Walter Jens izgalmas börtönkönyve 1968-ból

Walter Jens 1968-ban írta ezt a negatív utópiát, amikor Párizs és Prága lángokban állt, valamint Mexikóban elkezdődött a La Onda mozgalom. Mindhárom esemény a szabadság fogalmának átértelmezését vonta maga után, és a mai kor emberének életét az akkori forradalmárok már meg sem értenék, mégis, a könyv rendkívül elgondolkodtató.

Olvashatunk benne a börtönfirkákról is: "Az elődök obszcén képeket rajzoltak a falakra. Az őrök sohasem tüntették el őket, s ha elhalványultak, gondosan megújították a rajzokat. Meg akarták mutatni minden vádlottnak, milyen környezetbe juttatták magukat." Valóban, minden börtönfrikának és graffitinek van ilyen funkciója is, csak talán a mai börtönökben a rabok lettek a saját őreik. Walter Jens börtönében a politikai rabok között nincs erőszak, és nincs gengesedés. Ellenben intézményesül a kínzás: forró cellák, fagycellák, fullasztó cellák, üvegszilánk falú cellák.

Az egész társadalom három osztályból áll: vádlottak, tanúk, bírák. Mindenkiből lehet minkenki egy szempillantás alatt. A főhős, egy Sturm nevű férfi, akit Neroról írt könyve miatt üldöznek, négy nap alatt lesz vádlottból bíró, sőt majdnem ő lesz a legnagyobb hatalmasság. A főbíró alakja is nagyon érdekes: maszkot hord, és a korábbi idők legnagyobb színészének hangján beszél. A könyvben olyan társadalommal szembesülünk, ahol bármikor megtörténhet, hogy valakit Manchesterből, Bourdeaux-ba, majd egy német kisvárosba telepítenek, és közben eltűnik a felesége. De már felesége és férje sincs senkinek, az emberek ágyasai egymásnak. Napi tizenhat órát kell dolgozni, és aki a szabadidejében nem megy el a gyűlésekre, azt halálra ítélik. Sturm egyik jó barátja először a várost nem hagyhatja el, aztán a háztömböt, aztán az utcát, aztán a lakását, aztán a szobát. Végül megöli magát a feleségével. Sturm feljelenti és öngyilkosságba hajszolja a szerelmét, egy doktornőt, csakhogy önmagát mentse a terrorból. Avagy a körülmények úgy alakulnak, hogy a történéseket így is lehet érzékelni. A végén már Sturm sem tudja, hogy mi az igazság.

Walter Jens azzal szembesít minket, hogy a szeretet az egyetlen akadálya a boldogságnak. Sturm pedig azt mondja a könyv legvégén, hogy ő inkább szeretni akar, nem akar boldog lenni. A könyvet 1980-ban fordította magyarra Kincses Edit, és a Magvető Világkönyvtár sorozatban jelent meg. A Kálvin téren vettem egy utánfutós antikváriustól 100 forintért.

mara salvatrucha kultusz

A Mara Salvatrucha (MS13) gengről már írtam korábban. Ahhoz a cikkhez, az ebben a blogban egyébként oly ritka, megjegyzés is született egy bloggertől.

Az MS13 egyrészt egy geng, ami az angol nyelvű szakirodalomban "criminal gang", amit magyarra úgy lehetne átültetni, hogy "bűnöző banda", de ez utóbbi a magyar nyelvben már sokrétű jelentéssel bír, ezért maradnék a geng kifejezésnél.
Az MS13 másrészt az ellenállás szimbólumává vált, aminek csak az egyik formája a bűnözés. A kirekesztettség, a sodródás, a társadalmon kívüliség közvetítődik az MS13 kultuszon keresztül.
Az MS13 harmadrészt a beilleszkedni képtelen etnikai kisebbségek számára is mozgalomszerű jelentőséggel bír. Ezt lehetne talán testvériségnek nevezni, ami már a magyar börtönvilágban is megjelent, Lauonda néven.
Az MS13-nak mindenképpen van politikai üzenete avagy koncepciója is, hiszen az elnevezés hasonlít az M26-7 mozgalom nevére és szimbólumaira. Az M26-7 Fidel Castro mozgalmának a betűjele, amit karszalagon hordtak a kubai kommunista forradalmárok. Érdekes lenne azon elgondolkodni, hogy ha a Szovjetúnió nem szűnt volna meg, mivé alakult volna az MS13 az egykori hidegháborús nagyhatalom támogatásával.
Az MS13 ugyanakkor egyfajta művészi megnyílvánulás is, egy olyan jelenség, ami versek, filmek, festmények témája lehet. Erre mutatnék most be pár példát, amit az egyik legjelentősebb, nem főirányú képzőművészeti közösségi oldalon, a jellemző nevű, deviantart-on találtam.

Egy meth nevű művész képe egy MS13 tagról. A kollázson lévő fotón jól láthatók a jellegzetes, gót betűs MS13 tetoválások. Egészen a hatvanas évek végéig a tetoválások nagy része az egész világon a börtönökben készült, és a tetováltság egyenlő volt a börtönviseltséggel. Ez természetesen a nagyobb méretű, nem kifejezetten művészi tetoválásokra vonatkozik. Az alkotó a kép jobb felső sarkába azt írta, hogy a képen lévő személyt őrültnek címkézik, és nem vesz róla tudomást a kormányzat. Az őrült (loco) kifejezés egyébként gyakran megjelenik a spanyol hip-hop dalokban, és a gengkultúrában is. Jelentése természetesen nem esik egybe a pszichiátriai "mentálisan sérült" kifejezéssel, hanem inkább "elszántat", "bolondot", "megszállottat", "vadbarmot", "állatot" jelenthet. Érdekes módon ezek a jelentések a köznyelvben is felbukkannak, amikor a többségi társadalom tagjai a börtönlakókról nyílvánítanak véleményt.

A La Mara Andra Sueltra kifejezés, az MS13 jelmondata, talán úgy fordítható le, hogy "la mara, gyerünk (csak) szabadon". A spanyol soltar igének azonban olyan jelentése is van, hogy "lazul", "felszabadul". Hogy a jelmondat üzete értehető legyen, talán úgy lehetne átültetni magyarba, hogy "salvatrucha, hú de laza". Természetesen itt a laza szónak a szleng értelmén kell elgondolkodni. A lazaság, hűvösséget, közömbösséget is jelent ilyen szempontból, mint az angol cool, ami a nyolcvanas évek hiphop világában gyakran felbukkant, gondoljunk csak LL Cool J-re. Budapesten mellesleg a kilencvenes évek elején az SDO mellett a BCOOL teg volt a leggyakoribb graffiti ikon, amit a metrókocsikon lehetett látni. A hiphop és a graffiti is rendkívül sokat kölcsönöz a szubkultúrából, a deviáns életvitel szimbolólumaiból és művészi önkifejezéssé válik. Ez a hatás minden bizonnyal kölcsönös.

A fenti képet JuartLittle készítette. A képen számos szimbolikus kommunikációt láthatunk. Az ördögszarvakat, amik szintén az ellenállást jelentik. A harmadik szem helyén lévő, kisméretű MS13 tattoo azt közli velünk, hogy a szabad szemmel látható dolgok csupán illúziók a társadalomban, a valóság, az igazság, mind erkölcsileg mind érzelmileg a szubkultúrákban rejlik. Említést érdemel még a koponya is, ami a halálig tartó hűséget jelenti, és az egyi igazi börtöngeng legfőbb sajátossága is. Valódi igaziság az állami igazságszolgáltatás ellen. Figyelemre méló a Motörhead logóval való hasonlatosság. Érdekes párhuzam ez, hiszen a logó a nyolcvanas években leginkább a motoros gengek tagjainak hátán szerepelt, és a sex and drugs and rock 'n' roll mozgalom egyik ikonja ma is. E melett természetesen a képből láthatóan sugárzik a macho szellemiség, ami az alak feje körül mintegy glóriaként jelenik meg. A szexualitás, a gengek és az ellenállás egyik másik impozáns ikonja, a Biohazard nevű NYHC zenekar énekese, Evan Seinfield, aki felnőttfilmek gyakori szereplője is volt, valamint az OZ című börtönsorozat Jaz Hoyt nevű szereplője. Látható, hogy az MS13 olyannyira népszerűvé vált, hogy szinte betört a popkultúrába.

3Triangles képe, a jellegzetes kéztartással és kalasnyikovokkal. A kéz-jelbeszéd az amerikai gengek speciális kommunikációs eszköze, amellyel a rendőrséget igyekeztek a kezdetekben kijátszani, mert képesek az ujjaikkal akár betűszavakat formálni. Ma már ezek a jelek inkább az identitás jelképei, és szintén a popkultúra részévé is váltak. Ilyen szempontból a gengek területhasználati stratégiái - véleményem szerint - nyelvészeti és kognitív pszichológiai megközelítsében is vizsgálhatók. Egyértelmű ugyanis, hogy a hiphop egyfajta nyelvújító mozgalom, ami ugyanolyan részletes eszköztárral bír, mint a szépirodalom, avagy a hiphop a szépirodalom egyik része. A kézjelekkel való kommunikáció pedig az agy nyelvi központjaival más jellegű kapcsolatot teremt, mint a beszéd.

Egészen romantikus megvilágításba helyezi az M13-at a fenti, ez a valószínűleg mobiltelefonnal lefényképezett rajz, amit VitruvianDisaster egy tanórán készített, feltehetően unalmában. "Szeress vagy halj meg." - valószínűleg sok középiskolás diák gondolkozik hasonlóképpen. A nőalak pisztolyt tartó karján jelenik a Mara Salvatrucha tetoválás.

Végül egy olyan kép, ami egyszerre naiv és egyedi, grooserySTORE-tól.

Csutora (tömegesen behelyezett péniszgolyó)

A fenti képen egy olyan fogvatartott látható, aki a péniszébe több tucat apró műanyag golyócskát rakott vagy rakatott egy magyar bv. intézetben. A fogvatartotti szleng csutorának hívja, amikor a rabok a nemi szervüket annyira eltorzítják a péniszgolyókkal, hogy a péniszük hasonló lesz egy kukoricacsőhöz.

A beavatkozáshoz természetesen nem tudnak steril eszközöket használni, és a tevékenység a börtönökben szigorúan tiltott. Ezért nagy a fertőzés vagy a súlyos sebesülés veszélye. A sérülteket a tököli rabkórházban látják el, ahogy azt a kép is mutatja. (Személyiségi jogok betartása miatt nem írom ide, hogy a fotó mikor készült, és a fogvatartott arcát elhomályosítottam.)

Bővebben a börtönbeli önkárosításról.