanulási folyamatot jellemzi.

A bűnözés elsajátítása ugyanúgy történhet, mint az iskolai tanulás, illete fordítva: a bűnözés magasiskolája az egyre súlyosabb bűncselekmények elkövetése lehet, illetve a börtönbeli közösségek is a magasiskola támogatói lehetnek.

9. A bűnözői magatartás az általános szükségletek és értékek kifejeződése, és ezekkel a szükségletekkel és értékekkel nem is lehet megmagyarázni a bűnözést, mert a nem bűnözői magatartás is ezeknek a kifejeződése.

Az utolsó tézis azt jelenti, hogy a bűnözők is emberek, és ugyanabban a társadalomban élnek, mint a normakövető polgárok. A bűnözést Sutherland szerint nem az erkölcsi nívóval lehet megmagyarázni, hanem a másmilyen érintkezési lehetőségekkel (differenciált asszociáció). A bűnözőnek nincs lehetősége azt az utat járni, ahol az átlagember magabiztosan közlekedik.

Sutherland tisztában volt azzal, hogy a társadalmi dezorganizációs folyamatok határolják be a bűnözés szerkezeti környezetét (struktúráját), de sokkal jobban érdekelte a társas tanulás mint a bűnözés kiváltója. Sokan érintkezünk a bűnözőkkel, akik a törvény megszegését elfogadják, de mégsem válunk bűnözökké. Ilyen szempontból rendkívül veszélyes éretlen, kialakulatlan személyiséggel a börtönben őrként dolgozni, hiszen az ember könnyen megfertőződhet:
- rabok írják az őrök edzéstervét,
- mobiltelefonokat csempésznek be az őrök a raboknak,
- az őrök durván beszélnek azokkal a rabokkal, akiket a tekintélyes rabok lenéznek,
- az őrök a tekintélyes raboknak behódolnak.
Sutherland tanítása abban áll, hogy nagyon sok múlik a bűnözőkkel létesített inteakciók motívumán, jellegén, gyakoriságán, lényegén stb.
Egy olyan társadalomban, ahol nehéz a követendő értékeket azonosítani, különösen nehéz a helyzet. Walter Miller szerint az alsóbb osztályok fiataljai gyakran a társadalommal való alkudozás egyedüli eszközeként a bűnözést azonosítják (focal concerns elmélet). David Matza szerint a bűnözői csoportok egyre kevesebb bűntudata és bűnözés-racionalizációja szintén a bűnözés-tanulás elmélet igazolja.
Az elméletet azért szokták kritizálni, mert empírikusan nehezen tanulmányozható, valamint nem veszi figyelembe a média és bűnözés kapcsolatát.
A bűnözés-tanulás elmélet a legjobban a börtönökben tanulmányozható, és az ilyen jellegű kutatások tárgya a börtönártalom lehet. A börtönártalmakat a legnagyobb hatékonysággal indiriket (nem közvetlen, nem kérdőív, nem pszichoteszt) módszerekkel lehet tanulmányozni. Erre a fogvatartottak írásai, rajzai és falfirkái a legalkalmasabbak.

„Ha te is ezt olvasod, akkor szarban vagy! Itt ne gondolkodj, foglald el magad!” A kalligrafikus betűk fölé és közé egy másik fogvatartott más hangnemben a fenti sorok sajátos hangvételű interpretációját írta: „Ha ezt dikázod, akkor tré a helyzet, de ne parázz, verd el az időt! Rejszolj egész nap!”A felirat egy magyar börtön egyik elkülönítő (fegyelmi) zárkájában található. Az írás egyrészt jó tanács a hátralévő fenyítésben töltött időre, másrészt kifejezi az elkeseredettséget is. Nagyon fontos a fentiek tükrében, hogy mindkét írás technikai (Sutherland 4. tézise) instrukció. Az eredeti bonyolultabb, a második egyszerűbb.

Egykori sorkatonák firkái az ágydeszkákon: hasonlóság a börtönnel

2009-01-28T21:57:00.010+01:00

Az alábbi képek egy magyar börtön raktárából kiválogatott ágydeszkákról készültek. Az ágyakat egy katonai laktanyából selejtezték le, és a megkapták a börtönök. Az ágyakkal érdekes "falfirkák" érkeztek a börtönbe a külvilágból, és a múltból (2000-2002), hiszen a sorkatonaságot már régen eltörölték. Mivel a laktanyák is "totális intézmények", nyilván észrevehetünk sok hasonlóságot a börtönbeli falfrikákkal, de vannak nagyon speciális sorkatonasági falfirkák, mint például azok, amelyek a bevonulás hónapjára utalnak (november, augusztus, február, május). Érdekes lehet a katonai falfirkák tanulmányozása a börtön szempontjából is: megtudhatjuk belőlük, hogy mik a fiatalkorú (nem jogi értelemben) személyek legfőbb bánatai, vágyai a zárt intézetben. Érdekes speciálisan magyar nemzetkarakterológiai következtetéséket is le lehetne vonni ezekből a "munkákból". Az alábbi fényképeket Schuckertné Sz. Csilla küldte nekem. Ezen a képen a "Veled vagyunk whiskey-s" felirat akár naiv társadalomkritika is lehet, ahogy a fiatalok szinte tradicionálisan tiltakoznak a fogyasztói társadalom ellen, vagy akár lehetne ez a magyar "betyárszimpátia" is, ami anno Ruzsa Sándorral szemben is megnyilvánult. Lehet azonban társadalmi tudatosság is, egyfajta öntudat az elit törekvéseivel szemben. Végre van valaki, aki képes kijátszani a rendőrséget, a bankokat, a biztonsági őröket, és képes elmenekülni. Az Ambrus Attila iránti rokonszenven nyilván számos társadalomtudós és döntéshozó elgondolkozhatott. Itt azonban nem erről van szó. Ambrus Attila jelenleg is az egyik legtöbb társadalmi figyelmet élvező fogvatartott hazánkban, és nagy hírt kavart a Gyorskocsi utcai rendőrségről való szökése. A laktanyabeli ágydeszkafirka nyilván ebben az időben készült. Ambrus akkoriban a "lelépés", "megpattanás" vagy a "dobi" szimbóluma lehetett. Mindenképpen érdekes társadalomkritika a "nem vagyok senki, nem tudok semmit, beállok rendőrnek" felirat. Nem volt ugyanis személyes oka a készítőnek a rendőrség ellen ilyen kijelentést tenni, hanem inkább azt érzékelhette és érzékeltette, hogy az igazságszolgáltatás szerinte gyenge lábakon áll Magyarországon.
"Ne búsulj, ha csalódsz egy lányban, 30 golyó van egy tárban" - ez a versike egyértelműen a laktanyában is jelentkező szexuális depriváció kinyiltkoztatása, azonban lírai, és sok szempontból naiv. A fiatal felnőttek gondolkodásában a párkapcsolat még majdnem teljesen egyenlő a szexuális kapcsolattal, ami nélkülözi az igazi, érett intimitást, és akadályokkal való együttes megküzdés igényét, ugyanis fiatal felnőttkorban még sokkal fontosabb az egyéniség megtalálása. Azért is naiv a versike, mert a hadseregben nem létezik olyan kifeleyzés, hogy golyó, legfeljebb "skuló" vagy "lőszer". A skuló a töltény szlengje, míg a lőszer a katonai szakzsargon. Az informális network a szleng használatát követeli meg, míg a hivatalos a zsargont, tehát csak vagánykodás lehet a versikében szereplő golyó szó. A versike ritmusa és rímei művészi hajlamra utalnak. Ilyen szintű kitárulkozás a börtönben lehetetlen. Nem igaz tehát, hogy a magyar hadsereg néha szörnyűbb volt szociális értelemben, mint a börtön. Azaz a magyar hadseregben szolgálatot teljesítő sorkatonák morális nívója semmiképpen sem volt hasonlítható a börtönlakókékhoz. Ennek okait most nem részlezetem, mert eleget írtam róla ebben a blogban. Az a tergo (hátulról) ábrázolt női akt magáért beszél. Elfojtásra, agresszióra, kisebbrendűségi érzésre, kudarcra utal, azoban ez a rajz mégsem olyan brutális, mint a hasonló börtönbeli rajzok.

A fenti kép is szexuális deprivációra utal, azonban a "legyél büszke, hogy a J2-be alszol!! Nagy híre van ennek a körletnek" felirat egy masszív közösség helyszíni identitására utal, azaz nagyon hasonlít a gengjelenségre. Az SS szimbólum felbukkanása gyászos képet fest a társadalmunkról, és hajdani sorkatonai kiképzés hatékonyságáról. Feltünően érdekes, hogy egy honvédelmi bázison a magyar társadalomra végzetes csapást mérő gyilkológépezet szimbóluma szerepel akár falfirka formájában is. Szélsőségesen megosztott társadalomra utal ez a jelenség. Ugyanolyan képletet látunk itt, mint a börtönöknél: a társadalmi problémák a zárt (totális) intézetekben előbb bukkannak fel, mint az utcán. A fenti rajz bizonyíthatóan 2002 előtt készült, amikor még nem lehetett látni a szélsőjobbot az utcákon.

És végül, ezen a képen rovásírás és a "Justice for Hungary" felirat szerepel. Maga a szlogen merőben anakronisztikus, hiszen angolul az igazi magyar ember számára semmi értelme sincs annak, hogy "igazságot Magyarországnak". Arról nem is beszélve, hogy maga a kijelentés nyelvisége amerikanizáció. Az előző kép értelmezéséhez hasonló kontextusban, az irredenta (és még így is meglehetősen torz) firka jelenléte a katonai körleteken szintén riasztó kórképet fest a társadalomról, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a börtönökben éppen ellenkező előjelű firkákat lehet találni, akkor a helyzet kifejezetten veszélyes.

Kik is ezek a pedofilek? - Puskás Gyöngyi tanulmánya komment nélkül

2009-01-22T21:04:00.005+01:00

A fenti kép a csehországi Mírov börtönben készült, egy szexuális bűnelkövető rajza. Az alábbi interjúrészletek a BVOP engedélyével kerültek a blogra. Nem újságíró készítette őket, hanem Puskás Gyöngyi, aki jelenleg írja pszichológiából a szakdolgozatát, és számos magyar börtönben vizsgálja a szexuális bűnelkövető fogvatartottakat, többek között Rorschach teszttel. Véleményem szerint a kutatás egyedülálló. Az alábbi önvallomások a dolgozatban csupán illusztrációként fognak szerepelni. Puskás Gyöngyi korábban Belgiumban dolgozott, és ő fordította az Egy gyermek ára c. könyvet, továbbá a Fordulópont c. tudományos folyóirat munkatársa. Korábban Puskás Gyöngyi a pedofil bűnözők áldozataival foglalkozott, most meg a másik oldallal.

Munkája tabudöntő, őszinte és rendkívül alapos. A lenti önvallomásokban sok úgynevezett hozott börtönártalmat azonosíthatunk, mint a családon belüli erőszakot, a szülők szenvedélybetegségét, a nevelőintézeti múltat, sőt, egy drámai esetben, a börtönbeli születést is. A hozott vagy inherens börtönártalmak közös tulajdonsága, hogy a börtönbe kerülés előtt is fenállnak a fogvatartott életében, és a börtön csak ront a helyzeten, azaz a fogvatartott reintegrációs esélyei egyre rosszabbak lesznek.

Érdekes, hogy egy immanens, azaz - fogalmilag jelen lévő, nem látható, de érezhető - börtönártalom önvallomása is felbukkan: az utolsó idézet úgy kezdődik, hogy "nem tartom magam embernek". Ezt a Fogva tartott gondolatok c. könyvben animalizációnak neveztük. A fogvatartott saját magát már képtelen az emberi méltóságának megfelelően érzékelni, és meghatározni. Személyazonosságát, identitását teljes egészében az elkövetett bűncselekmény szörnyűsége és a társadalom mereven elítélő hozzáállása határozza meg. A bűncselekmény valóban szörnyű, és a rabot traumatizálja, azonban a társadalmi nyomásnak való kényszeres megfelelés ugyanilyen súlyos, ugyanis mindenkit megillet az emberi bánásmód, amióta jogállamban élünk. Senki sem érezhetné állatnak magát, még egy pedofil sem. Ha annak kell magát éreznie, nem áll jól a demokráciánk.

Kik is ezek a pedofílek?

Prevenciós foglakozásainkon az egyik kislány úgy fogalmazott, hogy "sötét alakok". Hajlamosak vagyunk szörnyetegekre számítani, nem pedig hozzánk hasonló emberekre.
Louis-Morin liege-i szexológus szerint a közhiedelemben élő kép - undorító öregember, aki egy ártatlan kislányt egy sötét kisutcába csalogat és ott brutálisan megerőszakolja - valójában mindenkit megnyugtat, mivel a sztereotípia könnyen azonosítható, a forgatókönyv egyszerű.
A rendelkezésünkre álló legpontosabb információ szerint azonban senkiről sem állapítható meg, hogy gyermekekkel szemben szexuális erőszakot követ el.
Az elkövetők bármilyen szociális miliőhöz tartozhatnak, általában átlagos intelligenciájú emberek.
Sokszor ők maguk is áldozatok…
A következő részletek fogva tartottakkal készült interjúkból származnak.

„Állami gondozásban nőttem fel 10 éves koromtól, öt testvéremmel együtt. Apám alkoholista volt, én is ittam meg szipuztam. Szüleim már meghaltak…”

„Apám alkoholista volt. Én kábítószereztem. Első szexuális élményem 15-16 éves koromban történt, egy 40 év körüli nővel…”

„Három testvérem van, én vagyok a második a sorban, de valamennyien más apától származunk. Vér szerinti apámmal felszínes kapcsolatom volt, nevelőapák jöttek-mentek az életemben, egyre emlékszem határozottabban. Apám, utolsó nevelőapám is alkoholista volt…”

„Édesapám a születésem előtt 1 hónappal hastifuszban meghalt, testvérem nincs, 3 éves koromig nevelőszülők neveltek, aztán apai nagynénémhez kerültem, de már ő sem él. Homoszexuális atrocitás ért gyerekkoromban, az unokabátyám zaklatott. Ekkor 9 éves voltam, ő huszonegynéhány. Járt hozzánk, kétszer történt meg, aztán feljelentettük. Akkor este mellém feküdt, tapogatott, bekapta az enyémet, aztán nekem is kellett az övét. Meg is erőszakolt. Másnap folytatódott, nagynéném észrevette. Gyerekként haragudtam rá, már nem tudok. A kihallgatáskor normális rendőrt fogtam ki, édesanyám és nagynéném is velem voltak. Jártam utána pszichológushoz, talán 1-2 hónapig, úgy emlékszem, hetente többször is. De nem vagyok túl rajta, nem sikerült feldolgoznom…”

„A szüleimmel csak rövid ideig laktam, mert sokat ittak, mindketten alkoholisták voltak, egyedül hagytak engem , két öcsémet és bátyámat. Két kisöcsém csecsemőotthonba került, én és a bátyám egy másik nevelőotthonba. Aztán nevelőszülőkhöz vittek, akiknek nem lehetett gyerekük, és engem kivettek, 10 évet töltöttem náluk. A férj-feleség rokon volt, ezért nem lehetett gyerekük, először nem értettem, aztán rájöttem, hogy valami földbirtok miatt házasodtak össze. Egyedüli gyerek voltam ott, haszonélvezetből voltam náluk, dolgoztattak.
2004-ben én is elkezdtem inni. Édesapám 2004-ben, 48 évesen meghalt tüdőbajban. Édesanyámtól 2004-ben megkérdeztem, hogy tudja-e, ki vagyok, azt mondta, ne haragudjon fiatalember, de nem ismerem magát...”

„Amikor beköltöztünk a faluba, akkor édesapám a szeszhez nyúlt, nehéz életünk lett, volt, hogy éjnek évadján is futnunk kellett, ha nem akartunk verekedést. Az első szexuális kapcsolatom hülyeség volt, 13 éves koromban egy sokkal idősebb – 26 éves – nővel…”

„Apám 1964-ben meghalt, és az volt a kívánsága, hogy az öccse neveljen fel bennünket, aki el is vette feleségül az édesanyámat. Mostohaapám buta volt, ivott, ütött-vert bennünket…”

„Állami gondozott gyerek voltam, Tökölön születettem a börtönben. Az apám volt Tökölön, az anyám bejárt hozzá beszélőre, s körözték, és ott a beszélőn egy őr felismerte. A szüleim azt mondták, hogy zsebelésért körözték, de szerintem üzletszerű kéjelgésért. Csodálatos gyerekkorom volt, csak az tűnt fel, hogy rólam nem voltak csecsemőkori képek, így derült ki, hogy örökbe fogadtak. Apámat rajongásig szerettem, anyám tartózkodó volt, ő lányt szeretett volna, így sokáig csipkés bugyikat vett nekem, és vállig érő hajam volt. E miatt különcnek tartottam magam, és ez még tetszett is. Fizikailag sokat bántalmazott az anyám, de csak akkor, amikor apám nem volt otthon. Pl. hajamnál fogva lerántott, és páros lábbal ugrált rajtam. Amivel nagyon fel tudtam bosszantani, hogy soha nem sírtam. De egyébként szerettem anyámat. A homokosok egyszer megtaláltak, 15 éves lehettem, megkapták a magukét. Bosszút esküdtem, egy valaki követte el, de voltak vagy öten, 35 év körüliek. Hat hónappal később bosszút álltam, addig dolgoztam rajta. Úgy csináltam, hogy nekem ebből ne legyen gondom. Aki csinálta, azt meg akartam ölni, kipróbáltam egy gyors mozdulattal ölést, csak nem jött össze...”

„Fogadott gyerek vagyok, 4 évesen fogadtak örökbe, de én csak 8-9 évesen tudtam meg, ráadásul nem a szüleimtől, hanem bírósági papírokból. Erről egy évig hallgattam, csak utána mondtam el…”

„Nem tartom magam embernek, és ha nyugodtan tudok magával beszélgetni, azt az utóbbi évek hozták.
Kimegyek a börtönből, lesz-e munkám, lesz-e kapcsolatom, ha ez kiderül… ez a 22-es csapdája….
Amit ma így látok, az nem biztos, hogy holnap is így lesz. A szabadulásomat követően figyelemmel kellene kísérni engem. A legjobb segítség egy párkapcsolat lenne. Folyamatosan beszélgetni kellene velem. Édesanyámhoz megyek haza, tele voltam ambícióval, de mire oda kerül a sor, örülök, ha munkát kapok.
Ha valaki valamit elkövet, azt vállalnia kell. Nem vagyok ártatlan, szerettem a lányokat, ezt én értettem félre. Meg kellett volna maradnom apa szerepben. Ami tettem, azért súlyosabb, mert örökbe fogadtam a lányokat. Egy anyától nem lehet elvárni, hogy ezt eltűrje.
Ha valaki tönkretett valamit, az én voltam. Elég beteges ez így, utólag belegondolva, hogy félreértettem.
Azokat vesztettem el, akiket szerettem. Nem becsültem meg őket, tönkrevágtam mindent. A gyerekem 4 vagy 6 éve nem látott. Mit fog gondolni rólam a kisfiam? Lehetséges, hogy a gyerekemmel nem fogok beszélni soha többet? Kell a börtön, mert a lehető legborzalmasabbat követtük el…”

Mediáció és büntetés-végrehajtás

2009-01-22T13:53:00.004+01:00

Postema utáni gondolatok

Nem kétséges, hogy a büntetés-végrehajtás jogszerű működését mindenféle erkölcsi és politikai érvrendszertől le kell választani. Azaz a büntetés-végrehajtás eszmeisége a rendszerelméleti autonómián alapszik, éppen úgy, ahogy talán Gerald J. Postema a jogi érvelésről mondja ugyanezt.
A neves jogfilozófus felteszi a kérdést: világos, hogy a jog autonóm, de miért fontos akkor, hogy legyen jog? A választ a mediációval, - azaz az érvrendszerek lecsupaszított összemérésével és interakciójával – adja meg.
A büntetés-végrehajtás másik alternatívája a mediáció lehet, amit nevezhetünk resztoratív (helyreállító) igazságszolgáltatásnak is az esetünkben. A mediáció úgy zajlik, hogy valamilyen sérelem helyreáll, és lehetőleg másmilyen sérelem nem keletkezik. Az utóbbi állítás nagyon fontos: lehetőleg nem keletkezik másmilyen sérelem. A börtönben egyértelműen keletkezik sérelem, nem lehet vitás: már korábban elneveztük ezeket gyűjtőnéven börtönártalmaknak.

Lehetséges az, hogy ha a börtönből elvennénk a börtönártalmakat a mediációt kapnánk eredményül?
Lehet, hiszen a börtönártalmak nem választhatók le a börtön elemi részeiről, mint a rács, a szögesdrót, a kínzás, a fogvatartottak közötti erőszak, a jogsérelmek és így tovább.
Lehet, hogy a börtönártalom jóval nagyobb struktúra, mint eddig gondoltam. Egy olyan immanens renszder, aminek egyes elemei a börtön épületében manifesztálódnak, mások interakciókban nyilvánulnak meg (pl. őri brutalitás, a hivatalos személyek elleni erőszak), míg a legnagyobb rész pusztán fogalmilag van jelen, de a hatása az előbbiekben érvényesül.

Gerald J. Postema azt mondja, hogy a mediáció egyik eleme a reintegráció, amikor az erkölcsöket és a gyakorlati érveket normákká (akár jogkövetkezményekké) alakítjuk. A másik elem az izoláció, a normák függetlenítése az erkölcstől és a gyakorlattól. Felbukkan a tömény jogelméletben a büntetés-végrehajtás két funkciója: a reintegráció (a bűnöző egyén mint biológiai lény és interakciós hálózat - azaz szelf - egyik helyről való másik helyre történő mesterséges áthelyezése), és az izoláció (a bűnözőnek nyilvánított – elítélt – személy elzárása).

Minél előrébb járunk a történelemben, annál erélyesebben érvényesül a büntetés mediációs jellege, a kínzás és a spektákulum jelleggel szemben. De az is lehet, hogy az intzéményesített agresszió és a mediáció folytonosan megvan, csak egymáshoz képest dichotómikusan változnak, azaz az egyik csak akkor képes növekedni, ha a másik csökken.Metszet ugyanakkor a kettő között nem lehet: nincsen erőszakos mediáció, és nincs mediációs erőszak. Mi következik ebből?

1. A mediáció nem választható el a büntetés-végrehajtástól.
2. A börtönártalmak tervezett csökkentése nélkül a mediáció nem érvényesülhet.
3. Ha nem az állam dominál a mediáció foganatosításában, az társadalmi bosszúérzetet (retribúciót) szül.
4. Semleges, valóban gépszerűen működő börtön nem képzelhető el a mediáció nélkül.

Brutális, rasszista késelés a börtönben: kilenc szúrás a szembe. Miben hasonlít ez a Csepeli kettősgyilkossághoz, és miben nem?

2009-01-13T18:03:00.004+01:00

Troy Michael Kell

A teljes film megtekinthető itt

Sandy Shaw 15 éves volt, amikor egy Las Vegasi szórakozó helyen rászállt egy kanadai fiatalember, és szexuálisan zaklatni kezdte. James Cotton Kelly Kanadából érkezett Las Vegasba, és állítólag azt akarta, hogy a lány vetkőzzön meztelenre, és mutogassa magát. Sandy szólt az egyik szomszéd srácnak, a 18 éves Troy Michael Kellnek, hogy védje meg őt, és „tegyen már valamit”.
Troy apja az amerikai légierőnél szolgált, és tipikus redneck volt: rasszista, szexista és militáris gondolkodású, lecsúszott fehér ember. Troy anyja elvált az apától, és az egyébként rendkívül intelligens fiút csak az apa nevelte. Sandy és Troy, és még egy harmadik fiú, a kanadai férfit egy kocsiban éjszaka a sivatagba vitték, ahol egy dulakodás után Troy hatszor – közvetlen közelről – fejbelőtte. A holttestet ott hagyták a siavatagban, és Sandy több barátját kivitte később a sivatagba, hogy megmutassa a holttestet.
A bíróság Sandyt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amiből tavaly szabadult feltétellel. Troyt életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtották, és kizárták a feltételes szabadság lehetőségét. Troy 18 évesen került a börtönbe, és elhatározta, hogy „férfiként kerül be, és férfiként kerül is ki”.
Rögtön a bekerülés után egy fehér geng tagja lett, itt találkozott Patrick McKennával, aki a geng vezére volt, és itt került először összeütközésbe egy Booty Bandit-tal, azaz ahogy nálunk neveznénk „Börtönbikával”, „Kannibállal”, azaz egy olyan fekete rabbal, aki a börtönben rabokat erőszakol meg. Troy megúszta a különösebb harcot, mert egy rabcsere folytán átszállították Utah-ba.
Mindeközben egy másik fogvatartott került egy másik börtönbe vahalol Amerikában, az ő neve Eric Daniels. Csekkeket hamisított, és csalásért került egy alacsony biztonságú börtönbe, ahol egy lázadásben vett részt. A lázadás során a rabok papírokat ragasztottak a körletet határoló törhetetlen üvegekre, hogy ne lehessen látni, hogy mit csinálnak. Daniels a lázadás egyik vezéralakja volt, amit a biztonsági kamerák is megörökítettek. Később megtámaott egy női őrt, mert azt hitte, hogy az hamisan tanúvallomást tett ellene. Ezért Danielst ugyanabba a börtönbe szállították, ahol Troy volt.
1994 július 6-án Troy és Daniels a Gunnison börtönben lefogta Lonnie Blackmont, aki rablásért és erőszakos magatartásért került a körletre. Daniels a fogvatartott lábát fogta, amíg Troy összesen 67 késszúrással halálra döfködte az afroamerikai Blackmont. 26-szor szúrt az arcába, 27-szer a nyakába és kilencszer a szemébe, a többi döfés az áldozat hátát érte. Az egész jelenetet felvette a börtön biztonsági kamerája. A beavatkozó csoport a késelés után csak öt perccel ért a helyszínre. Troyt halálra ítélte a bíróság. Troy a Gunnison börtönben már gengvezér volt.
A tárgyalásra menet a két kísérő őrnek Troy azt mondta, hogy olyan alakítást fog nyújtani, amivel Oszkárdíjat érdemelne. Találkozott ugyanis az áldozat, Lonnie, bátyjával és apjával, akiktől sírva kért bocsánatot. Troy a késeléskor 33 éves volt. Jelenleg 48 éves lehet, és golyó általi halálbüntetésre vár. Eddig tizenöt évet töltött a halálsoron, és 2001 szeptember huszadikán is megtámadt egy muszlim rabot a szeptember 11-i események miatti bosszúvágyától feltüzelve. „Nem akartam megölni, nem akarok több halált látni, csak ha ők ölnek meg engem.” – mondta. Troy 18 évesen került a börtönbe, és a bent töltött harminc év során gyilkológéppé, holokauszttagadóvá és gengvezérré alakult. Felmerül a kérdés, hogy a börtön használ-e a fogvatartottaknak és a társadalomnak, nem csak Troy esetében, hanem Daniels és Blackmon esetében is. Blackmon bátyja egyébként még annak ellenére sem pártolja halálbüntetést, hogy a fivére rasszista gyilkosság áldozata lett.
Troy az HBO által készített filmben elmondja, hogy a börtön egész rendszere úgy van felépítve, hogy ott „a rabok szart sem érnek”.
A fenti történetből a következő tanulságokat vonhatjuk le:
1. Az egykori rasszista gyilkosságok immár nem történhetnek meg a szabad életben az Egyesült Államokban, hanem a társadalom ezt a jelenséget beküldi a börtönbe, mert ott képes elviselni. A rasszista gyilkosságokat a börtön fekete lyukként magába vonzza, azaz az etnikai feszültség a börtönben boltosul ki.
2. Troy apja egykoron katona volt. A fegyverviselés és a militarizmus generációkon keresztül érezteti a hatását. Nagy a metszet a militarizmus, rasszizmus és a gengesedés között.
3. A fiatalkorú bűnelkövetők első lépése a gengesedés felé az iskolai kortárs-erőszak, azaz a bullying. Ez továbbfejlesztik a börtönben, és már nem tudnak kikerülni belőle. Az amerikai börtönökben nem létezik olyan típusú nevelés, mint nálunk, mert az iskolákban kialakulnak azok a mintázatok és geng-kezdemények, amelyekkel a börtönökben már nem tudnak mit kezdeni. Hazánkban az általános iskolai etnikai szegregáció (pl. a roma gyerekek elkülönítése) ennek a veszélyes folyamatnak a kezdete csupán.
4. A különösen kegyetlen gyilkosságot elkövető fogvatartottnak nincs mit kockáztatnia a börtönben.

A fenti eset és a 2009 január 7-i csepeli kettősgyilkosság között több párhuzamot lehet felfedezni:
- az elkövető rendkívül kegyetlen módon ölt embert, közvetlen közelről lőtt,
- az elkövető büntetett előéletű volt,
- az első sajtóhírek azt állították, hogy a csepeli elkövető biztonság őr volt.Különbség ugyanakkor, hogy a csepeli elkövető jóval idősebb, mint volt az elkövetés idején, mint Troy. A fényképfelvételek szerint a csepeli elkövető túlsúlyos is volt. Közös vonás lehet a későbbiekben, hogy a csepeli elkövető is hosszú (feltehetőleg tényleges életfogytig tartó) szabadságvesztést fog kapni. A jelenleg előzetes letartóztatásben lévő, tehát börtönbe került csepeli elkövetőre a börtönben majd kielemelt figyelmet kell fordítani.

Adalékok a medikalizációhoz: Powick - az LSD kórház

2009-01-12T21:14:00.003+01:00

Az ötvenes években a fenti képen látható, és azóta már bezárt intézetben, az angliai Powick Asylumban Ronald Sandison vezetésével neurotikus betegeket ápoltak, és gyógyítottak LSD-vel. A terápia neve pszichedelikus, azaz "szellemnyitó" kezelés volt. Az intézet a 19. szd-ban valójában úgy működött, mint manapság a elmegyógyintézetszerű börtönök. Akkoriban a betegek az ágyakhoz voltak kötözve, és akár négyéves gyermekeket is elhelyezhettek az intézetben. A legtöbb akkori beteg ön- vagy közveszélyes volt, és nagyon magas volt az intézetben a halálozási ráta.

Hetven évvel később Sandison az egyik udvaron új szárnyat építettett, ahol több tucat embert kezelt kísérleti jelleggel LSD-vel. Nemcsak az LSD-t használták fel ilyen kísérletekre a mai illegális drogok közül, hanem a Magic Mushroom hatóanyagát, a psylocibint, a Peyotl kaktusz hatóanyagát, a Meszkalint, de az MDMA-is, azaz az ex tablettát. Az LSD terápiák sikerrel jártak, a drog ugyanis növelte a képzelőerőt (imagináció), ami javított a neurotikus személyek kedélyállapotán.

Ha a már bezárt intézetet megnézzük, rájöhetünk, hogy a külső jellegeit tekintve úgy néz ki, mint egy börtön, sőt hazánkban és jó néhány kelet-európai országban igen jó börtönépület lenne. Természetesen az ilyen, és a hasonló intézetek rendre szolgálták és szolgálják a gyógyszergyárak kísérletezési kedvét szerte a világban.

Az állampusztai nap és az arc a Ferenciek terén

2009-01-09T18:27:00.006+01:00

A fenti képen egy állampusztai zárka falán található festmény látható, míg alul egy budapesti graffiti a Ferenciek teréről, a 7-es busz Buda felé tartó megállójából.

Először a nap szimbolikáját értelmezhetjük a fogvatartott festményén. A mitológiákban a nap a monoteizmus, azaz az egyistenhit gyökere. Míg a nap hiánya az alvilágba való lesüllyedést jelenti. Esetünkben a párhuzam teljesen egyértelmű: a fogvatartott a börtönben poklot jár, önarcképet fest az adott társas közegben. A japán szimbolikában a nap a hőst és az alvilág pusztítóját együtt jelképezi, olyan személyt, aki új világrendet hoz. A rab tehát harcosnak tekinti magát, aki bizonyítani akar: azt akarja elhitetni a külvilággal, hogy valamit meg kell változtatni, mert a társadalom rossz, a társadalom bezárta őt. A nomád mitológiákban - ami párhuzamos lehet a gengekkel és a roma szokásokkal - a naplovagok minden esetben a sötétség harcosai.

Carl B. Gacono és J. Reid Meloy The Rorschach Assessment of Aggressive and Psychopathic Personalities‎ című könyvükben egy Karen nevű fiatal bűnöző lány esetében a nap motívumnak egészen más forrását fedezték fel. A történet nagyon rímel a fenti rajzzal. Karen anyja 12 éves korában meghalt. A lány apja szerint az anya volt a nap, körülötte bolygott ő mint az apa, és az anya távozása után nem volt több fény a világban. Karent az apja 15 éves korában orálisan megerőszakolta, és ez a történés traumatizálta a lányt, nem sokkal később meztelenül táncolt a házuk tetején, majd az ablakból levizelte a szomszédait, és innen indult el a bűnözői karrierje. Az orális erpszak közben az apa szemében a nap ragyogott, mondta később a mindenre elszánt Karen. Lehetséges tehát, hogy a nap megjelenése a börtönben a traumatizálódott erőszak megélését és feldolgozási kísérletét jelenti.

Tudnunk kell azonban, hogy a fenti rajz a börtönben szolgáltatásként született, és egy menő zárkában található, ahol egy fogvatartott megrendelésre készítette a képet. A bolygók, az űr és nap is, a börtönben több rajzon felbukkanó szimbólum. Saját véleményem szerint mindezek a kábítószerekkel is kapcsolatban állnak. Hiszen a fenti kép szürreális és fenyegető, azaz trippes.

Ezek után tegyünk összehasonlítást a kép fenti kép között.

Spontaneitás

A börtönben készült kép egy ajtó fölé készült, alapos műgonddal, színes tempera festékkel. A börtön dolgozói próbálták felhívni a rabok figyelmét, hogy ne fessék ki egyedi módon a zárkáikat, de aztán mégis engedélyezték a festmény megmaradását. A kép akár több napig is készülhetett.

A buszmegállói kép elkészítése talán két percet vett igénybe, és feltünően jól használja ki a rendelkezésre álló helyet, és könnyed a vonalvezetése. Azért kellett ilyen gyorsan csinálni, mert nyilvános helyen van, és sok ember láthatja, és nagy a lebukás veszélye. Azonban jóval spontánabb.

Művésziség

A börtönben készült falrajz inkább archetipikus, és a kidolgozás akkurátussága figyelemre méltó. A rajz egyébként a börtöntetoválásokra jellemző nonfiguratív elemekből épül fel. Minőségileg azonban mindenképpen felülmúlja a börtönbeli falfirkák általános sztenderdjeit.

A buszmegállóban készült képet festékszóróval készítették, és a vonalvezetés nagyon határozott, ugyanakkor könnyed, szinte látszik a képzőművészi képzettség a képen. A rajz egyedi, és nem archetipikus, azaz nem sűrítmény, és nem nehezedik rá nyomás.

Gyakorlatiasság

A börtönrajz felhőit minden bizonnyal már jól begyakorlott mozdulatokkal kellett elkészíteni, ugyanígy a kontúrok kiszínezése is gyakorlatról tanúskodik, hiszen nincs rontás, minden a helyén van. A rajz rendeltetés szerű. Nem engedi maga a börtönrendszer, a hivatalos jogszabály, de a zárkán belüli légkör szinte megköveteli.

A városi firka egy fényreklám műanyag felületén van, azaz a rendeltetés ellen harcol némiképpen. Mégis a művészi értéke, a tartalma jóval több, mint a mögötte esetleg felbukkanó tömegreklámoké. A fogyasztói társadalom elutasítása, a kívülállás az a legfontosabb motívum, amit itt felfedezhetünk.

A falfirka és a börtönrajz tehát egyaránt deviáns és egyaránt konformista, azonban más-más modalitásokban az, ahogy feltehetően az alkotók is azok.

Láthatjuk, hogy a két rajz eltér a kidolgozottságában, a szabadságában, a spontaneitásában; viszont egyezik a harcos szellemiségében és a kívülállásában. Egy kocsmabeli beszélgetés során azt mondhatnám, hogy a börtönrajz ugyanakkor sokkal betegebb. A végkövetkeztetés az lehet, hogy a börtönben lévő személyek patologikus értelemben is rosszabb helyzetben vannak, mint a szabad emberek, és ennek az elsődleges oka a társas közeg, másodlagos oka pedig a társadalom. Az egyéni okok nem olyan jelentősek, mint gondolnánk, és az egyéni okokat soha nem ismerhetjük meg alaposan. (Talán erre nincs is jogunk.)

James B Jacobs börtönelmélete

2009-01-07T06:56:00.005+01:00

James J Jacobs bölcsészdoktori értekezését igen érdekes témából írta 1977-ben: Az Illinois állambeli Stateville Börtön ötvenéves történetét dolgozta fel a hatalmi viszonyok szempontjából 1925-től 1975-ig. Az értekezést publikálta Stateville: The Penitentiary in Mass Society címmel, ami a mai napig kalsszikus kriminológiai mű. Jacobs ma a Chicagoi Egyetem professzora, ahol elődei voltak többek között G. H. Mead, Whyte vagy akár Thrasher.

A börtönjelenséget szociológiai szempontból a tudósok mikro és makro szinten egyaránt vizsgálták. Véleményem szerint a mikroszintek vizsgálata inkább szociálpszichológiai megközelítés: a börtönbeli társas interakciók elemzése, azaz a börtön milyenségének leírása. Ilyen kalsszikus művet írt Clemmer, Sykes, Goffman, Mathiesen valamint Cohen és Taylor. A makroszintű börtönjelenség-elemzés a tágabb társadalmi változásokat elemzi, a börtön gazdasági kapcsolatait, a politikai struktúrákat, a történelmi beágyazottságot és a kultúrális kérdéseket. Durkheim, Foucault, Rusche és Kirchheimer valamint Pashukanis művei tartoznak ebbe a kategóriába.

James B Jacobs egyesítette a két módszet, amikor az Illinois Büntetés-végrehajtási Intézetet elemezte. Az intézet 1925-ben egy karizmatikus parancsnok iránítása alatt állt, aki a börtön mikrotársadalmát patriarchális viszonyok között irányította. 1975-re az intézet egy bürokratikus racionális-jogi hatalmon alapuló intézetté vált.

Jacobs elemezte a börtön változó kapcsolatrendszerét a tágabb társadalommal, és megállapította, hogy ez kölcsönös kapcsolatban áll a börtönbeli interakciók mintázatainak és modalitásainak változásaival. Mindezekre természetesen a társadalmi változások is hatnak: a politikai domináns szemlélet, a civil szervezetek felemelkedése, a fogvatartotti összetétel változása és az őrök mentalitásának átalakulása.

Jacobs tanai nagyon aktuálisak a jelenlegi magyar börtönviszonyok tükrében: hiszen a politikai személet hazánkban a rendszerváltás után egyre inkább a börtön szociális funkcióját támogatja, egyre több civil szervezet vizsgálja a börtönt (TASZ, Helsinki Bizottság, OSI stb.), de egyre több segítő jellegű civil szervezet is működik a börtönben, és az őrök mentalitása is változóban van (erre példa a legutóbbi tömeges fegyőri megmozdulás lehet, amikor az egyik vezető magyar börtönbeli szakszervezet az utcára vonult a bérek megalázó szintje elleni tiltakozásának kifejezése érdekében). A rabok összetételének változása terén jelenleg hazánkban a drogok és a gengek jelentenek a legnagyobb kihívást. A chicagoi gengek a drogok miatt éppen Jacobs fentebb leírt munkássága alatt változtak meg jelentősen, ezt a párhuzamot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a jelenlegi magyar drogprobléma rossz fényében.

Cseh börtönrajz

2009-01-01T21:45:00.003+01:00

Ezt a képet egy olyan körleten fotóztam le, ahol olyan fogvatartottak tartózkodtak, akiknek nagyon hosszú vagy életfogytig tartó ítélete volt, és a szabadulásuk előtt két évet töltöttek el egy úgynevezett átmeneti részlegen.
Ezen a részlegen jelenleg a legtöbb fogvatartott emberölésért vagy szexuális bűncselekmény miatt tölti a büntetését. A fenti kép rendkívül akkurátus, és lehetséges, hogy másolt kép. A portrén szereplő nő arca sokat mondhat az értő szem számára.
Az arckifejezés, hidegen nyugodt, szinte agresszív, míg a kép színeinek tónusa mégiscsak melegséget áraszt. A véleményem szerint ez is arra bizonyíték, hogy a fogvatartottak mindenképpen valamilyen más személyiséget akarnak magukban kialakítani, mint amilyenek valójában. Ebben az esetben: nyugalmat és erőt sugároznak magukból, ugyanakkor érzelmes lelkületűek.
A fenti hipotézis azért is érdekes lehet, mert Csehországban a közelmúltban még gyakorlat volt a szexuális bűnelkövetők sebészeti és/vagy kémiai kasztrációja. Egy ilyen eljeráson túlesett fogvatartott nem akar szabadulni a börtönből, és pszichológiai okokból semmilyen jövőképe nincsen.

Börtönrajz: Boris Vallejo replica és a hype

2008-12-21T15:22:00.006+01:00

A fenti képen egy Boris Vallejo kép másolatát láthatjuk, egy hazai börtönben készült. A másolat nyilván még váztalos, és az alkotónak nem sikerült befejeznie. A két egyébként lomhának tűnő sárkányon uralkodó nő szimbolizálhatja a gonoszt legyőzni, vagy legalább kordában tartani képes erőt, de az anya hiányát is. Jelentheti az alapvetően gonosz világ felett diadalmaskodó tiszta női erőt, amely a fogvatartottak fejében idealisztikus, és a társadalom által definiált (hype-olt) üzenet sajátos torzulása.

A börtönben a nőkről torz kép él a fogvatartottak fejében. Minden női jelleg a szexualtiás és fantázia felé torzul, akár Boris Vallejo képein: a nők gyönyörűek, ugyanakkor, erősek, üdék, és szexuálisan kitárulkozók: azaz tömény nők, hipernők. Szinte egyértelmű, hogy ez börtönbeli nőhiány kompenzációja. A szabadság a fogvatartottak képzeletében szinte már el is tűnik, de szimbólumként jelen van: "itt vagyok a börtönben, de már nem is látom a rácsokat, és a falakat, olyan, mintha valamilyen táborban lennék" - mondta nekem nemrégiben egy kiememelkedően magas intellektusú, sikkasztásért bent lévő fogvatartott. A szabadságszimbólum a börtönben a fantázia nőalakkal való egyesülés képzete, ami az alakját tekintve nagyon hasonlít a gyermekek anyához való ragaszkodására, dinamikájában azonban más, hevesebb.

A karácsonyi ünnepségen - amin egy magyar börtönben részt vettem - a rabok az anya hiányáról félve, sznvedéllyel, de mégis dühvel fűtve énekeltek. Az anya a börtönben szupererő, ami minden mögött megbúvik, de mégsincs jelen, a hiánya miatt a rabok fejében rendkívül ambivalens érzések élnek az anya-alakkal szemben: imádják, mert elfogad, megment és kitárulkozik, de gyűlölik, mert elengedett, nincs jelen, és nem nem figyel. A társadalmi nyomás (hype) nem engedi el a rabot, jelen van, és folyamatosan figyel.

Egyes rabok festetnek maguknak a börtönben akár megrendelésre is, és a képért védelemmel fizetnek, mint a feudális időkben az uralkodók. A kézzel festett képek birtoklása státuszszimbólum a börtönökben, akárcsak a tetoválás. A művészi érték nagyon csekély mértékben jelenik meg a börtönrajzokon és a festményeken. A képek egyedisége azonban mégis figyelemreméltó. A fenti képen látszik, hogy az ecsetkezelés nem kifinomult, és az alak mellei naivan torzultak, mégis az ilyen "manierista" festmény birtoklása mégis menő dolog a börtönben.

A teljesség kedvéért idemásolom az eredeti képet:

Sivár táj és rikító szinek

2008-12-20T20:26:00.005+01:00

A fenti képen egy magyar börtönben található fogvatartotti festmény látható. A képen talán nyírfák vannak, mocsaras tájban. Középen egy sárga és kék színben játszó felhő, amit talán lenyugvó nap fest meg. Hihetetlen nyomasztó a kép, de a színek mégsem olyanok, mint egy romantikus képen, hanem mint a pop-art képeken. Ez az éles kontraszt a torz álomvilágot és a reménytelen jövőt fejezi ki, és a megfelelési kényszert. A személyiség a börtönben eltorzul, és irreális vágyakat érez. Fiatalkorú fogvatartottakat kértem egyszer meg csoportos helyzetben, hogy mondják el, hogy szerintük milyen lesz az a pillanat, amikor szabadulnak. Csillogó autókat és nőket említett a legtöbbjük, és az volt a megdöbbentő, hogy nem voltak ironikusak. Egyéni helyzetben az ugyanilyen kérdésre nem tudtak válaszolni, mert szégyellték magukat.

A képen egyébként tökéletesek az arányok, és a fák, bokrok egyensúlyban vannak. Takán ez is az kényszeres megefelelés: a börtönben mindenki jól van, senki semmi baja nincsen. Áldozattípusú rabok szoktak így beszélni. A börtönbeli versengés éppen úgy rontja a teljesítményt és az önpercepciót, mint a szabad életben, mégis megjelenik egyfajta bizarr álomvilág is, aminek a valósághoz kevés köze van.

Vörös nőalak jeges tájban - Egy szexuális bűnelkövető festménye

2008-12-14T12:54:00.005+01:00

A kép a cseh Mirov börtönben készült. A fogvatartott éppen most áll szabadulás előtt, a feleségét ölte meg brutális módon. A személyzet szerint nem tudja, hogy mihez kezdjen a szabadulása után. Több évtizedet töltött a Mirov várbörtönben, és a fénykép készültének idejében (2008. december) már a szabadulásra felkészítő részleg lakója volt. A Mirov börtön Csehország legszigorúbb fegyintézete, egy igazi vár, ahonnan tényleg képtelenség megszökni, mert húszméteres, valódi bástyafal veszi körbe.

A fenti képen lehet látni a börtön nyomait is: a fogvatartott rendkívüli pontossággal kezeli az ecsetet, azonban mégis naiv a művészete, leginkább a szintén naiv, egykori vámtiszt Henri Rousseau képeire emlékeztet.

Ha megpróbálnánk pszichoanalitikus (Rorschach, Lüscher) szemmel nézni a képet, megállapíthatjuk, hogy a képen szereplő domináns alak színe piros, ami a kihívásokra adott reakció lehet, mind a színt, mind pedig az alakot tekintve. A börtönben a szexuális bűncselekmény, vagy a feleség sérelmére elkövetett bűncselekmény azonnali következménye a fenyegetettség és a rendkívüli mértékű szégyen. Ezt az érzést a fogvatartott el is akarja rejteni a vörös női alakot ölelő éjszakában, és a szenvedélyt, a szégyen hűtő (kompenzáló) fagyos, jeges tájban. A piros a vér, és a hús színe is. Erős indulatoktól való visszariadást jelent, agressziós és félelmi tartalmakra utal.

Figyelemre méltó, hogy a piros alak a képen a felső testével a szemlélő felé fordul, és mintegy kitekert állapotban a derekától lefelé az ággyal párhuzamosan fekszik. Talán éppen ez jelenti azt, hogy a fogvatartott képzeletében a nő a szívét és figyelmét a férfinak adja, míg a nemiségét elzárja, vagy elfordítja. A fogvatartottat tehát traumatizálhatta a felesége hűtlensége.

A piros alaknak nincsen haja, amivel a fogvatartott távolítja magától a tettét, azaz kinyílvánítja, hogy a bűncselekménye nem akkora súlyú. A haj nélküli, esetlegesen megnyúzott test, már is ember, hanem egy bábu.

A képen mindemellett domináns még a sárga szín. Ez a szín a jövővel kapcsolatos elvárásokat szimbolizálja. A gyűrött és leomló lepedő, a homályos nap vagy hold, és a két bizarr propeller-szerű fa sárga a képen. A lepedő nehéz, súlyos és gyűrött: a fogvatartott nem sok reményt lát az önálló életvezetésre: valószínűleg a börtönhöz szokott, hospitalizálódott. Másrészt a tettével sem küzdött meg igazán. A nap/hold jelenség nem áraszt fényt, hanem éppenhogy jelen van a képen, mintha a jövő már nem kecsegtetne semmi örömmel, hanem csak a puszta bekövetkezéssel, azaz a túlélési kényszerrel. Én magam a két propellert biztatónak találom, mert a távolban vannak, a nőalak mögött, és talán képes a fogvatartott abba az irányba menni, ahol éppen állnak, mintha az út vagy hágó is inkább arra vezetne. Az ötágú fák azonban bizarrak, és lehetséges, hogy a fogvatartott úgy érzi, hogy a tette és a börtön súlyát a szabad világban csak az őrülettel képes elviselni.

A képen még számos elemezni való részlet lehet. Erre a weboldalra néha pszichológusok is ellátogatnak. Ha valaki késztetést érez a további elemzésre, írhat az oldalt található e-mail címre.

Bentham panopticonja, ahogy eddig még nem volt... (részlet egy tudományos cikkemből)

2008-12-05T11:14:00.006+01:00

Jeremy Bentham (1748-1832)

Bentham levelezése a panopticon projekttel kapcsolatban több száz oldalra rúg, és szinte biztos, hogy az élete egyik fő eseménye a brit kormányzattal folytatott levelezés volt ebben a tárgyban 1790-től egészen 1813-ig, amikor a brit kormány végül kompenzálta a fáradozásait, de a börtönt magát nem építette fel. Az építkezés kivitelezési terve egésze 1820-ig nyitva maradt. Ha a börtön felépül, ez lett volna a világ első szerződés alapján létrejött és üzemeltetett börtöne, de egyben a világ első kidolgozott – szociális kontrollon alapuló – terv alapján működő börtöne is. Olyan tervről volt tehát szó, amely a börtönt magánkézben tartotta volna, ugyanakkor a mai börtönfunkcióknak is tervszerűen eleget tett volna: elkülönítette volna a fogvatartottakat a külvilágtól, és a személyiségüket a munkájuk által megreformálta volna, ahogy az egybecseng a bentemita racionális büntetéstannal. Itt kell megjegyeznem, hogy a büntetés-végrehajtás két mai funkciója, az izoláció és a reintegráció, egységében és együttesen az utilitáriánus elvek folyománya.
Abban az időben az angliai foglyok elhelyezésére két megoldás körvonalazódott az ifjabbik William Pitt kormányzata előtt:
1. A fogvatartottak büntető kolóniákon való elhelyezése az ausztráliai Botany Bay-en.
2. Új típusú börtön építése, ahol a fogvatartottak felügyelete és munkáltatása által az állam akár profithoz is juthat a büntetés-végrehajtásból eredően.
L. J. Hume[1] elemezte Bentham levelezéseit és az ötlet megszületését ez ügyben. Bentham fivérével, a nála nyolc évvel fiatalabb Samuellel, 1786 és 87 között Fehéroroszországban tartózkodott, ahol a munkásságukat Nagy Katalin cárnő patronálta. Samuel bemutatta a bátyjának, hogy az építészet segítségével hogyan lehet sok ember mozgását kontrollálni, hogy milyen minimális szabályok szükségesek az ilyen projektek hatékony működéséhez a folyamatos megfigyelés elv alapján. Nagy Katalin Benthamet azzal kecsegtette, hogy létrehozhatott volna egy komplex rendszer alapuló generális jogrendszert, de ez a munka sem valósult meg.
A panopticon elv részei a következők: egyedi kialakítás és épületterv, felülvizsgálati bizottság, vezetőség, fegyelem és profit. Ezen elvek között a profit az, ami okot adhatott arra, hogy Marx olyan élesen határolja el magát Benthamtől, míg a fegyelem (discipline) az, ami Foucault-ot sarkallta hasonló kinyilatkoztatásra. L. J. Hume szerint is anakronisztikus a panopticon elv Bentham többi munkájához képest. A terv születése után húsz évvel magát a tervet végleg elutasították, de ebben a műben kristályosodik ki először, hogy a bürokrácia által lehet az embereket visszatartani attól, hogy érvényesítsék a jogaikat. A sors érdekes fintora, hogy Bentham is 19 évig lobbyzott a panopticon tervért, és aztán adminisztrációs okok miatt nem járhatott sikerrel.
Az ausztráliai telepek létrehozásával szemben az elzárás (confinement) végrehajtásának céljára épülő házak jelentettek szakmapolitikai alternatívát. Bentham börtönében a fogvatartottak ugyanakkor szerződéses jogviszonyban álltak volna az intézménnyel. A bűncselekmények meghatározása önmagában nem vezet eredményre, és a gaztettek elkövetőit meg kell reformálni, és a munkáért adott jutalom[2], és a nem közvetett szabályozás ugyanolyan hatékony, mint a totális[3] fegyelem. Bentham az előző társadalmi utilitások mellett saját, konkrét anyagi hasznot is várt a terv létrejöttétől.
1791-ben jelentette meg a Panopticon or the Inspection-House és a Panopticon Post-script című tanulmányait, a háború idején ismételten helyet kért a kormánytól a terve kivitelezésére, de nem az nem teljesült.
Bentham érdekes kettősséget[4] fedezett fel a társadalmi vélekedések körében a fogvatartottakat illetően. „Néhanyan elfelejtik, hogy a fogvatartott a börtönben emberi lény, mások pedig azt, hogy megbüntetni rakták őt oda.”[5] A panopticon szó azt jelenti, hogy „minden látható”, azaz a fogvatartottak a zárkáikban, az emeletes, tartályszerű (zárkagaléria) épületben, a középen húzódó őrtoronyból figyelemmel kísérhetők. A tartály belső részét a zárkák ablakain beáramló fény világítja, vagy a tetőt kell üvegház-szerűen megépíteni. A nap nem egyenletes járása miatt a kör alakú épület egyik részén mindig kevesebb fény lesz, minél jobban északra helyezkedik el az épület, továbbá egyértelmű, hogy a fogvatartottak a rácsokon keresztül – a zárkák az eredeti tervben nem zárt ajtókkal nyíltak volna a kör alakú folyosókra, hanem csak ráccsal – akár kézjelekkel is kommunikálhatnak egymással. Ez a nem megengedett interakció napjaink börtönügyének egyik legégetőbb gyakorlati problémája, sehol a világon nem tudták megoldani. A kör alakú folyosók pedig veszélyesek az öngyilkosságok szempontjából is, hiszen le lehet ugrani a tartály udvarára. A börtönépítészeti jellegzetességeken túl Bentham a hasznosság szempontjából az alábbi három elvet rögzítette:
1. A rend elve. A megfelelő materiális feltételek által meg lehet előzni, hogy a fogvatartottak a börtönben szenvedjenek, illetve leromoljon az egészségük.
2. A szigor elve. A fentebb leírt körülmények ne lehetnek jobbak, mint a kinti társadalomban tapasztalható általános életkörülmények.
3. A gazdaságosság elve. A fenti két pont alapvető a tervezés és a kialakítás szempontjából, és minden hatékony börtönvezetési stratégiában tükröződik.
Bentham szerint a panopticonban a rabok láthatóak, míg az őrök nem, és az általános és folyamatos megfigyelés miatt a fogvatartottak fegyelmezetten fognak viselkedni. Ezt a helyzetet napjainkban a zártláncú televíziós rendszerek (CCTV) helyettesítik a börtönökben, és számos kritika érheti a folyamatos megfigyelés elvét. Ilyen szempontból a legfontosabb a magánélet hiánya, a totális kontroll kivitelezhetetlensége, az emberi interakció hiánya és a kamerák felvételeivel kapcsolatos bármilyen visszaélés.
Nagyon fontos, hogy Bentham elképzelése szerint a panopticon rendszere a gazdaságosságon és a folyamatos, „kemény” fogvatartotti és őri munkán alapszik. A keménységet úgy kell érteni, hogy a munka produktív és nem sanyargató jellegű.
Bentham a fogvatartottak kínzásának megelőzése érdekében a személyzet körében jelentési és véleményezési rendszert képzelt el. Továbbá fontosnak tartotta a társadalmi ellenőrzést. Ezeket az elveket napjainkban is több-kevesebb hatékonysággal alkalmazzák a büntetés-végrehajtási intézetekben, azonban még korántsem vitték tökélyre sehol.
A fegyintézet hatékonyságát a profitban kell mérni, és ezért a vezetésnek úgy kell működni, mint egy kereskedelemmel foglalkozó, proférdekelt cégnek.
Bentham a Panopticon Post-script-ben leírja, hogy a modern börtön céljai hogyan érvényesítik a társadalmi jólétet és az egyetemes fejlődést. Ezek a következők: a börtönbüntetés példát mutat a társadalom számára, hogy milyen tevékenységet lehet és kell a gaztett helyett, illetve a következményében végezni. Ez a tevékenység a szakszerű munkavégzés. A börtönben meg kell akadályozni a további bűnözést annak érdekében, hogy a fogvatartott jobb állapotban kerüljön szabadlábra, mint ahogyan beérkezett. A büntetése közben fegyelemre kell nevelni, ami az alapvető társadalmi normák elsajátítását jelenti. Meg kell szüntetni, és fel kell számolni a börtönben és a börtön segítségével a nyomort és a nélkülözést. A tisztaság útján kell elérni az egészség fenntartását. A börtönt biztosítani kell a tűzvészekkel szemben. A börtönt úgy kell működtetni (és természetesen kialakítani), hogy a fogvatartottak ne tudjanak megszökni. Úgy kell a börtön üzemeltetni, hogy a fogvatartottak a szabadulásuk után is találjanak munkát, és ezzel növelni lehet az általános társadalmi biztonságot. Ugyanilyen megerősítő hatása van a börtönbeli jó magaviseletnek is. A vallásos tevékenységeknek az egyetemes jót kell szolgálniuk a börtönökben, azaz személyiségváltozást kell elérniük a fogvatartottaknál. Ügyelni kell a fogvatartottak intellektuális fejlődésére, és lehetőleg növelni kell a komfortérzetüket. Mindezeket gazdaságosan kell megoldani, alá-fölé rendeltségi viszonyok lértehozása általa, de a hierarchiához hasonló fegyelemmel és figyelemmel kell kezelni a hatékonyságot, és havonta szigorú mérleget kell vonni. Láthatjuk, Bentham nézetei rendkívül haladóak, és a jelen börtönügynek is kihívást jelentenek, azonban látjuk azt is, hogy a nézeteit éppen azok a kritikák érhetik, amelyeket ő a forradalmi nézettekkel kapcsolatban fogalmazott meg: nehezen teljesíthetők. Bentham azonban valóban a sas szemével látta, hogy a börtön a társadalmi valóság magva, és valóban a légy szemének részletekbe menő analízisével vizsgálta az ideális börtönt.
Kiemelkedően fontosnak tartotta, hogy a börtön vezetése nem eskü vagy a rendezett megélhetés érdekében kerüljön a pozíciójába, hanem a profitot szem előtt tartó szerződés útján. Bentham elvei a versenyképes gazdasági társaság működéséről és szervezeti kultúrájáról a mai napig figyelemreméltók, bizonyára érdekesek lehetnek a közgazdászok számára is.
A gazdaságossági kérdésekkel egyforma súlyban kezelte a nemek elkülönítését a börtönökben. Ezt a manapság teljesen magától értetődő elvet akkoriban külön ki kellett fejteni. Itt ki kell emelni, hogy eredeti tanulmányának alcímében nem csak a börtön szerepel, hanem a szegényházak és a kórházak is.
Bentham részletesen elemzi a művében, hogy a fogvatartotti munka mennyisége, a munkával töltött idő, a szezonális tevékenységek és az állásidők hogyan kezelhetők a leghatékonyabban a börtönben.
A fentiekhez hasonlóan fontosnak tartja, hogy az egyes társadalmi osztályok és csoportok el legyenek egymástól különítve a börtönökben. A kisebb csoportok tevékenységi eszméje nem emelkedhet az egyetemes haszon és hatékonyság fölé, mert ha ez bekövetkezik, a panoptikon működésképtelenné válik, mert kiéleződnek a csoportok közötti konfliktusok. Ebben a pontban Bentham szintén egy fontos börtönügyi szakmapolitikai kérdésre világít rá, a korát jelentősen megelőzve: a gengesedésre.
A fogvatartottak étkeztetésére is kiterjed a figyelme. A Diéta[6] c. fejezetben részletesen elemzi az étel mennyiségének fontosságát, a gazdaságosságot, a tápértéket, a változatosságot, és érdekes módon engedélyezni valónak tartja a szeszes italok (pl. egy pohár sör) fogyasztását. Ez utóbbi nézet szintén nagyon haladó nézetrendszerre vall, Bentham ugyanis belátta, hogy a szeszes italokat nem ésszerű kitiltani a fegyintézetekből, mert a fogvatartottakban egészséges szükséglet jelentkezik a fogyasztásukra. Azaz a hangulatot befolyásoló szerekkel való visszaélést a börtönben nem lehet megoldani kizárólagos kínálatcsökkentéssel, hanem ellenőrzött porciókkal szubsztitúciót is lehet alkalmazni. Ez az érvelés egyezik a börtönbeli alapvető kábítószerügyi stratégiák összehangolásának mai elvével.
A ruházattal kapcsolatban Bentham figyelemreméltó megállapítást tesz: a férfi fogvatartottak jobb ingujja legyen rövid[7], míg a bal ujja hosszú. Ezzel el lehet érni, hogy a két kar bőrének a színe elüssön egymástól, és a szökéseknek ilyen módon már indíttatási gátat lehet vetni. Ez az eljárás napjainkban megengedhetetlen, hiszen jelentősen stigmatizálja a fogvatartottat. Bentham azonban azt állítja, hogy meg lehet előzni a sokkal komolyabb börtönviseltség bélyegeket. Nem részletezi, hogy melyeket, de talán itt gondolhatunk a tetoválásokra, vagy akár az önkárosítás és az interprizoner erőszak testi jeleire is. Véleményem szerint ezen a helyen Bentham valóban inkább a gyakorlati gondolkodásban szenved hiányt. A fogvatartottak hordjanak fából készült cipőt, ugyanis az jóval olcsóbb, mint a bőr, és azt az egyedi zajt, amit a klumpákban való gyaloglás okoz, nem lehet semmivel sem összetéveszteni. A facipő akkoriban a szolgaság jele volt Angliában. Ezek a nézetek nagyon hasonlóak a későbbi formaruha (csíkos rabruha, rikító színű rabruha), illetve a jelenlegi direkt bő szabású, overall jellegű ruhák börtönbeli alkalmazásának elvéhez, amelyet természetesen lehet kritikával illetni, de azt sem lehet tagadni, hogy a társadalom egyes rétegeinek elvárásaival egybecsengő érvrendszerről beszélünk.
Bentham szerint az ágyaknak is fából kell lenniük, mert az jóval olcsóbb, mint az acél. Láthatjuk, hogy a nézetei itt is konzisztensek a gazdasági megfontolásokkal. Elfeledkezik viszont arról, hogy a fából készült bútorok tűzveszélyesek.Bentham börtönmodelljének a mai napig nem tűnt el az aktualitása: az Egyesült Államokban jelenleg három fajta börtön létezik: a szövetségi, az állami és a magánbörtön. Enoch Wines[8] 1862-ben, Bentham halála után 30 évvel lett a New York-i amerikai Börtönügyi Szövetség elnöke, később a börtönreform jeles személyiségévé vált, az 1860-as évek közepén Theodore Dwight[9]-tal körbeutazta az államokat, és számos bv. intézetet tekintettek meg. Talán ezek a megfigyelések tekinthetők John Horward[10] 1770-es évekbeli európai börtönügyi írásainak amerikai másainak. Elmondható, hogy Howard, Bentham és Wines volt az a három neves személyiség, akik a modern börtönök elméleti és gyakorlati kialakításáért a legtöbbet tettek, és a mai börtönök működése az ő munkásságukon alapszik. Ebben a tevékenységben jelentős és úttörő szerepet vállalt Bentham. A börtön jogi, jogalkotási és morálfilozófiai kereteit ő dolgozta ki, és mind a mai napig Portugáliában egy, Hollandiában három majdnem panopticon rendszerű börtön működik.

[1] Hume, L. J. (1972), Bentham’s Panopticon: An Administrative History in: Parekh, B. (ed.) (1993) Jeremy Bentham: Critical Assessments, Taylor & Francis, 191-224 oldal // másik forrás: Hume, L. J. (1972b) A Bentham’s Panopticon: An Administrative History I. Australian Historical Studies, 15, 61, 703 – 721. oldal – Parekh a tanulmány hosszabb változatát adta ki.
[2] A jutalom-büntetés elméleten alapulú magatartás-formálás a kognitív-bahavior terápia a pszichoanalíssel szemben arra az alapelvere épít, hogy a mentális változás nem állhat be, ha a kliens fizikai értelemben passzív.
[3] Goffman elmélete a totális intézményekről. Részletesen: Fliegauf, G (2008) Mennyiben változott a börtön társadalmi funkciója az elmúlt ötven év során? – A totális intézmények elméletének kritikája (1. rész), Börtönügyi Szemle, 2008, 1.
[4] Dinwiddy, J. R., Twining W. L. (2004 ), Bentham – selected writings of John Dinwiddy, Stanford University Press, 81-85. oldal
[5] idézi Dinwiddy-Twining 81. oldal
[6] Panopticon Post Script Part II, 147-150 oldal.
[7] Uo. 161. oldal
[8] Jeremy Bentham and Enoch Wines Discuss the Privatization of Corrections (1991), Journal of Contemporary Criminal Justice, 7, 60-73 oldal – a cikket vitaszerűen állították össze Betham és Wines levelezéséből.
[9] Theodore William Dwight (1822-1892), amerikai jogász és nevelő, börtönferomer. Szintén a Börtönügyi Szövetség elnöke volt.
[10] John Howard (1726 - 1790) az első angol börtönügyi reformer, Németország, Portugáliában, Ukrajnában és a Krímen tevékenykedett, Bentham is többször hivatkozik rá a munkáiban.

Roma rasszizmus? Cigánybűnözés?

2008-12-02T19:45:00.004+01:00

A képen a következő felirat látható: "Kinyírni, lemészárolni, üsd, vágd a magyart, ne félj a cigányoktól." Egy magyar börtönben található, többször lefestett, de többször ismét felvésett, és megerősített falfirka. A jelentése, és a felírás célja bizonytalan.

A fenti falfirka nagyon homályos, azonban jelenleg a társadalomban élesen él, és egyre gyakrabban hallható, hogy a cigánybűnözés tagadása a bűnüldöző szervek naivitására és álszentségére utal. Véleményem szerint a cigánybűnözés szót nem a "cigány" szó miatt nem szabad használni, hanem a megbélyegző volta miatt. Ha túl sokszor használjuk ezt a szót, az általános iskolás gyerekek is elkezdik használni. Ez utóbbi azért veszélyes, mert az általános iskolákban is kiéleződött a magyar-cigány ellentét. Maga a szóhasználat tehát provokatív.

Miért?

1. Azzal, hogy azt mondjuk, hogy "cigánybűnözés", azt a nézetet támogatjuk, hogy "az összes cigány bűnöző". Ez nem igaz.

2. A "cigánybűnözés" szóval azt is sugalljuk, hogy a cigányok ellen fel kell lépni, mert bűnözők. Ez az állítás nem helyes, mert csak a bizonyítottan bűnöző cigányok ellen lehet igazságszolgáltatási eszközökkel fellépni.

3. A "cigánybűnözés" szó kudarcot is hordoz magában, mert, ha a második vélekedés igaz, akkor az azt jelenti, hogy a többségi társadalom (jelesül a magyar) más eszközökkel nem volt képes kezelni a helyzetet. Nem volt a többségi társadalom olyan erős, hogy képes legyen a romákat más eszközökkel felzárkóztatni, azaz a magyar többségi társadalomban nincsen kohézió.

4. A "cigánybűnözés" kifejezés egyes radikálisokat arra sarkallhat, hogy megtámogassák a rasszista kijelentéseiket és tetteiket. Látjuk, hogy az egész rendszer labilis, kiegyensúlyozatlan lábakon áll.

5. A helyzetet tovább rontja, ha a rendvédelmi szervek állományába tartozó emberek is hírdetik a "cigánybünözéssel" kapcsolatos nézeteiket. Még súlyosabb, ha a munkájuk lényegének, és küldetésének a cigánybűnözéssel való leszámolást látják. Ezzel a vélekedéssel a rendvédelmi szervek működésének lényegét ássák alá, ugyanis ezek a nézetek nem a rendet szolgálják, hanem az uszítást és a feszültségkeltést.

Sajnos a magyar rendvédelem a fenti öt ponton már túl van. A rasszista gondolkodás a fenti öt pont első pontjánál fennakad, és a személyes sérelmeit vetíti bele a véleményeibe. Azt hiszi, hogy ami vele megtörtént, az mással is ugyanúgy megtörtént. Az ilyen nézetrendszerű személyek természetesen egy helyre tömörülnek, és megtámogatják egymás vélekedéseit.

Egy idő után ezek a nézetek kijelentésekké és tettekké alakulnak. Esetleg igazságtalanság éri a romákat egyes igazságszolgáltatási aktus közben. Megalázzák, megbántják, a származásuk miatt szidják, tegezik, nem veszik emberszámba, lehülyézik és így tovább. És aki ezeket már egyszer megette, a rendszer részese lesz, és nem tud kiszállni többé.

Hogy ez hogyan alakulhatott ki, arra számos tudós ad magyarázatot: Walter O. Weyrauch, Sir Agnus Fraser, Prónai Csaba vagy Tarján G. Gábor és Bólyai János.

A fenti felirat azért jelent meg egy magyar börtön belső falán, mert a romák érzik magukon az előítéletet, és érzik, hogy a helyzet egyre kiélezettebb lesz, és egyre nehezebb lesz békés megoldást találni.

Börtönbeli drogfogyasztásról az origo.hu-n és a drogriporter.hu-n VIDEÓK

2008-11-25T11:13:00.004+01:00

Magyar börtönben előtalált Rivotril tabletták. A kép nem illusztráció. A fényképet egy munkatársam készítette. Egy tabletta a börtönben egy doboz cigarettát ér.

Főleg az origo.hu cikk végén található kommentek tanulmányozása lehet érdekes:
letölt

A MAT konferenciáról készült beszámoló a drogriporter.hu-n:

letölt

Minden szempontból szerencsétlen rab: családon belüli erőszak, bullying, gengesedés, falcolás, nyelés - Adamcsik László esettanulmánya komment nélkül

2008-11-24T20:09:00.003+01:00

Szimulált börtönbeli verekedés - feltehetően a hatvanas évekből. Az RTF Bv. Tanszék archívumából

Előttem állt egy 23 éves , átlagos testalkatú kb. 170 cm. magas férfi a börtönhierarchia aljáról, aki a valós életkoránál jóval idősebbnek látszott, mindkét alkarján számtalan falc nyoma. Jelenleg rablásért tölti hatéves fegyházbüntetését. Hellyel kínáltam és elmondtam neki, hogy ki vagyok és miért szeretnék vele beszélni. Először nem akarta alávetni magát a beszélgetésnek, de közöltem vele, hogy adatai bizalmasan lesznek kezelve, és ha nem szeretne a rendelkezésemre állni, azt természetesen megértem, abból semmiféle hátránya nem fog származni. A fogvatartott rövid gondolkodás után mégiscsak ráállt a dologra, de úgy érzem ebben elég jelentős szerep jutott annak a doboz cigarettának, amit a bizalom elnyerése miatt adtam neki és rögtön rá is gyújthatott belőle. Eddigi beszélgetésünk alatt nyugodtan viselkedett, de láttam rajta, hogy méreget és próbál valamiféle előnyt kiharcolni magának a beszélgetésért cserébe. Ennek már most szerettem volna elejét venni és a tudomására hoztam, hogy az a doboz cigaretta is bőven meghaladta a hatáskörömet, azt csak jó szándékom jeléül kapta, de ha vissza akar élni ezzel máris mehet vissza a zárkába. Ha hajlandó velem beszélgetni szívesen veszem és megköszönöm, de megígértem, hogy tartom magam bizonyos szabályokhoz így elvárom tőle is a kötelező minimumot. Erre ő elnézést kért és megkérdezte, hogy miben segíthet. Kértem, hogy beszéljen magáról és arról, hogyan jutott idáig. Meg kell vallanom, hogy az ezután hallottak kissé elborzasztottak. Emberem nyugodtan kezdett az elbeszéléséhez, ugyanakkor láttam rajta egy bizonyos labilitást, amely csak fokozódott, ahogy a múlt keserű emlékeit előhívta a feledés homályából. Minél többet beszélt, annál idegesebb lett, annál inkább átélte újra a vele történteket. Elbeszélésének módja, szegényes szókincse és az egész ember megjelenése, igen alacsony iskolázottságról árulkodott, mint később kiderült a nyolc osztályt is éppen hogy befejezte. Szabolcsból származik, egy isten háta mögötti kis faluból, ahol hatan voltak testvérek, négy fiú és két lány, a fiúk közül sorrendben ő a harmadik. Szülei munkanélküliek voltak, a gyermekeket segélyekből és alkalmi munkákból próbálták eltartani. De legfőképpen ittak, mégpedig sokat. Ekkor az apa egy szadista vadállattá változott és jobb híján a családot kezdte terrorizálni, amiből nem maradhatott ki senki. A nincstelenség, a nyomor, a folyamatos szinte napirenden lévő verések rányomták bélyegüket a gyerekek fejlődő személyiségére és az otthoni „családmodell” szinte meghatározta a további életvitelüket. Menedéket csak a szomszédoktól remélhettek. És ennivalót is! De ezeket is csak ritkán, mert a szomszédok is féltek az apától. Az édesanya halála csak olaj volt a tűzre, apjuknak ezután nem volt egy józan pillanata sem és jaj volt annak aki ekkor a keze közé került. Ekkor emberünk 13 éves volt, és amikor apja egy delíriumos éjszakán kerékpárlánccal szinte félholtra verte elhatározta, hogy idősebb testvérei példáját követve elhagyja a szülői házat. Budapesten kötött ki, aluljárókban csavargott és koldulásból kisebb lopásokból tartotta el magát. A további forgatókönyv már átlagos, jöttek a haverok, a hasonszőrű fiatalabb, idősebb fiúk, akik egy százasért bárkit leütöttek, akár a nyílt utcán is. Ezek a „bajtársak” lettek immár a család, egy gyenge lábakon álló, mégis biztosnak tűnő hátteret adó farkas falka laza érdekszövetsége. Aztán jöttek a balhék, először csak egészen kicsik, aztán az egyre keményebbek, egyre brutálisabban, és gátlástalanabbul. Végül jött a szükségszerű bebukás, majd Tököl az „egyetem”.
Összegzés:
A beszélgetés végére, szinte már-már megsajnáltam beszélgető partneremet. Az ő története is olyan, mind számos fiatalon elkallódó, jobb sorsra érdemes fiatalé, akiket sajnos az utca nevelt fel. A személyiség formálásában legnagyobb szerepe a családnak, az otthonról hozott követendő mintának van. Mit várhatunk el tehát egy olyan embertől, aki egy ilyen légkörből jött, miért is lepődünk meg tulajdonképpen a viselkedésén? Hiszen ezt látta kicsi gyermek korától fogva, ez volt számára a természetes a „szerető” család követendő példája. Vissza tudjuk fordítani valaha ezt a folyamatot és tudunk e megfelelő magatartás mintát szolgáltatni egy ilyen embernek? Aligha hiszem! Legalábbis nekem ez volt az érzésem, miközben beszélgettem vele. Egy, az életből kiábrándult, megkeseredett ember képe kezdett kibontakozni előttem, akinek értékrendje meglehetősen eltér az átlagostól. Számára a szeretet a boldogság a megértés, a másik ember iránti tolerancia ismeretlen fogalmak. Soha nem kért és nem is kapott senkitől semmit, amire szüksége volt azt inkább elvette. Számára csak egy törvény létezik, az utca törvénye. Elmondása alapján ebből rengeteg konfliktusa származott a börtönévek elején, melyek sok esetben akár igen komoly verekedésben is végződhettek. Sem a rabtársak, sem a felügyelet nem méltányolták az efféle viselkedést. Kiközösítéssel sújtotta az egyik, fogdával büntette a másik. Lassacskán aztán csak megtanulta a keserű leckét, legalábbis a magántulajdonra vonatkozóan, de csakis a falak között. A keserű tapasztalatok az idő múlásával aztán egyre bezárkózottabbá tették. Az állandó öngyilkossági kísérletek, a falcolgatások, a nyeldesések egy kétségbeesett ember utolsó próbálkozásai lehetnek arra, hogy felhívja magára a figyelmet.

Művész a börtönben - Májer Péter esettanulmánya komment nélkül

2008-11-22T14:30:00.010+01:00

(A képet a fogvatartott természetesen kézjegyével is ellátta. Az eredeti fotón ez látható is, a női alak szoknyájának jobb oldalán. A személyiségi jogok érdekében ezt a kézjegyet töröltem a képről. A fenti képen kívül ugyanezen fogvatarthoz köthető egy már korábban - jóval rövidebben - elemzett rajz is. Ha a két bejegyzést egymás után elolvassuk, az egész történetet egy kicsit más szemszögből is vizsgálhatjuk. - FG)
A feladat meghatározást követően szolgálati jegyen kértem a ***** parancsnokát, hogy egy, az Intézetünkben tartózkodó pszichológiai problémákkal küzdő fogvatartott meghallgatását engedélyezze. A parancsnok úr ajánlott egy fiatalembert, aki jelenleg rá kiszabott fogda büntetését tölti és egy meglehetősen érdekes, akár művészinek is nevezhető rajzot készített a fogdája falára. Az ezredes úr javasolta, hogy készítsek a rajzról fényképet, mert az elkülönítő zárka meszelését tervezik. A megbeszéltek szerint cselekedtem, hiszen várhatóan „egy nem hétköznapi elitélt” személyiségét ismerhetem meg ez által. A kiválasztott fogvatartott egy 21 éves, átlagos testalkatú férfi, aki 4 év 10 hónap szabadságvesztés büntetését tölti. Bűncselekményei közé tartozik lopás, rongálás, jármű önkényes elvétele és nem utolsó sorban kábítószerrel való visszaélés is. A fiatalembert nevezzük a továbbiakban ***-nek. *** nem mondható átlagos elitéltnek, még a ***** berkein belül sem. Bűntársai más-más büntetés-végrehajtási intézetekben töltik ítéletüket. Alig két éves bent tartózkodása alatt különféle fegyelmi vétségeket követett el már pl.: bv rend megsértése, rongálás, bv tulajdon rongálása, napirend megsértése, házirend megsértése, állami vagy magántulajon megsértése, étkezés megtagadás, zárka körletrend megsértése ill. egyéb vétség. A közvetlenebb és eredményesebb beszélgetés érdekében civil ruházatban érkeztem a körletre. ***, mint már írtam, jelenleg is 15 nap fogdáját tölti - és talán nem véletlenül - IV-es biztonsági csoportba sorolt fogvatartott. Átérvén a körletre, kérdeztem a szintes felügyelő urat, hogy melyik zárkában találom ***-et, aki közölte velem, hogy éppen sétán van a nevezett elitélt. Kihasználva az alkalmat, hogy üres a fogda, bementem és alaposan megnéztem a falon lévő rajzokat, majd fényképeket készítettem róluk. Eközben a felügyelő kollégával próbáltuk megfejteni, hogy vajon mit akart ábrázolni vagy közölni ezeknek az alakoknak a falra festésével. Mivel ezt megelőzően még nem találkoztam és nem is beszéltem ***-el, nem értettem igazán a képek mondanivalóját. Ezt követően a főtörzsőrmester úrhoz intéztem néhány kérdést főhősünkkel kapcsolatban. Az érdekelt, hogy milyen embernek ismerte meg, mire számíthatok vele kapcsolatban és véleménye szerint mennyire lesz segítőkész irányomban. Kollégám válasza kissé meglepett: „szerintem nem mész vele semmire, mert bármit is szólunk hozzá, nem válaszol egyértelműen, mindenen csak mosolyog, szó szerint bele az ember képébe”. Mindezen információkból arra következtettem, hogy más hangot kell vele szemben megütnöm, olyan „barátkozós” félét s talán jobb, ha a felügyelet sem lesz jelen a beszélgetésünk folyamán. Kis várakozást követően, megérkezett főszereplőnk természetesen a csuklóin megbilincselve. A zárkába érve a főtörzs úr leszedte a bilincset róla és elmondta a fogvatartottnak, hogy néhány kérdést szeretnék neki feltenni. *** mindezt halván csak mosolyogott, miközben szorgalmasan bólogatott, anélkül hogy egy hang is elhagyta volna a torkát. Mint tudjuk egy fogdában elég szűkös a hely és az ülő alkalmatosságok száma is meglehetősen korlátozott, így nem tudtunk mindketten leülni. Mondtam ***-nek, hogy foglaljon helyet, aki leült a zárkában található egyetlen stokira. Nem ismervén őt, úgy gondoltam, hogy jobban szemmel tudom tartani, ha állva maradok. Figyelemmel tudom kísérni a mozdulatait, reakcióit, ha pedig esetleg nekem támadna, helyzeti előnybe leszek vele szemben. Ahogy helyet foglalt, kicsit megnyugodott és már nem mosolygott, hanem nagy kérdő szemekkel nézet rám. Arra a következtetésre jutottam, hogy Ő bizonyára olyan ember, aki mosolyogva próbálja oldani a saját feszültségét, zavarát másokkal szemben. Ebben a helyzetben is rángatózott az arca, hol vigyorgott, hol pedig elkomolyodott. A következő mondattal indítottam a beszélgetésünket: „halottam, hogy egy művész lakik az intézetünkben”, ekkor ő, mint egy kisgyerek zavarba jött és mosolyogva, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, lehajtotta a fejét. Majd megkérdeztem tőle, hogy mit ábrázol a falon lévő rajz. Azt felelte: „semmit, csak úgy jött”, és ügyelt arra, hogy nehogy mélyebben bele menjünk a beszéltetésbe a semmit mondó, rövid válaszaival. Aztán tovább folytattam az érdeklődést. A kép alapján kértem, hogy meséljen a gyerekkoráról és a családjáról. Nehézkesen kezdte el, de aztán elmondta,hogy hárman vannak testvérek, egy húga és egy jóval fiatalabb öccse van. Az édesanyja egyedül nevelte, neveli őket, az édesapjuk 10 éves korában elhagyta őket. Iskolai végzettségét firtató kérdésemre a következőket válaszolta: „10 osztályt végeztem kint és már kettő és fél éve vagyok bent a börtönben. Ez idő alatt kőműves, faipari gépkezelő és épületburkoló tanfolyamokon is részt vettem”. Dicsértem őt: „látom maga komolyan gondolja a szabadulás utáni életet, melyik szakma a leginkább a kedvére való?”. Legnagyobb megdöbbenésemre azt válaszolta: „egyiksem!”. Sehogyan sem értettem már és tovább kérdeztem: „akkor, hogy-hogy jelentkezett ezekre a tanfolyamokra és egyáltalán hogyan tudta elvégezni, ha nem is érdekelte, mert gondolom azért tanulni kellett mindegyikre?”. Ezekre a kérdéseimre már szívesen válaszolt, nevetve, szinte kacagva: „ugyan már nem volt az semmi, a vizsgákon elfordították a tanárok a fejüket, hogy ki tudjuk puskázni a lényeget, sőt még segítettek is nekünk”. Megvallom, nagyon megfogott az őszintesége, ritkán találkozom ilyen fogvatartottal. Általában, azt hallom a befogadáskor a fogvatartottaktól, függetlenül attól, hogy kint vagy intézeten belül, szabadság vesztésük ideje alatt szerezték-e meg szakmájukat, hogy igenis tudják és gyakorlatuk is van a szakmájukban. Holott tisztában vagyok azzal, hogy azok az elitéltek, akik a büntetés-végrehajtásuk alatt szerezték a szakmájukat, valószínűleg nem rendelkeznek nagy gyakorlattal. Ám bennük legalább van akarat a munka és a megfelelni akarás iránt. De ebben a fiatal fiúban semmi ilyesmit nem láttam. Megkérdeztem azt is tőle, hogy a szabadság vesztése hátralévő ideje alatt akar-e valamit dolgozni. Erre a - már alig meglepő - válasz: „dehogy akarok”. Gondoltam, rákérdezek, nem szeretné-e a családját innen bentről támogatni, a válasz: „dehogy is, van nekik pénzük”. Elmondta azt is, hogy havi rendszerességgel látogatja a családja és kap ezen alkalmak során csomagot, ami számára elegendő. *** lassan kezdett megnyílni, én pedig próbáltam a beszélgetésünket először a neki kedvező irányba terelni. Kérdeztem, hogy mit szeret csinálni a leginkább, erre azt válaszolta: „hát Tv-t nézni. Az jó, nagyon szeretem a mókás filmeket, a sportot és a forma 1-et. Leginkább a televízió hiányzik itt a fogdában, a többi nem érdekel”. Tovább érdeklődtem, kicsit érzékenyebb témára evezve, pontosan mit követett el, hogy végül bekerült a börtönbe? A válaszán különösképpen nem lepődtem meg: „kisebb bolti lopások, verekedések”. Ezt követően feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket: „kipróbált illetve használt-e valamilyen bódítószert már, ha igen milyen rendszerességgel pl.: alkoholt esetleg valamilyen kábítószert?” A válaszában elmondta, hogy alkoholt természetesen fogyasztott, a kábítószerek közül pedig, ahogy ő mondta: a „zöldet” próbálta ki. Állítása szerint nem rendszeresen használta, így nála nem okozott függőséget. Folytatva a beszélgetést elmondta, hogy bekerülése után drog prevenciós részlegen is volt, de nem azért, mert függő lett volna, csak a megelőzés miatt. Viszont az arcán - a fiatalsága ellenére is - lehetett látni, hogy egykor nem kímélte a szervezetét. Ugyan az egészségüggyel nem beszéltem, de valószínűnek tartom, hogy legálisan vagy illegálisan nyugtatókat szed. A beszélgetésünk alatt megállt a zárka előtt *** nevelője, aki fennhangon ráförmedt: „maga meg miért ül?, álljon fel azonnal!”. Hirtelen felpattant a székről, és ahogy a nevelő úr tovább haladt, a következő mozdulatával már ült is vissza. Viszont a nevelő se kezdő már és jól ismeri főhősünket, 1-2 másodperc elteltével hirtelen visszalépett és megint rászólt: „hát mit mondtam magának!”. Felpattanva *** sunyi mosollyal válaszolta: „zászlós úr, én beteg ember vagyok!”. Nem várván meg a zászlós következő válaszát, reakcióját, már én szóltam közbe: „nevelő úr, én engedtem meg neki, hogy üljön”. A nevelő erre egy fejbiccentést követően tovább ment. Kérdeztem ***-et, hogy milyen egészségügyi problémája van. A válasz nagy boldogan: „á semmi, csak hülyítettem”. Persze abban biztos vagyok, hogy a zászlós úrnak sem voltak e felől kétségei. Ekkorra már egyre inkább megtapasztaltam, milyen ember valójában ***. Láthatóan szemrebbenés nélkül bele tud hazudni bárkinek a szemébe, de ami talán a legijesztőbb számomra benne, hogy nem tart egyáltalán a tetteinek az esetleges következményeitől. Kaphat bármilyen büntetést, különösebben nem fogja vissza az újabb fegyelmi cselekmények elkövetésétől. Nem törik meg őt a hátralévő börtönévei sem. Tovább folytatva a beszélgetést megkérdeztem: „mihez fog kezdeni a szabadulását követően?”. A válaszon nem sokat töprengett: ”találkozom a barátaimmal és majd együtt kitalálunk valamit. Dolgozni semmiképp sem akarok, hiszen abból úgysem lehet megélni, majd lesz valahogy”. Igazándiból gondoltam rá, hogy nevelési céllal adok neki néhány tanácsot, bár abban biztos voltam, hogy előttem már sok kolléga megpróbálta. Olyanok is, akik ebben igazán szakemberek, bár jelenleg úgy tűnik, nem sok sikerrel jártak. Féltem, ha most én is elkezdem, elakad a beszélgetésünk. Véleményem szerint gyermekkorábban nagyon szerethette az édesapját és az elvesztését rendkívül nagy traumának élte meg. Valószínű, hogy gyerekként az apja volt a példaképe, és amikor a legjobban szüksége lett volna rá a férfivé válásához, akkor tűnt el az életéből. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy sajátmagát okolhatta, amiért az édesapa elhagyta őket. Ami ilyen helyzetben a gyerekeknél előfordul, esetleg arra gondolhatott, hogy valami rosszat tett, amiért az apja megharagudott rá vagy csak nem szerette őt. Úgy érezhette, hogy széthullott a családjuk és nincs akire támaszkodhasson. Hiszen egy fiúgyermek bizonyos dolgait nem az anyjával, hanem az apjával tud csak megbeszélni. Így maradtak a haverok, akik valószínű, hogy ***-hez hasonló sorsú gyermekek. A sorsuk, álmaik, fájdalmaik, örömeik, érzéseik, gondolkodásuk megegyezik. Így kiválóan megértik egymást a bandában.

Fontos a kapcsolattartás a külvilággal - Könczöl Richárd esettanulmánya komment nélkül

2008-11-15T13:06:00.001+01:00

Kép a nyolcvanas évekből, egy magyar börtönből, zárkaellenőrzés (hippis) vagy letétezés és szállítás során

A délelőtti órákban a felügyelet arra lett figyelmes, hogy a 8-as zárka ajtaját erőteljesen ütik, rugdossák. A kijelző csengőt folyamatosan nyomják. Több felügyelő és a körlet főfelügyelő is odaindult ellenőrzés céljából, majd az ajtó kinyitását kérték az elektromos zárat kezelő felügyelőtől. A zárkába lépve tapasztalták, hogy egy fogvatartott a földön fekszik, több zárkatársa pedig körbeállja. Közelebb lépve észrevették, hogy valami kiáll a fogvatartott hasából. Mint később kiderül egy 15 centiméter hosszú fém cigarettatöltővel szúrta meg magát, amely a személyes használati tárgyai közé tartozott.
Röviddel az eset után értesítették a mentőket, akik hamarosan kiérkeztek a helyszínre és a fogvatartottat beszállították a kórházba őrzés mellett. Eltávolították az idegen testet a fogvatartott hasából, majd ezek után több vizsgálaton is átesett, többek között röntgenen, de nem sikerült megállapítani, hogy átszúrta-e a hasfalat. Ezért a főorvos a BV kórházba Tökölre javasolta az átszállítását, ami csak mentővel történhetett.
Visszatérve a kórházban töltött időre a fogvatartott *****. Többször kéretőzött WC-re és eközben egy esetben megpróbált a betegtársak mellett elhelyezett injekciós tű készletből magához venni pár darabot. Ebben a felügyelet megakadályozta. Egy másik esetben a WC felé menet megpróbált egy ablakot kifejelni, amely ugyancsak nem járt sikerrel. Öngyilkossági szándékáról nem mondott le. Újból az ágyhoz lett bilincselve, ezek után még többször próbálkozott kikéretőzni egyébb indokokkal, de a felügyelet ***** indulásig ebben a pozícióban hagyták!
Ezalatt a börtönben összekészítették a felszerelését a célszállítás miatt, aminek az átvizsgálása közben 2 db mobiltelefont, rivotril tablettákat, valamint más gyógyszereket és egyéb tiltott tárgyakat találtak. Leadták a jelentéseket,és az összecsomagolt, átvizsgált holmival elindult a kísérőautó a kórházhoz. A fogvatartottat mentővel szállították át Tökölre.
A kollégák elmondása szerint már a mentőbe való beszálláskor is ellenszegült, minden egyes utasítást megtagadott. Nehéz volt vele bánni főleg úgy, hogy figyelembe kellett venni, hogy sérült. A *****-i mentősök a régió miatt csak *****-ig szállították a felügyeletet és a fogvatartottat. Itt átszállás következett a *****-iakhoz, kisebb nagyobb bonyodalmak után, majd elindultak a célállomásra. Tökölön végre átadásra került, azóta annyi információt tudtunk meg, hogy családi konfliktus miatt próbált meg öngyilkos lenni, a volt felesége nem engedte beszélőre a lányait, a hosszú ítélet, és a család nélkülözése ennyire megviselte.

Gyúrás a börtönben - Schnautigel Károly esettanulmánya komment nélkül

2008-11-13T17:04:00.003+01:00

Egyértelműen Rivotrilra (ROCHE) utaló falfirka - ennek nincs köze az alábbi esettanulmányhoz, hiszen a Rivortil nyugtatószer. A becsempészés módja azonban valószínűleg teljesen megegyezik a lentebb leírtakkal.

Dolgozatom tárgyaként az alábbiakban megnevezett témakörben szeretném véleményemet, nézőpontomat kifejteni.1998.Augusztusa óta vagyok hivatásos állományú tag. Az eddig megszerzett tapasztalatokra, a börtönben látott és észlelt történésekre hagyatkozva viszonylag rövid formában kívánok foglalkozni ezzel az igen érdekes és életszerű tevékenységgel, az alábbi kérdések mentén haladva:

· Miért gyúrnak az elítéltek?
· A szerek , intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája.
· Az használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja.

Miért gyúrnak az elítéltek?

Erre a kérdésre akár egy szóval is válaszolhatnánk: időtöltés. Viszont kár volna ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. A zártság, bezártság, a folytonos irányítottság ugyanis agressziót szül, szülhet, melyet valamilyen formában le kell vezetni. A hétköznapi életben erre alkalmas tevékenységek lehetnek pl. a szex, a sportolás, hobbik végzése, vagy egy sörözés a haverokkal. A lényeg, hogy az agy egy időre teljesen kikapcsoljon, csak egy dologra koncentráljon, kizökkenjen a megszokott kerékvágásból. Nos, a börtönökben ez a tevékenység a testedzés lesz. Ezáltal megvalósul ez a folyamat és egyben kialakulnak, rendeződnek az erőviszonyok, akár egy farkas falkában. Mondhatjuk, hogy a börtönökben a tekintély mércéje sok esetben nem a tudás, hanem sokkal inkább a külsőségek, a testi adottságokra alapozódik. Vagyis minél nagyobb az egyén karja, annál nagyobb lesz a tekintélye s a hatalma. Ezt felfoghatjuk, egyfajta természetes kiválasztódásnak is mely már az ősi társadalmakban is jelen volt.
Más oldalról megközelítve a kérdést, viszont azért is edzenek, mert a „gyúrás” egészséges tevékenység, egyben jó időtöltés, elfoglaltság. S nem utolsó sorban lényegesen jobb lesz tőle az ember közérzete, étvágya, tehát jobban érzi magát a bőrében, és alapvetően csinál valami hasznosat, ugyanis számukra egyértelműen dögunalom a bent lét, mert nem telik az idő.
A gyúrósok „társadalma” azonban két részre osztható. Az egyik réteg (a szűkebb) tisztában van cselekedeteivel, tudatosan használnak jó minőségű szereket, szteroidokat, amiket vagy szednek, vagy szúrnak, s a kúra, kúrák után figyelnek a szervezet tisztulásának elősegítésére, a természetes tesztoszteron termelés visszaállítására. Méregtelenítő teákat isznak, gyógyszereket szednek, helyesen táplálkoznak,(a lehetőségeikhez mérten). Tehát figyelnek arra, hogy egészségüket a lehető leginkább megóvják, megtartsák. A másik réteg ezzel szemben nem foglalkozik, vele mit szed és mennyit, csak az lebeg a szeme előtt, hogy minél nagyobb legyen,a „pajszer” s ez által kitűnjön a többi közül. Ők szervezetükkel mit sem foglalkoznak, náluk csak a karméret számít. E kör fogja használni a silány és olcsó szemes szteroidokat. Erre mondanánk a civil életben, hogy esze, s ereje, mint a marhának.

A tiltott szerek intézetbe történő bejutásának egyik lehetséges formája:

A fogvatartottak részéről kell, hogy legyen egy úgynevezett vezér. Aki valószínűleg már nem első bűntényes, mondhatni „dörzsölt fickó”, vagy egy igen jól szituált, okos, értelmes egyén, aki úgymond ráérez, kiszagolja azt, hogy mely hivatásos állományú tagot lehetne megkörnyékezni, bevonni az összekötő szerep elvállalására.
A beavatott fogvatartottak létszáma két-három főnél nem lehet több.

Az örök részéről is van egy vezér, aki párhuzamban a fogvatatartottaknál, megtalálja azt vagy azokat a kollegákat, amelyek részt vesznek, részt vállalnak az akcióba.

A börtönben lévő fogvatartott a leadja a rendelést a beszélőjén, vagy saját tiltott mobilkészülékéről, esetleg az intézet álltál biztosított készüléken keresztül a hozzátartozólyának, engedélyezett kapcsolattartójának. A hozzátartozó felveszi a kapcsolatot egy a korábban, már az intézetből szabadult fogvatartottal, és leadja az előzőekben felvett rendelést s továbbítja, azt az összeget mely fedezi, mind a beszerző tarifáját, mind a bv szerv tagjának tarifáját mely legalább harminc és százezer forint között kell, hogy legyen. A volt elítélt szerzi be, a valószínűleg illegális termékeket, szereket, majd azok beszerzését követően felveszi a kapcsolatot az, bv szerv beépített tagjával, s továbbítja részére az árut, és a pénzt, melyet feltehetően postai csomag vagy értéklevél formájában továbbít, esetleg személy essen ad át.
Innentől (már csak) az áru intézetbe történő bevitele, átadása van hátra.

A használt anyagok fajtáinak felsorolása,és azok szedésének módja:

Szerek megnevezése:

1: Inzulin: Vannak fogvatartottak melyeknek romlott egészségi állapota indokolta teszi, hogy inzulin belövő készüléket tartsanak maguknál a nap 24 órájában. Innentől kezdve már nem jelenthet számukra nagy nehézséget, hogy mondjuk a szabadlevegőn való tartózkodás ideje alatt az edzést végző fogvatartott belőjön magának néhány egységnyi inzulint.
Alkalmazása: Alkalmanként 2-5 egység között van. Egy egység két pakli dohány, vagy egy doboz cigaretta.

2: Naposim: Sajnos ezt a hitvány minőségű szteroidot még mindig használják. Ennek oka, hogy olcsó és könnyen beszerezhető. Egy kúra legalább 250 szem, de a végső határt az alkalmazó mohósága szabja meg, elérheti akár az 1000 szemet is. Napi adag 8-16 szem között van,így tehát akár majd három hónapig tart a kúra.

3: Spiropent: A kúrákat követően a minél hatékonyabb izommegtartás végett alkalmazzák. Az ára és szedés módja ismeretlen.

4:Anabol: Szív alakú,kék színű,melyből 2-6 szem között szednek,naponta.

5:Bianabol: nyolcszög alakú,vörös színű,szedése nem ismert.

6:Amilozid-B: magas vérnyomás ellen szedik.

7:Ulceran: ízületi panaszok megszüntetésére és gyomorsav túltengés esetén.

Az árakat tekintve megállapíthatjuk,hogy a hétköznapi életben megszabott árnak legalább a négyszerese lesz a börtönben.A szájon át szedhető szteroidok jelenlegi kinti ára szemenként átlagba 15 és 40 forint között van. Így mire bekerül 80 és 150 forint lesz szemenként.

Az itt megtalálható felsorolás valódiságába teljesen biztosak lehetünk. Tehát tény ,hogy a valós helyzetet tükrözi, persze lehet némi hiányérzetünk, de hozzátenném, hogy innen, kintről az igazán érdekes alkalmazási módokat nem tudja az ember felderíteni.

Lauonda - tököli testvériség

2008-11-13T17:00:00.005+01:00

A fenti kép egy magyar börtönben készült. A Lauonda csoport tagjai nem csak falfirkákban erősítik az identitásukat, hanem a "Lauonda" szót magukra is tetoválják. A szó valószínűleg egy női név.

Törökök, gengesedés, drogok: az osztrák börtönök sem különbek - Tornyai Viktor esettanulánya komment nélkül

2008-11-11T17:26:00.003+01:00

Az orosz tolvajok jele egy osztrák börtön falán. Tetoválásként még gyakoribb.

A nyári gyakorlatomat Ausztriában a Justizanstalt Wien Josefstadt-i bv.intézetben töltöttem 2008.06.16-2008.09.14-ig (azaz tizenhárom hét). A gyakorlatom során négy hetet tölthettem az intézet pszichológiai-szolgálatában melynek vezetője Dr. ***** egy magyar származású pszichológus, aki mentorommá és egyben barátommá is vált kint tartózkodásom alatt. Az esettanulmányom alapjául szolgáló személlyel itt ismerkedtem meg ***** által.
A fogvatartott akiről beszélek egy török származású ám Ausztriában született fiatalfelnőtt (tizennyolc éves). A történetét egy elhelyezéshez szükséges pszichológiai tanúsítvány elkészítésekor ismerhettem meg.
Mint említettem a fogvatartott török származású ez több aspektusból is fontos:
tudni kell hogy az osztrák fogvatartottak 50-60% idegen nemzet szülöttje, állampolgára így a fiatalkorú fogvatartottaknak is. A bűncselekmények túlnyomó részét kisebbségek tagjai vagy külföldi állampolgárok követik el. Saját szubkultúrát alkotnak saját törvényekkel,hagyományokkal,szokásokkal. Ez a török kisebbségre fokozottan jellemző.
A mi fogvatartottunk „alkalmi”alkoholista és kábítószer fogyasztó! Azért írom hogy alkalmi mert ő szerinte a kábítószerekre vagy az alkoholra nem lehet rá szokni!
Élete során másodjára tölt szabadságvesztéssel járó börtön büntetést,tehát visszaeső. Az elkövetett bűncselekménye először több ízben elkövetett lopás majd másodjára rablás volt. A fogvatartott szeretett iskolába járni nem volt él tanuló, de követelményeknek mindig megfelelt annak ellenére, hogy ahogyan mondja mindig éreztették vele hogy ő nem osztrák. Az iskolát követően apja vegyesboltját kellett volna átvennie,de ő ezt nem akarta csak a török hagyományokból adódóan nem volt választási lehetősége. Megismerkedett egy lánnyal aki ugyancsak török származású és csakhamar szerelmesek is lettek. A lány egy gang tagja volt így ő is csatlakozott közéjük. A gang csak török fiatalokból állt és egységben az erő címszó alatt úgy éltek és cselekedtek ahogy az nekik jól esett. Értem ezalatt alkoholizálás később kábítószerezés és ezek finanszírozására elkövetett lopások. A mi fogvatartottunk úgy gondolta, hogy igaz barátokra, sorstársakra lelt megtalálta a szerelmet és életében először szabadnak érezte magát. Az iskolát is otthagyta és inkább bandázott az új barátaival. A fiuk zülléséről ezalatt a szülőknek nem volt tudomása csak akkor tudták meg amikor már késő volt. A fogvatartottunk a gang-el az egyik este mint már oly sokszor elment bandázni, csak ez alkalommal egy boltba indultak lopni csak nem sikerült,lebuktak. A fogvatartottunkat és a gang fejét elkapták. A gang feje rávette elmondása szerint, hogy egyedül vigye el a balhét hiszen őneki már van priusza.
A fogvatartottunk el is vállalta a bűncselekmény elkövetését. Ennek az lett a vége,hogy más előzőleg meglopott üzlet tulajdonosok is ellene vallottak.
A mi fogvatartottunk több ízben elkövetett lopásért került börtönbe.
A szülei csak ekkor értesültek az eseményekről. Az apja nagyon nehezen bocsátott meg neki, hiszen tönkre tette a család jó hírnevét. A fogvatartottunknak meg kellett ígérnie, hogy befejezi az iskolát és tisztességes életet fog folytatni és a rossz társaságot és a barátnőjét elkerüli. Szabadulása után haladt a családja által kijelölt úton mindaddig amíg össze nem találkozott a régi bandájának tagjaival. A banda tagoknak csakhamar sikerült behálózniuk a volt és jelenlegi barátnője vezetésével. Ittak, kábítószereztek, buliztak! Ezek egyre több pénzt igényeltek így bűnöztek is. Egyszer azon boltok egyikét akarták kirabolni aminek a tulajdonosa az egyik sértettje volt az előző lopás hullámuknak. A bolt tulajdonosa tudtukra hozta hogy felismerte őket és hogy börtönbe juttatja mindannyiukat. Erre a belőtt srácok jól helyben hagyták. A bolt tulajdonosa nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. A gang nagy részét lecsukták, így a mi fogvatartottunkat is. A cselekmény következménye, hogy kapott három évi letöltendőt és az apja kitagadta a családból és ottlétem során egyszer sem látogatták meg.
A fogvatartott folyamatos gyógyszer kezelés alatt áll. A nyakán és kezein falc nyomok láthatóak és folyamatosan az élet értelmetlenségéről beszél. Komoly szuicid veszélyeztetett és labilis idegzetű, nem agresszív inkább magát okolja mint másokat. Elmondása szerint nincs jővője!
Véleményem szerint az apja önfejűsége a mai világban már nem elfogadható erőltetett hagyományok és nem utolsó sorban a többségi társadalom diszkriminációja vezetett a deviáns viselkedéshez és annak a fogvatartottunkra tekintett súlyos következményeihez.

Csupa-csupa átverés avagy egy magyar szexoffender - Szűcs Zoltán esettanulmánya komment nélkül

2008-11-11T17:17:00.004+01:00

Rendkívül jól kidolgozott grafitrajz a balassagyarmati börtönből

Érdekes

A történetem témájául egy olyan fogvatartottat választottam, akinek a bent léte csupa-csupa átverés és hazugságra épült. Az illető bekerülésekor elhitette mindenkivel, hogy ő azért van bent mert egy beteg, mozgássérült barátja helyett vitte el a balhét. A történet arról szólt, hogy ez a barát egy falunap alkalmával egy nyolc éves kislánynak segített „pisilni” amit a kisgyerek szülei távolról megláttak és szóltak a rendőrségnek, hogy valaki molesztálta a lányukat. Ő a mozgássérült barátját védve mivel a szülők pontosan az esetet nem látták azt vallotta, hogy az ő volt nem pedig a barát. A fogvatartottat eleinte még elég sok atrocitás ért bent ám kis idő múlva megbékéltek vele és elhitték még a fogvatartott társai is az ő történetét. Rövid idő után (a bekerülésétől számítva kb. 1 évvel) az egyik munkába állítás alkalmával kivették külső parkosítónak, és szabadmozgó igazolványt is kapott. A börtönön belüli élete ekkor már sínen volt, sem a felügyelők sem a fogvatartott társai nem bántották már ekkor sikerült mindenkivel elhitetni, hogy ő amúgy egy buta vidéki „cigány” aki más helyett ül. A külső parkosítók szokták összeszedni a szemetet a tornyokban és környékükön naponta. Ez idő alatt szoktak beszélgetni a fiatalabb őrökkel és ez által meg tudni egykét, dolgot. Ahogy illik ez a fogvatartott sem tett másként és hamar leleplezte saját magát ám senki nem tartotta túl nagy jelentőségűnek a dolgot és nem foglalkoztak vele. A fogvatartott alapos puhatolózás után megtudta az egyik kolleganő nevét, címét, telefonszámát, van-e valakije, van-e családja. Továbbra is játszotta a bugyuta rabot és ez által senki sem vette komolyan. Az egyik nap azzal ált elő, hogy van a szinten egy fogvatartott, aki azzal zaklatja őt, hogy különböző üzeneteket adjon át annak a bizonyos kolleganőnek, akiről korábban kérdezősködött. Ekkor kezdek rájönni az emberek, akik előtte elkotyogták a különböző dolgokat, hogy ez az ember valójában, hónapokon keresztül az orruknál fogva vezette őket. Mint később a belső vizsgálatok során kiderült a fogvatartott egy olyan képet alakított ki magáról a rácsokon belül, amely a valóság minden elemét nélkülözi. Nem értem a mai napig, hogy miért nem lett az esetnek további következménye. ám a fogvatartott a mai napig nálunk van elhelyezve, mi több a mai napig dolgozik csak most már más területen és nem tud semmilyen kapcsolatot kialakítani a kolleganővel. ÉRDEKES!!!

"Retkes patkányok vagytok mindannyian" - Tóth János esettanulmánya komment nélkül

2008-11-11T17:11:00.002+01:00

Nyolcvanas évekbeli börtönrajz. Módos Tamás gyűjteményéből

Esettanulmányomban két fogvatartottat mutatok be. Az én megítélésem szerint, egyikük komoly személyiségzavarban szenved, a másikat azért választottam, mert nagy változáson ment keresztül a 20 éves börtön múltja alatt.
Esettanulmányomhoz az alanykeresés nem jelentett nagy problémát, miután meghallottam a feladatot rögtön be is ugrott ***** elítélt arca. Tekintetében is látszik a zavarodottság általában nagyon agresszív, de van olyan napja is amikor „kenyérre lehet kenni” ez ritka persze. Mivel nem vagyok szakértő, nem tudom megállapítani, hogy erősen hangulatember, vagy pedig skizofrén. Szociális segédelőadói munkakörben dolgoztam, mikor megismertem, szinte mindennapos volt jelenléte az irodámban, leginkább csak beszélgetni akart. Természetesen meghallgattam, de már szóról szóra tudtam mit fog mondani. Szét akart ütni mindenkit, nem jó a kaja, a váltás, koszos minden, általában ezeket a dolgokat fogalmazta meg csak mindig kicsit másképpen. Két oldala volt, esetenként nyugodt, máskor agresszív, mindkét esetben a végleteket kell érteni. Sokat olvasott, voltak okos gondolatai az életről, de csak gondolatok, a cselekedetek már távol álltak tőle. Rendmániás egyén, aki naponta többször felmos, port töröl, mert úgy érezte, hogy attól a kosztól, ami börtönben van meg kell szabadulni. Zárkatársat nem mertek mellé költöztetni, mert akikkel eddig együtt volt mindegyiket megverte, megvagdosta. Nem félt senkitől ezt látták a rabok is, és inkább ráhagytak mindent. Szabadlevegőre való menetelkor, mindig az agresszív arcát mutatja ökölbe szorított kézzel jár, beszól bárkinek pl.: „retkes patkányok vagytok mindannyian” kiabálja a folyosón. Volt, aki már nem bírta és neki ment ilyenkor vagy adott, vagy kapott de nem érdekelte. Csinált többször őrtámadást, ezekről büszkén mesél. Életkorához képest (50 év körül ), jó fizikummal rendelkezik folyamatosan edz a zárkában, a sétákon pedig fut. Sokszor volt, hogy dübörgött az irodám, mert az ő zárkája volt mellettem, és teljes erővel ütötte a falat. Kézfejének „bütykei” szinte már nem is látszottak, úgy szétverte azokat. Idegrohamainak szinte alapvető következménye volt a falcolás, egyszer sikerült lebeszélnem róla, de akkor úgy érzem veszítettem a felém vetett bizalmából a felügyeletnek köszönhetően. A körletfelügyelő kereste a nevelőt, mert ***** üti az ajtót teljes erővel és vele akar beszélni. Mivel a kollega nem volt az irodájában, odamentem hátha tudok segíteni. Ekkor észrevettünk egy pengét a kezében, első kérdése miért nem jön a nevelő és bevette a kezében tartott éles fémet a szájába, „mert vele nem foglalkozik senki” címszó alatt. Összenéztünk a kollegával, de közben már értesítve lett a főfelügyelő, elkezdtem vele beszélgetni, ami annyira hatásos volt, hogy kivette a szájából a pengét és eldobta. Én azt mondtam neki, nem lesz semmi gond mindjárt itt a nevelő és megbeszéljük a problémákat, közben megjöttek a habzó szájú kollegák, akik levitték a fegyelmi körletre, és rendesen elbeszélgettek vele. Szerintem nem sok értelme volt ennek az intézkedésnek, mert a fogvatartott már lemondott az önkárosító szándékáról. De voltak olyan „rendesek”, hogy amíg ott voltam nem nyúltak hozzá bántólag csak verbálisan szúrogatták szép szavakkal. Így elég nehéz elérni egy fogvatartott reszocializációját. Neki biztosan nagyobb odafigyelés, és még több elfoglaltság szükséges, ezeket nehéz sajnos biztosítani, mert túl sok fegyenc jut egy nevelőre börtöneinkben, a magas arány a hatékonyság rovására megy.
Esettanulmányom másik szereplője ***** aki egy higgadt, nyugodt, békés ember lett. Azért emeltem ki a „lett” szót előző mondatomból mert, körülbelül 5 éve, még az igazi kemény agresszív rab mintaképe volt. Édesapám is a bv-nél dolgozott, ő megpróbálta nem hazahozni a munkát. ***** volt az egyetlen fogvatartott akiről említést tett, számára is megdöbbentő volt az évek során keletkezett hatalmas személyiség változás. Elmondása szerint emberünk, mint már említettem nagyon agresszív pali volt, akinek nem számított semmi ezt mutatta e rengeteg fegyelmije is. Konkrétan nem tudom hogyan, de kapcsolatba került a vallással és ez annyira megfogta őt, hogy visszahagyott addigi életvitelével, barátkozni kezdett a környezetében lévő emberekkel, és viselkedését próbálta a vallás elvárásainak megfelelően kontrollálni. Mikor megismertem már több éve így élt, szinte elképzelhetetlen számomra az agresszivitása, annyira példamutatóan, és tisztelettudóan viselkedik. A személyzet bizalmát is elnyerte mivel könyvtárosként dolgozik ami „bent” egy elég kiváltságos munka. Itt hozzáfért különböző hangszerekhez, ilyen a gitár, szintetizátor, harmonika, ezeken megtanult játszani. A vallási együttlétek alkalmával lehetősége nyílt bemutatni többieknek tudását, majd külső személyeknek játszhatott, a lelkész, segítette ebben, szervezett látogatások alkalmával mindig lehetősége volt a szereplésre. Így ismerte azt a hölgyet, akinek felkeltette érdeklődését ez az 50 éves férfi. Már több éve tart kapcsolatuk, szinte mindennap írnak egymásnak, és leveleikből kivehető a komolyság és a nagy szeretet. A többszörös visszaeső, aki 20 évet lehúzott börtönben, most úgy fog szabadulni, hogy van aki várja őt, és van ami erősíti.

Mit tehet a Xanax és a Rivotril? - Muszka Sándor esettanulmánya komment nélkül

2008-11-11T16:57:00.003+01:00

Börtönrajz a nyolcvanas évekből. Módos Tamás gyűjteményéből

Nyugtató ?!

Sokat gondolkoztam, mi lehetne igazán érdekes eset, amit feldolgozhatnék, hiszen a testületnél eltöltött időm alatt rengeteg problémás fogvatartottal találkoztam. A választásom egy, az intézetembe súlyos testi sértés miatt nemrég befogadott, előzetes fogvatartottra esett. Nevezett fogvatartott E. A. 32 éves jó családi körülmények közt élt, káros szenvedélyektől mentes, feleségével és egy kislányukkal boldogan, a következő gyermeket tervezgették. Az Édesapjával közösen irányított építőipari vállalkozásuk jó megélhetést biztosított számára. Lakóhelyén köztiszteletben álló család, hiszen minden évben gondoskodnak a helyi templom átfestéséről, az iskola évenkénti tisztasági festéséről ingyen, és a falujukban élő idős vagy rossz szociális helyzetben lévő családoktól sem szoktak pénzt elfogadni. Jelentős pénzösszeggel támogatják a helyi focicsapatot is. Vállalkozásuk jelentős számú embert foglalkoztatva biztosít munkát rengeteg embernek. A sok felelősség vagy a rengeteg munka miatt szorító mellkasi fájdalmak és görcsös fejfájás miatt pár éve felkereste a körzeti orvosát. Orvosa szerint, aki régi családi barát, stresszes életmód és a sok munka miatt van. A gyógyszertárban kiváltja majd elkezdi szedni a felírt nyugtatót, Xanaxot. Közben vállalkozásuk bajba került egy nem jól sikerült építkezés miatt, és tartva a következményektől, megszegve orvosa tanácsát az életmódján nem változtatva folyamatos hajtás közepette élt. A nagy hajrában már magával sem törődve először csak egy nap, majd több napig nem szedi a felírt gyógyszert. Természetesen a rosszullétei még gyakoribbá váltak és már nem csak múló rosszul létek voltak, hanem szinte egész nap tartottak. Családja unszolására megint felkereste a házi orvosukat. Félve az orvos szidalmaitól azt hazudja, hogy szedi az általa felírt gyógyszert és mérsékelt az életvitelén. Erre az orvos félrevezetve másik típusú nyugtatót ír fel számára, Rivotrilt. A gyógyszer kiváltása után félelmében el kezdi szedni a gyógyszert, amitől elmondása alapján könnyűnek, lazának és minden gondtól és problémától mentesnek érzi magát. Eleinte az orvosa tanácsa szerint szedi az amúgy is indokolatlanul erős gyógyszert, majd az általa nyújtott hamis világképet keresve, ha napközben valami sérelem éri vagy úgy érzi, lanyhul a hatása bevesz még egy szemet. Ezzel is hatalmas hibát követ el. Miután már idő előtt elfogy a Rivotril az előzőekben felírt nyugtatójához a Xanaxhoz nyúl. Abból is először tartva a felírt mennyiséget úgy gondolja, nem érzi a kellő hatást, és elkezd belőle is egyre több szemet fogyasztani. A családja mindebből semmit sem vesz észre, hiszen a kábaságát a rengeteg munkával és idegeskedéssel indokolja. Miután a második nyugtatót is felélve az orvosát ismételten felkeresve azt hazudja, hogy a gyógyszer kiesett a zsebéből a festékbe és használhatatlanná vált, újabb adagot írat fel, majd vált ki és keresve a gyógyszer által közvetített érzéseket számolatlanul szedi be. A gyógyszere idő előtti elfogyása után rendszeresen visszatér orvosához és különböző hazugságokkal irat fel újabb adagokat. Úgy érzi, nem tudja orvosát sokáig átverni, ezért egy alkalmi ismerőse útján kezd hozzájutni az addigra már teljesen rabjául ejtő Rivotrilhoz. Sajátmagát azzal nyugtatja, hogy Ő nem drogos csak gyógyszert szed. Sajnos kb. 2 évig tart, mire az orvos és a családja észreveszi, hogy valami nincs rendben. Nem is a kábasága, inkább a gyakori indokolatlan düh kitörései és az alkalmankénti alkoholfogyasztás, amit eddig nem volt rá jellemző, hiszen előtte megvetette az alkoholt és egyszerűen soha nem fogyasztott. Közben meg, ha nem volt kellő Rivotril vagy elfogyott alkoholfogyasztással turbózta fel a hatást. A család tagjai egy közös szombat esti vacsora során megpróbálják kiszedni belőle, mi történt vele és miért viselkedik ilyen furcsán és tudatni szeretnék vele, hogy aggódnak érte. Eleinte leplezni próbálja magát, majd miután észreveszi, nem tudja meggyőzni az aggódó családját felkapja a kabátját és távozik otthonából. Nem törődik az utána induló apjával sem és senkivel, eleinte egyedül feldúltan sétál az utcán és folyamatosan az jár az eszében, hogy miért akarnak az ő életébe beleszólni, mi közük hozzá. Közben szórakozni induló fiatalokat pillant meg. Belenyúl a kabátja zsebébe és a szeretett gyógyszeres üvege mellett a másnapi munkásoknak kiosztásra váró pénzt találja. Beszed pár szemet a gyógyszerből és ő is elindul egy szórakozóhely irányába. Oda érkezve még belépés előtt ismét beszed egy pár szemet és úgy indul be a helységbe, ahová belépve találkozik egy ismerősével. Ez volt az utolsó emlékképe arról az éjszakáról. Reggel egy rendőrségi fogdán ébred és hiába a sorozatos kihallgatás csak az ügyvédjétől tudja meg, hogy aznap este állítólag bántalmazott egy embert, aki az óta is kómában van. Az ismerőse, akivel előző este ivott, arról tanúskodott, hogy ő követte el.
Nem érti a történteket, nem hiszi el, hogy ő bántott volna valakit is. Szerinte csak a bódult állapotát akarják kihasználni és ráverni a bűncselekményt és bízik abban, hogy kiderül az igazság.
Nevezett fogvatartott befogadása után erős elvonási tünetek voltak tapasztalhatók, a családja által beküldött orvosi papírjai alapján az intézet orvosa továbbra is engedélyezte a Rivotril adását számára. Sem az egészségügyi személyzet se a nevelő hatására, továbbra sem érti milyen veszélyes, amit szed…

Vénás vodka és templom a tenyérben - Béla István esettanulmánya komment nélkül

2008-11-11T16:48:00.003+01:00

Faustot ábrázoló, rendkívül kifinomult börtönrajz Balassagyarmatról

Címnek azt is adhatnám: Metamorfózis 2.
Mivé válhat az ember a börtönben, avagy út a pokolba.

Tanulmányom alanya egy 26. éves zavaros tekintetű roma származású férfi, akin jelen pillanatban IV. biztonsági csoportban, börtön fokozatban, gondozott beteg státuszban van.
2002-ben került a büntetés-végrehajtás gépezetébe, egészséges státuszban, II. biztonsági csoportba sorolva.
Bűncselekménye: lopás. Elmondása alapján autókat törtek fel.
Későbbiekben ez kiegészült: visszaélés okirattal, hamis tanúzás, készpénz-helyettesítő eszköz hamisítása, közlekedés biztonsága elleni bűncselekménnyel. Az általános iskola nyolcadik osztályát a büntetés-végrehajtási intézetben végezte el, szakképzettsége nincs. Alkoholt nem fogyaszt, de elmondása alapján régebben szipuzott, illetve vénásan adott be magának vodkát. A börtönben önkárosítása, öngyilkossági kísérlete nem volt.
2002-ben fogadták be Debrecenben, majd került Nyíregyházára, aztán a fiatalkorúak intézetébe Szirmabesenyőre, onnét Miskolcra, majd Állampusztára. 2005-ben szállították Nagyfára. Már a 2002-es évben négyszer volt magánelzárás fenyítése, és kettő alkalommal feddés. Hozzátartozóival a havi látogatások alkalmával a tizenegy alkalomból négyszer látogatták meg. Levelezést ekkor még folytatott, hozzátartozóival. Mivel jelen pillanatban nem tartózkodik az intézetünkben, nevelőjével, valamint zárkatársával, illetve testvérével beszélgettem. Természetesen előre bocsátva, hogy sem nekik sem C.A.-nak semmiféle előnye illetve hátrány nem származik abból ami a beszélgetések során elhangzott. A beszélgetésekre a nevelő jelenlétében került sor. Testvére elmondása alapján egy ideig tartották a kapcsolatot, leveleztek. Míg meg nem jelentek látomásának zavaros képei a levelekben, ezután a levelezés megszűnt. Élettársától született gyermeke kb. egy éves lehetett, mikor is levelet kapott C.A. , melyben élettársa azt írta, külföldre megy dolgozni. A fordulópont, állapotának rohamos romlása is ekkorra tehető. Jeleket vélt felfedezni a testén és ezt hangoztatni is kezdte. „ Templom van a tenyeremben.” És mutatta is a „T” betűt a tenyerén. „Én vagyok a fehér és a fekete Isten”. „Piros ász van a homlokomon”. A színeket nem veheti el tőle senki, mert azok az ő színei. Telepatikusan tud élettársával kommunikálni, éjszaka a sötétben állt a tükör előtt, mosolygott, élettársával beszélgetett, de mondatait érteni nem lehetett. Azt hangoztatta: „Ő Artúr király”. Később borotvájából készített kulcstartót, elmondása alapján távirányító, ezzel tudja az embereket irányítani. Volt olyan eset mikor portfisnyélből készített nuncsakut , azzal hadonászott, a többi fogvatartottat hívta ki párbajozni, persze senki nem vette komolyan. Mivel ellenfele nem akadt az ágyával küzdött meg, azt rugdosta. Derekára ruhacsíkokat kötött, így tartott harci bemutatót. Ruháit több esetben átalakította, volt hogy a téli felső ujjait levágta, „nekem így jobban tetszik” – mondta. Ebben az időszakban már zárkatársai is kezdtek tőle félni, esténként minden evőeszközt elzártak, nehogy kárt tegyen bennük. Állapota ekkor már gondozott beteg státuszban volt. Ebben az időszakban fordult elő az is, hogy ellenszegült a felügyeletnek, testi kényszerrel kellett megfékezni. Kapálódzott, a felügyelet felé rúgott. Agresszivitása a külvilág felé irányult. Ezen időszaktól már rendszeresen szállították az IMEI-be kezelésre. Személyesen egy ellenőrzésem alkalmával sikerült vele találkoznom, mikor is a felügyelet kérdésére zavaros választ adott, amire a laikus embert kirázta a hideg. Testvérével, valamint zárkatársával folytatott beszélgetésből kiderült, - arra a kérdésemre, hogy tudtak vele kijönni, milyen problémák merültek fel a zárkában vele kapcsolatban – elmondták, mikor visszajött az IMEI-ből, pár napig tiszta volt, azután újra visszazuhant a régi állaptoba. Elmondták azt is, ha cigije, kávéja volt, valamint rádiójában volt elem és tudta hallgatni, nem volt vele gond. Iskolába is azért járt, hogy kiétkezni tudjon, de a vásárolt dolgok egy napig tartottak. A kapott kávét és cigit mindenkinek visszaadta, nem felejtette el. Néha önmagától kezdett takarítani, ágyát is példásan összerakta. Zárkatársai megtanulták kezelni, elmondásuk szerint zavaros dolgain kívül különösebb probléma nem volt vele a későbbiek során. Az anyagában található kérelmi lapokat elnézegetve számomra is egyértelműnek tűnt mikor voltak világosabb pillanatai, ekkor egész olvashatóan írt. Amikor azonban mélyponton volt írása kiolvashatatlan kesze-kusza betűkből állt. Írása kilvashatatlanná vált. Arra a kérdésemre, hogy mit szól egészségi állapotához, annyit mondott: hat, hétféle gyógyszert szed, nem csoda hogy ebben az állapotban van.

Összefoglalva: C.A. skizofrén, paranoid személyiség, folyamatos gyógyszeres kezelés, valamint időszakos ellenőrzés alatt áll. Családja betegsége miatt nem támogatja megfelelően, bár szabadulása után – mely kedvezménnyel jövő évben lesz, kitöltve 2010-ben, szüleihez költözne. Pártfogó, valamint pszichológus szakember és a család nagymértékű segítsége nélkül, lehetetlen lesz visszatalálnia a társadalomba, hiszen furcsa, kijelentései miatt, az átlag emberekben riadalmat kelt. Amennyiben munkát nem tud fogni találni, - mivel semmiféle szakképzettsége nincs – további gyógyszeres kezelése, valamint szakember felügyelete nélkül, semmiféle pozitív változás nem lesz tapasztalható állapotában, sőt meglátásom szerint rosszabbodni fog. Onnét pedig egyenes út vezet újra bűncselekmény elkövetéséhez, melyet majd újabb börtönévek követnek. Ez természetesen nem a pszichés állapotból következik, hanem abból hogy munka nélkül a megélhetés válik lehetetlenné, és pénz nélkül az ember, amennyiben a társadalomból kirekesztetté válik, hamarabb követ el bűncselekményt. És a kör bezárul. Megáltásom szerint így fel fog őrlődni teljesen. A nevelő véleménye szerint, már régen gyógyító-nevelő csoportban volna a helye. Utolsó értesülésem szerint az utóbbi időben családja meglátogatta, úgy tűnik megpróbálják vele felvenni a kapcsolatot, ami pozitív dolog és szerintem állapotában is pozitív változáshoz vezethet.

DMX - Gömöri Krisztina esettanulmánya

2008-11-11T14:27:00.003+01:00

A magyar börtönök lakói között is népszerűek a hip-hop sztárok, mint a fenti képen látható DMX is. A közelmúltban a hallgatóimtól számos rendkívül jó esettanulmányt kaptam. Az alábbi, drámai tanulmányban DMX is szerepel. Birtokomban van olyan falfirka is, amit az esettanulmányban szereplő fiatal fiú készített, és Gömöri Krisztina fotózott, azonban azon látszik a fogvatartott neve, és ezért azt a képet itt nem teszem közzé.

Az alábbi tanulmány mindenki számára tanulságos lehet, aki a börtönökkel, kisebbségpolitkával, kriminológiával, szociálpszichológiával, néprajzzal vagy antropológiáva foglalkozik. Vajon mi foghatta meg ezt a fiút DMX zenéjében?

A feladatot megkapva azonnal tudtam kit fogok választani
esettanulmányom alanyául. Börtönbeli munkám során sok érdekes személyiséggel
találkoztam, akik jelenleg is bent tartózkodnak, még is azért döntöttem *****
mellett, mert olyan őszintén beszél bűncselekményéről és problémáiról amit ki
kell használnom. ***** 18 éves, jogerős büntetését (8 év fk. börtön) töltő
fiatalkorú fogvatartott aki három éve van börtönben. Átlagos magasságú, inkább
soványnak mondható, hiányos fogazatú a személyi higénére nem sokat adó, hat
osztályt végzett, nagyon alacsony intelligenciával rendelkező fiú.Beszéde
nehezen érthető, dadog és folyamatosan gesztikulál.Szegény családba született, 3
hetes volt amikor édesanyja elhagyta egy férfi miatt, ekkor édesapja sokadik
börtönbüntetését töltötte. Nagyszülei vették magukhoz, két nagyobb testvérével
együtt. Elmondása szerint akkor kezdődtek vele a problémák, amikor tizenhárom
évesen meghalt a nagymamája ("muterként szerettem, még most is szeretem"),
-édesanyját ekkor látta először, és kapott még két féltestvért is mellé. Ebben
az időben ő már bűnözéssel foglalkozott, lopásokból tartotta el magát. Az így
szerzett pénzt főleg alkoholra és bulizásra költötte, előfordult egy-két füves
cigi is.Tizenöt éves volt és részeg, amikor édesanyja hazatérve előállt az
ötletével, hogyan tudnának pénzhez jutni s még az nap este megvalósították -"én
a száját fogtam be, anyám az orrát és utána beletettük fürödni az öreglányt a
kádba, hogy azt higgyék ott fulladt meg"-( 80 000 ft-ért). "Másnap jött a
rendőrség az óta bent vagyok."Jelenleg " idegesít a börtön, mert ha kinézek az
ablakon látom a civil életet és azt amit vesztettem, dühös vagyok anyámra, haza
akarok menni!"Börtönbe kerülése előtt jól érezte magát ("azt csináltam, amit
akartam"), Kunbaján lakott ahol szerinte minden fiatal bűnözésből élt, mert
nincs más megélhetés.A körülményekről alkotott véleménye:"Az alkohol az oka,
hogy itt vagyok, józanul nem öltem volna meg az öreglányt.Anyám a hibás, ő
miatta vagyok itt, nem kellett volna elmondania, hogy én is ott voltam, meg
kellett volna, hogy védjen, de nem baj ő soha nem fog szabadulni 30 évet
kapott,megérdemli! Nem érdekel anyám azt sem bánnám, ha meg halna. Soha nem
fogok kikerülni, nem látom az életemet kint, 2016-ban szabadulok. Most
Miskolciakkal vagyok együtt ők kötekednek, de nem mernek bántani, mert félnek
tőlem és ez jó érzés. Járok iskolába de nem magam miatt, én csak zenét akarok
hallgatni, cigányzenét és rapet. A példaképem egy rapper-DMX- ,használom a nevem
mellé is. Barátnőm rendesen látogat, tizenkilenc éves és azt mondta meg vár, de
nem nagyon hiszem el neki. Nagyon sokszor falcolok mert nehezen viselem a
börtönt, azt, hogy bezárnak, a vér látványa meg nyugtat, nagyon jó
érzés."Bekerülése óta folyamatos fegyelmi problémákkal küzd. Kezdeti
tartózkodása megszűnt, próbálja megfélemlíteni a nála gyengébbeket és uralkodni
rajtuk. Ismételten bűncselekményt követett el, zárkatársát fojtogatta amiért
szintén szabadságvesztést kapott.Mindezekből következik, hogy folyamatos
fegyelmi problémái vannak, a nagyon alacsony értelmi képessége miatt gyakran nem
érti mi történik vele, emiatt feszültté válik. A feszültséget haragként éli meg
nem képes önkontrollra, nincs valós képe a körülötte lévő világról. A
normálistól eltérő gondolkodás jellemzi, sokáig rágódik a problémákon, de nem
jut előbbre, ezért még feszültebbé válik. A feszültséget falcolással vezeti
le.Csoport tagjaként szerepet játszik, nagyképű. Társai bolondnak és magának
valónak tartják, félnek tőle bűncselekménye miatt.Nem érez bűntudatot, mindenért
az édesanyját hibáztatja. A lelkiismeret fogalmát nem ismeri. Nincs hosszú távú
komoly terve, ami megkönnyítené az életét, értelmi színvonala pedig erősen
akadályozza a tanulásban.Látogatót még soha nem fogadott, édesapja is eldobta,
pedig jelenleg szabadlábon van.Nem kötődik senkihez, édesanyjának egyszer írt
levelet az öt év alatt.Kilátásai a jövőre nézve siralmasak, ha szabadul is
valaha nincs kihez fordulnia segítségért, és valószínűleg nem is akar majd
küzdeni azért, hogy bármilyen szabályoknak megfeleljen.Azt mondja " ha
felidegesítenek képes leszek megint arra a dologra".
Indulatvezérelt és
antiszociális személyiség, szuicid hajlammal, amely miatt folyamatos
alkalmazkodási és beilleszkedési zavar valószínűsíthető. Bűncselekményéről
nyugodtan, higgadtan beszél (néha nevetve) fel sem fogja mit tett. Azt hiszem
önálló életvezetésre soha nem lesz képes, mert nem tudja elkülöníteni a jót a
rossztól. Az úgynevezett kinti világban az egyedüllét a gyógyszerek, a
kábítószer, a bűnözés és további börtön élet vagy a halál vár rá.

Újabb oldal az RTF hallgatóknak

2008-11-11T14:16:00.002+01:00

Mivel ez a blog túlnőtte a kereteit, a Rendőrtiszti Főiskola hallgatóinak új oldalt nyitottam itt:
letölt

Az az igazság, hogy nincs igazság - attribúciós hiba a börtönben

2008-10-30T19:37:00.004+01:00

A fenti írásmintát egy hallgatóm vette fel egy magyar börtönben 2007 nyarán. Az volt a feladat, hogy a fogvatartott írja le, hogy mit jelent számára az "első bűntényes körlet". A fogvatartott kitüntetettnek érzi magát a körleten, de sérelmezi, hogy többszörös visszaeső személyek is megfordulnak a körleten.

Természetesen a "szerény vélemény" mögött bizony erős indulat és előítélet lappang. Több dolgot kell itt megjegyezni: aki de jure első ítéletes, nem biztos, hogy valóban először van a börtönben, a büntetések elévülése miatt. Valamiért a fogvatartottak is stigmatizálják egymást. A fenti írásból kitűnik, hogy az első bűntényes személy a többször börtönt járt személyt lenézi, megveti, vagy esetleg tart ezektől a személyektől.

Két dolog következhet ebből:

1. A többszörös visszaeső személyek megrögzött bűnözők, már nincs esélyük arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.

2. A sokszor börtönbe járt személy már annyira tapasztalt, hogy kihasználja a börtönrezsim hiányosságait, visszaél a státuszával, és ezért veszélyt jelent a többi rab számára.

Legalábbis a fenti két pont a fogalmazást író fogvatartott sztereotípiája és attribúciója a visszaeső fogvatartottakról.

Tanulság mégis a számunkra, hogy az első bűntényes fogvatartott előítéletei összecsengenek a társadalmi vélekedéssel, azaz azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy az első bűntényes fogvatartott a börtönbe viszi a többségi társadalom értékítéletét. Mivel a fogalmazást főiskolai hallgatók előtt kellett írni, oda kellett nekik adni, és ezek a hallgatók börtönőrök voltak a nyári gyakorlatuk során; lehetséges a fogalmazást író személy csak az elvárásoknak engedelmeskedett.

Többször foglalkoztam ezen a blogon azzal, hogy a börtönben az interakciók rendkívül erélyesen több csatornán zajlanak. Néha a valódi (saját) véleményt nehéz megkülönböztetni az öngenerált véleménytől. Úgy tűnik, hogy a börtön a társadalom olyan mély bugyra, ahová mi átlag állampolgárok nem nyerhetünk betekintést. Aki mégis bekerül, az rettegve tanúsítja magának és a külvilágnak, hogy ő nem olyan, mint a körülötte lévő, hasonló sorsú emberek.

Mi ez, ha nem irgalomért és kegyelemért való évődés? Ez a nyomasztó élmény nagyon hasonlít a PTSD-ben szenvedő túlélők reakcióira.

Láttuk, hogy a társadalom értékítélete beszivárog a börtönbe. Nem volt Goffmannak igaza. A börtön nincsen elszeparálva a külvilágtól. A börtön egy olvasztótégely, ahol az emberek a saját testükön és lelkükön hordják a társadalom nyomasztó súlyát. Ez a presszió bizony kapcsolatot jelent. Mintha automatikus (implicit) elnyomás lenne.

Rasszizmus a börtönben és folyományok

2008-10-28T12:30:00.004+01:00

A fenti firka egy magyar börtönben készült. Az íráskép és a helyesírás alapján láthatóan magasabb iskolázottságú személy készítette. A mondatban irónia is van: "Rasszista vagyok! Utálom a sötét, börtönös cigányokat! :)" A mondat végén lévő smiley talán tréfálkozásra utal. A firka ugyanakkor származhat egy börtönőrtől is. A börtönben szolgáló őrök gyakran panaszkodnak arra, hogy őket egységesen rasszistának bélyegzik. Ez bizony egy durva előítélet észlelése (goffmani szóhasználattal élve: stigmatizálódás, vagy manapság: passing), és a rasszizmus-vád sok tekintetben hasonló a büdöscigányozáshoz. Mind a két gesztusnak és megnyilvánulásnak az a célja, hogy a megítélt csoportról alkotott véleményt a lehető legdurvábban és legsértőbben fogalmazzák meg, természetesen név nélkül, aláírás nélkül, az identitás felvállalása nélkül a másik személy identitását fenyegetve. A névnélküliség is egy érdekes graffity-jegy.

Ilyenkor mindig azt kell megvizsgálni, hogy az adott közegben mi vihette arra a személyt, hogy kimondja, közölje, nyilvánosságra hozza azt, amit leírt. Az ok nagyon gyakran egy megszakadt interakció, a lépcsőházi bosszankodás.

Lépcsőházi bosszankodás az az emberi gesztus, amikor az egyén a felettes, magasabb státuszú személytől illedelmesen távozik, becsukja maga mögött az ajtót, és a lépcsőházban kezdi szidalmazni, amikor nem érheti semmilyen ártalom, hiszen a valós interakció megszakadt.

A fenti írás azonban poénkodás is lehet. Véleményem szerint a rasszizmus ellen nem lehet nyíltan fellépni, magyarán nem lehet senkire sem azt mondani, hogy "mocskos rasszista bunkó", mert ez a kijelentés merőben sértő. A rasszista attitűdöket ugyanakkor erősíti, és ezzel az etnikai ellentételet tovább szítja a hasonló kijelentés. A fenti firka készítője mindezt érzékelhette, és talán azért rakta a smiley jelet a mondat végére. A poénkodás ugyanakkor együvétartozást, összekacsintást is sugall. A felírt gondolatot tehát nem csak egy egyén vallja, nem csak egy egyén érzi annak megbélyegző jellegét, vagy kafkaian groteszk mivoltát, hanem több személy; és az adott jelenség közösségformáló erő, hiszen a falfirka ez esetben nem megszakadt interakció terméke, hanem egy interakció kezdete. Ebben az esetben a börtönben folyó szakmapolitika (policy) "ne gyűlöld a cigányokat, mert megbüntetnek érte, és lenéznek miatta!", tejlesen elkülönül a börtön lehetséges megélt valóságától: "én itt élek együtt a bűnöző cigányokkal, ezek meg arról a papolnak, hogy nincs cigány bűnözés, és még engem mondanak rasszistának, könnyű a parlementből okoskodni". A fenti jelenség nagyon hasonlít a szekuralizációhoz: a börtönőrök maguk már egyáltalán nem hisznek a börtön hatékonyságában.

Érdekes ez, ugyanis a börtönök hatékonyságában az abolicionisták sem hisznek...

Román nyelvű falfirka egy osztrák börtönben

2008-10-20T18:56:00.001+02:00

Havanna LTP a börtönökben

2008-10-18T22:42:00.003+02:00

Sokszor gondolhatjuk azt, hogy a börtönben a rabok azért írják a falakra, hogy honnan származnak, hogy jelezzék a jelenlétüket, hogy ismerősökre találjanak, és az ellenségek figyelmét felhívják arra, hogy ott vannak a börtönben. A korábban említett Diószegi Sámuel utcához hasonlóan a XVIII. kerületi Havanna Lakótelep egyes részei is a slumosodás riasztó jeleit mutatja. A helyzet azonban nyilvánvalóan más a többnyire tízemeletes panelházakból álló lakótelepen és a körfolyosós-gangos igazi "nyóckerben".

A Havannán élők előszeretettel teggelik a börtönök falait, mint azt a fenti három (Tököl, Nosztra, Gyűjtő) bv. intézetből származó firkák bizonyítják.

Az első rajzon azt láthatjuk, hogy a rabok a börtönben gyakran azt is rögzítik a falon, hogy meddig lesznek az adott intézetben, esetleg az adott körleten (B/15). Ezen a firkán a vamzer szó is látható, ami besugót jelent. A vamzer nem örvend nagy népszerűségnek a fogvatartottak körében, azonban a rabok, akire lehet, ráragasszák, főleg olyan helyzetben, amikor az adott személy nincs jelen. Ilyen helyzet, amikor firka készül.

A második képen egy szexuális deprivációból eredő, vésett női aktot is láthatunk a világosabbra színezett sarokban. Ez a torzó is a tergo helyzetben van, ami a Rorschach teszt értelmezése szerint is a személytelenséget jelent. Azaz "olyan erotikus helyzetekre utal, amelyek csak személytelen partnerrel képzelhetők el - személytelen, mert nem látni az arcát" - írja Mérei Ferenc a Rorschach-próba című egységes jegyzetének lapjain (1996-os kiadás 160. oldal).

A harmadik rajzon egy jointot szívó alak látható. A börtönben nyilván a kannabisz is a szabadság jele, még ha szimbolikusan is, mint ezen a rajzon. Figyelemre méltó az öt és hatágú csillagok ábrázolása, ami a börtönbeli szélsőjobb jelenlétre adott reakció lehet.

Szexuális depriváció a börtönben

2008-10-18T18:05:00.005+02:00

A falakra készített rajzok az önkifejezés eszközei. Nem lehet őket betiltani, és nem is lehet őket letagadni. Üzenet jellegük él, és segélykiáltásként zeng a társadalom felé. A fenti rajzok ezen kívül meglehetősen agresszív késztetéseket is mutatnak, és erélyesen ábrázolják az emberben megbúvó állati ösztönöket. Sokakban felháborodást keltenek az ilyen képek, de tudomásul kell venni, hogy ezek a jelenségek a börtön valóságához tartoznak, a börtön maga pedig a társadalom része.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ilyen tabusértő képeket feltegyek-e a blogomra. A magyar börtönökről rossz képet fest, ha az interneten ilyen képek jelennek meg - ez a hang is megszólalt bennem. A börtönökről a filmekben még szörnyűbb ábrázolások is szerepelnek, akkor miért nem lehetne megmutatni a valóságot? - ez a kérdés diadalmaskodott bennem, és íme felraktam a képeket.

Munkám teljesen egészséges részének érzem a börtön világa és a társadalom szélesebb rétegei közötti közvetítést. Ezt tette Foucault, Goffman, és ezt teszi Farrington, Christie és Useem is, bár távol áll tőlem, hogy hozzájuk hasonlítsam magam.

A bebörtönzés kínjai közül a férfiak számára az egyik legkínosabb a szexuális érintkezés lehetőségének megvonása. A fenti falrajzok a Szegedi Fegyház és Börtönben készültek, ahol olyan fogvatartottak is ülnek, akik tényleges életfogytiglan szabadságvesztés büntetésüket töltik. Ők nem fognak a börtönből szabadulni, ha időközben nem változnak a jogszabályok. Az intézetben a fentieken kívül egyébként a hosszú ítéletes fogvatartottak tartózkodnak.

Sajnos sajátosan jellemző, hogy ezeken a rajzokon a nők nem mint nők, hanem mint testnyílások szerepelnek. Ilyen szempontból nehéz eldönteni, hogy a fenti rajzok a női test iránti vágyról vagy a börtönbeli homoszexuális bullyingről (köcsögölés) szólnak. Tudni kell azonban, mindkét lehetőség a szexuális megvonásból táplálkozik.

A gyermek hiánya a börtönben

2008-10-18T17:58:00.002+02:00

A nőknek a bebörtönzés teljesen mást jelent, mint a férfiaknak. Leggyakrabban a gyermek hiánya a legfájdalmasabb, mint azt a fenti kép is mutatja, amit szintén a hallgatók készítettek egy magyar börtönben.

Démoni erők a börtönben

2008-10-18T17:28:00.002+02:00

A képet a hallgatóim készítették egy hazai fiatalkorú börtönben. Magyarázatuk szerint az ördögfej a rácson belül van, és a péniszével át akarja törni a börtön falát. A démoni indulatok jele ott van a falon az MS betűk által is, ami lehet, hogy a Mara Salvatrucha jele. Feltehető, hogy a fogvatartottak a dokumentum csatornákon sugárzott filmet láthatták. Az MS 13 tegek már Budapest utcáin is megjelentek (pl. Orczy út - Diószegi Sámuel utca sarok), de talán a geng önmaga még nincs jelen az országban.

Külön érdekesség, hogy a Diószegi Sámuel utca jelenleg az erélyes slumosodás jeleit mutatja, ez Majka dalában is szerepel, valamint, hogy ez az utca határolja a Füvész kertet, ahol a Pál utcai fiúk című regény fontos jelenetei játszódnak. A gengesedés, a csavargás, az iskolakerülés és a bullying egyenes folyománya a börtön.

Szerelem és az előzetes - Fidelio

2008-10-18T16:58:00.007+02:00

A fenti képet egy hallgatóm készítette a debreceni börtönben, én pedig egy kissé feljavítottam, hogy látni lehessen, hogy az alkotónak micsoda formaérzéke van. Az ikonként megjelenő női portré pár filctollvonás eredménye egy zárkaszekrény külső falán.

Sok fogvatartott mondja, hogy a kint maradt nők legfeljebb másfél évet bírják ki "pasi nélkül", aztán megcsalják őket. Az előzetes letartóztatás alatt a börtönben a férfiak hite még szilárd, aztán megjelennek azok az elnyomhatatlan és kínos érzések, amelyek végül beigazolják, hogy asszony hűtlen volt.

Természetesen ez nem minden esetben van így, mert olyan is előfordul, hogy férfi fordul el a nőtől, sőt még olyan is, hogy a szabadulás után egyből szakít a kint hűségesen várakozó nővel.

A fenti rajz remekül illusztrálhatja azt a képet, ami a Beethoven operában a tömlöc mélyére vetett Florestan szíveben jelenik meg szerelméről, Leonoréről. A nő Fidelio néven börtönőrnek szerel fel, hogy a politikai fogoly szerelmét megmentse.

Talán valami hasonló folyamat mehetett végig annak a rabnak a fejében, aki a fenti rajzot készítette a debreceni börtönben. Néha tényleg csak a kint maradt szerelmes a reménysugár a börtön kínjaival szemben.

Az Operaház jóvoltávol nem régen részt vehettem egy érdekes beszélgetésen, ahol az Aszódi Nevelőintézet és a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákjai a Fidelio megtekintése után kérdéseket tehettek fel és elmondhatták a véleményüket. Erről bővebben lehet olvasni itt.

Beethoven felvilágosult darabjának vége minden börtönüggyel foglalkozó kutató számára meglepően tanulságos: a börtön a miniszter érkezésére alapvetően megváltozik. Mintha ma játszódna az opera.

Börtönrajzok az egykori Kultiplexben - így is lehet

2008-10-18T16:33:00.002+02:00

Fiáth Titanilla gyűjtéséből származnak a fenti rajzok, amikor a baracskai börtönben dolgozott, a kábítószer-perevenciós részlegen lévő fogvatartottakkal. A matricákat Titanilla és a street art művész Stark Attila ragasztották ki az egykori Kultiplexben valamelyest közelebb hozva ezzel a rabok világát a budapesti fiatalok egyik közkedvelt szórakozóhelyéhez. Szinte minden képet a fogvatartottak készítettek.

Érdemes megnézni az I.R.N.I. feliratú képecskét, ami talán azt fejezi ki, hogy a fogvatartottakat az írástudatlanság juttathatta a börtönbe, mert az iskolarendszerből kimaradtak, és egyre jobban marginalizálódtak. Az írás megtanulásával viszont magukra veszik a világ terheit (mint Jézus feje felett az I.N.R.I. felirat a keresztfán).

Ugyanilyen kettős értelmű felirat az ÜLTESS! is, ami a virágültetést mint szép gesztust is jelentheti, de azt is, hogy nagyon egyszerű a "megtévedt" embereket csak úgy leültetni a börtönbe, és utána rájuk sem bagózni, hanem hagyni őket akár napi 23 órán át a zárkájukban. A rabok is érzik tehát, hogy mekkora szerepe van a társadalmi reintegrációban a foglalkoztatásuknak. Milyen egyszerű lenne a két jelentést összevonni, és a leültetést úgy értelmezni, hogy a rabokat a börtön kedvező talajába elültetjük, és szép virág lesz belőlük. Sajnos tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen gyakran maga a társadalom sem fogadja be a börtönviselt embereket.

Az Only God Can Judge Me felirat azt jelenti, hogy a bíróság nem veheti el az ember méltóságát az ítéletével, és a rabok nem lehetnek a börtönök áldozatai csak azért, hogy az önmagukat bűntelennek érző "nagykutyák" lelkiismerete megnyugodjon.

Természetesen a fenti rajzokat én értelmeztem, nem a fogvatartottak, lehet azokat ezer más módon magyarázni, és erre talán az alkotók maguk lennének a legalkalmasabbak.

Pécsi falfestés - Így is lehet!

2008-09-30T13:23:00.005+02:00

A fenti két falfestmény a pécsi Fiatalkorúak Regionális Bv. Intézetének sétaudvarán látható, a fal belső oldalán. A képet sajnos nem sikerült egészben lefényképezni, de így is látható, hogy három részből áll. A felső kép bal oldalán az "isteni kéz" az ördög karmaiból menti ki a fogvatartottat, miközben a feleség és a két gyermek sír.

A jobb oldali kép jobb szélén egy rockernek vagy szélsőjobboldali (lásd a trikó közepén lévő szimbólumot) gengszternek kinéző személy egy hölgyet fenyeget a késével.

Mindkét képen látszik a festmény közepe, ami a börtönt ábrázolja, ahol "barna" és "fehér" fiatalok együtt élnek békében, fociznak és festenek. A képeket természetesen nem elemeztük részletesen, mert az egy külön tanulmány lehetne.

Hadd idézzem azt az e-mailt, amivel ezek a szép képek érkeztem hozzám:

Tisztelt Fliegauf Gergely!

Gyakran olvasom, nézegetem a
börtönpszichológia írásaidat, és a falrajzok kapcsán elmondhatom, hogy itt
Pécsett az fk. intézetben egy közös falfestést hoztunk létre a
fogvatartottakkal. A "művészek" közül senkinek sem volt előképzettsége rajzból,
festészetből, pusztán a közösségteremtés, a pozitív értékek teremtése,
közvetítése volt a cél.

Tisztelettel: dr. Bencze Béla bv. alezredes, parancsnok-helyettes

Köszönjük a képeket. Fel szeretném hívni a kollégáim figyelmét, hogy bármilyen hasonló képet szívesen közzé teszek a blogon.

Később a falfestés kapcsán az alábbi e-mailt kaptam:

Kedves Fliegauf Gergely!
Ma egészen véletlenül rátaláltam az blogjára/blogodra. Nem
tudom melyik a helyes, az egyszerűség kedvéért maradnék a blogodnál!No, én
jómagam és társam Katona Kriszta csináltuk a fiatalokkal a pécsi fiatkorúak
büntetés-végrehajtási intézetében a falfestményt. A Murál Morál Nicaraguából
eredő közösségfejlesztő módszerrel. Sok munka áll benne, rengeteg foglalkozás,
tervezés, majd egy intenzív egy hetes festés. Mindezt Katona Kriszta és jómagam
jóvoltából mindketten a Murál Morál csoport tagjai vagyunk. (www.muralmoral.org)
Ránk is nagyon mélyen hatott ez az időszak, habár alkalmazzuk
ezt a módszert nem fogvatartotakkal is, ég és föld a különbség a két csoport
között. Rengeteg átbeszélgetett óra áll mögöttünk a bent szerzett
tapasztalatokról, próbáljuk keresni a válaszokat a kérdéseinkre. Jelenleg egy
filmen dolgozunk, melynek fő témája a FAL lesz. A fal amit festettek, a belső
falak, fal a két élet között stb.
[...]
Üdvözlettel:
Kovács Orsolya

Köszönjük szépen az infromációt, és a további munkához sok sikert kívánunk...

Mondj nemet a rasszizmusra! - Angol példa

2008-09-30T11:20:00.003+02:00

A Combat 18 egy angliai szélső jobboldali paramilitáris szervezet, amelynek korábban börtönőr tagjai is voltak. Az egyesült királyságbeli büntetés-végrehajtási testület (HM Prison Service) 2001 augusztus 28-án bocsájtotta ki 8100-as körlevelét, amelyben megtiltotta, hogy bárki, aki a testületnél szolgál, szélsőjobboldali, rasszista szervezet tagja legyen. Az idézett körlevél függelékében (annex) látható, hogy a testület tagjainak írásban kellett nyilatkoznia arról, hogy nem tagjai a szélsőséges szervezeteknek. A HM Prison Service telefonos szolgálatot is felállított annak érdekében, hogy akiben kérdés merül fel, nyugodtan érdeklődhessen.

Az intézkedés a gengesedés szempontjából is teljesen racionális, ugyanis a szélsőséges ideológiájú szervezetekbe való tömörülés nagyon emlékeztet a futball-huliganizmusra és a börtönbeli gengesedésre, azaz a testületi tagok ugyanúgy kezdenének viselkedni, mint a fogvatartottak.

Kitartás Hadházik

2008-09-28T18:53:00.004+02:00

A nem integrálódott romák a börtönbe kerülnek?

A börtönben megjelennek a legsúlyosabb társadalmi problémák, és a börtön társadalmi szerepe (funkciója) szélesebb spektrumú problémákat termel és vet fel. A fenti falfirkát 2008 nyarán fotózta egy hallgatóm (Tóth János) a debreceni börtönben. A felirat szerint a fogvatartott 2005-2006-ban tartózkodott a börtönben. Úgy tűnik, hogy a börtöbeli probléma a külvilágban is folytatódik, lásd az origo.hu 2008-as cikkét:

Visszafizette Hajdúhadház azt a pénzt, amelyet roma integrációért kapott az
államtól korábban - azóta ugyanis elsőfokú bíróság mondta ki, hogy a város több
iskolájában jogellenesen különítik el a cigány gyerekeket.

eredeti origo cikk (fontos a cikk elején a figyelmeztetés is...)

Tököli hiénák

2008-09-24T13:03:00.005+02:00

Ez a fába vésett felirat az egyik magyar bv. intézet szállítózárkájában készült, és egy börtönbeli csoportosulásra utal. Tökölön működik a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete, ahol talán jellemzőbbnek mondható a fogvatartottak közötti bullying, azaz kortárs-erőszak.

A képen a kutyafej mellett látható egy 10-es szám, valamint egy nap jel. Ez azt jelenti, hogy a fogvatartott tíz nap múlva szabadul. Nagyon jellemző, kisebb falfirka volt ez az egykori sorkatonák körében is, akik "vágták a centit", azaz számolták, hogy hány napjuk van még a leszerelésig. Az egykori sorkatonák szintén vésték és firkálták a számokat, illetve a nap szimbólumot téglába, fába, vasba.

A vésett falfirka elkészítése időigényes, és feltételezi, hogy a készítő hosszú ideig egyedül van. A képen látható falfirka legyártása olyan sok időt vett igénybe, hogy felmerülhet a kérdés, hogy a személyzet ellenőrizte-e a fogvatartottat a zárkában tartózkodása során. A véséshez ugyanis olyan szerszám kellett (kés, kiélezett kanálnyél, csavarhúzó stb.), ami tiltott tárgy a bv-ben, mert veszélyes.

Magyarázatként mindenképpen hozzá kell fűzni, hogy a jelenlegi magyar börtönökben egy körletfelügyelőnek rendkívül sok dolga van, és a személyzet leterhelt. Valamint fontos az is, hogy az ilyen típusú firkák a világ minden börtönében előfordulnak, azaz valahogyan a börtön rendszerének a részei, mint azt a blog korábbi bejegyzéseiben is lehet látni.

Szociológiai nyelven úgy lehetne a börtönrajzok problémáját minősíteni, hogy ezek a jelenségek önálló, önfenntartó struktúrák, amelyek nagyon makacs módon ellenállnak a börtönszervezet minden változtatási kísérletének, azaz egy olyan funkciót töltenek be, ami az egész rendszer túléléshez szükséges.

Az pedig, hogy milyen egy börtön, elsősorban a társadalmon múlik, nem pedig a rabokon és a börtönőrökön. Ez a börtön nagyítófunkciója, bármennnyire kényes és kényelmetlen is, a börtönökben felbukkanó problémák a társadalmi problémák melegágyai és lenyomatai. Sok helyen, sokak - én is - leírták már, hogy egy ország börtönrendszerének tanulmányozása diagnosztikus képet adhat az adott ország egész társadalmáról.

Skinheadek a börtönben

2008-09-06T18:01:00.003+02:00

Ez a művészi kivitelezésű kép az egyik magyarországi börtönben készült 2008 nyarán. A férfi bal válla fölött, igaz halványan, de a "SKINED" felirat olvasható. A fegyelmi elkülönítő helyiség falán található rajz is egy kopasz, kigyúrt férfit ábrázol. A magyar börtönökben merőben új jelenség a skinhead mozgalmak felbukkanása. A rajz természetesen egy idealizált bőrfejűt ábrázol, azonban azt tudni kell, hogy a fegyelmi zárkákban a fogvatartottnak rendkívül sok közölni valójuk van a külvilággal, és szinte minden esetben egy másik fogvtartottal való összetűzés miatt kerülnek oda.

Árják és drogpiac

2008-09-06T17:46:00.005+02:00

(jelentősen feljavított kép - 2008 november 22-én)

A fenti falfirka egy magyar börtönben készült 2008 nyarán. A szöveg a következő:

"Nem szállítanak el, de ha itt maradok, enyém lesz, enyém lesz az egész drogpiac! Átveszem az üzletet, az árják örülhetnek, ha velem üzletelnek. Már az öcsém, SMOKI, elintézte az összekötőt, befagyasztotta a csatornáikat, nem kell a segítségetek."

A kép minőségén szándékosan rontottam, hogy ne lehessen semmit felismerni az adott intézetből. Amennyiben az üzenet tartalma nem felvágás, azaz "menőzés", akkor fel lehet tételezni, hogy az írás szerzője a börtönben kábítószer terjesztéssel kíván foglalkozni, és a legnagyobb felvevő piacát a fehérbőrű fogvatartottak, azaz az "árják" képezik. Persze az is lehetséges, hogy a szöveg szerzője éppen a fehérbőrűeket akarja kiszorítani a piacról. Ez utóbbira utal az a célzás, hogy "befagyasztották a csatornákat".

A fehérbőrű és másmilyen fogvatartottak közti, kábítószerügyi viszály első hazai bizonyítéka lehet ez a fotó, amit az egyik hallgatóm a nyári gyakorlata alatt gyűjtött.

Mobiltelefon elrejtési módszer a börtönben

2008-09-02T19:45:00.003+02:00

A fogvatartottak rendkívül találékony módon, két vödör segítségségével képesek elrejteni – a börtönben egyébként tiltott tárgynak számító – mobiltelefont.
Az egyik vödör tetejét a peremnél levágják, egymásba rakják a két vödröt, és így dupla feneke lesz a vödörnek. A vödröt egyébként felmosóvödörként használják a börtönben, és az a zárkafelszerelés része. A peremet el lehet vágni egy bicskával, vagy egy kiélezett fémdarabbal, sőt egy élesebb ollóval is.
Az alsó vödör aljára lyukat ütnek, és azon keresztül rejtik el a telefont az üregbe.
A zárkaellenőrzés (hippelés) során nagyon nehéz észrevenni, hogy a vödör duplafenekű. A ma készülő telefonok mérete és a súlya is olyan csekély, hogy a készülék akár a töltővel együtt is elfér az üregben, és a vödröt megmelve nehéz érzékelni a súlytöbbletet.
A fogvatartottak ilyen helyekre akár pénzt, kábítószert, tiltott gyógyszert is rejthetnek.

Egy példa a kognitív értelemben biztonságos börtönre

2008-08-26T09:08:00.005+02:00

A gelsenkircheni Sotha

Rüdiger Ortmann szerint – aki egyébként Friedlich Lösellel ellentétben a Németországban működő szociális terápiát egy hosszas metaanalízis elvégzése után nem minősítette hatékonynak –, a szociális terápia célja az, hogy az ilyen terápiát szolgáltató intézet (Sozialterapeutische Anstalt - Sotha) jobban működjön, mint az egyéb büntetés-végrehajtási intézetek (Justizvollzugsanstalt - JVA). A németországi szociális terápia lényegében azonos a kanadai és az amerikai kognitív behavior terápiákkal, azzal a lényegi különbséggel, hogy Németországban a szociális terápiát intézményesítették. Németországban több, teljesen önállóan működő Sotha van, míg a JVA-k nagy részében a szociális terápia fizikailag is önálló alegységként működik.
A Sothákban a német büntetés-végrehajtásról szóló törvény (StVollG) szerint a súlyosabb szexuális bűnelkövetőket, illetve az úgynevezett biztonsági őrizet (Sicherungsverwahrung[1]) hatálya alá tartozó fogvatartottakat lehet önkéntes alapon kezelni.
A gelsenkircheni Sotha kezelési koncepciója alapján ismertetjük az intézet működését. Klasszikusnak mondható kriminológiai kézikönyvében már Sykes megírta, hogy a különböző magatartáskorrekciós technikák nem alkalmazhatók önmagukban, illetve, hogy a technikák hatékonyságát nagyon nehéz megmérni. A gelsenkircheni intézet működése is ilyen kezelési koncepción (Behandlungskonzept) alapszik, de két egymástól mégis elkülöníthető kezelési területen zajlik.
1. Kezelés a lakóközösségben: Az intézetben hat lakóközösség működik, egyenként tíz főnyi létszámmal, és a közösségek lakóhelyének kialakítása szociálpedagógiai alapokon történt meg: a fogvatartottak egyéni elhelyezésű zárkákban vannak, konyhákban főzhetnek, és a személyzettel állandó kapcsolatban állnak. A pedagógiai szempont lényege abban foglalható össze, hogy a körlet átlátható, működése közösségi felelősségen alapszik, a körlet az intézet egyéb területei között átmeneti csatornát képez, ugyanakkor a körlet berendezése hasonlít a szabad életben megszokott körülményekhez. A lakóközösség heti rendszerességgel értékeli a saját működését. A kezelési módszereket is rendszeresen megvitatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyéni szinten is elbeszélget a koncepció érvényesüléséről. A lakóközösséget szervezett módon a családtagok és a barátnők is meglátogatják. A személyzet a fogvatartottakkal egyedi és hálózati szinten is foglalkozik – az utóbbi módszerrel az informális és a formális intézeten belüli kapcsolatrendszerek feltérképezhetők. A fogvatartottakból és a személyzetből álló közösség dönt az egyéni kezelési tervekről, a szabadságvesztés fokozatának[2] megváltoztatásáról, sőt az eltávozásokról és a kimaradásokról is. Mindemellett a személyzet a kezelési tervet, és annak minden változását dokumentálja.
2. Speciális kezelés: A fogvatartottak a Sothában dolgoznak, illetve, ha nincsen képzettségük, oktatásban vesznek részt. A szociális terápia lényege a visszaesés esélyének csökkentése, ez is kezelés keretében valósul meg, és tulajdonképpen itt alkalmazzák az igazi kognitív behavior elemeket: a fogvatartottak a csoportos foglalkozáson a bűncselekményük minden mozzanatával szembesülnek, és az élményeiket közösen dolgozzák fel. A részvétel aktivitást követel meg. A feldolgozott élményeket átstruktúrálják, és a csoport figyelmének fókusza a jövőre irányul. A rabok a következő kérdéseket teszik fel maguknak: hol, mikor, kivel, miért, hogyan, mennyire, meddig vagyok veszélyes? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig tudok ezen változtatni? vagy: hol, mikor, kivel, miért, mennyire, meddig nem vagyok veszélyes? – ezeket a kérdéseket a fogvatartottak csoportosan vitatják meg, és szakemberek segítségével keresnek rájuk válaszokat. A kognitív terápia mellett a fogvatartottak pszichoterápiás kezelésben is részesülnek, amelynek a szabályai éppen olyanok, mint egy civil intézetben. Ide tartozik még a kortárs és sorstárs segítés, a szociális tréning (pl. hogyan kell állásinterjúra menni, hogyan kell megírni egy lakásbejelentő lapot) és a sport.

A fentebb részletezett lakóközösségi és speciális kezelések adják ki összességében az intézeti kezelést, amelyben a személyi állomány is aktív részt vállal, és mindenki olyan terápiás módszert alkalmaz a munkája során, amely a személyiségéhez és a szakképesítéséhez a legjobban illik.
A fogvatartottaknak nem kötelező résztvenniük a terápiában, azonban ha két évnél több időt kell eltölteniük a büntetés-végrehajtási intézetben, egy úgynevezett beutaló intézetbe kell menniük (Einwiesungsanstalt), ahol egy hónap alatt büntetés-végrehajtási szempontból megvizsgálják őket, és ha alkalmasak, és a bűncselekményi profiljuk indokolja, felajánlják nekik a terápiát. A Sothában a négy hónapos, fokozatos felkészítés után, eddig minden fogvatartott úgy döntött, hogy a terápiában érdemes részt venni.
Az évtizedek óta működő intézetben nem fordult elő fogvatottak közötti erőszak, szökés vagy öngyilkosság. Ennek az lehet az előzménye, hogy az intézetben intenzív bizalmi kapcsolat van a személyzet és a fogvatartottak között, illetve a fogvatartottak előtt perspektíva áll. Mind az intenzív kapcsolat, mind pedig a perspektíva a Milgram kísérlethez hasonló erélyes meggyőzési alapokon nyugszik, csak ebben az esetben – természetesen – pozitív irányban. A kapcsolati-perspektíva modell a klasszikus szociálpszichológia eredményein nyugvó alkalmazott pszichológia, amely lényegében folyamatosan és kiegyensúlyoztottan mediál a felek között, és a fogvatartott szelfjét struktúrálja át.

Végül álljon itt egy esettanulmány egy német fogvatartottról:
2005-ben a fogvatartott egész Németország legveszélyesebb rabja volt: két méternél magasabb, kisportolt testalkatú, egykor a Francia Idegenlégióban szolgáló, többszörös, szexuális motívumú emberölést elkövető, biztonsági őrizetre ítélt személy. Egész testét tetoválások borítják, amelyeket még a katonai szolgálat idején szerzett. Jelenleg harminc éves, korábban öt börtönőr kellett a mozgatásához. Kéz- és lábbilincsben szállították, és folyamatosan megfigyelés és teljes társas izoláció alatt tartották. Többször kellett az elkülönítés alatt a testét rögzíteni (Fixierung), ami Németországban, és még pár hasonló kultúrájú országban azt jelenti, hogy a fogvatartott testét három ponton: a kezeknél, a lábaknál és a törzsnél, az elkülönítés alatt egy ágyhoz vagy (pl. Ausztria esetén) a padlózathoz szíjazzák. Magatartása mindezen intézkedések következtében még szélsőségesebbé vált, rendszeresen kiabált, tombolt, tört-zúzott, szinte fékezhetetlen volt. A szigorú körülmények ellenére, a teljes izoláció alatt képes volt arra, hogy tükröt, tűt és tintát szerezzen, és a homlokára töviskoszorút tetovált. A gelsenkircheni Sotha igazgatója, a korábban említett Carsten Heim, 2006-ban ellátogatott a Werli Büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a fogvatartottat őrizték, és úgy döntött, hogy önnön felelősségére a saját intézetébe szállíttatja őt. Ezen cikk írásának idején a fogvatartott a Sothaban tartózkodik, és lényegében két éve problémamentes, a diszruptív magatartásmintái az új intézetben pár hét alatt eltűntek, és ugyanolyan szabadon mozog az épületben, mint a többi fogvatartott; illetve az egyik lakóközösség aktív tagja.

[1] A Sicherungsverwahrung egy speciális, határozatlan ideig tartó szabadságelvonással járó intézkedés. A fogvatartott a letöltött szabadságvesztés büntetés után továbbra is a büntetés-végrehajtási intézetben marad, és onnan nem távozhat el. De facto azonos a magyar büntetőpolitikában hasonló funkciót betöltő tényleges életfogytig tartó szabaságvesztéssel.
[2] Nem egyezik teljes mértékben a magyar jogszabályi feltételekkel: sem a fokozatváltás lehetősségével, sem pedig az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával, mégis hasonlóan nagy jelentőségű a fogvatartott életében.

Favelák és börtöngengek

2008-08-25T17:52:00.003+02:00

forrás: http://www.flickr.com/photos/ryansworldadventures/

A gengek urbanisztikai hatterével kapcsolatban még meg kell említeni, hogy a brazil és más dél-amerikai nagyvárosokban elszegényedett negyedek, favelák találhatók, ahol a brazil hatóságok szerint 1978 óta polgárháborús helyzet van. Ezekben a favelákban szintén fiatalkorú gengek uralják a rendet, a kábítószereket, a fegyvereket és a szerencsejátékokat; olyannyira, hogy a rendőrség sem nagyon merészkedik be ezekre a helyekre. A favelák teljes mértékben izolálódnak és szeparálódnak a többségi társadalomtól, és így tesz a társadalmi elit is: a São Paulo-beli Alphaville kerület húszezer, jómódú lakosa falakkal, szögesdrótokkal és börtönkapukra emlékeztető zsilipekkel választotta el magát a faveláktól. Alpahville-ben nem rendőrautók, hanem a biztonsági szolgálat gépkocsijai járőröznek. A favelákból tehát elvileg éppen olyan képtelenség kijutni, mint egy börtönből.
A slumosodás jelenségének tanulmányozásához nem kell annyira messze menni. Nem is olyan régen komoly aggodalmakat vetett fel az olasz rendőrség és a sátoros romák közötti viszály, valamint a roma slumok felgyújtása Róma külvárosaiban. A koppenhágai „little Mogadishu” negyed ugyanilyen kérdésekkel szembesíti a dán rendőrséget. Magyarországon is nagyon hasonló események tanúi lehettünk. Már nem nagyon emlékszünk a székesfehérvári Rádió utcai 11 alatti eseményekre, amikor a hatóságok 1995-ben egy roma telepet próbáltak felszámolni, és az intézkedéseknek széles társadalmi tiltakozás lett az eredménye. A 2006 október 15-én, Olaszliszkán történt tragédia máig borzolja[1] a társadalom idegeit, de említhetnénk a nyíregyházi Guszev Telepet, aminek egyébként börtönkapcsolatai is vannak, a miskolci Szondi Telepet, a budapesti Illatos úti Dzsumbujt vagy a VIII. kerületet.

[1] lásd: Ungváry Krisztián (2007) társadalomtudományi jellegű elemzését: http://www.fn.hu/hetilap/20061121/ungvary_krisztian_mi_kis/

Észak-Ír börtöntörténelem: A "pokróclázadás"

2008-08-25T17:17:00.008+02:00

Bobby Sands

Kieran Nugent, az első pokrócember. Falfestmény a Long Kesh külső falán. "Csak akkor hordok rabruhát, ha a hátamra szegezik."

Pokrócba burkolózott elítéltek. A falra a saját ürüléküket kenték.

A belfasti Long Kesh börtön hírhedt H-Blocks-jai, azaz H alakú körletei

A Pokróc Tüntetés (Blanket protest) idején, 1976-ban az Észak-Írországi Maze Börtönben háromszáz politikai fogvatartott megtagadta a rabruha viselését, mivel az azt jelentette volna, hogy ugyanolyan kürülmények között kellett volna élniük, mint a köztörvényes bűnözőknek. A fogvatartottak az Észak-Ír konfliktus idején kerültek a börtönbe, és az akkori brit kormányzat terrorizmussal gyanúsította őket. A fogvatartottak egy pokrócot vetettek a vállukra, és nem hordták az egyenruhát. Később megtagadták a tisztálkodást, nem vágták le a hajukat és a szakállukat, sőt az események eszkalálódása idején a székletüket a zárkák falára kenték (Dirty protest). 1981 augusztusában tíz ír fogvatartott halt meg végső elkeseredésében éhségsztrájkban. 1983-ban 38 IRA fogvatartott megszökött az intézetből. A szökés, a csoportos ellenszegülés, az egységes külsőségek mind lehetnek gengjellemzők, azonban mégis úgy tűnik, hogy a gengesedés a köztörvényes fogvatartottakhoz kapcsolódik. A Pokróc Tüntetés azonban teljes mértékig azonos mintázatokat mutat egyes börtönlázadásokkal, azaz feltehető, hogy maga a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a többségi társadalom viszonyulása vált ki egyes csoportos viselkedéséket zárt körülmények között.

A történteket egy filmben is feldolgozták, 2008-ban. A filmet a Titanic filmfesztivál 2009-ben két alkalommal vetítette Magyarországon is.

A Mara Salvatrucha geng története

2008-08-25T16:58:00.004+02:00

Végbélbe rejtett mobiltelefonról készült röntgenfelvétel. A készüléket egy MS 13 gengtag akarta egy börtönbe becsempészni. A 2005-ös braziliai börtönlázadásokat mobiltelefonokkal szervezték meg.

MS 13 gengtagok kimenekítése egy dél-amerikai börtönből, egy börtönlázadás során

Az MS 13 egy óriási, multinacionális, teljes körűen megszervezett, bűncselekmények elkövetése céljából alakult csoport.
A Mara szónak kettős jelentése van, egyrészt Közép-Amerikában genget jelent, másrészt olyan bűnözőt, aki bandákban feketegazdasági (kábítószer, szerencsejáték), behajtási és pénzmosási alapokon követi el a cselekményeit.
Az 1979-től 1992-ig tartó El Salvadori polgárháborúban a jobb oldali kormányzat harcolt négy kommunista guerillacsapattal, és egy legenda szerint az egyik legnagyobb összetűzésre egy San Salvadori utca 13-as száma alatt került sor. Innen a 13-as jel, és a gengtagok annyira tisztelik ezt, hogy a nagyobb bűncselekményeket (pl. a jelentős számú halálos áldozattal járó buszrablásokat) 13-án követik el. A genget ilyen szempontból nehéz leválasztani a történelmi háttérről és a politikáról, akárcsak az észak-ír rabokat, akik részt vettek a Pokróc Tüntetésben.
A Salvatrucha szó azt jelenti, hogy „felkészültek a bűnözésre”, és ez kijezetten hasonlít a Hell’s Angels tagok öklére gyakran tetovált „si vis pacem, para bellum” latin idézetre, ami azt jelenti, hogy “ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra”. Érdekes párhuzam az is, hogy az MS13 és a Hell’s Angels tetoválások egyaránt gót betűvel íródnak.
Az MS13 nemzetközi „bűnszövetkezet” jelenleg hat országban működik, és mintegy félmillió tagot számlál.
Az Egyesült Államokban 32 államban jelen vannak, és a geng-hálózat keménymagja mintegy tízezer főből áll. Jelszavuk: „join us or die”, - azaz csatlakozz hozzánk, vagy meghalsz - ; de magának a gengtagságnak is csak három vége lehet: kórház, börtön vagy a halál. Évente ötezer genggel kapcsolatos bűncselekmény történik az Egyesült Államokban, az MS 13 felelős az alvilági üzletekért, a behajtásokért és az állandó utcai fenyegetésekért.
Az MS 13 tagjait az ún. „jumping in” rituálé során avatják be, amikor az új tagot a régiek tizenhárom másidpercig keményen megverik. A Mara Salvatrucha a drog dealereket is képes volt megadóztatni, és tőlük is védelmi pénzt szed.
A jelük, és a testükre a leggyakrabban tetovált jelkép az úgynevezett ördögszarv, amit a hetvenes és a nyolcvanas években a heavy metal zenekarok (főleg Ozzy Osbourne) használt: az ökölbe szorított kéz mutató és kisujja kiegyenesedik, azonban az MS 13 tagoknem úgy mutatják, ahogy a rocksztárok, hanem a tenyerük néz előre felé. A gengtagok egyébként kézjeleket használnak a kommunikációra, amelyek segítségével az áldozat megtámadását tervezik meg. Ez egészen hasonló a kommandosók kézjelekkel való kommunikációjához. Hazánkban – egy általam végzett kutatás során - a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében dolgozó nevelők is beszámoltak már ilyen fogvatartotti kézjelekről.
Az MS 13 gengtagokra tetovált szinbólumok ugyanúgy életrajzi utalások, mint az orosz börtöntetoválások.
A Los Angeles-i játszótereket tartják a gengesedés melegágyának, főleg azokat, amelyek a bevándorlók (etnikai kisebbségek) által lakott negyedekben vannak. Az utcai gengek élete az erőszak és a kábítószerek élvezete között zajlik, majd a börtönben ér véget. A börtön azonban nem jelent kiutat a gengből, mert az M13 jelen van az intézetekben is, és így a fegyintézet inkább egy olyan helynek fogható fel, ahol a fiatalok elsajátítják a geng legnehezebb szabályait, azaz a börtön a gengesedés magasiskolája. A börtönökben a gengek sokkal erőszakosabbak, amit a brazil börtönökben 2005-2006 során lezajlott PCC-MS13 háború is jelképez. Úgy tűnik, hogy a brazil, salvadori, hondurasi és guatemalai börtönökön belül van az MS13 irányító szervezete. 2005-ben a guatemelai börtönökben is lázadás folyt: hét börtönben 35 rivális gengtagot öltek meg.
Az amerikai hatóságok 2000 után az MS13 tagokat igyekeztek a kiutasítás eszközével Salvarodba deportálni, de a salvadori hatóságok tiszta erkölcsi bizonyítványt állítottak ki a tagok számára, akik így vissza tudtak szivárogni a gengek irányító magjába.
A gengből való kilépés ugyanakkor azt jelenti, hogy a kilépő személy halálra van ítélve, meg kell jegyeznünk, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a roma marime átokhoz. A geng ugyanis nem viseli el, ha egy tagja távozik a soraiból, ugyanis arra a személyre mint egészre szüksége volt a létezéséhez. Ez azt jelenti, hogy a távozó gengtag fejében és a testén lévő információk a geng tulajdonát képezik, és az „illetéktelen” személyek (rivális geng, hatóságok) kezébe juthat, ezért a távozás egyenlő az árulással.
Az MS 13 kegyetlenségére jellemző a Brenda Paz megkéselésének esete, akit 17 éves korában, 2003 július 13-án ölt meg a Salvatrucha, mert a gengből kilépett fiatal lány nyilvánosan nyilatkozott a gengmúltjáról. Paz kisasszony a gyilkosság idején négyhónapos terhes volt. A lány az FBI tanuvédelmi programjának részese volt. A hatóságtól kapott pénzből rendezett partyról csalogatta el a gyilkosa Ismael Cisneros, aki a Shenandoah folyó Virginia állambeli torkolatában lévő mocsaras területen végzett a lánnyal.
A nemzetközi geng-terjeszkedés a tengeren túlra is nyúlhat, és erre napjainkban a Bandidoson, a Hell’s Angelsen és az MS13-on kívül még két példát is találhatunk a szakirodalomban.Az ALKQN (Latin Kings) nevű geng még az ötvenes években alakult Puerto Rico-i bevándorlókból Chicagoban, pár évtiezeden belül már szupergeng lett, és Mexikóba, Ecuadorba ás a Dominikai Köztársaságban is felbukkant, sőt a kielencvenes években megjelentek a barcelonai és a genovai börtönökben is. A Ňetas nevű Puerto Rico-i geng 1981-ben alakult, hogy a börtönökben felvegye a harcot a G27 és Insects nevű gengek ellen. A kilencvenes években a karibi és a dél-amerikai bevándorló (tehát EU státuszú) fogvatartottak körében szintén megjelentek a spanyol és az olasz börtönökben.

Orosz börtöntetoválás

2008-08-04T12:32:00.005+02:00

"Muszlimok ébredjetek! Mentsük meg közös hitünket!"

Az oroszországi Vlagyimir Oblasztybeli Börtön testvérkapcsolatokat ápol a Bochumi Börtönnel. A bochumi utam során jutottam hozzá D. Sz. Vadaljev teljesen egyedi gyűjtetményének másolatához, amelyben többnyire halottakról (!) és elő orosz fogvatartottakról készített fotók alapján hatalmas mennyiségű, rendkívül kidolgozott börtöntetoválásokat rekonstruált és elemzett a szerző. Szándékosan az egyik legérdekesebb, feltehetően csecsen nemzetiségű fogvatartott tetoválását válaszottam ki az impozáns gyűjteményből. A gyűjteményben található börtöntetovlások az ötvenes évektől a kilencvenes évek végéig készültek. A fenti tetoválás is a kilencvenes években készült.

A mű esetleges további tanulmányozásához, valamint a szkennelésben való segítséghez, a könyv esetleges magyar nyelvű kiadásához bármilyen segítséget, ötletet szívesen várok az oldalt található e-mail címre.

Gyűlnek a börtönbeli falfirkák

2008-08-04T12:01:00.005+02:00

Egy magyar börtönben készült falfirka. "Kasu Nyaki Mulas Jó..." - kezdődik az üzenet, amiben a fogvatartott az egyik testvérének üzen a szállító zárka ajtajának falán, leírja a "bebukás" és a szabadulás dátumát. A testvér fogalma a börtönben, és általában a bűnözői körökben jóval tágabb, mint a többségi társadalomban.

Egy magyar börtönben készült, a hallgatóim által fényképezett, önmagáért beszélő falfirka. A fogvatartott nem adja fel, bármilyen elkeseredett a helyzete a börtönben; legalábbis ezt kívánja kommunikálni a falfirka által.

Török nemzetiségű fogvatartottak falfirkája egy német börtönben. A fogvatartottak vélhetően másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók, mert német nyelven írtak az egyik befogadó zárka ajtajára. Az Essen-Schonnekbeck felirat egy helységnévre utal, ahonnan a fogvatartottak származnak, és a zárka ajtaján egymásnak üzennek.

Tudományos kutatásomhoz és cikkemhez továbbra is gyűjtöm a börtönökbeli falfirkákat, és egyre több fénykép van már a birtokomban. A börtönbeli falfirka - mint minden egyéb falfirka - elsősorban üzenet, kommunikáció, amit elemezni lehet, és legalább olyan egyedi jellegzetességekkel bír, mint a közösségi mellékhelyiségekben található felfirkák.

Korábban erről a témáról: letölt

Bochumban jártam

2008-08-04T10:51:00.002+02:00

A Bochumi Börtön (JVA Bochum) belső bástyafalán látható falfirka, NATO dróttal. Jellemző, hogy az intézet külső falára a falfirkászok nem rajzolhattak, viszont beengedták őket a börtönbe.

Bochumban és Gelsenkirchen környékén végeztem kutatást július második felében:
bővebben